Nagyon sok, mobilhoz kapcsolódó, vezeték nélküli hangszóró járt nálunk az utóbbi években, a telefonokba épített megoldásoknál alig jobb hangú, egyszerű kis kütyüktől kezdve a már-már profi hangeszköznek nevezhető termékekig, most azonban két különlegességet mutatunk be, a PH1 és PH2 legfőbb érdekessége ugyanis nem a hangminőségben vagy a brutális hangerőben keresendő, hanem abban a fényjátékban, amit a zene mellé tálalnak. A söralátétre emlékeztető, kék színű, lapos darab a PH2, mellette pedig a PH1 ágaskodik, és bár az esztétika egyértelműen azt sugallja, hogy előbbi nyomjon kevesebbet a mérlegen, és ez a számok szintjén igaz is, a másik mégis jóval könnyebbnek érződik: a neonsárga árnyalatú hangszóró jelentős részét ugyanis nem a zene lejátszására szolgáló, általában igen nehéz technika uralja, hanem az a néhány pehelykönnyű ledecske, ami a ritmusra pulzáló fényeket bocsátja ki.
A V10 mellett apróságnak tűnik a két hangszóró, és egyébként tényleg könnyen hordozhatóak [+]
Mindenekelőtt azonban járjuk végig az eszközöket. Csatlakozók szempontjából hasonló értékekkel büszkélkedhetnek, microUSB és 3,5 milliméteres jack került mindkettőre, a PH2 esetén azonban vaskos szilikonajtó takarja ezeket, hiszen a vízállóság szempont volt a gyártáskor, ezért találkozunk hasonló anyaggal a teljesen szigetelt gombok környékén is. A zenét és a hangerőt mindkettővel vezérelhetjük, kihangosítóként azonban inkább a PH1 alkalmas, ezen mikrofon és felvevőgomb is van, 2 méteren belül pedig kimondottan jól lehet telefonálni a segítségével. A csatlakozás mindkettővel egyszerű, bekapcsoljuk, aktiváljuk a kereső módot, és már Bluetooth-szal rá is kapcsolódhatunk, a vezetékes csatlakozás pedig még ennél is értelemszerűbb, csak analóg zenei átvitelre alkalmas kábelt nem találunk egyik dobozban sem, azt külön kell beszerezni.
Balról a PH1, jobbról a PH2 [+]
A zenei minőségüket nem érdemes sokáig elemezgetni, mindkettő jobban szól, mint bármilyen telefonba épített hangkeltő, de profi hangeszköznek egyiket sem lehet nevezni. A PH2 hangja erőteljesebb, ezzel együtt pedig a karaktere is sokkal inkább épít a mély hangok erőteljes kiemelésére, amit ráadásul még egy külön Bass gombbal tetézhetünk, bár a maximális hangerőhöz közelítve ez már inkább torzítást fog eredményezni ütősebb hangnyomás helyett. A PH1 sokkal inkább képes megmutatni a középtartományt, légiesebb, világosabb a hangzásvilága, viszont cserébe ott igen kásás, nem túl összeszedett hangokkal találkozunk, ha több akusztikus hangszerrel vagy egy markánsabb énekhanggal találja szembe magát, akkor kiderül, hogy a valódi tudása nem túl sok. Mindazonáltal teljesítik ígéretüket, nagjyából bárhol el lehet őket helyezni, hozzák a kötelező zenei szintet, a PH2-ben pedig dinamika és erő is van bőven. Csak legyünk tisztában azzal, hogy ezek maximum egy kerti parti hangulatának megalapozói lehetnek, nem studiómonitorok vagy Hi-Fi hangfalak, ilyen ambíciókkal számos egyéb céleszközt lehet vásárolni, jellemzően ezeknél jóval drágában.
A PH1 nagyon könnyű, nehéz membrán helyett inkább könnyű ledekkel hívja fel magára a figyelmet [+]
A kütyük legnagyobb érdekessége azonban a különleges fényjáték, főleg a neonsárga PH1 esetén: a füstszínű, áttetsző műanyag burkolat mögé 4+1 darab színes led került, amik zöld, piros, sárga vagy éppen fehér színekkel szórják meg a környezetet váltakozó módon, ha pedig beérjük a szimpla fehér fénnyel, akkor a zene ütemére tud villogni a négy szélső dióda. Ezek fényereje persze korlátozott, így aránylag sötétben kell villognunk vele, hogy hatása legyen, de főleg korai diszkózenékkel és modern technóval tud jól együttműködni, persze, egy ilyen bulin nem is egy d-moll zongoraverseny fog felcsendülni. Mindazonáltal elég kiszámíthatatlan, hogy mikkel működik jól, általában nem is az impulzus mértékén múlik a villogás üteme és erőssége, inkább bizonyos tartományokra tűnik nagyon érzékenynek. A PH2-nek ilyen hibája nincs, ott egyszerűen kapcsolhatunk folyamatos világítást és hagyományos villogást, ilyenkor a hangszóró karimájából áramlanak a fotonok, ami természetesen az előbb említettnél jóval egyszerűbb megoldás.
Lehet, hogy a PH2 nem annyira figyelemfelkeltő darab, viszont praktikusságra egyértelműen viszi a prímet: noha vízállósági szabványról nem lehet olvasni, a kialakítása alapján valószínűleg nem kell félni egy kisebb-nagyobb esőtől vagy némi ráfröccsenő víztől a medencés bulin, az alján pedig van egy kampós szíj, amivel akár táskára, akár ruhára könnyedén tudjuk rögzíteni, nem vagyunk annyira az asztalhoz kötve, mint ha a termetesebb testvért választanánk. Az akkumulátor mindkettőben remek, merítős üzemmódban, közepes hangerővel tudtuk járatni olyan 5-6 óráig mindkettőt, az akkumulátor állapotát pedig nem csak a V10, hanem számos egyéb mobil is ki tudta jelezni.
Külön gombbal adhatunk némi plusz basszust a muzsikára, de csak a PH2-nél [+]
Összességében mindkét versenyző elérte a megfelelő szintet, egyikre sem kell profi zenei eszközként tekinteni, de a Leagoo M5 sem volt rossz telefon csak azért, mert a töltényt kevésbé bírja. Kerti összejövetelekhez, hordozáshoz inkább a PH2 ajánlható a nagyobb maximális hangerő, a mélyorientált karakter és a cseppállóság miatt, beltéri szórakoztatásra azonban bőven elég a PH1 is, ami a zenei teljesítményén kívül némi fényjátékkal is megörvendezteti a felhasználót. Itthon még nem kaphatók ezek a termékek, de külföldről már rendelhető a PH1 például az Amazontól 52 dollárért. A PH2-nek viszont még nincs ára.
szentkuti11
A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.
