Térhatású videózás, fényképezés

A másik két bónusz alkalmazás szoros összefüggésben van a tartozék 3D-szemüveggel. A 3DCamcorder segítségével ugyanis 3D-s videókat vehetünk fel, melyeket a 3DPlayer segítségével játszhatjuk le. A három dimenziós képalkotási technológiákban jártas olvasók már biztos kikövetkeztették a kék-piros lencsékkel szerelt szemüvegből, hogy a masina az úgynevezett anaglifikus (angolul anaglyphic) 3D-vel operál, amelyet (ellentétben az LG Optimus 3D-ben alkalmazott módszerrel) kizárólag szemüveggel élvezhetünk. A technológia lényege dióhéjban, hogy a két, egymástól pár centiméterre lévő kamera eltérő színnel maszkolt képeket rögzít, a kapott rétegek pedig a mélységnek megfelelő távolságban vannak. A szemüveg szűrőként viselkedik, így a két szemünkkel kissé eltérő képet látunk, amelyet az agyunk térhatású képpé konvertál. A használat egyébként fejfájást okozhat, mivel rendesen leterheli a szemet, így az LG maximum 5-10 perces használatot javasol.

A legjobb hatást akkor érjük el, ha a felvételünk tárgyától 2 és 7 méter közötti távolságban vagyunk, a mélységérzeten pedig a depth control menüpontban található csúszka tologatásával javíthatunk. A szoftverben emellett állíthatunk a fehéregyensúlyon és a minőségen, valamint a hangfelvételt is kapcsolgathatjuk. Négy felvételi mód közül választhatunk: a mixed elcsúsztatja a rétegeket egymáson (mintha egy aktív 3D tévét bámulnánk a megfelelő szemüveg nélkül), az anaglyph ugyanezt teszi, piros-kék maszkolással kombinálva (ez az egyetlen, amely térhatással kecsegtet a készüléken), a side by side párhuzamosan vesz a két kamerával, de a felvételeket nem egymásra, hanem egymás mellé pakolja, a single pedig értelemszerűen csak az egyik (a bal oldali) kamera rögzít. A tesztvideók a fenti linkekre kattintva tölthetőek le, de PC-n nézve nem lehet sok különbséget látni az egyes fájlok között. Az elkészített videók csak csak jelzés értékű térhatást produkálnak, persze nyilván nem szabad Avatar-szerű élményt várni egy táblagéppel rögzített mozgóképtől. A kalibrálásra nagyon oda kell figyelni, valamint tapasztalataim szerint nem érdemes mozgásban lévő tárgyakat kamerázni, mivel a távolságok változásakor az előzetesen beállított depth control fabatkát sem ér.

Az Optimus Paddel természetesen hagyományos kétdimenziós képeket is lőhetünk, ezek maximum 5 megapixelesek lehetnek, a fényképezéshez a bal kamerát használja a masina. A kameraszoftver felülete megegyezik az alap honeycombos párjával, itt állíthatunk a fehéregyensúlyon, a fókuszálás módján és az expozíció-korrekción, valamint néhány jelenetet is aktiválhatunk. Bár a kamerák mellett ott figyel egy LED-es villanó, ennek korlátozott (körülbelül egy méteres) hatótávolsága miatt a gép mégsem alkalmas éjszakai fotózásra. A képek minőségében kellemesen csalódtam: a zajszűrő algoritmus hatása sokkal kisebb, a dinamikatartomány pedig nagyobb, mint amit hasonszőrű társainál tapasztalni lehet, ráadásul a makró mód is egészen korrekt. Természetesen két dimenziós videókat is rögzíthetünk, ezek minőségétől sem voltam elájulva, a tesztvideó itt található.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!