Külső
Az LG dizájnerei kitettek magukért, a szappantartó formaterv ellenére egy igen kellemes külcsínt sikerült a telefon köré rittyenteniük: nincs túlcsicsázva, mégis érződik rajta a törődés, egy ilyen készüléket szorongatva senki sem fog ujjal mutogatni ránk a metrón. Az anyaghasználatnál nem voltak kimondottan kreatívak, a telefon egésze fröccsöntött műanyag (de ebből a minőségibb fajta), az összeszerelésnél jó munkát végeztek, masszív és recsegésmentes a készülék. A 105,9 x 52,6 x 11,9 milliméteres méretével a kisebb mobilok közé tartozik, a 90 grammos tömegével szintén a pehelysúlyú csoportba sorolható. Kényelmes a kézben tartani, könnyedén a tenyérbe simul, egy nagyon ergonomikus masinával van dolgunk.
Az előlapot körbefutja egy csík, melynek színe valahol a grafitszürke és a króm között van félúton, ezzel egy kicsit elegánsabb külsőt kölcsönözve a készüléknek. Billentyűzet nélküli készülék lévén az előlap nagy részét a három hüvelyk képátlójú TFT képernyő foglalja el, ami 240 x 400 pixeles felbontású, 262 000 színárnyalat megjelenítésére képes és rezisztív érintésérzékelési technológiát alkalmaz. A kijelző képe a felbontás középszerűsége következtében néhol kicsit pixeles (főleg a főképernyő oldalainak lapozgatásakor), azonban ez vészesen nem zavaró, a színek élettelensége már annál inkább. Az érintések érzékelése a rezisztív technológia ellenére egészen pontos, bár a hatás eléréséhez kicsit erősebben kell megnyomni a kijelzőt az átlagosnál. A képernyő felett középen egy szürke LG logotípia, felette az ezüstös hangszóró található. Tőle jobbra a másodlagos kamera, mellette pedig a fényérzékelő kapott helyet. Az alsó szektorba, a képernyő alá három, szintén rezisztív érintésérzékeny technológiát alkalmazó gomb került: hívásfogadás, menü és híváselutasítás. Ezzel kapcsolatban kicsit kettős érzésem van, hiszen a vesszőparipámra, a fizikai híváskezelő billentyűkre ez csak egy félmegoldás, tudom hogy nem felel meg a mai divatnak, de a felhasználói élményhez nagy mértékben hozzájárul, ha nem kell leellenőriznünk a készüléken, hogy tényleg befejeztük-e a hívást.
A hátlap mintázata közelről nézve a szálcsiszolt fémre hasonlít, azonban erről szó sincs, egy egyszerű fekete fröcssöntött műanyagdarabról van szó. Szerencsére nincsen túldíszítve, összesen két fontos eleme van: bal felül található az 5 megapixeles kamera, jobb alul pedig egy függőleges, ezüst színű LG logotípia. A tesztpéldányon a bal alsó sarkoban egy narancssárga négyzet is látható, ez az Orange nevű külföldi szolgáltató logója, természetesen nem lesz rajta a magyarországon forgalmazott példányokon. Összefoglalva egy kellemes, minimál hátlapot kapunk, mindenféle sztárallűr nélkül.
Az oldalsó részek taglalásánál szerintem senki nem fog meglepődni, ebben a kategóriában nehéz újat alkotni. Jobb oldalt található a hangerőszabályozó gomb, valamint a microUSB kimenet. Utóbbit egy kis műanyag nyúlvány takarja, amit szerintem csak a szentlélek tart, egy nagyon vékony, szintén műanyagból készült szálon kapcsolódik a készülékházhoz. A másik oldalon alul található a kamera gyorsbillentyűje, pontosabban az expozícióé: a gombot megnyomva ugyanis nem indul el a fényképező szoftver, viszont ha már elindítottuk, a gombocska segítségével készíthetünk képeket. Fent kicsit zsúfoltabbra vették a figurát, középen egy műanyag gomb található, segítségével lehet eltávolítani a hátlapot. Tőle jobbra egy szabványos 3,5 milliméteres kimenet, balra pedig egy gomb található, mely a ki/bekapcsolás és a billentyűzet kioldása / zárolása funkciókat látja el.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
