Bevezető
Ahogyan egymás után jönnek a rollerek hozzánk, úgy leszünk egyre tapasztaltabbak. Van már összehasonlítási alapunk bőven, a Kukirin G4 kapcsán is úgy hittem, hogy látatlanban is meg tudom mondani a specifikáció alapján, hogy ez milyen színvonalú eszköz lesz. Hát erősen tévedtem, mondjuk kapásból nem feltétlenül jó támpont, ha az ember megnéz néhány relatív ajnározós videót a témában, mert azokból pont csak annyi derül ki, amit előre is lehetett sejteni: ez egy irtó nehéz, az átlagnál jóval erősebb és gyorsabb rollerről van szó, amely viszont egyáltalán nem veszélytelen.
Egy bringánál alapvetés, hogy az összeszerelés során be kell állítani a féket, a váltót, a kormányt, az ülést és nem árt felfújni a kerekeket sem. Egy roller viszont látszólag készen érkezik a dobozban, a kormány kihajtása után azt az illúziót kelti, hogy ezzel egyből el is lehet indulni. Talán van is ilyen roller a pálcika kategóriában, de a Kukirin G4 nagyon nem ez a kávéház. Kapásból tud menni 65-70 km/h-val, onnan pedig meg is kéne tudni állni, a fékek gyári beállítása viszont nem ideális, nálam mindkét fékkart annyira be lehetett rántani simán, hogy hozzákoccant a kormány markolatához, márpedig az álmoskönyv azt írja, hogy a tökig behúzott fékkar és a kormány közé még be kéne tudnom tenni az ujjam. Úgyhogy kezdjük a fékek állításával, ne a kormánynál babráljunk, hanem lent feszítsünk a bovdenen. Ettől még ez a fék ehhez a tömeghez és tempóhoz kicsi, ha igazán a biztonság a cél, akkor néhány lepedőért már lehet jobbat venni rá.
A másik esszenciálisan javítandó terület a kormánycsapágy. A gyártó bőven túl feszesre húzta ezt, a kormány szorul, az elfordításához határozott mozdulat kell, amit azért csináltak így, mert az első kerék csillapítása miatt az a pont, ahol az abroncs az aszfalthoz kér valamivel előrébb van, mintha a kormányoszlopot képzeletben meghosszabbítanánk, ami miatt az első kerék bizony szitál és könnyebben elfordul — kicsit olyan ez, mint a bevásárlókocsi első kerekei. Hogy ne legyen ebből nagy perec (és a szitálásgátló túl drága ebben a kategóriában) ezért a Kukirin az egyszerű megoldást választotta, jól meghúzták a kormánycsapágyat, ami masszív túlzás, így ugyan nem fordul el a kerék olyan könnyen, de ha egy kátyú mégis megoldja, akkor izomból kell egyenesben tartani, amire az egyszeri rollerező nem biztos, hogy felkészül. A kormányoszlop alján lehet ezen lazítani, de ehhez előbb egy kis lukon oldalról egy másik csavart kell kissé kioldani. Nem nagy trükk, de nyilván nem lesz benne a kézikönyvben, ám így lehet találni egy köztes állapotot, amivel a manőverezés sem lesz olyan darabos, mint a gyári állapotában.
A szitálás csökkentésének érdekében lehet tenni további lépéseket. Az első rugót például hozzáértő kezek meg tudják kicsit emelni (és akkor már egy jobbra is cserélni), amitől máris nem oda esik a forgástengelye a kormányoszlopnak, mint korábban és kevésbé akar majd maga alá fordulni a kerék. Kissé extrémnek tűnő, de működő megoldás az is, hogy az első kereket villástól együtt egyszerűen megfordítjuk. Azért kezdem ezekkel ezt az anyagot, mert a statisztikáink szerint az olvasók az első oldalt nézik leginkább, márpedig itt sosem az volt a cél, hogy orrba-szájba ajnározzunk termékeket, de amúgy a Kukirin G4 ezen az árponton egy jó roller (lehetne), csak kifejezetten fontos már az elején hangsúlyozni, hogy ha kedves az életed (vagy bármely végtagod), akkor az első veretés előtt ezeken a lépéseken essél túl. Ne a kormányon essél túl az első kátyú után… Ja, bukósisak. Én is vettem, direkt a Kukirin G4 miatt.
Balra a friss modell, jobbra egy korábbi - módosított első felfüggesztéssel [+]
Ez egyébként már a harmadik generációja a G4-nek, az első volt igazán hajlamos a szitálásra, a másodiknál már tettek lépéseket a gyártónál, ennél a harmadiknál pedig kicsit szélesebb a trepni és az első-hátsó rugók felfogatását is megvariálták — ami miatt egyébként pont nehezebb ott hozzányúlni a gyári megoldáshoz.
Hirdetés
Kialakítás
Első ránézésre is látszik, hogy ez egy böszme nagy jószág. 37 kilogrammot nyom a mérlegen, 120 kilogramm a terhelhetősége, a trepni egy szögletes acéllemez, ami ráadásul jó magasan is van (ettől még inkább érezhető az imbolygásra való hajlam), viszont egymás mellett is elférnek a lábaink. A trepni alatt ül a 20 Ah-s akkumulátor, ezt én ugyan nem tudom műszer hiányában kimérni, de mások megtették és igen, az annyi. Nem része sem az összerakásnak, sem az üzemeltetésnek, de ha alánézünk, akkor meglepően rendezett kábelezést fogunk találni vastag vezetékekkel és a kategóriához képest minőségi vezérléssel, itt nem spórolt a gyártó.
A kormány viszont nem elég széles. Legalább 70 centi kéne legyen (de csak 66 cm), ez is a biztonságosabb manőverezést segítené. Középen az első lámpával egybeépített fedélzeti kijelző újítása, hogy érintős, ennél én jobban örültem volna inkább dedikált gomboknak, mert azokat el lehetne érni a markolat elengedése nélkül is. Egy kézzel rollerezni nagyjából az öngyilkosság kategóriájába esik, pláne ezzel. Szerencsére a gázkar melletti gomb nyomkodásával is a legtöbb funkció módosítható. A digitális kijelző ugyan kapott egy árnyékolót, de ez elég kretén módon maximum akkor árnyékol bármit, ha elénk dobnak le egy napalmot, mert fentről nem takar semmit. Viszont külön kapcsolót kapott az index, ez a hátsó és az első lámpák szélén villog, ami egyrészt jó, mert legalább van, másrészt egy bizonyos távolságból nézve már nehéz azonosítani, hogy melyik oldalon pislákol, nem véletlenül teszik mások az irányjelzőket a markolatok végére.
A gázkar nem a teljes jobb oldali markolat elforgatásával működtethető, csak annak legbelső gyűrűjével. Van tempomat, szóval nem kell fixen húzni a kart, ha ezt aktiváljuk. A hátsó lámpa nincs igazán jó helyen, mert nem az utólagosan felrakható hátsó sárhányó végén, hanem a trepni felkanyarodó végződésének alján, a hátsó kerék előtt van, ezért nem látható igazán jól. Az első lámpa is bénácska, mert az kissé lefelé világít, ezen sem lehet állítani, mert az egész lámpa-kijelző egység fixen ül a kormányoszlop tetején.
A rugózás viszont korrekt, sokkal jobban csillapít elöl és hátul is, mint vártam, ezzel lágyabb gödröken kellően jól simítja ki, de töredezett aszfalton annak ellenére is ráz, hogy 11 inches, belső nélküli kerekeken gurul. Mivel a stabilitás miatt érdemes rendesen markolni a kormányt, ezért rossz úton eléggé rázni fogja a csuklót a gép. A G4 utcai gumikat kapott, a motor pedig a csak a hátsó kereket hajtja, szóval terepezéshez nem ez az igazi választás, de azért egy falusi földúton nem lesz vele gond.
Maga a váz nagyon masszív, emiatt viszont ide-oda pakolni a gépet egyáltalán nem könnyű. A kormányoszlop ugyan lehajtható, de nincs rajta semmi rögzítő, vagyis nem lehet utána a kormányoszlopnál fogva megemelni a rollert, ami elég béna, ehhez adnak egy szalagot (aminek a végén ül a gyújtáskulcs), ezzel lehet egymáshoz kötni a ledöntött kormány végét és a trepnit. Még kocsiba berakni sem egyszerű művelet, mert tényleg irtó nehéz, buszra-villamosra pedig inkább ne is próbáljuk feltolni. Ez nem a “last mile” roller, hanem elvileg már az a kategória, amivel a starttól a célig haladunk végig.
Használat
A késleltetett start alapból be van kapcsolva (vagyis csak akkor lehet adni rá kakaót, ha már lábbal elrúgtuk magunkat), ez talán jobb is így, mert 2000 wattal nagyon el tud indulni. Három üzemmód adódik, az eco csak 20 km/h-ig gyorsul, a sport mód 40-nél ér véget, a race mód (szép piros kiírással) pedig addig tolja, amíg tudja, ez időjárástól, terepviszonyoktól és a júzer tömegétől függően akár 75 km/h is lehet, ami mindenképpen az extrém sport kategóriájába esik pláne ezekkel a fékekkel és imbolygással, egy normál városi környezetben már a középső állapot is bőven elég, a race módot csak nagyon húzós emelkedőkön kapcsoltam be. Ugyanakkor a kilométeróra markánsan csal felfelé, tehát ha azt gondoljuk, hogy 70-nel veretjük, az a valóságban inkább csak 60 km/h.
Mind sebessége, mind pedig teljesítménye alapján ez a roller a közúti forgalom életképes résztvevője lehetne, viszont jelenleg minden hatályos jogszabályon kívül esik. Robogó nem lehet, mert nincs rajta ülés, rásegítéses kerékpárként ilyen motorerő mellett értelmezhetetlen, de tény, hogy a budapesti forgalomban senkit és sehol nem tartottam fel vele, nem kellett engem kerülgetni, indexeltem, ahol elő volt írva és röhögve felvettem a forgalom ritmusát. De nagyon észnél kell lenni, mert race módban olyat ugrik, ami még a tapasztalt júzert is meg tudja lepni, az autósok pedig nem mindig hiszik el, hogy a piros lámpától indulva nem hogy simán tartom a tempót, de akár meg is tudnám előzni az előttem haladókat. Tény, hogy a környékünkön levő kerékpáros infrastruktúra fájó folytonossági hiányát egy normál kerékpárral mindenféle kerülőutakon és zebrán tologatásokkal oldottam meg eddig, ezzel a géppel pedig simán beálltam az úttesten a belső sávba és jóval hamarabb értem a célomhoz, de ha te 50-nel perecelsz egyet a zsúfolt forgalomban, akkor ott csak a gondviselés menti meg az életed.
A hatótáv papíron 75 kilométeres. Ha nyélgázon nyomod, akkor jó lesz ez úgy 35-nek. Ha viszont csak a kettes fokozatot használod sík úton, akkor az 50-60 kilométer nem irreális elvárás, de aztán 10-12 órát a töltőn fog üldögélni a termék. Viszont ez a 2000 wattos teljesítmény olyan dolgokra is alkalmassá teszi a G4-et, amit eddig nem vállaltam be. A Rózsadomb tetejére járok edzeni, minden oda vezető út igen markáns meredekségű (Kapy út mondjuk sokaknak ismert), simán haladtam felfelé 40-nel (amúgy is az ott a maximális megengedett), de 40-es átlagot hozva a János-hegy tetejére is felcsapattam. Nem találtam a környéken olyan meredekségű utcát, amit ne tudott volna leküzdeni a Kukirin G4, ami miatt nekem személy szerint ez a roller egy mindennapi közlekedési alternatívává avanzsált. De ehhez az is kellett, hogy a megfelelő helyeken megkapja a törődést, mert a gyárilag szoruló kormányzás és az instabil viselkedés miatt még akkor sem mentem 40-nél többet, ha amúgy erre minden lehetőség adott volt.
Az a végső véleményem, hogy a Kukirin G4 egy műszaki szempontból jó alapokra épített, de nem kellően kifinomult berendezés, amely viszont a közlekedés biztonságára nincs jó hatással. Meggyőződésem, hogy ezt így nem szabadna árulni, nem csak azért, mert semmiféle jogszabályi keretbe nem fér bele, hanem azért sem, mert könnyen elhiszi a vevő, hogy a dobozból kivéve és a kormányrudat felcsapva rögtön ő lesz a jani a közúton 70-nel, de lehet, hogy ez az érzés az első sarokig tart, ahol nem tud befordulni és akkorát esik, mint az ólajtó. (De nem lesz alatta olajtó.) Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy addig oké, hogy kapsz egy nagyon erős, nagyon masszív gépet ahhoz képest gombokért, viszont ha már itt spóroltál egy rakás pénzt, akkor annak egy részét szánd arra, hogy egyrészt cseréled a fékeket (jó esetben nem csak a tárcsákat, hanem a komplett rendszert hidraulikusra), megerősíted a kormányoszlopot és találsz egy jó középértéket a kormány elforgatásának könnyedsége kapcsán is. Erősen javaslok előre egy kiegészítő lámpát is, mindenek előtt pedig egy bukósisakot, de az sem istenkáromlás, ha térdvédőt is beszerzel, a biztosítás pedig hamarosan már amúgy is kötelező. Noha természetesen mondhatja a gyártó, hogy ha valaki ezzel taknyol, akkor az user error, de alapvetően valahol a Kukirin felelőssége is, hogy olyan eszközt küldjön ki boldog-boldogtalannak, ami rendesen be van állítva és a biztonságos, de legalább egy rakásnyi piros felirattal ellátott útmutatóval és címkével érdemes lenne informálni a vevőket arról, hogy ez nem egy játékszer.
Bog
A terméket a gyártó küldte el tesztre, köszönjük. Itt lehet megvásárolni, a BOGG4 kóddal 70 eurót lehet spórolni. Ingyenes szállítással érkezik.