Külső, kijelző
Milyen külsőleg a Huawei P9 Plus? Pont olyan, mint a P9, csak nagyobb – mielőtt azonban a kedves olvasó lapozna, érdemes a készülék külső vonásain elidőzni. Már csak azért is, mert az esztétikai mutatók ismét kilengenek, és a megfelelő irányba. Akad egy vékony, keskeny oldalsó képernyőkávával felvértezett, ízig-vérig prémiumkategóriás okostelefon, amelynek tökéletes az összeszerelése, a lekerekített sarkaknak és éleknek hála pedig kényelmes a fogása.
Az 5,5 hüvelykes AMOLED panel fényereje lehetne magasabb is [+]
Az viszont az első kézbe vételkor kiderült, hogy az 5,5 hüvelykesre hízott kijelző és a 152,3 x 75,3 x 6,98 milliméteresre nőtt ház pont annyival méretesebb a P9-nél, hogy az egykezes használat nyújtózkodva se jöjjön össze – ahhoz túl széles az alsó-felső káva. Ráadásul továbbra is a képernyőtől rabol magának helyet a három androidos kezelőgomb (amelyek ezúttal elrejthetők), úgyhogy maradt alul-felül lefaragható hely. Fent mindössze a fénymérő, a közelségérzékelő, a beszélgetési hangszóró, az értesítési LED és a 8 megapixeles kamera foglal minimális területet, alul pedig egy márkafelirat.
A gyönyörű fémház és a Leica kamerák ezúttal is adottak [+]
Az is igaz viszont, hogy 162 grammos tömegével nem tűnik túlsúlyosnak a phablet, a fényesen csillogó hátlap egész jól tapad a tenyérben, a P9 Plus pedig nemcsak ugyanolyan szép, mint fivére, annyira nélkülöz is bármiféle konstrukciós hibát. Műanyag elem alig került a hátlapra (egy keskeny csík alulra például), a felső, Leica fémjelzésű kamerarendszer pedig továbbra is a família meghatározó karaktervonása. Továbbra is adott a két aszférikus lencse, a kéttonusú ledes villanó és a lézeres autofókusz, akárcsak a kicsit lejjebb elhelyezkedő, érintésalapú ujjlenyomat-olvasó. Lefele haladva, némi feliratra bukkanhat a fürkésző tekintet, a 3400 milliamperórás telepet azonban nem fogja megpillantani, ugyanis az gondosan el lett zárva a unibody fémházba.
A multimédiás hangszóró alul kapott helyet [+]
A multimédiás hangszóró a készülék legalján kapott helyet, az USB-C port és a fülhallgató-kimenet társaságában. Felül az infraport számít új jövevénynek. A különféle kártyákat a balról előhúzható tálcára lehet helyezni. A nálunk járt variáns (VIE-L09) egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát fogadott be, a VIE-L29 pedig vagy az előbbi két kártyát, vagy egy microSIM-et és egy nanoSIM-et képes kezelni. Bár a Honor V8-nak akad QHD-s kiszerelése, az 5,5 hüvelykes P9 Plus maradt az 1080p-s felbontásnál, csak éppen AMOLED-re cserélte az IPS technológiát. A képélesség ekkora képátló mellett még megfelelő, a színek pedig némi kékes kalibráció mellett természetesek. A menüben „amoledesen túlszaturált” és a 6504 kelvines standardhoz közelítő paraméterek is beállíthatók, úgyhogy a megjelenítő minden ízlést ki tud elégíteni.
| Kijelző-teszt | ||||
|---|---|---|---|---|
| Mérés | Huawei P9 Plus | Samsung Galaxy S7 edge | Google Nexus 6 | LG V10 |
| Fehér fényerő | 374 nit | 560 / 777 nit | 266 / 436 nit | 487 nit |
| Fehér fényerő (min.) | 4 nit | 1,6 nit | ? nit | 4,3 nit |
| Fekete fényerő | 0 nit | 0 nit | 0 nit | 0,28 nit |
| Kontrasztarány | végtelen | végtelen | 951:1 | 1738:1 |
| Színhőmérséklet | 7704 K + kézi | 7423 / 6580 K | 6520 K | 7845 K |
A tartalmak megfelelően élesek a P9 Plus AMOLED kijelzőjén [+]
A 374 nites maximális fehér fényerő viszont már hagy kívánnivalót maga után. A tökéletesen sötét feketék ugyan segítenek a napfény alatt, azonban a máshol ilyenkor elérhető, extra fényerő hiányában itt csak épphogy láthatók a tartalmak. A betekintési szögek hibátlanok: a színek csak minimálisan, a fényerő és a kontraszt pedig szinte egyáltalán nem változik, ha laposabb szögből kell a panelra tekinteni. Az érintési érzékenység remek, kesztyűs mód is bevethető, nem beszélve a nyomásérzékelős funkciókról. Ezeket Press Touch néven fogja össze a Huawei, és roppant büszke arra, hogy a nyomásérzékelős Mate S variánst még az iPhone 6s érkezése előtt bejelentették. Más kérdés, hogy jóval később és kevesebb helyen került piacra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
