Kamerarendszer, multimédia

Aki arra kíváncsi, hogy mit lehet kihozni a Huawei-féle kétkamerás megoldásból a vadonatúj Summilux optikákkal, szélesebb rekeszérték mellett, az sajnos nem ebből a tesztből fogja megtudni a választ, hiszen a továbbfejlesztett rendszer jelenleg a P10 Plus privilégiuma, ettől függetlenül azonban a P10 is szolgál némi érdekességgel. A két kamera továbbra is hasonlóképpen viszonyul egymáshoz, egy RGB színszűrős rendszer dolgozik együtt egy színszűrő nélküli, monokróm képek rögzítésére alkalmas, rendkívüli részletgazdagsággal kecsegtető megoldással. A kevesebb fényt befogadó színes kamera 12 megapixeles, a szürkeárnyalatos pedig 20, ettől függetlenül színes képeket is rögzíthetünk 20 megapixellel, köszönhetően az algoritmusnak.

Optikai képstabilizátor, remekül működő, 2x-es hibrid zoom, és még mindig nem lóg ki a 7 milliméterből. Szép munka! [+]

Aki az összes pixelt szeretné, elbúcsúzhat a digitális zoomnál sokkal többet ígérő, 2x-es hibrid zoomtól, amitől egyébként nem érdemes. A fókuszálás PDAF + lézeres megoldással történik villámgyorsan, még a legsötétebb körülmények közt is nehéz zavarba hozni a rendszert, a dupla ledes, kéttónusú vaku pedig komoly fényerőre képes, ha szükségünk van rá. Nem maradt ki az optikai képstabilizátor, és még egyszer meg kell említenünk: a kamerarendszer hangyányit sem lóg ki a 7 milliméteres készülékházból!

Szinte minden maradt a régiben, AutoHDR például továbbra sincs [+]

A szoftveres hátteret illetően nincs komoly változás: első indítás után senkinek nem lesz bonyolult kezelni a kamerát, az esetek többségében még az érintőfókuszt sem kell használni, első exponálásra is megbízhatóan hozza a vállalható szintet a kamera, aki pedig többet akar, az mélyebben belenyúlhat a beállításokba: bal oldalt vannak a színmódok, a portré mód, a szimulált blende (f/0,95 és f/16 között) és a vaku (ki, automata, be, folyamatos) állítója. Jobbról húzhatjuk elő a profi beállításokat manuális fehéregyensúllyal (2800 - 7000K), fókusszal, expozícióval (-4 és +4 között), záridővel (1/4000 - 30 mp) és érzékenységgel (ISO50 - 3200), illetve beállítható DNG-mentéssel és vízszintezővel. Balról húzhatjuk elő a többi módot, a monokrómon, az éjjeli módon és a panorámán kívül ilyen például a HDR, aminek feldolgozása egy szempillantás alatt megtörténik, viszont továbbra sem aktiválható automatikusan, csak kézzel kapcsolhatjuk be.

A kamerák nyers teljesítményét mérő DxOMark Mobile tesztjén kiemelkedően vizsgázott a mobil: 87 pontos eredményét kiváló expozíciós képességeinek, nagyon jó dinamikatartományának és pontos fehéregyensúlyának köszönheti, az összképen már csak az erős zajmentesítés és a JPG-tömörítés tud rontani. Nagyon hasznos az optikai képstabilizátor, stabil kézzel akár 1/4 másodperc is megtartható, de erre automata módban biztosan nem fog rákényszeríteni a gép, a kézi módok közt érdemes bolyongani, ha a legtöbb részletet szeretnénk a legkevesebb képzaj mellett elérni. A vonalélesség nappal és este is megfelelő, a HDR azonban nem mindig éri el a célját.

A fenti két sorban egymás mellett lehet látni a P9 és P10 képeit: az utód az esetek többségében színhelyesebb, jobban eltalálja az expozíciót, több részletet rögzít és az eleve marginális kromatikus aberrációt is redukálja, a 20 megapixelre felskálázott fotókon (első két sor) azonban lehet látni hibákat. Mindkét telefonnal készítettünk natív felbontású, módosításoktól mentes DNG-t, ezeket az alábbi linkekről lehet letölteni. (P9: 1; 2; 3; 4. P10: 1; 2; 3; 4.)

A legtöbb egyéni képmód nem aktiválható manuális opciók mellett [+]

Elöl f/1.9-es rekeszértékű, 8 megapixeles, Full HD felbontású videók rögzítésére is alkalmas kamera látható, igazi érdekessége azonban nem is ez, hanem az ultraszéles látószög, amit több arc egyidejű felismerése esetén aktivál, egyébként pedig a szelfikamerákra általában jellemző gyújtótávolsággal dolgozik. Tesztfotó ide kattintva. Sokat fejlődött a videós oldal, normál sebességű mozgóképeket akár 4K-ban is vehetünk, 30 fps sebességgel, lassítva pedig 120 fps lehet a maximum, amit akár 720, akár 1080p-ben tud hozni a kütyü. A részletgazdagság minden esetben kitűnő, kézből videózva érződik a képstabilizátor áldásos jelenléte, a sztereó AAC hang pedig szintén átlag feletti minőségben köszön vissza.

Idővel érdemes lecserélni a lejátszót, viszont a lényeg, a felvétel rendben van [+]

Fejlődött a multimédiás hangszóró, az elődhöz képest lettek – nyilvánvalóan telefonhangszórós mércéhez nézve – értékelhető mélyek, részletek a középtartományban, és jóval tágabb skálán szólalnak meg a magasak is, így bár továbbra sem hallgatásra, de játékra vagy filmezésre alkalmas lesz a mono megoldás, leszámítva persze, hogy térhatás szempontjából semmit nem kapunk. Kimaradt az FM-rádió, viszont a zenelejátszó az összes, általunk próbált fájlformátumot képes volt kezelni, a gyári headset pedig earbud-szinten abszolút elfogadható, akár egy EarPods mellett sem kell szégyenkeznie.

A DTS headset mód nem maradt ki, de más hangszínszabályzásra a Huawei szerint sincs szükség [+]

Nincs hangszínszabályzó, egyedül a DTS-módot lehet bekapcsolni az élményhez, de arra sincs nagy szükség: tiszta, kiegyensúlyozott hangzásra számíthat az, aki a P10-et zenehallgatásra szeretné befogni, főleg a melegebb karakterű fejhallgatókkal találja meg jól az összhangot, az ATH-MSR7-tel például igazán jó párost alkottak.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!