Internet, adatátvitel
A készülék adatátviteli képességeivel sincs probléma. A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), a harmadik generációs hálózatokra két sávon tud felcsatlakozni (900/2100 MHz), előlapi kamera viszont nincs, érdemben videótelefonálni viszont nem tudunk. Adatátvitelre GPRS-t, EDGE-t, UMTS-t és HSPA-t használhatunk, utóbbinál a maximális letöltési sebesség 7,2 Mbps, a feltöltési pedig nem ismert, de valószínűleg 5,76 Mbps. A WiFi tudása bővült az elődhöz képest, immár a 802.11n protokoll is támogatott, a Bluetooth pedig 3.0-s, amiből adódóan támogatja a sztereó hangátvitelt is. A készülékben található beépített GPS-vevő, melyet navigációra is használhatunk. Extra funkció a WiFi hotspot üzemmód, mely - mint azt neve is mutatja - képes vezetnék nélküli routerré alakítani a masinát, mely ennek megfelelően meg tudja osztani a mobilinternetet a hozzá csatlakozó egyéb eszközök között. Az akkumulátort nyilván zabálja, de nagyon hasznos.
Az Android beépített böngészője kiválóan teszi a dolgát, az oldalakat szépen jeleníti meg és a sebességével sincs probléma. Korábban már volt róla szó, hogy támogatja a Flash-t is, ami nyilván jó dolog, de ugyanakkor el is gondolkodtatja az embert: hogyan lehet, hogy a "mindössze" 600 MHz-es processzor elbírja mindezt? Mert elbírja, függetlenül attól, hogy teljes képernyős Flash játékokat nyilván nem ezzel a telefonnal fogunk játszani; a Flash-re épülő weboldalak viszont szépen megjelennek.
Az új Wildfire-re gyárilag feltelepítettek egy kiválóan működő Facebook és egy hasonlóan jól használható Twitter kliensprogramot is. Természetesen natív alkalmazásokról van szó, tehát nem a böngészőben lépünk be az említett oldalak mobiltelefonra optimalizált változataira; az applikációk jól működnek és könnyedén kezelhetőek, ennél többre nincs is szükség. A repertoárnak részét képezi továbbá a YouTube kliens is, melyről hasonlókat lehet elmondani, mint a szociális hálózatokat használó társairól.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
