Bevezető
Számomra a Touch Diamond három dolog miatt volt ellenszenves. A bővíthetetlen memória élből kizáró ok egy telefonnál (nem azért, mert nem lenne elég a belső tárhely, hanem mert egyrészt szeretném a jogtiszta iGO8-at belerakni, másrészt egyszerűbbnek érzem így hurcolni az adatokat), az első verziós szoftver lassúsága kritikán aluli volt, a QWERTY gombsor pedig megint szubjektív szempont, de ha már mindent tud, akkor tudja ezt is.
Nem én mondtam a HTC-nek, hogy javítsák ezeket, de pont a három felsorolt hiányosság került kiküszöbölésre, amikor bejelentették a Touch Pro nevű eszközt, amely már jópár napja nálam vendégeskedik. Bár oldalunk PDA felelőse Bocha, de mivel a Touch Diamond nála volt, ezért ez a modell kevésbé izgatta fel, mint mondjuk a Samsung INNOV8, amiről épp ezerrel blogol.
Úgyhogy megnyertem. S gyakorlatilag hosszú-hosszú idő után ez az első olyan készülék a kezemben, amely sikerrel elgondolkodtatott arról, hogy talán most, öt év után egy kicsit felfüggeszthetném a különböző telefonok cserélgetését és próbálgatását, mert a Touch Pro gyakorlatilag tökéletesen hozza azt, amit a magunkfajta telefonfejű júzer elvár egy zászlóshajótól. Beleköltöztem. A számomra fontos funkciók mind benne vannak, s csak használom és használom, alig-alig teszem le, kell.
A Speedshop volt annyira jófej, hogy az első itthonra beérkező szállítmányból rögtön küldött is egy tesztpéldányt. Angol nyelvű még, ez érthető, a magyar verzió csak pár hónap múlva esedékes. Nem baj, nem zavar. Fogom magam és a 160 ezer forint értékű tesztkészülékkel egyszerűen kámforrá válok, nem szeretném visszaadni. Aztán ez az érzés elmúlt, pedig akár szerelem is lehetett volna belőle.
Külső
A doboz most is egy csonka gúlát formáz, egyedi. Szállítási szempontból kissé hülye alakú, bár egymás mellé forgatott Touch Pro csomagolások valamennyire azért képesek kitölteni a teret. Némi boncolás után előhámozható a készülék, a töltő, a sztereó füles, az adatkábel és a bőrtoknak látszó nem bőrből készült bőrtok. Ez utóbbiba igencsak passzentosan fér bele a Touch Pro, a magam részéről inkább vissza is csomagoltam.
Maga a készülék, nos, finoman fogalmazva (rám is ezt mondták az érettségi találkozón) megemberesedett. Kevésbé finoman: meghízott, mint a választáson győztes politikus kisfia a költségtérítéstől. Gyakorlatilag (mivel szemből ugyanolyan, mint a testvérmodell) képzeljünk el két Touch Diamondot egymásra pakolva. A fényes burkolat a készülék előlapján ugyanúgy szippant magára minden szennyeződést, mint eddig, a háromszögekből kimozaikozott hátlap pedig továbbra is ad egyfajta egyediséget. Ez utóbbi puha borítást kapott, ami azért hasznos, mert a törésvonalakra fekszik fel a készülék, amelyeknek kopásállósága létfontosságú.
Az eszköz bal felén a hangerőt szabályozó gombpáros csücsül, illetve egy felirat, amely szerényen csak ennyi: „HTC innovation”. Jobb oldalon nincs semmi, alul viszont megtaláljuk a stylus silóját, amely a Diamond nyomán ezúttal is mágneses. A félig már betolt ceruzát magába szippantja, mint Michelle Wild a… na mindegy. Ez a mágnesesség még egy kellemes funkcióval jár: a Touch Pro tudja, hogy mikor húzzuk elő a cerkát, ha készenléti állapotban, akkor felkapcsolja a kijelzőt, ha pedig hívás közben, akkor előhozza a notepadet. Alul egy Extended miniUSB csati várja a tartozékokat, felül pedig a power gombocska ücsörög.
A kijelző alatt egyetlen fényes panel tartalmazza a navigációs gombokat, a funkcióbillentyűket és a híváskezelő gombokat. Számomra a négy irányú kolbászolás megszokása volt kicsit nehéz, mert a kör alakú OK gombtól viszonylag messze vannak a megfelelő irányokhoz tartozó billentyűk nyomáspontjai. Állati látványos viszont, hogy elmulasztott események hatására a navigomb körül egy fehér fény szaladgál.
Balról indíthatjuk a szétcsúsztatást, hogy feltáruljon a QWERTY gombsor. Kis rugó rántja a végpontok irányába a fedlapot, a kezelés könnyű. A fekete billentyűzet egyszerűen tökéletes. Nulla, azaz nulla esetben ütöttem mellé, mivel az egyes gombok domborúak, de ugyanakkor kellemesen puhák is. Úgy lehet szöveget bevinni, mint a villám, s megint, újra meg újra rá kell jönnöm, hogy ki lehet ugyan találni mindenféle nyakatekert érintőkijelzőre tervezett virtuális gombsort, az igazi, valós, fizikailag is jelenlevő QWERTY billentyűzet egyszerűen nem pótolható. Egy baja van: a háttérvilágítás finoman szólva nem egyenletes, nagyon gagyi hatást kelt sötétben.
Vas
No, durvuljunk kicsit, lássuk, mi dolgozik a burkolat alatt. Egy könnyed 528 MHz-es Qualcomm proci dorombol itt 288 MB RAM és 512 MB ROM társaságában, ez a trió átlagos Windows alapú telefonokhoz képest olyan, mint egy kötelékben haladó Hummer-konvoj egy „Miautónkhoz” viszonyítva. Erős, izmos, fürge is lehetne, de jól rátelepszik a TouchFLO 3D skin, amitől olyan, mintha tizenkét Schmuck Andort szállítana.
Ha kirámoljuk őket, meglódul, mint egy jeges lejtőn seggencsúszó vaddisznó, de egyszerűen ehhez az embernek nincs szíve. Schmuck Andorral szemben ugyanis a TouchFLO nagyon szép, látványos, kellemes érzést biztosít. Ehhez jó partner a 2,8 inches VGA kijelző, amelyen minden tökéletesen élesen látható.
A Touch Pro nagy előnye a Diamonddal szemben, hogy bővíthető a memória. A műanyag hátlap lecsúsztatását követően válik láthatóvá a microSD kártya nyílása, ide SDHC szabványú bővítőlapka is mehet, én csak egy 2 gigásat tologattam bele. Ezt a műveletet kis csippanással honorálja a készülék.
Bár talán egyértelmű, de a rend kedvéért említsük meg, hogy Windows Mobile 6.1 a Touch Pro operációs rendszere is. Sebességtesztet óhajtottam futtatni, s ekkor kezdődtek a gondok, ugyanis a PocketPC Mark 1.03 elindult ugyan, de a CPU teszteknél rommá fagyasztotta a készüléket a szoftver, csak az akkumulátor kioperálásával tudtam újra életet lehelni bele. Sokadig próbálkozásra csak összejött egy Dhrystone teszt, ami 164.28 MIPS-et hozott. Máshol is behalt a készülék, csak egy SMS olvasása közben nyomtam egy opciókat, mire összezuhant, itt is csak a telep kiszedése segített.
TouchFLO
A HTC által fejlesztett skin mutatta meg először az első Touch készüléknél, hogy a Windows Mobile rendszerhez igen csecse felületet is lehet rajzolni. Mostanra már a Samsung is kifejlesztette a magáét (az Omniát azt hiszen nem kell bemutatni), de láttam én már Airis gépen is hasonlót, nem is beszélve a 3rd party alkalmazásokról, vagy a több mint fél éve bejelentett Sony Ericsson Xperiaról.
A TouchFLO egy kezelőfelület, ami ráül a Microsoft gyári képernyőire, s ezeket teljesen megváltoztatja. Nagyon felhasználóbarát lehetne, ha mondjuk tudna olyan tempóval menni, mint egy iPhone, de nem tud. Így is gyorsabb, mint a Touch Diamond első verziójában látott nyugdíjas peronőr sebességét hozó produkció, de messze van még a jótól.
Ha nem rohanunk eszeveszett módon, akkor viszont király. Jól néz ki, a képernyő simogatásával lehet mindenféle varázslatot összehozni. Az alapképernyő egy ordas nagy óra, alatta az elmulasztott események látszanak, legalul pedig egy sávban a különböző funkciókhoz repülhetünk. Ha vagizni akarunk, akkor a sáv ikonjai között vízszintes, s teátrális ujjmozdulatok használatával mozoghatunk, nagyon látványos. Szinte minden képernyőn működik a függőleges kavirnyászás is, külön szerettem az időjárás-jelentés felületét, ahol egymás alá úsznak be a városok, ez tuti siker.
Az eredeti, jól megszokott Windows képernyőket a Start menüből azért elő lehet csalogatni, de direkt nagy betűtípust használ a rendszer, hogy ujjal még így is nagyjából vezérelhető legyen. Nem hiányzik a görgetőrutin sem, ezzel igen jól és sebesen lehet közlekedni például a telefonkönyvben. A jobb felső sarokban fixen ott ül a task manager, amelynek használatával bármilyen futó program lelőhető.
Nehéz leírni a TouchFLO funkcionalitását. Nagyon jól átgondolt rendszer, kellemesen testreszabható, látványos, csak kissé lassú. Sokkal egyszerűbb, ha megnézünk róla egy videót.
Gondolom egyértelmű, hogy a TouchFLO alapvetően jó dolog. Csak van neki néhány hibája, sajnos. Ráérezni viszonylag könnyű. Egy hét után is voltak félretapintásaim, pedig ha valaki, akkor én iszonyatosan sokat nyomkorásztam. Ami jobban zavart, hogy az esetleges, ablakban felugró Windows rendszerüzenetekre egyszerűen ráül. Ha nem reagálunk rögtön a notifikációra, akkor a TouchFLO „megeszi”, nem látjuk többet újra, mondok egy példát. Két, különböző verziójú iGO-t is beletoltam a gépbe, amire reagált is a szoftver egy ablakban, hogy akarom-e frissíteni, mert emez újabbnak tűnik, mint amaz. Akartam volna, de a figyelmeztetés, huss, eltűnt. Akkor bukkant fel újra, amikor hívást indíottam, addig ott kussolt a háttérben. Nem volt beállítva az MMS, de valakitől kaptam egyet, jött a hibaüzenet. 2 másodpercig láttam, aztán az is eltűnt. Néha pedig kaptam egy szép, teljes képernyős hibát, miszert valami probléma lépett fel, el akarom-e küldeni a Microsoftnak további kivizsgálásra. Nem, nem akarom, de miért ugrik fel, amikor csak a gyári szoftverek ülnek a gépen?
Alapfunkciók
A névjegyzéket két részből áll. A TouchFLO menüjéből elérhető kontaktlistába magunk emelhetünk át bejegyzéseket az összes névből, de ide nem érdemes sok embert rámolni, mert ujjmozdulatokkal lapozgathatunk közöttük, keresni itt nem lehet. Ha a komplett névlistát nyitjuk meg, akkor a jobb oldali sávon kicsiny ABC található, a megfelelő helyre kattintva oda is ugrik a szoftver. Itt nagyon jól működik a görgetés, számomra több mint 400 bejegyzés között nem volt nehéz kavargászni.
Ha szétnyitjuk a készüléket, akkor persze a QWERTY gombsorral igen hatékonyan lehet a találatok között szűrni. Egy-egy bejegyzésre kattintva láthatjuk azt is, hogy az illetőt mikor és milyen hosszan hívtuk fel, ez igen kellemes funkció. A híváslistával is meg voltam elégedve, külön szűrhető indított, fogadott és nem fogadott eseményekre, de lehet ömlesztett is a lista. Ha beizzítjuk a Windows Live szolgáltatásokat (e leginkább a Messenger), akkor az MSN kontaktjainkat is beteszi a névjegyzékbe a készülék, de ezek után vagy kézzel montírozzuk össze a SIM kártyáról és a netről is ismert ismerőseink adatait, vagy nekiesünk PC-vel, nyilván ez utóbbi kissé egyszerűbb.
Az üzenetkezelés magas szintű. A TouchFLO nagyon látványosan jeleníti meg a szöveges és az email üzeneteket is, de ha nem csak nézegetni óhajtjuk őket, hanem talán írni is, akkor már a Windows eredeti sémáját kapjuk meg. A 6.1-es verzió egyik újítása, hogy a chat jelleggel mutatja meg az azonos kontaktokkal történő üzenetváltásunkat, amely könnyen áttekinthetővé teszi az előzményeket.
Az email postafiókokat egy varázsló segít létrehozni, nekem gond nélkül sikerült mind a hármat beállítanom. Elvileg Exchange szerverekkel is kommunikál az eszköz, de ilyet nem tartok itthon ezért ennek kipróbálására nem nyílt mód. A szövegbevitel kétféleképpen történhet, értelemszerűen az összecsukott készüléknél szoftveres billentyűzetet kapunk (ez lehet QWERTY, fél-QWERTY is), a felület erősen hajaz az iPhone-ban látottakra, nyúlánk hosszúkás gombok kerülnek a képernyőre, megnyomás hatására megnagyobbodnak. A szétnyitott telefonon élmény a szövegbevitel, remek a gombsor, minden a helyén, szinte egyszer sem ütöttem félre, majdnem olyan gyorsan lehet gépelni, mint PC-n.
Szoftverek, GPS
A TouchFLO önmagában is megért egy fejezetet, ezért inkább a további, előre telepített programokról lesz most szó. Egyrészt itt van nekünk a teljeskörű Office, amellyel szerkeszteni is lehet a dokumentumokat, akad PDF olvasó és WinZip is. A többi előre telepített alkalmazásról majd a multimédiánál is az adatátviteli lehetőségek részletezésénél érdemes írnunk, mert oda kapcsolódnak.
Nagyon jól áll viszont a Touch Pro a játékok forntján. A Bubble Braker és a Solitaire nem szorul ismertetésre, de ezeken felül még három darab, PDAMill fejlesztésű szoftvert találhatunk (a gyártó magyar cég, a Nav N Go érdekeltségi körébe tartozik, mondhatni, hogy ebből nőtt ki). A The Corsair nevű okosság elég egyszerű cucc, le kell lőni a hajón felbukkanó kalózokat ujjunk megfelelő helyre történő nyomásával, a dolgot inkább az nehezíti, hogy gyakran újra kell tölteni a stukkert (ezért kétkezes játékmód javasolt), olykor felbukkannak különböző nők, akiket nem célszerű kinyírni, illetve az égből mindenféle bónusz potyog alá, amelyek pénzt, illetve életet adnak.
A másik PDAMill játék egy táblás okosság, sakk, dáma és reversi (ennek van magyar neve?) található benne. Az AI egész okos, reversi kapcsán jókat csatáztunk, de onnantól, hogy az ember befészkeli magát minél több sarokba, már nyert ügye van. Van még egy bowling okosság, amit szintén ujjal kell vezérelni, finoman szólva sem voltam benne sikeres.
A Touch Pro saját játéka a Teeter. Ez már a Diamondban is benne volt, a készülékbe épített mozgásérzékelő adja a vezérlést, s egy golyót kell beküldenünk a zölddel jelzett lukba, miközben el kell kerülni a fekete lukakat. A dolog eleinte egyszerű, aztán a 15. pályától durva, mert nem egyenletes a felület, amelyen haladunk, hanem – stílusosan – olyan háromszögekből áll, mint a Touch Pro hátlapja.
A GPS vevő érzékenységéről csak annyira tudok nyilatkozni, hogy a műholdak megtalálását a QuickGPS szoftver segítheti, amely a netről lerántja a holdak ismert koordinátáit, így a navigációs szoftverek azokat könnyebben, gyorsabban meglelik. Az iGO sajnos – hiába a bővíthető memória – nem volt hajlandó elindulni, sem a hivatalosan kapható darab, sem pedig az i900-ban próbált, még forgalomban nem lévő verzió. A Garmin XT elvileg megy, a PDAMill játékok megléte viszont reménykedésre ad okot: bízzunk benne, hogy a magyar nyelvű Touch Pro megjelenésekor már lesz valamiféle hivatalos megoldás is az iGO futtatására.
Kép, videó
A kamera a Diamondhoz képest nem változott. 3,2 megapixeles, van mellette kicsi villanófény, illetve autofókusz funkcióval is rendelkezik. Ez azért érdekes, mert nincs dedikált kamera billentyű, hanem a vízszintesen tartott telefon a kör alakú navigációs gomb megérintésével bírhatjuk rá a fókuszálásra, megnyomásával pedig az exponálásra. Különös megoldás, de működik.
A menü ujjal is kezelhető, jókora feliratok jellemzik, a legfontosabb beállítások könnyen elérhetőek. Önkioldó, környezeti módok, képminőség, méret, fehéregyensúly, szaturáció, kontraszt, fényerősség… ez mind állítható, a kamerahang kikapcsolható, akárcsak az időbélyeg, vagy a pozícionálást segítő háló.
Az elkészült fotók minőségéről csak azt tudom mondani, amit Bocha kollega a Touch Diamond kapcsán: PDA telefonhoz képest kiemelkedően jók, ha nem lenne az i900 Omnia, akkor mindenképpen a legjobbak között tarthatnánk számon a Touch Pro fotóit. Videorögzítési lehetőségünk is van, CIF, azaz 288x352 pixeles felbontás az elérhető legnagyobb, egy tesztvideót ide fel is töltöttem, klikk.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A képek, videók visszanézegetési a TouchFLO felületen látványos, repülnek egymásra az alkotások, de sok fotó esetén kissé unalmas végigpörgetni őket, ezért inkább az album funkció javasolt. Itt már táblázatba rendeződnek az alkotások, ebben könnyebb keresni, haladni. A kiválasztott kép esetén megint működésbe léphet a mozgásérzékelő, a készülék elforgatásával a fotó is felveszi ezt az állapotot, elég gyorsan forog, úgyhogy nem lehet rá panasz. Ha bele szeretnénk nagyítani a képbe, akkor a megfelelő helyen az óramutató járásával ellenkező kis köröcskét kell rajzolnunk ujjunkkal. Videolejátszás során is elforgatható a készülék, így teljes képernyős mozikat is megtekinthetünk, ami VGA felbontással, 2,8 ichen egész élvezetes móka.
Audio
Zenei fronton ugyebár először is a TouchFLO felületéről elérhető lejátszó áll rendelkezésünkre, amely albumborítóstul mutatja az elérhető muzsikákat. Ennek csak annyi a titka, hogy a felmásolt zenéket a Music könyvtárba szórjuk be, szépen, folderekbe rendezve, és minden így létrejött könyvtárhoz másoljuk hozzá az albumborító képét, amelyet folder.jpg-nek érdemes elnevezni. Ekkor megjelenik a borító a szoftverben, éljen.
Persze az ember nyugodtan feltölthet más zenelejátszó szoftvert is, a Media Player például rajta is van a gépen, nem mintha ez lenne a legfrankóbb megoldás a zenehallgatásra. A TouchFLO-ból elérhető alkalmazás természetesen képes ID3 tagek alapján rendezni a muzsikákat, képes ismétlődésre, véletlenszerű lejátszásra, illeve playlistek kezelésére is. A készülék hátlapján egyetlen aprócska lukból tör elő a zene, ennek megfelelően se nem túl hangos, se nem túl kiváló minőségű.
A csomagolt füles sajnos nem szétszedhető, de az ExtUSB csatlakozóhoz vásárolható jack átalakító. Persze nyitva áll a lehetőség sztereó Bluetooth headset használatára is. Ha a tartozék csatlakoztatva van, akkor elérhető az Audio Booster, ami igazából egy 12 sávos equalizer, előre definált és általunk is összeállítható sémákkal. A különbség jól hallható, de ettől még a gyári füles nem lesz világbajnok.
Viszont jól fog jönni a beépített FM-rádió használatához, amely igen kellemes alkalmazás. A kezelés egyszerű, az első bekapcsolás után végigpásztázza a lehetőségeket, így könnyen ugrálhatunk a csatornák között. RDS képes, a vételi érzékenység meglepően jó. Van egy MP3 Trimmer nevű alkalmazásunk is, amely a készüléken található zenék megvágásában segít, az így létrejött rövidített számok pedig egy mozdulattal beállíthatóak csengődallamnak.
Adatátvitel, akkumulátor
Minden van. GPRS, EDGE, UMTS és HSDPA is. Nem hiányzik a WLAN sem, bár tapasztalataim szerint nem túl erős a vevő, ott, ahol a notebookom több hálózatot is simán észrevett, a Touch Pro csak a legerősebbet bírta megtalálni. Természetesen van 2.0-s Bluetooth, illetve szabványos USB kábellel is a PC-hez kapcsolhatjuk a készüléket. Ebben az esetben külső meghajtóként is működhet a cucc, de ilyenkor a memóriakártya tartalma látszik.
Böngészőből kettő is van. A Windows rendszer miatt itt van ugyebár az Explorer, de ezt csak fanatikusok számára ajánlanám, a TouchFLO interfész is az Opera Mobile-t használja alapértelmezettként: joggal. A szoftver nagyon kellemes, kezeli a felugró ablakokat, a flash tartalmakat azonban nem jeleníti meg. Viszont ahová kattintunk, arra intelligensen nagyít, automatikusan kapcsol fekvő és álló helyzetbe, villámgyorsan gördíthetőek össze-vissza az oldalak az ujjunkkal. Abszolút élvezhetően lehet vele internetezni.
A YouTube külön alkalmazást kapott, amely képszélességre tördelve hozza be az ismert videomegosztó oldal felületét. Az összes videót le lehet játszani, vízszintes üzemmódra kapcsol, s ha a kapcsolatunk sebessége elegendő, akkor röccenés nélkül végig is futnak a feltöltött mozik, kellemes. Nem maradt ki a repertoárból az RSS olvasó sem, amely igen sokoldalúan paraméterezhető. A készülékkel videohívás is kezdeményezhető, hiszen van előlapi kamerája.
A hátlap alatt munkálkodó akkumulátor igencsak könnyen merül, ha kihasználjuk a telefon képességeit. Eleinte – amikor még csak élveztem, hogy van TouchFLO – eldöcögött két napig is a cucc, aztán beállítottam a levelezést, az internetet, szórakoztam a GPS-szel, így atán egy nap alatt simán megadta magát. Még szerencse, hogy a miniUSB csatlakozón keresztüli töltés lehetősége elég sok helyen elérhető.
Összegzés. Nehéz egy kicsit a helyzet. A Touch Pro elvileg mindent tud, amit csak el lehet képzelni. A menürendszer tényleg csodásan szép, de lassúcska, és bizony akadnak benne hibák. A QWERTY gombsor egy áldás, ez is biztos. Nekem kicsit erőltetettnek tűnik az egész, túl jó akar lenni. Egy 3,5 mm-es jack nagyon hiányzik, egy normális füles sem ártott volna. Nem fut az iGO, a régebbi Pocket PC-re írt szoftverek egy része sem szereti a Touch Pro-t. Hiába az izmos hardver, ha nem bírja úgy meghajtani a felületet, hogy ne lehessen érezni kissé az izzadtságszagot.
Mindezekkel együtt a Touch Pronak kevés vetélytársa akad. Mondjuk ennyiért nem is csoda. A Samsung i900 tudja vele felvenni a versenyt, de ott nincs QWERTY. A magam részéről várnék egy ROM frissítést, lehet ebből még jobb, a mostani ára mellett is azt mondom – még a hibák ellenére is – hogy:
 |
| HTC Touch Pro |
Mert azért… kellemes dolog, hogy valami van a kezemben, amiben minden benne van.
Bog
A tesztkészüléket a www.speedshop.hu biztosította, köszönjük. Vásárláshoz kérem kattintson ide.
Specifikáció
| HTC Touch Pro | ||
 |
Technológia | GSM/GPRS/EDGE 850/900/1800/1900 MHz UMTS 900/2100 MHz |
| Operációs rendszer | Windows Mobile 6.1 Professional | |
| Méret | 102 x 51 x 18,1 mm | |
| Tömeg | 165 gramm | |
| Processzor | 528 MHz-es Qualcomm MSM7201A | |
| ROM/RAM | 288 / 512 MB | |
| Kijelző | 2,8 hüvelyk átlójú, 480 x 640 pixel felbontású, 16 bites színmélységű érintőkijelző | |
| Bővíthetőség | microSD | |
| WiFi | 802.11b/g szabványú | |
| Infra / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| GPS vevő | NMEA 0183 | |
| Audio | HTC ExtUSB kimenet, mikrofon, monó hangszóró | |
| Fényképező | 3,2 megapixeles, autofókuszos, vaku | |
| Akkumulátor | 1350 mAh-s cserélhető Li-Ion | |
| Egyéb | HTC TouchFLO 3D kezelőfelület, giroszkóp, Opera Mobile 9.5, HTC VueFLO, QWERTY gombsor | |
