Hardver, szoftverezettség

A HTC One X+ belsejében egy 40 nanométeres csíkszélességű, ARMv7 utasításkészlettel rendelkező 4+1 magos NVidia Tegra 3 dorombol, ahol a Cortex-A9 családba tartozó magok egyenként maximum 1,7 gigahertzen ketyegnek. A grafikus gyorsításért már a GeForce ULP 2 felel, RAM-ból pedig 1 gigabájtot kapunk. Ez utóbbi véleményem szerint egy kicsit elhibázott lépés, hiszen manapság már több, dupla ennyi RAM-al elérhető modell mutatkozik be, így a HTC ebbe is pakolhatott volna valami hasonlót az időtállóság reményében. A belső háttértár méretében azonban örömünket lelhetjük, ugyanis az eddigi 32 gigabájtos modell mellé a 64 gigabájtos verzió is palettára került, így már biztosan nem fogunk szűkölködni a tárhelyben.

A pontszámokat elemezve azt látjatjuk, hogy az új rendszernek és a megemelt órajelnek köszönhetően a One X+ immáron jóval túlmutat mind az elődön, mind a Samsung Galaxy S3-on, ráadásul az ASUS Padfone 2-ben dübörgő Snapdragon S4 Prótól sem marad el – a Linpacket kivéve – számottevően. Sajnos azonban ezek a pontszámok hiába szépek, maga a rendszer sebessége bőven hagy némi kívánnivalót maga után. Kiakasztó, hogy míg a Windows Phone 8-nak és az iOS-nek két mag is elegendő az akadásmentes működéshez, addig a HTC One X+ által futtatott Android Jelly Bean a négy plusz egy magon is szaggat. Már főoldalak áttekintése esetén is laggol a telefon, de ez a menübe lépésnél és az értesítési függöny lehúzásakor is gyakori dolog, tehát egyáltalán nem mondható, hogy nagy számítási igényű feladatokat kritizálunk.

Nagy kérdés természetesen, hogy az a kis plusz jel mennyit jelent a valóságban a "sima" One X-hez képest. Nos, a fenti videóból nagyon sok minden kitűnik, mely után talán egy kicsit csalódottak is lehetünk. A kisebb számítási igényű feladatoknál, valamint az egyszerűbb játékoknál látszik a One X+ készülék előnye, azonban a grafikailag fejlett gémet nézve már korántsem ilyen rózsás a helyzet, ráadásul még a textúrák sem töltődtek be rendesen, a napi átlag felhasználó pedig eleve nem fog számottevő sebességkülönbséget érezni a két telefon között. Látszik a fejlesztés, ám egy ilyen korszerű hardvernél ez már aligha nyom bármit a latba.

A szoftver taglalása során – az előző bekezdés után – már senkit sem fog meglepni, hogy ezen a készüléken már gyárilag az Android 4.1.1 Jelly Bean teljesít szolgálatot, amely számos újdonsággal kecsegtet, ám ezekről már írtunk az Android 4.1 Jelly Bean rendszerbemutató cikkünkben. Főleg a Project Butter tudatában fájó dolog egyébként , hogy nem mindig folyamatos a rendszer sebessége, amelyen a Sense 4+ (és az "optimalizáltság") sem segít számottevően. A zárolt képernyőt mindenesetre egy kis karika feltolásával oldhatjuk fel, amelynek eredményeképpen a maximum hét lapból álló főoldalra jutunk. Az androidos fronton már megszokott módon szinte végtelen számú alkalmazásfelülettel és gyorsikonnal színesíthetjük felületünket, a menüben pedig dátum és név szerint is rendezhetjük programjaink rácsos kinézetét.

Ejtsünk néhány szót a készüléken gyárilag tálalt applikációkról, mert van belőlük bőven. A tradicionális programok közé tartozik a Gmail, YouTube, Twitter, Google+ kliensek, a böngésző, a Chrome, a feladatkezelő, a feladatok és feljegyzések, a navigáció, a levelezés, a hangrögzítő, a naptár (napi, heti, havi és eseménynézetet is tartalmaz, valamint teljes hónapos widgetként is kihelyezhető a főoldalra), a Play áruház, a részvények, az óra (ébresztő- és világóra funkcióval ellátva), a számológép, a térkép, a tükör (kvázi előlapi kamerát használva), valamint a zene- és videolejásztó. Az SMS-ek a már megszokott buborékos nézetben tálalódnak, kézbesítési jelentés a Jelly Bean rendszernél is adott.

Extra programokból is kapunk egy zsáknyit. A 7digital által zenéket vásárolhatunk meg, a Dropbox pedig online tárolási lehetőséget nyújt. A Facebook kliensen kívül már a chateléshez szükséges Messenger is elérhető, a Friend Streamen keresztül pedig a különféle közösségi élményeket gyűjthetjük össze. Van még Foxit Readerünk is, mellyel PDF fájlokat, plusz Polaris Office-unk, amivel pedig word egyéb irodai formátumokat tudunk megnyitni. A SoundHound segítségével megtudhatjuk, hogy mi az éppen hallgatott zenék előadója és címe, a TuneIn Radio keretében pedig online rádióműsorokat hallgathatunk az egész világból.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!