Adatkommunikáció, internet
A Desire V fő attraciója az, hogy két SIM-et kezel, ezzel ő az első dual SIM-es telefon a HTC kínálatában. Az örömünket viszont beárnyékolhatja több dolog is. Például az, hogy az elsődleges foglalat teljes kiszolgálást kap, tehát négysávos GSM és kétsávos 3G modult, míg ezzel szemben a második csak háromsávos GSM-re képes, 3G nélkül. Sőt, a kettes kártyán mindössze GPRS-re van lehetőség, míg a másiknál akár 7,2/5,76 Mbit-es HSPA áll rendelkezésre. Ezúttal is csak dual standby módunk van, tehát mindkét kártyára érkezhet hívásunk vagy üzenetünk, de ha valamelyiken beszélgetünk, a másik nem elérhető. A mobil adatátvitelen kívül van még WiFi, ebből b/g/n szabványút kapunk, hotspot funkcióval, de DLNA és egyéb extrák nélkül. Nem hiányozhat a Bluetooth, ez 3.0-s, valamint a microUSB sem, ennek többféle üzemmódja van, a kapcsolat alatt pedig töltést ad az akkunak.
Érdekes, hogy gyakorlatilag mindenhol 4 GB-os belső memóriával hirdetik a Desire V-t, ami egyáltalán nem igaz. Csupán 1 GB hely áll rendelkezésre, amihez persze ott a bővíthetőség, de épp ezért vártunk volna el valami memóriakártyát gyári tartozékként. Szerencsére a kártya cseréjéhez csak a hátlapot kell leszedni, kikapcsolásra nincs szükség. Gyárilag nincs fájlkezelő, ezt azért gyorsan lehet orvosolni. A hotspotot már említettem és szintén hasznos lehet az Átvitel, ami Bluetooth segítségével tudja kinyerni az adatokat a régi készülékünkből.
A böngésző alapvetően jó, az ICS-ben még tovább javítottak rajta. Van több ablak, automatikus hasábra tördelés, kétujjas nagyítás és flash is. Azonban itt már meglátszik a processzor gyengesége, az oldalak görgetésénél és a kétujjas nagyításnál láthatunk üres felületet. A leginkább nehézkes dolog a flash videó. Amíg maximum 360p minőségben nézzük, akkor csak nagyításnál akadozik. Viszont 720p-ben reménytelen a helyzet, teljesen megakad, széttörik a kép, nézhetetlen az eredmény.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
