Honor 8 - tisztelet a kivitelnek

Adatkommunikáció, üzemidő, végszó

A Honor 8 két nanoSIM-et fogad be, és bármelyiket ki lehet jelölni 3G/4G-s SIM-nek (a Cat.9-es LTE és minden hazai sáv támogatott). A mobil ráadásul a ritka dual active technológiát is ismeri, azaz egyszerre két számmal is a hálózaton lehet lógni, és akkor is fogadni lehet az egyikről a hívást, ha másikon éppen cseverészünk. A beszélgetési hangminőség remek, tisztán érteni egymást, a zajszűrés is működik. A kétcsatornás WiFi modem 802.11a/b/g/n/ac szabványú (Direct, hotspot) és jó érzékenységű (a WiFi+ opció néha túl agresszíven vált a mobilnet és a modem között, én kikapcsoltam). Bluetoothból 4.2 jár A2DP-vel és LE-vel, USB-ből pedig 2.0 Type-C csatlakozással, MTP-vel és OTG-vel. Az A-GPS-szel megtámogatott navigációs modul a GPS és GLONASS műholdakat bevetve pillanatok alatt pozicionál, és az ablaktól pár méterre is összejön a dolog. Nem maradt ki az iránytű, az NFC, az infra, a giroszkóp, a gyorsulásmérő és a mágneses tokokat érzékelő hall szenzor, úgyhogy teljes a paletta.

A Honor 8 két nanoSIM-et vagy egy nanoSIM-et és egy microSD kártyát fogad be [+]

A Honor 8 páncéljába pont az a 3000 milliamperórás telep került, ami a P9-ben is ékeskedik, és az üzemidő is megegyező, így két részre bontható. A 16 nanométeres Kirin rendszerchip egész takarékos, úgyhogy kevés fényképezés és 3D-s játék mellett az ötórás képernyőidőnek ki kell jönnie egy töltésről, másfél-kétnapos használatra levetítve. Ez jónak mondható, a kamera ugyanakkor zabálja az energiát, és egy fotózós városnézésen már este töltőre kerül a telefon, ha pedig mindent lencsevégre kap az ember, jobb egy energiabankot is zsebre vágni. Mozizni és netezni, egy töltésről, közepes fényerőn 13-13 órán át lehet. Egy sor energiatakarékossági opció akad: paraméterezhető, hogy mely appok és folyamatok futhassanak a képernyő lezárása után (bár egyiknek sem kellene rakoncátlankodnia). Van továbbá teljesítmény energiaséma, minden elérhető lóerővel, intelligens takarékosság, amely a fogyasztást finomhangolja, és az okosfunkciókat teljesen kilövő, hosszú készenlétet biztosító ultra mód. Ha ez sem volna elég, a képernyőfelbontás csökkentéssel is lehet enyhíteni az energiaigényen: a ROG mód 720p-re szabályozza a kijelzőt, és a gyakorlatban is érezhető a takarékossága. Az 5/9V, 2 amperes gyorstöltő kereken 100 perc alatt hozza 100%-os állapotba a csutkára merült telepet, ebből az első fél óra 45%-ot, a második pedig további 40-et pakol az akkumulátorba, a maradék már lassabban vándorol bele.

A verdikt nem kérdéses: az árhoz viszonyított tudás alapján kijár az ajánlott plecsni a Honor 8-nak [+]

Az elején jeleztük: a Honor 8 nem a két generációval ezelőtti modell árligájában versenyez, hanem a csúcskategória közepén, ahol olyan bivalyerős riválisai vannak, mint mondjuk a OnePlus 3, vagy egy-két kedvezőbb árú tavalyi zászlóshajó. Ám bármelyik mellé kerüljön a boltban a P9 jó tulajdonságait átvevő mobil, csak a külső alapján is sokan nyúlnak majd a Honorért, annyira tökéletes lett a kivitelezése. Ez az összeszerelésre és a kézkomfortra is igaz, bár a csúszós kivitel nem az igazi. Az biztos, hogy a nyolcas sorszámú Honor köröket ver a hatosra és lazán lepipálja a hetest, úgyhogy a plusztudás és a különféle gazdasági mutatók miatt nem volna reális hasonló árcédulára számítani. A 32 gigabájtos, dual active modellért 140 ezer forintot kérnek el itthon, a 64 gigabájtosért (arany színben) 150 ezret. Ha azt vesszük, hogy a Honor 8 van olyan gyors, mint a jóval drágább P9 (processzorosan ott sem volt kifogásunk, 3D-ben annál inkább), tud annyit a kamerarendszere (mínusz a Leica támogatás), éppen addig bírja az akkumulátora, ráadásképpen pedig 4 gigabájt RAM jár a 3 helyett, plusz van programozható infra, nagyon is rendben van az összkép.

A gyártói világból kilépve sincs ok a szégyenre: az okosgombbal bővült ujjlenyomat-olvasónál sincs sokkal jobb a piacon, a beszélgetési és fülesre menő hangminőség remek (a multimédiás hangszóró kevésbé) és teljes körű az adatkommunikációs paletta. Ilyen összképpel akár többet is elérhetnének a Honor 8-ért, ám pont itt a komoly marketinget és a hagyományos értékesítési csatornákat elkerülő brand bája: faragnak a költségeken, és így az elkért végösszegen is. A OnePlus 3 alighanem időtállóbb telefon az ütősebb specifikációval és a 4K videorögzítéssel, csak problémás hozzájutni, nem itthoni készletből vásárolja meg az ember, és nem is egy méretkategória. Lejjebb lépve, bár szimpatikus a jóval olcsóbb Vernee Apollo lite vagy a Redmi Note 3 Pro, ám nem csúcskategóriás a hardverfelhozataluk, gyengébb a kamerájuk és szintén jóval méretesebbek. Az a helyzet, hogy 5 hüvelyk környékén nehéz olyan prémium tudású telefont mondani, ami hozza a Honor 8 remek külső-belső tulajdonságait és alávág az árazásának, a dual active megoldásra pedig még kevesebb példa van. És bár biztos szebben csillog a plecsni, ha a Honor 8 egy kicsivel olcsóbban nyit, ha valaki fél éve azt mondja: itt a P9, csak lekopott róla a Huawei és a Leica felirat, boldogan nyúlnánk érte ennyiért. A Honor tehát újra megcsinálta, csak most egy olcsó majdnem-csúcskészülék helyett egy kedvező árú prémium mobilt tett le az asztalra, amit bátran jutalmazunk az egyik legerősebb plecsninkkel.

Honor 8

Bone123

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!