Doboz, külső

Csúcsmodellhez képest visszafogott a doboz, nincs is benne túl sok extra. Huawei Supercharger, Type-C kábel és 3,5 mm-es jack átalakító található a készülék alatt, ami viszont méretre majdnem megegyezik a sima Honor 20-szal, annál kicsit vastagabb, egyrészt a kamera, másrészt a kövérebb akkumulátor miatt. De a kijelző az bitre ugyanaz: 6,26 inches, IPS panelt használó, 1080 x 2340 pixelt megjelenítő darab, aminek bal felső csücskében van a kameraluk. Ami kisebb, meg csodálatos technológiával kivágott, de ettől még egy luk, amit vagy utál a júzer élből, vagy rá sem hederít. Vagy élből utálja, aztán később rá sem hederít — velem ez történt. Az IPS panel kapásból visszalépésnek számít az AMOLED-hez képest az általános felfogás szerint, de igazából ezzel sincs semmi különösebb probléma, élénk, erős és kontrasztos, viszont emiatt nem került be a kijelző mögé az ujjlenyomat-olvasó. Hanem a telefon oldalán van, a bekapcsológomb (vagy inkább felület) tartalmazza. És nyilván lehet ezzel vitatkozni, de általános szerkesztőségi álláspontunk, hogy a kijelzők mögé rakott optikai szenzorok hatékonysága és sebessége tökre nem éri el azt a pontosságot és tempót, mint amit a korábban hátulra, vagy a kijelző alá rakott megoldások hoztak, a Honor 20 Pro pedig gyönyörű példája ennek, mert az oldalsó szenzor az 100-ból 100-szor működik és felold.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

Ha körüljárjuk a készüléket, akkor nem csak a jobbra található ujjlenyomat-olvasó lesz érdekes. Egyrészt nincs 3,5 mm-es jack interfész, ha pedig kihúzzuk a bal felül leledző SIM-tálcát, akkor oda bizony két nanoSIM-et lehet csak betenni, microSD-vel nem bővíthető a tárhely. Oké, 256 GB mellett ez nem is akkora probléma. A másik érdekesség felül lesz, a telefonon ugyanis ránézésre van infra is, de ez igazából a fényérzékelő, bármennyire is megtévesztő. Az egész termék relatív kompakt, körülbelül akkora, mint egy Galaxy S10.

[+]

A hátlapon vannak az érdekességek, sajnos eléggé kiáll a három lencsét magába foglaló kameramodul, alatta ott van a LED villanó és a makrókamera is. Egy jó tokkal persze szintbe kerül az egész, de akkor elveszítjük a színátmenetes hátlap varázsát, persze hosszan ecsetelték a bemutatón, hogy milyen frankó technológiával hozzák ezt létre, de a lényeg az, hogy tényleg vonzza a tekintetet, valahogy mégsem bazári. Hogy mennyire tartós, az már más kérdés, de erre a tesztünkben nem tudunk kitérni, viszont azt tudjuk, hogy annak ellenére sincs meg hivatalosan az IP68-as védettség, hogy a SIM-tálcán kívül nemigen van más, mozgatható elem a készülékházon. Ami egyébiránt meglehetősen masszívnak érződik, persze hátul szépen gyűjti a szennyeződéseket és kicsit csúszós is, de a határozott élek segítik a fogást.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!