Kamera, video, audio
A szoftver mindent megtesz, hogy elhiggyük, tényleg van valami a dupla kamerarendszer mögött, hiszen 1 és 2x-es zoom közt válthatunk, de a monokróm és az elmosás mód is feltűnően ott figyel a fő funkciók közt. A valóságban egy szimpla, 21 megapixeles szenzort egészít ki egy 2 megapixeles némi mélységinfóval, ennek hatásait azonban aligha láttuk, az elmosás szinte nem is működött, a zoom természetesen digitális, a szürkeárnyalatos fotók pedig csak effekttel készülnek. A fő módok közül a fixre bekapcsolható HDR jelenik meg, de van panoráma és arcszépítős effekt is. Állítható a képméret, a zárhang, az arcfelismerés és a képarány, a PRO módban pedig ISO, expozíció-korrekció és fehéregyensúly van.
Az elkészült képek egy része első ránézésre nem is rossz. A színeket általában jól eltalálja a rendszer, nincs durva lencsetorzítás a sarkokban, részlet is van bőven, a zajszint/túlélesítés kompromisszum pedig vállalható. A dinamika inkább közepes, mint kiemelkedő, viszont a kromatikus aberráció sem zavaróan tűnik fel a neuralgikus pontokon. Mindez nappal. Gyengébb fényviszonyok közt, beltérben, éjszaka kezdődnek a problémák, össze-vissza fókuszál és élesít, mindezt a zajos, részlettelen, sötét és nem ritkán elmosódó végeredményért. Az f/2-es fényérték nem kiemelkedő, de alapvetően nem is indokolna ennyire erőteljes kontrasztot a fotók között, az algoritmus azonban vaksötétben sem szabályozza ISO711 fölé az érzékenységet.
A szelfik 13 megapixeles felbontással, segédfény nélkül készülnek, ehhez is van arcszépítés és monokróm mód, de sokat nem változtat a képek harmatos minőségén. Ahogy az önarcképek, úgy az 1080p-s videofelvételek sem a legjobbak: jelentős a zajmentesítés, közben a vártnál sötétebb a felvétel, a fókusz érdemben nem reagál a változásokra, a hang pedig itt is olyan, mintha korábban víz alá merítettük volna a mikrofont, és még nem száradt ki teljesen. Zajszűrésnek nem az igazi.
Bizonyára mindenki látott már AOSP-zenét, hangszínszabályzót és Play Zenét, tehát meg sem kell említeni, hogy miket játszik le, mi szerint rendez és hogyan állíthatók a hangsémák, összességében elég annyi a fülhallgatós zenei minőségről, hogy a vállalhatatlannál két fokkal jobb, viszont érezhető, hogy egy nem túl jó minőségű hangchipet erősítettek túl annyira, hogy bár a hangerővel nem lesz gond, a torzítással annál inkább. Ugyanez jellemző a hangszóróra is, az kimondottan recseg akár félhangerő fölött is. Nem maradt ki az FM-rádió RDS-el, amely az évek alatt megszokottakhoz méltóan, füles csatlakoztatásával működik. Gyári fülhallgató nincs, elképzelhető, hogy ez egy bölcs döntés volt
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!