A 410-es
Az elegáns doboz alig-alig különbözik a bátyusétól, de a külső borítót díszítő képen máris látom, a világosabb, ezüst kivitel a hozzám kívánkozó darab. A csomagban nekünk és angol barátainknak való hálózati töltő is megbújik, valamint USB kábel, egyszerű tok, (aminek műbőr voltára csak az illat hiánya utal)szivargyújtó-töltő, TMC antenna és a passzív tartó figyel. Lapul még a sarokban egy korong, amelynek szerepe első pillantásra nekem nem teljesen világos, azonban az egység üzembe helyezésekor azonnal értelmet nyer. A tartó egészen rövid, hurrá, végre nem kell 10 centis amplitúdóval bólogatva útvonalat böngésznem, mint a régi gépemmel. (hülyén nézhetek ki olyankor, megvan a kép? ;-)) Annyit még róluk, hogy méretre mindkét harman/kardoné azonos, de a kicsié csak tart, a nagyé meg tölt is, illetve ott a töltő a tartóba csatlakozik, ami nekem kényelmesebbnek tűnik.
Szóval komoly nyújtógyakorlatokat végezve felhelyeztem a masinát a Focus szélvédőjére, majd heveny közlekedésbe kezdtem, természetesen Moha bá vezényletével (odavagyok a hangjáért…bocs Szivi). Nos, addig nem is volt gond, amíg valamit nem akartam állítani az érintőképernyőn. Jurij Dolgarúkijt (a ’82 után születettek kedvéért Hosszúkezű Jurijt) így még senki nem irigyelte soha, mint most én. A 4,3”-os 480x272 65k-s kijelző oly elérhetetlennek tűnt, mint Sean Connery gyűrűje egy magányos éjszakán. No, az a bizonyos korong most kerül előtérbe. Aki oly szerencsés, hogy a szélvédője kellő távolságra van az ülőalkalmatosságtól, az megteheti, hogy a műszerfal alkalmas részére ragasztja a korongot és arra cuffantja fel a tartót, így van esélye változtatni az úticélt menet közben is.
A lassan elérhetővé tett kijelző egyébként igazán éles, szép képet mutat, bár napsütésben azért feladja a leckét. A beállítási lehetőségek között játszhatunk kicsit a fényerővel, de tökéletes megoldást ez sem jelent. Nem fikázom, látható és ez a lényeg. Körülötte csak a kétféle ezüstmetál keret és alul a harman/kardon felirat, se gomb, se tekerő se semmi más, ami rontaná az összképet. A gép tetején középen a nagy ki/be kapcsoló gomb, jobbra az SD kártya éhesen tátogó szája, balra egy pukli, ami valószínűleg a beépített antennát rejti. A gép bal oldalán a billentyű zár (jó ég, hogy hívják ezt azokon a cuccokon, amin nincs is billentyű?) és a TMC antenna kimenet, jobboldalon a töltést is felvevő mini USB, a fejhallgató csati és a hangerőszabályzó. Hátul az egész kellemes hangszínt adó hangszóró és a szokásos külső antenna csatlakozó, alul a pirinyócska reset – lyuk, toll hegyével ne is próbálkozzon senki, rotring ceruzák végében található tűvel esetleg. Összességében igazán elegáns darab, engem egy kicsinyített plazma-TV-re emlékeztet. (pmd)
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
