Hardver, rendszer, felhasználói felület
Az igen kellemes ár ellenére a Nexus 7 borítása alatt korszerű hardver dolgozik. A táblagép lelke egy NVIDIA Tegra 3 T30L lapkakészlet, a csíkszélesség 40 nanométeres; ugyanez a chipset dolgozott az Asus Transformer TF300 tabletben is. A SoC egy négy plusz egy magos processzort tartalmaz, az egyes magok a Cortex-A9 családba tartoznak, az utasításkészletük ARMv7. A négy fő mag legfeljebb 1,3 GHz órajelen futhat, az ötödik, úgynevezett segédmag 500 MHz-re van limitálva. A processzor elsőre fura felépítése komoly energiatakarékossági előnyöket hordoz magában, a rendszer az automatikus terhelésnek megfelelően aktiválja a magokat. Kis igénybevétel (például a fiókok szinkronizálása kikapcsolt képernyő mellett) esetén csak a segédmag dolgozik, majd az igénybevétel szintjével párhuzamosan először az első teljes értékű mag kapcsol be, majd két darab lesz aktív; maximális terhelés esetén már mind a négy mag ki van használva.
A grafikus számításokért egy GeForce ULP gyorsító felel, amely négy vertex árnyalót és nyolc pixel shadert tartalmaz, az órajele 416 MHz. A RAM mérete 1 GB, a belső háttértár kapacitása modelltől függően 8 vagy 16 GB, ezt nem bővíthetjük memóriakártyával. A specifikációk alapján tehát egyáltalán nem szégyenkezhet a Nexus 7, a sebesség az elvártnak megfelelően alakul. A Tegra 3 és a Jelly Beanben debütáló Project Butter összjátékának köszönhetően szinte mindig folyamatos a működés, de mivel az Androidról van szó, egy-egy pillanatra néhol meg tud akadni a gép, ám ez valószínűleg szőrszálhasogatás a részemről.
Jelly Bean és Nexus 7 a Mobilarena TV-ben
| Szintetikus tesztek | ||||
|---|---|---|---|---|
| Benchmark | Google Nexus 7 | ASUS Transformer Pad Infinity | Samsung Galaxy Tab 2 10.1 | Acer Iconia Tab A510 |
| Quadrant Standard 2.0 | 3567 pont | 5006 pont | 2716 pont | 3731 pont |
| Linpack for Android (single) | 49,198 MF. / 1,7 s | 58,218 MF. / 1,44 s | 37,127 MF. / 2,26 s | 46,291 MF. / 1,81 s |
| Linpack for Android (multi) | 140,673 MF. / 1,2 s | 152,916 MF. / 1,1 s | 62,446 MF. / 2,7 s | 105,088 MF. / 1,6 s |
| Smartbench 2012 Prod. | 3854 pont | 4072 pont | 1951 pont | 3626 pont |
| Smartbench 2012 Games | 2662 pont | 1879 pont | 1400 pont | 2402 pont |
Az eszközön az Android rendszer legújabb verziója fut, de ez nem is csoda, lévén egy referenciamodellről van szó. Ez azt is jelenti, hogy a soron következő frissítéseket is mindig az elsők között kapja majd meg a táblagép, mint azt az eddigi referenciakészülékek esetében (kivétel a Motorola Xoom) is tapasztalhatta az ember. A Nexus 7-en tehát a Jelly Bean névre hallgató variáns fut (a verziószámot tekintve 4.1.1-ről van szó), Az egyes rendszerverziók közötti eltérésekért az Android fejlődéséről szóló irományt ajánljuk, további információért a Jelly Beannel kapcsolatban pedig a részletes bemutató a nyerő.
A referenciagépek egyik sajátja, hogy a felhasználói felületen egy fikarcnyit sem változtatnak a gyártók, az összes Nexus-on a gyári UI tárul a felhasználó elé. Így lehetséges, hogy a HTC nem Sense-esítette a Nexus One-t, a TouchWiz lemaradt a Samsung Galaxy Nexus-ról, a MotoBlur pedig a már említett Xoomról. Ez egyébként egyáltalán nem gond: míg az Android 3.0 előtti időkben a gyári UI nem volt kimondottan szemrevaló, a Honeycombbal érkező, azóta folyamatosan fejlődő Holo téma már annál inkább; nem is csoda, hogy sokan az alap felületet preferálják. A Jelly Bean további extrákkal bővítette ki a UI-t: a Project Butter az animációk és átmenetek folyamatosságán javít, a Google Now egy újfajta keresési élményt kínál, a kibővített értesítési rendszer is sok jóval kecsegtet. Újdonság továbbá, hogy a készenléti képernyő csak állított, azaz portré orientációban használható. Ezek mellett persze számos kisebb-nagyobb változást eszközöltek az Android 4.1-ben; további információért a már említett cikket ajánljuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
