Hirdetés
Külső
A készülék jókora zöld dobozban érkezik, pedig a tartozékok listája nem éppen bőséges, csupán egy töltő és egy sztereó füles lapul a csomagban. Illetve itt figyel természetesen a meghökkentően hatalmas, tepsiszerű, fehér telefon a maga valójában, amely bármennyire is ijesztő első ránézésre, valahogy mégsem okoz harsány röhögést. Van valami a formatervben, amitől az ember inkább úgy van vele, hogy igen, ez tényleg arra van, hogy könnyen lehessen kezelni.
A fehér eszköz akkora, mint egy tetszőleges tévé távkapcsolója, csak szélesebb annál. Viszont meglepően vékony, bár így sem mondhatni a penge irányzat képviselőjének, de az „arcához” képest csekély a mélysége. Az előlapi fehérségtől jól elütnek a gumiból készült, hatalmas, fekete gombok, amelyek katonás rendben sorakoznak. A kijelző alatt A, B, C és D feliratú, kör alakú billentyűk kaptak helyet. A négyzetes számgombok fölött pedig két nagy, széles billentyű segítségével kezelhetjük a hívásokat. A világítás pazar, szép, fehéres fény költözött a gombok alá, sötétben is könnyen eltalálható akármelyik billentyű.
A Doro bal felén van a „menü” gomb, illetve a hangerőt szabályozó billentyűk, jobbra csak a headset és a töltő közös bemenete árválkodik, amely nagyon hasonlít a microUSB szabványra, de igazából tökmindegy, mert számítógéphez úgysem fogjuk kapcsolni. A hátlapon egy hangszóró látható, az akkumulátort fedő hatalmas műanyag alatt pedig csakugyan ott a telep, ami alá a SIM kártya betehető.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
