Multimédia
A kamerarendszer ugyan korszerű elrendezésben, AI felirattal, látszólag négy kamerából áll, de jelen esetben nem csak a 2 megapixeles makró szenzor egy raklapnyi gőzölgő talajjavító matéria. Nagyítónak viszont jól használható, csak fényképezni nem nagyon lehet vele. Fókusz alig van és nagyon érzékeny a legapróbb kézremegésre is. Az utolsó képnél már nem is strapáltuk magunkat. A méretes lyukban helyet foglaló, 8 megapixeles előlapi kamera sem egy profi valami, ezt tudja, sorrendben a következő módokban: normál, szépítés, portré és fekete-fehér.
A 16 megapixeles (PDAF, f/2,2) főkamerától és a 8 megapixeles ultraszélestől sem vártunk mondjuk túl sokat. Ja, és van még egy mélységszenor is a portrékhoz, ami konkrétan nem csinál semmit. Ha letakarjuk, a rendszer akkor is boldogan odavarázsolja a kontúrokat véletlenül sem követő, koncentrikus elmosást. De már régen láttam igazi fantomszenzort, majdnem el is felejtettem kipróbálni, hogy csinál-e bármit is.
Az időjárás nem volt kedvező, de szerintem a Doogee N30 kameraképességein az sem segítene sokat, ha Hawaiin lennénk. A főkamera HDR-rel sem érti a dinamikatartomány fogalmát, a képzaj döbbenetes, az meg még inkább, ahogy az algoritmus kényszeredetten ráélesít. De legalább túl sok kromatikus aberráció és felpuhult rajzolat nincs. Egyrészt rajzolat se nagyon van, másrészt a széleken pont ugyanúgy rommá van élesítve a kép, mint bárhol máshol. Az ultraszéles meg egyenesen katasztrófa. Mélyen alulexponál, erős a torzítás, részletek és vonalélesség véletlenül sincs, csak rengeteg zaj és az azzal való látható küzdelem. Éjszaka a főkamera nem annyira nagyon rossz, mint amire számítunk, az ultraszéles viszont szintén használhatatlan.
Videózni elvileg FHD 30 fps képkockaszámmal lehet, gyakorlatilag viszont olyan maximum 15-20 fps, ami kiesik az eszközből, az EIS meg mintha csak rontana a helyzeten. Hideg sem volt és nem is rángattam, becs’ szó, de a csúcs az ultraszéles este. 9 fps, fókusz nincs, de felismerhető tartalom se.
A lejátszó meg a videókönyvtárból nyíló gyári megjelenítő, úgyhogy nem sok lehetőségünk van. Ha szeretnénk esetleg feliratokat, egzotikusabb formátumokat vagy csak hangsávot váltani, érdemes leszedni egy dedikált lejátszót. Widevine L1 híján a streamelt tartalmak sem mennek magas felbontásban, pedig a kijelző kivételesen pont nem rossz.
Zenelejátszónak a Google Play Musicot szánták, de még azzal is gyorsabban jutunk offline hallgatnivalóhoz, ha a fájlokból szedjük elő a tárolt tartalmakat. A multimédiás hangszóró elég vérszegény, durván felülreprezentáltak a magasak, de legalább nem torzít, recseg vagy ilyesmi. De nagyon üres és részlettelen, nem egy élmény. Jack csatlakozóban végződő fülhallgatóval viszont teljesen hallgatható, akár az FM-rádió is, ha nincsenek különösebben magas elvárásaink. De lehetőleg inkább csak annyi, hogy ne okozzon fájdalmat. A BesLoudness hangzásjavítást meg kapcsolgatni sem érdemes, a világon semmit nem csinál. De semmit.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!