Bevezető
Egy nagy elektronikai kiállításon (IFA, CES néha MWC) a gyártók mindig a legújabb fejlesztéseket és a legfrissebb csúcsmodelleket állítják ki, hiszen ezeknél tudják megmutatni, hogy mire képesek igazán. Ugyanakkor ezek irtó drágák. Egyrészt nem mindenkinek férnek bele (és sokan vannak, akik szerint teljesen indokolatlan félmilliós áron robotporszívót venni), másrészt tényleg nem is szükséges óriási összegeket elverni, ha egy kisebb lakásba szánjuk a gépet arra, hogy szinten tudjuk tartani a hajlák pormentességét két komolyabb takarítási etap között.
A Dreame ugyan nagyon büszke az X50-re, de az könnyed 680 ezer forintos árával kissé mellbevágó, úgyhogy persze nekik is van jóval olcsóbb ajánlatuk. De amíg a csúcsmodelleket minden cég büszkén küldi ki a tesztelői köröknek, addig az olcsóbb modelleket nem tukmálják annyira. De szerencsére meg lehet velük beszélni (ahogyan a Eufy sem a csúcsgépet küldte ide korábban), hogy ezen a kis magyar piacon fontosak az alacsonyabb árfekvésű modellek is, biztos, hogy jóval nagyobb darabszámot lehet ezekből értékesíteni, így aztán a D9 Max Gen 2-t választottam, aminél egyébként van eggyel olcsóbb gép is (D10s), ami nagyjából ugyanezt tudja, csak valamivel alacsonyabb a szívóereje.
Viszont mindkettő dokkoló nélküli megoldás. Ez szerintem ugyanolyan vízválasztó, mint korábban a LiDAR jelenléte (most ami már tényleg csak a nagyon filléres robotokból hiányzik), mert ha a gép a dokkolóba üríti a port a takarítás után, akkor valóban hetekig nem kell a karbantartással foglalkozni, egy belső portartályos robotnál viszont nem árt, ha minden ügymenet után mi magunk öntjük ki a port a szemétbe. Viszont a dokkoló láthatóan nagyobb, annak kell valami helyet találni, aztán persze az abban levő porzsákot is előbb-utóbb cserélni szükséges, ami jár valamekkora költséggel. Megvan a helye a dokkoló nélküli masináknak is, nekem személyes példám a nyaraló, ami kapásból tök kicsi, nehéz lenne a dokkolónak helyet szorítani, viszont a kis töltőállomás simán befér a komód alá, oda szépen elbújik a robot arra az időre, amíg nincs használatban — és nyaraló lévén egyébként sincs állandóan használatban. A következő szint már az, amikor a vizet is a dokkolóból vételezi, de ott megint van egy ugrás az árban.
Beüzemelés, kialakítás
A dobozban minden szükséges kellék megvan. A gépre alul fel kell pattintatni a körkefét, igény szerint a felmosótartállyal egybeépített rongyot, leszedni a fóliákat, aztán annyi a dolgunk, hogy a konnektorba bedugott dokkolóra rátoljuk a masinát. Ebben a pillanatban az bekapcsol, zenél, köszön, aztán tölteni kezd (50%-os töltöttséggel érkezik a termék). Ezután jöhet a Dreame Home alkalmazás a telefonra, ott szükséges lesz egy gyors regisztráció, aztán úgy tudjuk hozzáadni a felülethez a robotot, hogy a gépen levő két gombot egyszerre nyomjuk 3 másodpercig. Ilyenkor a telefonunk direktben a porszívóhoz kapcsolódik, elkéri az otthoni WiFi jelszavát (csak a 2,4 GHz-es hálózat jó neki), összerakja magát és készen is van.
Hirdetés
Az első kör a gyors feltérképezésről szól, nekiindul a D9 Max Gen 2, tényleg relatív gyorsan körbenéz, hogy legyen egy nagyjábóli képe arról, hogy hol fog dolgozni, aztán hazamegy, tölt és várja a feladatot. Robotunk mérete a szokásos, alakja szabályos kör. Egyetlen körkefét kapott, amit nem tud kinyújtani, így sarkokban nem olyan hatékony, mint egy drágább modell. A tetejéből a szokásos LiDAR néz ki, az elején pedig sima radar nézelődik, a kamerás megoldás ebben az árszegmensben még nem elérhető, ahhoz legalább duplannyit kell kicsengetni. A gép felső része felhajtható, alatta van a portartály (570 ml), amiben benne ül a HEPA-szűrő, plusz van egy kis kefe is a panel alatt, amivel jobban ki tudjuk pucolni a tartályt.
Ha megforgatjuk, akkor alul sincs sok meglepetés. Hátulra lehet felpattintani a felmosóronggyal borított víztartályt (235 ml), ez érzékeli is a masina, ha nincs fent, akkor tudja, hogy nem fog tudni felmosni. Legyen egyértlemű: ez a felmosási megoldás inkább csak feltörlés: a gép benedvesíti a rongyot és rányomja a padlóra, miközben a robot halad. A spirális kefénk inkább egy gumírozott henger, az alapszintnél azért simán jobb, de nem vágja el a hajszálakat és nincs is két, egymás felé forgó része, ami a komolyabb eszközöknél hatékonyabb működést eredményez, viszont a dokkoló nélküli, olcsó mezőnyben a 6000 Pa szívóerő decensnek tekinthető. A korábbi D9-ben nem ilyen hengert használt a Dreame, hanem az előző generációs, félig gumis, félig sörtés megoldást, ez az új jóval ügyesebb, ritkábban tekeredik rá fel a hajszál.
Mindenképpen a D9 Max Gen 2 egyik jó tulajdonsága, hogy különösebb fakszni nélkül átküzdötte magát még a felmosóronggyal súlyosbított esetben is a 2,2 centiméteres küszöbön, megkockáztatom, hogy ezt ügyesebben intézte, mint az egyébkén itthon rezidens X40 Ultra. Ez egy relatív egyszerű, de funkcionális masina, nincs benne semmi különös extra, de benne van a Dreame rutinja, jól tisztítható, egyértelmű és logikus a kialakítása is. Ha cserélni kell benne ezt-azt idővel, akkor a HEPA-szűrő 30 dollár (ez két szűrőt jelent a csomagban), a körkefe 16 dollár, a henger pedig 20 dollárba kerül. Utóbbit azért jó esetben sokáig nem kell piszkálni.
Működés
Ha felrakjuk a víztartályt is, akkor háromféle takarítása módot tud kínálni a cucc. Van a sima porszívózás, a porszívózás és felmosás és a csak felmosás ügymenet. Fura, de ha fent van a pamacs, akkor a sima porszívózás nem opció, de ha nem teszünk vizet a tartályba, akkor nem panaszkodik, egyszerűen csak nem vizezi be rongyot. Viszont megemelni nem tudja, szóval ha nedves maradt, akkor végig fogja nyalni vele a szőnyeget is. Ami egyébként nem kezel külön, nem észleli, nem emeli meg a szívóerőt sem.
A gyors feltérképezés után az első takarítás a falak mentén kezdődik, utána jön a sávos ügymenet. A szobákat tökéletesen osztotta fel, de ebben a Dreame általában nem hibázik, viszont a LiDAR felbontása nem elég jó ahhoz, hogy mindent lásson, ezért a brutalista megközelítést alkalmazza: dolgoknak nekimegy, abból tudja monduk egy széklábról, hogy ott van. Ezeket utána rajzolja a térképre, vagyis a következő takarításnál már kicsit óvatosabb, de ettől még oda-odakoccan bútorokhoz. A nagy dolgokat persze tiszteletben tartja, a komódnak, a fotelnek, a konyhabútornak csak nagyon finoman koccan neki.
Mivel nincs rajta kamera, ezért nem tud olyan trükköket, mint a különösen mocskos padló észlelése, hogy azon extrán dolgozzon, a felmosási hatékonysága is elég alapszintű, de ha maximumra rakjuk a szívóerőt, akkor kellően alapos a por szempontjából, ugyanakkor nem tudom ajánlani olyan hajlékokba, ahol szőnyeg és háziállat is van, az állatszőröket a kárpitból csak akkor szedi össze, ha azok még nincsenek túl mélyen. Van “deep cleaning” üzemmód, de az csak annyiban más, hogy kétszer megy át mindenhol.
Az 5200 mAh-s akkumulátor viszont elég méretes. Maximumra tolt szívóerővel 120 percig tud menni töltés nélkül a masina, a szokásos takarítási sebességet hozza, vagyis körülbelül 1 perc alatt intéz 1 négyzetméternyi területet. Nyilván ez függ a kéró összetettségétől is, de tekinthetjük átlagnak. Képes több térképet is kezelni, ezek között pedig lehet váltani, csak fogni kell a motyót és felvinni az emeletre, az on/off gomb megnyomásával el is kezdi zokszó nélkül a takarítást. Nem fog pampogni, hogy nincs ott a dokkoló, mert nincs miért menet közben visszalátogatnia, ha vége a melónak, akkor majd nyönyörög, hogy nincs a közelben a házikója, de ez normális.
Viszont az alkalmazásra semmi panaszom nincs. Lehet neki virtuális falakat behúzni, van no-go és no-map zóna is, ha akarjuk, ami ezen az árszinten nem túl gyakori. Ezekkel érdemes játszani, mert sajnos a D9 Max Gen 2 nem veszi észre a kábeleket, azokat simán magára tudja csavarni (aztán hisztizik), a kisebb szőnyegekkel is meggyűlik a baja. Az oldalsó körkefe fordulatszáma sem változik, ami azzal jár, hogy kemény felületen néha elsöpri oldalra a nagyobb méretű szemetet, pedig azokat pont a gép alá kéne irányítsa. A konkurens termékek közül hasonló áron megy a Xiaomi S20+, ami felmosópamacsos gép és szőnyegérzékelés is van benne. Szívóerőben és akkumulátorban ugyanezt hozza, valamivel kisebb a portartálya. A Roidmi Eve CC ezen az áron már dokkolót is ad, korábban ezt is tudtuk tesztelni, ott a kompromisszum a szívóerőben és az akkumulátor méretében keresendő. A Roborock a Q5 Prót küldi harcba ebben a kategóriában, ott a dupla spirális kefe és a jókora portartály az előny, de valamivel alacsonyabb a szívóerő. Vagyis a Dreame ajánlata nem emelkedik ki a mezőnyből, de a D9 Max Gen 2 megemelt szívóereje és az elődnél a hajszálakkal szemben hatékonyabb spriális keféje okvetlenül ér extra pontot, kellően decens a portartály mérete is, igen kulturált a kapcsolt alkalmazás, olcsón beszerezhető hozzá ez-az, ugyanakkor felmosásban nem kiemelkedő, viszont lendületesen átmászik a 2,2 centiméteres küszöbökön is… de ez a Dreame “csak” egy kulturált, jó minőségű és az árszintnek megfelelő tudású porszívó, amit egyedül a 6000 Pa szívóerő különböztet meg a többiektől, de sokszor ez csak egy szám, mert nem csak az a fontos, hogy mi a hivatalos adat, hanem az is, hogy a körkefe mennyire hatékony és az alsó spriális henger mennyire megbízható. Előbbi kapcsán talán még lehetne javítani, az utóbbira pont a “Gen 2” miatt nincs panasz.
Bog
A tesztkészüléket a gyártó hazai partnere küldte el a részünkre, köszönjük.