Nem a villanyautóval, a szemlélettel van baj
Amikor azt mondom valakinek, hogy én kora reggel, Berlinben beülök az autóba, és egy korai vacsorát már Budapesten szeretnék elfogyasztani, az emberek jellemzően hülyének néznek, ha egyáltalán elhiszik, hogy lehetséges. Az átlagos autósok tartományán ez extrém módon kívül esik, az én ritmusomtól nem kissé eltérően inkább azt látom jellemzőnek, hogy egy Budapest-Nyíregyháza távolságot sem akar a többség legalább egy pihenő nélkül megvalósítani. Aki pedig tényleg ilyen hosszúkat utazik napi rendszerességgel, annak a következő pár évben még biztosan nem a villanyautó lesz a megoldás, szerintem mindenkinek jobb, ha ezt kimondjuk. Rossz a villanyautó emiatt? Csak abban az esetben, ha a kalapács is egy rossz szerszám, csak mert éppen a szeg hosszát szeretnénk vele meghatározni, és a tolómérő is használhatatlan arra, hogy beverjük vele a falba. Ideális esetben az embernek van egy műhelye, ahol mindkettő rendelkezésre áll, és persze visszatérve a témához, nyilván az sem egy rossz állapot, ha valakinek otthon, telken belül áll a napi használós villany, a hosszútávfutó, utánfutó-rángató dízel mozdony, meg esetleg az érdekes, aranyos veterán vagy a versenypályára fejlesztett nyitott kerekes versenyautó, szentimentalizmustól és vérmérséklettől függően. De fogadjuk el, hogy ez nem lehet mindenkinek, és az ismét felmerülő megalomániától kavarodjunk vissza oda, hogy lehet, hogy inkább jobb nagyobb rugalmassággal és problémamegoldó szemlélettel élni.
Nem tűnik egyszerűnek, pedig elektromosan, három éve is megcsináltuk [+]
Ha egy darab parkolóhelyünk van a teremgarázsban, ha egyébként is lehetetlen parkolni az utcán, vagy anyagilag csak egy új autó fér bele a keretünkbe, és magunkra ismertünk a 360-5 napos hasonlatnál, igenis merjünk belevágni egy kis vagy közepes hatótávú villanyautóba, és ne a kivételhez igazítsuk az életünket: az előre tervezhető vidéki családlátogatás, külföldi nyaralás élethelyzettől függően megoldható egy kölcsönkért céges kocsival, vagy egy jóbaráttal pár napra elcserélt dízel kombival is, aki adott esetben félig lebiggyesztett szájjal adja majd nekünk vissza az élvezetes városi cirkáló kulcsát, mikor hazajöttünk. Térdig járunk az autókban, ha valakinek nincs ennyire jó munkahelye, vagy barátja, bármikor opció lehet a bérlés, és egyébként a nagy távok leküzdésén túl ugyanez vonatkozik a költözködőkre: én mindig tátott szájjal bámulom, hogy mennyire drága, értékes, szépen kárpitozott autójukat képesek leamortizálni az emberek, miközben két sarokkal arrébb párezer forintért el lehet hozni szinte bármilyen kisteherautót arra a fél napra.
[+]
Persze, ha népszerűsítésről van szó, nyilván nem a Dacia Spring lesz a menő, ami mellé az 1,2-es 65 lóerős, 14 éves Fiatommal is odaállhatok, mert gyorsulásban és végsebességben egyaránt bőven megüti azt, hanem akkor legyen valamelyik Performance Tesla, ami gyorsulásban a szabadesést jelentő 1G-s erők fölött tud minket az ülésbe tolni, és papíron oda-vissza megjárjuk vele Ausztriát töltögetés nélkül. A figyelmet nyilván a csúcsmodellekkel lehet felhívni, de őszintén, ha megkérdeznénk a környezetüktől, hogy melyikbe rakjuk a kibányászott nyersanyagot, egy sportos autót hajtson az a telepmennyiség, vagy váltsunk ki vele négy városi pöfögőt, akkor melyik a reálisabb?
A Spring nyilván extrém példa, mert az jó eséllyel tényleg elég rossz lesz, mint autó, ugyanakkor pont a példalehetőségek szűkössége igazolja legjobban a felvetésem: nem is nagyon lehet említeni mostanában kapható, észszerű villanyautót, a Citigo eiV már papíron sem létezik, most épp eUP-ot sem lehet kapni, a triónak hívott Mitsubishi/Peugeot/Citroen apróság is kifutott, és várhatóan utódlás sem lesz, bezzeg SUV-okból szinte minden hónapra jut egy bemutató, három tonna körüli tömegekkel, brutális villámtöltésekkel, óriási kapacitású akkumulátorokkal.
[+]
Az, hogy én önáltatónak és álszentnek érzem azokat a vásárlókat, akik a zöld jövőt nagy mellénnyel hangoztatva pörgetik mutatóujjukon a Mercedes EQC vagy az Audi e-Tron slusszkulcsát, az jó eséllyel a személyes problémám marad - már csak azért is, mert az autóvillanyosítást pörgető gazdaságban a vevő szubjektivitását kell kiszolgálni, és azt a számot kell visszaadni a hatótáv-monitoron, amit ő látni akar, olyan kényelemben és méretben, amiben ő ülni akar -, abban viszont őszintén reménykedem, hogy a gyártók meglátják a pénzkereseti lehetőséget az alapmodellekben is, amitől sokan rájöhetnek arra, hogy a villanyautó nem annyira elérhetetlen, nem annyira távoli, és a megfelelő kompromisszumok megkötése után igenis elképzelhető alternatíva egy átlagos családnak is.
Szeretnék hinni abban, hogy ez lesz a jövő, de szinte biztos vagyok abban, hogy inkább a nagypályás számháborút fogják folytatni a gyártók, hiszen a Tesla után kell menni a 250 kW-os villámöltéssel, sőt, túl is kell tenni rajtuk: ha már a lítiumos akkumulátorral nem növelhető a végtelenségig a hatótáv, akkor legyen nekünk 300 vagy 350 kW-os autónk, ha már az Ionity elméletben úgyis ki tudja magából préselni. Persze, remekül fog hangzani, hogy az 500 km-es hatótávunkat fél óra alatt újrageneráljuk, és már mehetünk is tovább az autópálya-pihenőtől, de azt senki nem fogja odaírni még apró betűvel sem a szerződésbe, hogy még mindig tolómérővel verünk szöget a falba, és nincsenek hosszútávú tesztjeink még arról, hogy mit művel egy sima akksival, ha ilyen brutális töltési teljesítményeknek tesszük ki: még akkor sem, ha ezt a legjobb hűtés mellett tesszük.
Az e-Niro az egyik legjobb fogyasztású, nagyon észszerű autó, amit teszteltünk: részemről ez egy szívből ajánlott arany középút [+]
Szép cél lenne, hogy a nagyvárosainkban tömegesen elterjedjenek a villanyautók, és ha ehhez a célhoz nézünk célszerszámot, akkor bizony az olcsó, kis akksis, rövid hatótávú elektromos kocsiké lenne a jövő. Kicsi autó, észszerű megoldás: az élet szinte bármely területén ránk fér egy kis önvizsgálat, némi elmélkedés, hogy mire van tényleg szükségünk, és milyen termék vagy extra az, amit fölöslegesen veszünk meg, illetve milyen erőforrás az, amit feleslegesen használunk el, és az elektromos autó egy nagyon eklatáns példa arra, hogy igazából csak egy szépen hangzó elmélet az, hogy ezzel takarékosabbak, vagy zöldebbek leszünk. Mert bár tényleg nagyon jó érzés sok száz newtonmétert egyszerre az aszfaltra szabadítani, miközben nekünk odabent még a gumicsikorgást is eltünteti a végtelen mennyiségű szigetelés, meg a lágyan duruzsoló hi-fi, azt azért nem érdemes elfelejteni, hogy az energiapazarlásnak nagyjából mindegy, hogy a hozzá szükséges energiát fosszilis üzemanyagból, helyben termeljük meg, vagy egy távoli erőműtől szippantjuk magunkba vaskos villanyvezetéken.
szentkuti11
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
