A személyes preferencia (Bog)

Szentkuti kollégával egyetértettünk abban, hogy a villanyautózás egy olyan terület, amellyel kapcsolatban azért van sok hitvita, mert az emberek elég markánsan a saját életmódjukból kiindulva döntik el, hogy egy elektromos kocsinak szerintük mennyi az értelme. Ezért aztán azok, akik tényleg gyakran mennek hosszabb távokra (még akkor is, ha csak országon belül mozognak) teljesen nyilvánvalóan úgy gondolják, hogy az elektromos hajtású autók jelen képességei egyáltalán nem oldják meg a mobilitási feladataikat. Szemben viszont ott vannak azok, akiknek valóban logikus választás egy városi villanyautó, de még nem adja ki a matek, mert a kisautós mezőny is 8-10 millióról indul, ami egyszerűen markáns túlzás ahhoz a futásteljesítményhez képest, ami pont a városi használat miatt nem lesz túl magas. És persze vannak az evangélisták, akik maguknak is megindokolják, hogy miért csak az e-autó az opció.

A GreenGo flotta nem véletlenül áll e-Up!-okból [+]

A dolog persze nem puszta gazdasági számítás eredménye. Ha elfogadjuk, hogy a villanyhajtás városi és elővárosi közlekedésben helyezhető el jelenleg (és arra viszont elég jó, ha a tulaj esetleg otthon is tud tölteni), akkor is hosszú évek alatt fog csak megtérülni az a beruházás amennyivel többe kerül egy e-autó, mint egy hagyományos. Ha nagyon demagóg vagyok és csak a költségszint felől közelítem meg a dolgot, akkor a városba hosszabb távon is a legolcsóbb megoldás egy kis használt Suzuki, ami egy baromi egyszerű konstrukció, olcsó hozzá az alkatrész, minden sarkon javítják, de amúgy sem nagyon romlik el és másfél millióért mondjuk bele lehet ülni, dudál, indexel, világít, kanyarodik, egyszóval elvisz A-ból B-be. De nyilvánvalóan ennél összetettebb a viszonyunk egy autóhoz.

Nem gyakori, hogy személyes példákkal jövünk egy cikknél, de ez egy véleménycikk, talán elfér benne. Noha a jelen körülmények között most már másfél éve elvagyunk családilag mi is egyetlen autóval, alapvetően a korábbi években két autót tartottunk fenn, igazából egyik sem volt egy gazdaságilag nyerő megoldás. Az IS200 volt meg régebbről, ami egy kiváló gépkocsi, egy műszer, de a korral ez sem tud mit kezdeni, horribilis alkatrészárak és szervizköltségek keletkeztek időről-időre (hogy mást ne mondjak: kettős tömegű lendkerék), a mellé vásárolt második generációs A-Merci pedig a saját tapasztalatom alapján egy igazi ipari hulladék, ami egy autón el tud romlani, az el is romlott. Meg az is, ami nem. Utólag ezt a felosztást iszonyú gazdaságtalan és macerás dologként látom.

Azért hiányzik...

A Lexusnak mennie kellett, egy ideig csak a kis Mercedes maradt (meg egy e-bike, illetve egy roller), de egy igen jó ajánlatot kaptunk egy roppant unalmas, viszont fiatal, céges környezetből levetett, rendszeresen szervizelt, harmatgyenge, 1.2-es Jettára, ami viszont kényelmes és van benne egy csomó - ma már szerintem is fontos - extra. Mint az ülésfűtés és a Bluetooth. És amikor megjelent a Skoda Citigo i-EV azon az áron, amin kiszórtak belőle itthon 200 darabot, akkor némi hezitálás után ebbe beleugrottunk. (Csak mondom, hogy ez tavaly decemberben történt és lehet, hogy következő februárban már meg is kapjuk.) Osztottunk, szoroztunk, megnéztük a részletfizetési lehetőségeket, kalkuláltunk az üzemeltetési költségekkel, a töltési lehetőségekkel, a hatótávval, ráillesztettük mindezt a felhasználói szokásainkra és persze biztos a döntésben ott volt az is, hogy ez egy új autó, tutira nem lesz vele egy ideig annyi szívás, mint a 2004-es évjáratú Mercedesszel.

[+]

A magam részéről most még úgy érzem, hogy a városi villanyautó ára és képességei kapcsán olyan kéne legyen, mint a Citigo i-EV. Napi 20 kilométert fog általában közlekedni, ha ezen a távon nincs benne érintőkijelző, akkor azt szerintem ki lehet bírni. Minden extrát kiszórtam belőle, csak az ülésfűtés maradt meg, mert téli reggeleken, utcán álló autóként ez egy olyan plusz, ami nem csak komfort, hanem egészség szempontjából is megér egy rakás pénzt. Valószínűleg csak heti egyszer kell majd tölteni, ennyi belefér, ahogyan a kutya is belefér, meg előre két ember - tök őszintén: ennél többre nincs igényem. És mindezzel azt szerettem volna illusztrálni, hogy ahány ember, ahány háztartás, ahány család, annyi igény. A villanyautózás és az elektromos gépkocsik kínálata viszont vajmi kevéssé igazodik ezekhez az igényekhez, a Skoda is csak azért volt annyi, amennyi (mind árban, mind példányszámban), mert kellett a kvóta miatt, pedig talán pont az lenne a legfontosabb, hogy az autógyártók azoknak tervezzenek kocsit, akik nem 30 milliós SUV-okat akarnak venni, hanem alapvető helyváltoztatás kapcsán keresnek megoldást.

A Mazda MX-30 is inkább városi autó, de azért le lehet vele jutni a Balatonhoz [+]

A Citigo mellett egyelőre csak a már említett Dacia Spring tűnik olyan autónak, ahol a villanyhajtás a helyén van kezelve. Miért alapvetés az, hogy ha e-autót csinálunk, akkor annak mindenképpen futurisztikusnak kell lennie? Tele nélkülözhető elektronikai megoldásokkal? Miért hajszolják magukat az autógyárak a minél nagyobb akkumulátor és a minél nagyobb hatótáv bűvkörébe? Miért nem arra helyezzük a hangsúlyt, hogy oda, ahol az elektromos hajtásnak valódi értelme van (város, előváros), oda teszünk infrastruktúrát, megoldásokat és erre a felhasználásra fókuszálunk? Miért nem engedjük el a hatótávparát és miért nem mondjuk ki végre, hogy ha te messzire akarsz utazni, akkor egyszerűen még nem állunk készen arra, hogy ezt kompromisszumok nélkül megoldjuk? Vagy persze, lehet venni 100 kWh-s akkuval méregdrágán ilyen autót, de attól meg ne várjuk el, hogy 10 perc alatt feltölt.

[+]

Persze van gond szabályozási oldalról is, azért ez a kvóta dolog baromira félrement. Nem sikerült egy egészséges középutat megtalálni, most arra van kényszerítve az összes autógyártó, hogy mindenből legalább hibrid változatot csináljon (sokszor nem is hagyva teret egy tök sima, benzines modellnek), ez valahol mindenkinek szívás. A gyártónak is, a júzernek is az áremelkedés miatt, miközben talán jobb irány lenne a városi használatra tervezett e-autók elterjedését sokkal célzottabban erőltetni, az elsődleges célunk mégiscsak az, hogy a környezetszennyezést kiszorítsuk (és egyelőre csak áthelyezzük) onnan, ahol élünk. Meg amúgy az sem baj, ha csendesebb is a városi környezet. Ehhez képest a mostani villanyautós kínálat zömmel prémium kategóriás kocsikból áll ahelyett, hogy megfizethető, olcsón fenntartható, kis méretű és könnyen tölthető alternatívák közül tudnának választani az emberek.

Bog