Hirdetés
Használat
A BiggiFi app elindítása után az ember nagyon hamar rájön, hogy miképpen működik a rendszer. A kékeslilás területen kell húzogatnunk az ujjunkat - s ennek eredményeképpen pont ugyanígy mozog a tévé képernyőjén a kurzor. Juhú, ez jó móka - én legalábbis ezt gondoltam, érdekes módon az Xperia Z2-vel használva pontatlanabbul tudtam navigálni, mint egy Huawei P6 nyomkodásával. Éppen elkezdtem volna örülni, amikor betöltöttem egy böngészőt és lentebb szerettem volna görgetni - nos, ilyet a BiggiFi csak trükközéssel tud, a felső három gomb balra található darabját kell megnyomni, ilyenkor vált a kurzor és meg tudjuk ragadni a képet, hogy aztán azt mozgassuk. Így lehet a képernyőn “scrollozni”, így lehet mondjuk a kezdőoldalak között is lapozni, amivel nincs is baj, csak enyhén szólva is széjjelüti a használhatóságot. Ide-oda váltogatni a kurzormódot nagyon szétdarabolja azt a folyamatosságot, amit egyébként a BiggiFi nyújtani tudna.
Ráadásul vannak olyan pontok, amiket nem is tudtam megoldani sem így, sem amúgy. Az alkalmazásváltó képernyőről nem tudtam például kisöpörni a tételeket, mert feljön ugyan a lista, de eddig jut az ember, mert ha váltom a kurzormódot, az visszateszi a kép közepére magát, ott meg azt hiszi a rendszer, hogy a hátteret akarom húzogatni. Ez egyszerűen béna, nincs más szó rá. Ami viszont ötletes, hogy bárhol szöveget kell bevinni és felugrik a tévén a virtuális billentyűzet, a BiggiFi appon is kapunk egyet, szépen be tudjuk gépelni amit kell, majd a “send” gombra kattintva átdobhatjuk azt a tévén levő mezőbe. Egyszerű, gyors, jópofa.
Az appon belül van még néhány beállítási lehetőségünk az egérmozgás sebességét tekintve, illetve megjeleníthetjük a telefonon is a tévén látható képet. Letilthatjuk a giroszenzor használatát, de ez elég felesleges, mert ezt általában az egyes játékokon belül meg lehet tenni egyedileg. És kész, ennyit tud az app, illetve ennyit tud az app most. Mert nyitott az SDK, lehet írni olyan alkalmazást BiggiFi eszközre, ami megváltoztatja a telefonon látható képet is, ilyenre a Jump nevű, előre telepített játék mutat példát, ahol négyirányú gombot és néhány extra billentyűt találunk a kijelzőn. Ettől függetlenül a játék meglehetősen primitív.
Ha már játék: van egy sereg előre telepített program, ilyen mondjuk a Temple Run, vagy az Angry Birds és hamar kiderül, hogy az egész történetnek van egy hatalmas hibája, ez pedig a késleltetés. Az ugyanis van. Amíg csak a kurzorral mozgunk erre-arra a menüben, elindítunk egy YouTube videót, vagy egy böngészőt, addig fel sem tűnik, hogy bizony nem egyből mennek át a parancsok. Nem sok a csúszás, talán fél másodperc, de ez bőven elég ahhoz, hogy bármilyen akciódúsabb játékban esélyem se legyen. Ráadásul a gyenge hardver miatt azért bőven lesz olyan program, ami megfekteti a masinát, a Beach Buggy Blitz csodásan szaggatott, ráadásul itt is csúszott az irányítás. Vannak játékok, amiket esélytelen irányítani, mert mondjuk hosszan kell nyomni egy pedált, ilyenkor át kell kapcsolni a kurzort, de ez sem garancia a sikerre. Egy csomó játék - ami tévén eléggé ütött volna - le sem tölthető erre a hardverre, egy másik adag pedig nem tud mit kezdeni a kijelzőmérettel és szétcsúszik. Megint más kérdés, hogy a 4.0-s Android sem tekinthető túl frissnek.
Persze nem hagytam ki a lehetőséget, hogy kipróbáljam médialejátszóként is a cuccot. A 720p-s filmek szaggatás nélkül futottak, ennél nagyobb felbontással már meggyűlik a hardver baja. Sajnos a 720p sem mindig jön össze akkor, ha valami wifis stream megoldást választunk (egy NAS-ról küldtem ár anyagokat a BiggiFi kütyüre), persze mindenféle trükkökkel ezen talán lehet segíteni, de ennyi erővel inkább veszek valami androidos boxot inkább. A BiggiFi app sem tökéletes, nem volt hajlandó a háttérben megtartani a kapcsolatot, ha kilépek belőle (mert mondjuk jön egy hívás), akkor utána visszatérve meg kell várni, míg a telefon és a BiggiFi újra észreveszik egymást. Szóval meglehetősen sok buktató van még a történetben, s bár az ötletet természetesen lehet díjazni, a megvalósításon még sokat kellene dolgozni. Pedig vannak jópofa trükkjei a kütyünek, egy iOS és egy Android rendszerű eszköz egyszerre is képes csatlakozni a masinához, simán lehetne egymás ellen úgy játszani, hogy a mobil kütyüket kontrollernek tekintjük, csak hát ehhez erősebb hardver kéne, jobb játékok és gyorsabb reakcióidő. Az első BiggiFi még egymagos TI processzorral készült, nincs kizárva, hogy előbb-utóbb lesz majd valami combosabb hardverünk is. Addig azonban számomra eléggé egyértelmű, hogy egyelőre még pont arra nem lehet igazán használni a kütyüt, amire kitalálták. Kevés a BiggiFi-t használó app, gond van a reakcióidővel, gyengécske a hardver, esetlen, hogy változtatni kell a kurzormódot - ehhez képest viszont drága a termék, 90 dollárért olyan négymagos, 2 gigányi RAM-mal szerelt, optikai audiót tartalmazó TV boxot rendelek, amilyet csak akarok. És még egy air mouse is belefér a keretbe. A BiggiFi jópofa és ötletes, de végig az volt az érzésem, hogy egy prototípust próbálok ki. Ahhoz viszont drága poén.
Bog
A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.
