Képalkotás

A képalkotás hardveresen tulajdonképpen nem változott, maradt a Sony IMX686 (1/1,7”, 0,8 µm pixelméret, f/1,8) főkamera gyanánt. A 13 megapixeles ultraszéles szenzort az Omnivision szállította 125 fokos látószöggel, az 5 megapixelen rögzítő, fix fókuszos makró pedig technikailag még mindig egy 8 megapixeles szenzor (OmniVision OV8856). Nem is olyan rosszak a szuperközeliek, mint a sokéves átlag, szöveget például hatékonyan lehet vele nagyítani.

Szelfizni szintén quad-Bayer technikával lehet 6 megapixellel, illetve maximális felbontás mellett 24 megapixellel. Az előlapi portré értelemszerűen szoftveres, egyébként nem rossz, az önarcképek pedig mindenféle beaty hókuszpókusz nélkül egész természetesek, és még HDR is rendelkezésre áll.

Önvideót maximum 1080p 60 fps-sel rögzíthetünk, megfelelő dinamikával és részletességgel, egészen korrekt stabilizálás mellett, tiszta, természetes hanggal. Este azért jóval gyengébb a dinamika alkalmazkodóképessége, de ha nem mocorgunk sokat azért rendben van, a képzajon viszont nem segít, ha fixáljuk magunkat egy, a napszakhoz képest kedvezőbb beállításban. A stabin viszont szerencsére nem fog ki a sötét.

A kamerarendszer teljesítménye nagyjából ugyanaz, mint a tavalyi modell esetében és a szoftver sem változott sokat. A Pro mód továbbra sem csak az állóképek esetében opció, videózáskor is elérünk egy csomó beállítást. Kézi módban van manuális fókusz, meghatározhatjuk a záridőt 1/60 és 32 másodperc között, az érzékenységet 25 és 3200 tartományban, az expozíció korrekciót +/- 2 skálán, illetve a fehéregyensúlyt 2750 és 7500 Kelvin között. Manuális módban két egyéni konfigurációt is elmenthetünk (C1 és C2), így hasonló körülmények között nem kell mindig újra szöszmötölni.

64 MP

A fotómódok az élőképet lapozgatva váltogathatók, az automatikusan is működő segédfény és HDR pedig a felső sorban kapcsolható, a 64 megapixeles teljes felbontás viszont csak a beállításokban érhető el. Ebben a méretben nem igazán érdemes alkotni, noha a részletesség és vonalélesség igen jó, ezzel együtt zajból is aránylag sok marad. Kényelmetlenebb, hogy esetenként rengeteg a kromatikus aberráció, nincs HDR (pedig nagyon kéne), a fókusz pedig hajlamos eltévedni. Nem véletlen, hogy alapértelmezetten a képek quad-Bayer szűrővel, 16 megapixelen rögzülnek.

16 MP

A dinamika normál módban azért javul, de bőven lehetne lendületesebb, bár a kedvezőtlen fényviszonyoknál egész ügyesen kompenzál, összességében még mindig szerény. A fehéregyensúlyt viszont stabilizálták tavaly óta, este is meglepően precíz, a színek pedig a természetesebb tartományba esnek, úgyhogy nincs túlszaturálva a végeredmény.

13 MP

Az ultraszéles szokás szerint gyenge, a szélek az automatikus kompenzáció ellenére is torzulnak és roppant puhák, este pedig nagyon definiálatlan képek születnek, kevésbé stabil fehéregyensúly mellett. Viszont megfelelő körülmények között a képek kontrasztosabbak, élénkebbek, csak az élesítés sok picit.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!