Munkámból adódóan sokat repülök, és előfordul öt óránál hosszabb út. Mivel pedig hosszú lábaimmal két sor között úgy érzem magam, mint a konzervhal, alvással vagy félálomban próbálom túlélni. Csakhogy a repülőgépmotorok és utastársaink az alvás ádáz ellenfelei tízezer méter magasan, furcsa fülformám miatt pedig nem volt még olyan agybadugós TWS hangkeltőm, amelyik hosszútávon ne pottyant volna ki és tűnt el a szűk ülések lehetetlen járataiba. Alighanem sokan ismerik, miért érzés ilyen kis területen, mozgástér nélkül, koromsötétben a többi utastárs között egy apró bigyót megtalálni.
A Sony WH-1000XM4 feketében balra, az WH-1000XM6 kékben jobbra [+]
Bár a zenehallgatás és egyéb lejátszás volt végsősoron a cél, az elnyűhetetlen, többéves Sony WH-1000XM4-et tavaly épp hosszú repülőutakra vettem jó ár/érték arányon. Két hét kezdőhasználat után a szárai tágultak annyit, hogy hatórás úton is kényelmes maradt a viselése lapátfüleim összenyomása és fájdalma nélkül, egy mozdulattal összehajtva pedig könnyen csúszott vissza cipzárazható tokjába. Rendkívül hasznosnak bizonyult a passzív és aktív zajkioltás kettőse zene nélkül is, meglepő módon szinte semmit sem merülve bekapcsolt ANC-vel. Mégis a hangminőség miatt maradt a célállomáson, odahaza és a BKK járatain is a Sony remeke rajtam: amikor a zene megszólalt, az kristálytiszta, remekül balanszírozott, nagy terű, részletes és pontos volt a mélyek túlhúzása nélkül.
[+]
Éppen ezért voltam kíváncsi, mit tud a két generációval frissebb WH-1000XM6 – az XM5-öt ugyanis kihagytam, mivel nem hajtható össze. Nos: a Sony Magyarországtól kölcsön kapott újdonság kapásból jobban néz ki: modern, letisztult, egy tömbből faragott formája kiváltképp sötétkékben megnyerő és jobban elkülönítették a gombjait. A bekapcsoló mélyre süllyed, így nem téveszthető össze a zajkioltóval, az pedig alapértelmezetten kétállású (ANC, transzparens) és nem három (ANC on, off, transzparens). Az áteresztő mód tisztábban és precízebben reprodukálja a külső hangokat, kiváltképp a beszédet, a szirénát is azonnal meghallod.
[+]
Az XM6 szorosabban foglal helyet valamivel nehezebb tokjában, és annyiból körülményesebb visszapakolni, hogy teljesen vissza kell tolni szélesre húzható pántjait, míg az XM4-et eleve alig kellett fejformámhoz széthúzni, és abban az állásban simán visszafért tokjába. A mágneses zárómechanizmus azonban sokkal elegánsabb az újdonságon: gyorsan, hatékonyan zár. Csak az előd hátlapi hálóját hiányolom: oda szoktam tenni az akkubankot és a töltőkábelt a repülőúton. Persze nem a füles igényli: ezek a Sony cuccok tényleg futnak 30 órát zajszűrő módban, zenehallgatással, egy töltéssel. A címlapképen amúgy nem én vagyok és nem is hangos utastársaim: a jelenetet Gemini rendezte és bármikor aláírnám az ott látható üléselrendezést.
Az XM6 teljesen kihúzott karokkal [+]
A kényelem számomra felemás irányba változott: 2-3 órás repülőúton nem éreztem különbséget az XM4 után, 5-6 órás úton viszont már kis fájdalom jelezte: az XM6 erősebben ölelte körbe fejemet. Ez 20 óra használat után történt, tehát biztos tágult eleget a gyártósori állapothoz képest és lazább a következő 40 órában sem lett. Ezért érdemes viseléspróbát tartani vásárlás előtt, főleg szemüvegeseknek. Egy picit más érzés ugyanis szemüvegem szárait emellett a Sony mellett elvezetni, és bár ezek a szárak az esetemben alig befolyásolták a passzív hangszigetelést, mintha az XM6 picivel több zajt engedett volna be elődjénél, amikor szemüveggel együtt viseltem. Alváshoz persze lekerült és úgy éreztem: az XM6 passzív hangszigetelése picit jobb. Ezek minimális különbségek.
[+]
Mivel az XM4 aktív zajkioltása annyi évvel premierje után is lenyűgözött, jó referencia volt. A repülőgépmotor és az általános emberi morajlás zajának nagy részétől megszabadult bármilyen zene lejátszása nélkül, kizárólag ANC-vel próbálva elszundítani. Inkább a hirtelen felkiáltó emberek és síró gyermekek hangja jött át, bár hangerejüket jelentősen megvágta. Ha zenét is betettem, szegény csemeték teljesen természetes tiltakozása sem hallatszott be a klausztrofób, zsúfolt, hangos repülőtestből, ahova a tengerparti koktélozásra vágyó szülők kényszerítették.
[+]
Ketté venném az XM6 tapasztalt fejlődését zajkioltásban. Valamivel csendesebbnek hallottam vele az utasteret, a motorzúgást és a városi morajlást. Határozottabb volt az emberi beszéd és a hirtelen hangok elcsendesítése: érezhető a Q3 chip, a korábbinál hétszer gyorsabb, 12 mikrofonos környezet felügyelet és a hatékonyabb adaptáció a hirtelen zajok ellen. Metróból a városba kilépve is előnyösebb lett a környezeti szűrés, úgy egyébként pedig hatékonyabb a gombokkal és az érintőfelülettel történő vezérlés, kevesebb szöveges visszajelzéssel a füles részéről.
[+]
A hangminőség területén óvatosabban merek nyilatkozni, mert nem vagyok vájtfülű. Ha lehet, az XM6 talán még semlegesebb és részletgazdagabb hangképpel rendelkezik úgy, hogy az előd sem tolta meg a mélyeket. Persze mindkét eszközt finomhangolni lehet a Sound Connectben testreszabható EQ-val, személyes hangképpel és kismillió beállítással, és van, aki szerint ez szükséges. Én nem ástam bele magam, megfelelt a Sony hangképe, szépen elkülönültek a hangszerek, nagy volt a tér és remek a részletesség. Amikor lehetett, mobiltól és környezettől függően LDAC módban használtam az XM6-ot, viszont több száz Bluetooth eszközzel a repülőgépen ez nem mindig hozott stabil kapcsolatot és nagyobb kompatibilitásra kellett váltanom alacsonyabb bitráta mellett.
[+]
A hívásminőség lépett előre a legegyértelműbben: az XM4-gyel ez legfeljebb csendes szobában működött, és akkor is panaszkodtak tompa hangomra a túloldalon. Városban és járatokon (ahol lehetőleg ne telefonálj!) elvérzett a dolog. A Sony viszont úgy alakította ki az XM6 irányított mikrofonrendszerét és AI algoritmusát, hogy kisebb zajban is tökéletesen értettek a túloldalon, például a Széll Kálmán téren sétálva. Az erős villamoszaj és társai rontottak a hangom minőségén a túloldal szerint, de továbbra is értettek, a hangosan zötykölődő busz és a repülőgép volt az, ami már az újdonságon is kifogott. A különbséget úgy fogalmaznám meg, hogy pár panasz után az XM4-et soha nem használtam hívásfogadásra, míg az XM6-ot gyakran, tehát számomra új funkcióval gazdagodott.
[+]
Nem kell audio guru legyek, hogy jó pár ANC-s fejhallgató használata után megismételjem a közönség ítéletét: a Sony WH-1000XM6 a piac egyik legjobbja hangminőség, zajkioltás, kényelem és szoftver tekintetében, opcionálisan jack összeköttetéssel – számomra párórás folyamatos használaton belül. Bár az AirPods Max tisztább beszélgetési minőséget kínál és van, aki finomít a Sony hangképén, kiemelkedő üzemidővel, jó áteresztő móddal, stílusos formával, gazdag beállításokkal és praktikus, mágneses tokkal felnő vastag árcédulájához. A WH-1000XM4 viszont éppen kedvezőbb ára és versenyképes zenei, ANC minősége miatt jó ajánlat ma is, bár kezd kikopni a polcokról. A hanghívásról jobb lemondani, és nem olyan profi zajkioltásban, mint utódja, viszont hosszú utakon kényelmesebbnek éreztem. Egyikkel sem lehet melléfogni, viszont mindkettőnek jelzi az ára, hogy a komoly minőségért és ANC-ért komoly összeget kell otthagyni.
