Külső
Az újdonság formavilága rendkívül egyedi. Az Alcatel mérnökei gyakorlatilag a klasszikus "szappantartó" formáját fűszerezték meg az íves vonalvezetéssel és az aszimmetrikus kialakítással, a végeredmény pedig úgy gondolom, hogy nagyon kellemes lett, bár az biztos, hogy korhatáros a készülék, 30 fölött már nem biztos, hogy kellően elegáns. Az anyaghasználat kifejezetten kellemes, a 106 x 57 x 16,5 milliméteres kiterjedésű, 120 grammos masina előlapja kissé lágy, de kellemes tapintású műanyagból készült, az oldalsó rész krómozott hatású, a hátlap pedig a hasonló árkategóriájú telefonok kapcsán oly jól ismert gumiszerű plasztikból van. Az összeszerelés minősége jobb, mint amire az árcímke alapján számíthatnánk, apróbb illesztési hézagok nyilván akadnak, de például a MyPhone készülékeknél így jelentősen jobb az új Alcatel.
Az előlap az lekerekített háromszögek játszótere. A felül található hangszóró, valamint az alul található három gomb ezt a formát viszi tovább, a gyártó logója alatt pedig a 2,4 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixeles felbontású, rezisztív TFT-érintőkijelzőt találjuk. A képminőség kifejezetten kellemes, a fényerőt maximálisra tolva a legnagyobb napsütésben sem lesz gondunk az olvashatósággal, a színek szépek, raádásul a megjelenítő enyhén oldalról nézve is olvasható, az átlagos kínai telefonok szintjét tehát e tekintetben is méterekkel ugorja túl az OT-880. Egyedül a kijelzőt borító plexi puha jellege miatt aggódhatunk, de szerencsére annyira nem veszélyes a helyzet, mint amilyennek elsőre tűnik. Próbáltam körömmel is nyomkodni a telefont, ha erős voltam, elszíneződött ugyan a TFT-panel, de maradandó elváltozás nem történt. Visszafogottan tehát a műkörmöt viselő hölgyek is használhatják a cuccot.
Az előlap jobbra történő eltolásával varázsolhatjuk elő a 35 gombból álló QWERTY gombsort. A csúsztatást segítő mechanika kicsit hangosan, de finoman és jól működik, holtjátéka nem jelentős, ráadásul maga az eltolás is könnyű, mivel az előlap bal oldalán lévő rész formája pont illeszkedik az ember ujjához. A billentyűzet háttérvilágított, a fény eloszlása nem túl egyenletes, az O és P betűk sokkal fényesebbek társaiknál, de szerencsére a többiek is látszanak a legnagyobb sötétségben is. A kiosztás meglehetősen egyedi, ami mint tudjuk, egy billentyűzetnél mindenképp hátrány, mert a klasszikus kialakításnál jobb megoldás nem létezik, de itt szemmel láthatóan helyhiánnyal küzdöttek a mérnökök. Ennek következményeként a szóköz gombja beékelődött az alsó sorba, a V és a B betűk között kettébontva azt. Ez nekem elég szerencsétlen dolog volt, mert a számítógépen én mindkét betűt a bal kezemmel írom be, az Alcatelen viszont ugye a B-t a jobbal kellett volna, ez okozott némi nehézséget a gépeléskor. Maguk a gombok egyébként kifejezetten kellemesek, az apró helyhez képest nagyon, anyaguk kellemes, nyomáspontjuk határozott. Az átlagosnál nagyobb ujjakkal rendelkező férfiaknak mondjuk biztos meg fog gyűlni a baja ezzel a klaviatúrával, de a hölgyek imádni fogják, hozzájuk ugyanis talán picit közelebb áll ez a méret.
A hátlap nem különösebben feltűnő, de ezzel nincs is gond, a különféle dizájnolási kísérletek inkább szoktak visszafelé elsülni, úgyhogy az Alcatel nem kavarta meg a dolgokat, biztosra ment. A teljesen egysíkű, homogén felületet csak a gyártó logója, a háromszög mögé bújtatott 2 megapixeles kamera, valamint a kihangosító hangszórója töri meg. A pattintós megoldással rögzülő műanyagdarab levétele az alul elhelyezett vájatnak köszönhetően egyszerű, de sokat nem fogjuk piszkálni, csak a SIM-kártya behelyezésekor, esetleges cseréjekor.
Az oldalsó részek tartogatják a legtöbb érdekességet. Felülre egy teljesen szabványos (3,5 milliméteres) fülhallgató csatlakozó került, balra fedlappal takart microUSB csatlakozó, jobbra szintén védett microSD bővítőhely, két hangerőszabályzó és egy képernyőt lezáró gomb került. Alul a mikrofon és az előző bekezdésben emlegetett vájat kapott helyet.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
