Bevezető

Porszívóügynök lettem. Nem feltétlenül erről a karrierről álmodtam 5 évesen (akkor még toronydaru kezelő szerettem volna lenni, de ez sajnos nem jött össze), de szerencsére nem arról van szó, hogy random háziasszonyokhoz kopogok be tukmálni, hanem pont úgy esett, hogy egyszerre több porszívó is érkezett tesztre. És ez kiváló alkalmat teremtett arra, hogy ugyanott, ugyanakkor, ugyanolyan körülmények között lehessen ezeket egymás után kipróbálni.

Két Roidmi között az Aeno [+]

Az Aeno RC4S a gyártó csúcsmodellje, el is kérnek érte 180 ezer forintot. Ezt a gépet lehet kapni itthon hivatalos forgalmazásban, van hozzá garancia és terméktámogatás, viszont relatív ismeretlen márkaként nem könnyű a helyzete a forgalmazónak: hogyan győzzük meg a vásárlókat arról, hogy érdemes pont ezt a masinát választani? Hát egyrészt úgy, hogy kérjük meg a Mobilarenát, hogy tesztelje le — de hát ez kétélű fegyver, ha a termék mégsem olyan csodás, akkor pont az ellenkező hatást váltja ki a dolog, másrészt viszont a nagyáruházakban szem elé kerülő termék pont lehet annyira vonzó, hogy érdekelni kezdje az ügyfelet.

[+]

Az Aeno ezt tartotta szem előtt, amikor az RC4S-hez donort keresett. Miért kell egy porszívóhoz donor? Nos, ha egy gyártó most lép be erre a piacra, akkor nem feltétlenül az éri meg kezdetben, hogy hosszú és költséges termékfejlesztési procedúra eredményeképpen teljesen saját tervezésű modellel érkezzenek, hanem gyorsabb és hatékonyabb partnereket találni ehhez. Nem csak ők csinálják így, a Karcher első robotporszívói is kvázi átbrandelt készülékek, viszont nyilván egyik cég sem köti a júzerek orrára, hogy honnan származik a masina, az Aeno kapcsán is olvasói segítséggel találtuk meg (innen is nagy pacsi Graphics fórumtársnak) az eredeti motyót, ami egy Liectroux G7.

[+]

A Liectroux (annak ellenére, hogy totál franciának hangzik) egy kínai gyártó, sokszor bukkannak fel termékei különböző kínai webshopok kínálatában, egy kedvező árfekvésű modellt már mi is teszteltünk és meglepően jók voltak a tapasztalataink. Viszont a Liectroux G7 nem kapható kábé sehol, csak az Aliexpressről lehet megrendelni, az ára viszont pont ugyanannyi, mintha itthon besétálnék egy boltba és levenném a polcról az Aeno RC4S-t, vagyis szerencsére nem az történt, hogy átemblémáztak egy meglévő masinát és drágábban próbálják eladni, mint amennyiért a donor megvehető. Amíg ezzel nem szembesültem, addig persze buzgott bennem az előítélet, hogy na, már megint trükközik itt valaki, de ezzel az árazással már abszolút más a történet optikája.

Doboz, kialakítás

Az RC4S kapásból abban is eltér a Liectroux G7-től, hogy fehér, míg a másik termék fekete. Egy rakás robotporszívó kipróbálása után az a meglátásom, hogy ezek a dolgok igenis legyenek fehérek, bemásznak az ágy alá, a kanapé mögé, ami por nem a földön van, az a tetejükre száll, ami a fehér cuccokon nem annyira zavaró, mint mondjuk a Proscenic M9 fényes fekete burkolatán. A csomagolás kifejezetten nívós, a megszokott mennyiségű extra tartozék jár hozzá, jelesül összesen 3 db porzsák a dokkolóhoz, egy-egy pót felmosórongy és körkefe, egy extra HEPA-szűrő, illetve egy kisebb kefe azért, hogy lehessen tisztítgatni a gép alját. Csak jelzem, hogy a Roidminél a legtöbb gépnél van ennek a kis kefélnek helye a dokkolóban, ez egy olyan ötlet, amit érdemes lenne eltanulni.

[+]

A csomagolás alapvetőn két nagyobb egységet rejt: a porszívót és a dokkolót. Ez utóbbihoz nincs olyan rámpa, amit például a Proscenic és a Roidmi is ad a drágább gépekhez, ezért az RC4S valamivel többet tökörészik akkor, amikor vissza akar térni a bázishoz. Ha a töltőn üldögél és esetleg belebotlunk, akkor feltámad, kijön a helyéről, méltatlankodik és utána visszaigazítja magát, ezen elég jól szórakoztam, van személyisége a robotnak. A dokkolót nyilván a falhoz érdemes helyezni, ha túl hosszú lenne a tápkábel, akkor van egy kitüremkedés hátul, amire a felesleges madzagot fel lehet csavarni. A bázisnál nincsenek nagy megfejtések, a tetejét lehet felemelni, hogy hozzáférjünk a porzsákhoz, aminek a bemeneti pontját egyébként UV-val is megvilágítja ürítés közben a masina, hogy irtsa a baktériumokat.

[+]

A dokkoló előlapján egy pulzáló fény jelzi, hogy a robot tölt. A porzsák három literes űrtartalmú, maga a porszívó 0,25 literes kisebb tartállyal rendelkezik, ha mindig telepasszírozzuk porral, akkor 12 alkalommal tudja átlökni a szennyet a dokkolóba, mielőtt cserélni kéne a zsákot, nyilván nem lesz mindig fullon a dolog, az Aeno 40, maga a Liectroux 60 alkalommal kalkulál, de ezek csak hasraütéses számok, az ingatlan mocskosággi szintjétől függ inkább, hogy milyen sűrűséggel cserélgetünk a bázisban tartozékot.

[+]

Maga a robot szokás szerint kerek. Kifejezetten csinos, két, megvilágítással rendelkező gomb van rajta, a kikapcs és a home, utóbbival nyilván a helyére lehet küldeni a gépet. Ha egyszerre nyomjuk a kettőt, akkor visszaállítja a hálózati kapcsolatot és várja a telefonos alkalmazásról érkező instrukciókat a WiFi kapcsán. Itt relatív fontos aspektus, hogy csak a 2,4 GHz-es hálózatokon hajlandó működni — ez egyébként még mindig elég gyakori a porszívók esetén, csak a duplaennyibe kerülő csúcsmmodellek vannak felkészítve 5 GHz-es frekvcenciára. A gép tetején ott a LiDAR, elöl kapott egy lézeres letapogatót, így csak akkor ütközik neki tereptárgyaknak, ha azok vagy annyira alacsonyak, vagy annyira vékonyak, hogy nem veszi észre. Tipikus eset egy olyan polcos szekrény (vagy TV-állvány), aminek alsó polca a földön van, de felette ugye már ott a pakolható terület, na erre a legtöbb gép fel akarna mászni, mert nem látja a legalsó polcot.

[+]

Az Aeno RC4S burkolatának előre néző félköríve rugalmas, vagyis benne van az ütközésérzékelő, tolatni pedig csak akkor szokott, ha a helyére áll be. Ha valaminek nekimegy, akkor inkább először forog egy kicsit, csak akkor áll neki rükvercben közlekedni, ha másképp nem tud kijönni valami zegzugos zsákutcából. A portartályt fiókszerűe lehet kihúzni hátulról, ebben van a cserélhető HEPA szűrő, illetve itt lehet betölteni a felmosóvizet is. Vizes takarításhoz fel kell pattintatni a felmosós tartozákot is, ami egy félköríves panel, ezen ül tépőzárral rögzítve a rongy, amit ugyebár le lehet szedni és be lehet dobni a mosógépbe is. Ezt egyébként érdemes is megtenni, mert ha rajta hagyjuk a gépen a felmosás után, akkor a büdös életben nem fog megszáradni, miközben a robot a dokkolón tesped.

App és takarítás

Az alkalmazást én speciel már ismertem az Aeno Heater tesztje miatt, egy gyors regisztráció után a párosítás folyamata pofonegyszerű. Maga az app sem összetett, hiszen kvázi egy Tuya Smart átbrandelt változatáról van szó, ami egyrészt azt jelenti, hogy kapásból össze lehet kötni Google Home-mal, másrészt viszont most is az vele a gond, hogy bár a Tuya megoldását kapjuk meg, de mégsem tudjuk a már meglévő Tuya eszközeinkkel összedrótozni. Ezúttal is igaz az az megállapítás, hogy nem, nem ciki a Tuya Smartot használni, millióegy eszköz használja még, nem attól lesz az Aeno jobb, prémiubb érzetű, vagy menőbb, hogy saját alkalmazást erőltet, hanem pont attól, hogy be tud tagozódni egy már meglévő ökoszisztémába.

[+]

A középkategóriás robotporszívóknál elvárt összes funkció adott, mondjuk a nyelvválasztást nem sikerült összehozni, mert ha kínait választunk a szoftverben, akkor fog angolul karattyolni, ha angolt, akkor lengyelül, ha pedig ukránt, akkor tényleg ukránul. Eközben maga az alkalmazás magyarul is igyekszik tájékoztatni, de a fordításra érdemes lett volna felvenni egy fickót, mert olyan üzenetekkel traktál, aminek az értelmezéséhez “tolmácsot szeretnék kérni”. Alant a screenshot, nem idézgetnék, egyértelmű, hogy min kéne még dolgozni:

[+]

Ha több Aeno bigyónk van, akkor létre lehet hozni bizonyos szcenáriókat, itt hatványozottan érezhető, hogy a Tuya Smart ökoszisztémára mennyire nagy szükség lenne. Egy porszívónál mondjuk alapvetően nincs olyan sok trigger, ami befolyásolná a működést (akkor takarítson, ha délelőtt 11 óra van ÉS csukva az ablak?), szóval ez annyira nem fájó ebben az esetben. Jó pont, hogy a cucc több térképet is el tud tárolni, ezek között manuálisan válthatunk többszintes ingatlan esetén. Ha új helyen van a termék, akkor mindig azzal kezdi, hogy szisztematikusan körbejárja a hajlékot, után pedig sávosan és akkurátusan takarít. Ha nem maxon járatjuk, akkor a szőnyegre érve felemeli a szívóerőt, felmosás üzemmódban pedig elkerüli a kárpitokat.

[+]

Mivel pont volt nálam több porszívó is, ezért kiderült, hogy az Aeno pont ugyanolyan sebességgel takarít, mint a jóval drágább Roidmi EVA, ez egyébként a szokásosnak tekinthető percenkénti egy négyzetméter. Nyilván egy full üres és tökre négyszögletes szobában ennél gyorsabb, de az emberiség bútorokat is használ, azokat pedig kerülgetni kell. Jó pont, hogy az Aeno robot át tud mászni 2 centiméter magas küszöbökön is, a mindig kritikus pontnak számító ruhaszárító lábában nem akadt el, de a kábeleket, vagy a földre dobott hátizsákok szíját ugyanúgy magára tekeri, mint bármi más. Aztán persze pampog.

Tapasztalatok és verdikt

Az RC4S hangereje (maximum 68 dB) körülbelül az átlagos szinten van. A 4000 Pa szívóerő jónak számít, de nem kiemelkedő, az 5200 mAh-s akkumulátor szintén középérték. A gyártó szerint 4,5 óra alatt töltődik fel nulláról a dokkolón állva. 20%-os kapacitásnál megszakítja a takarítást, visszatér a bázisra, 80%-nál újra elindul és megpróbálja befejezni a melót, de egy szuszra egy nem túl összetett hajlékban akár 200 négyzetmétert is meg tud oldani.

[+]

A szoftveres oldal (térképkezelés, algoritmus, tájékozódás) alapvetően rendben van. Nem annyira hisztis, mint a Proscenic, ami már attól is új helyiségnek tekintett egy szobára, ha arrébbtoltam az asztalt 10 centivel. Az alkalmazásban látható térképet tökéletesen bontotta fel szobákra, lehet csak szobánként (meghatározható sorrendiséggel) is intézni a tisztítást, kijelölhető célterület, valamint behúzhatunk virtuális falakat és no-go zónákat is. Ezeket korrektül betartja. A szőnyegről az állatszőrt reatív jól felszedi, de azt most már valaki igazán megoldhatná, hogy kijelölhessek olyan területeket is, ahol kétszer-háromszor is végigmegy a gép anélkül, hogy nekem utólag ezzel matatnom kéne. Rövid szálú padlószőnyegen kifejezetten hatékony (ezt utólag mindig egy IKEA hengerrel csekkolom, ami szépen megmutatja, hogy mennyi apró szösz maradt a szőnyeg rojtjai között), itt talán még a Roidmi EVA-t is leveri.

[+]

Felmosási szempontból már kevésbé tehetséges. Gyarkolatilag ráönti felülről a vizet a rongyra, aztán maga után húzza a padlón, inkább csak elkeni a szmötyit, mintsem felszedné. Egy forgópamacsos modell ennél szignifikánsan hatékonyabb. Lehet állítani, hogy kevés, átlagos, vagy sok vízzel pacsmagoljon, a közepes fokozat bőven megfelelő. Ahogyan az lenni szokott, most sincs sem a portartályban, sem a víztartályban telítettséget ellenőrző szenzor, vagyis ha tele a portartály, akkor rendületlenül halad tovább és gyömöszöli bele a koszt, ha pedig kifogy a víz, akkor is töretlenül próbál felmosni a félig száradó rongyot húzigatva. Viszont tényleg 10 másodperc alatt átszippantja a dokkoló a gépből a mocskot, persze marad a tartályban némi kósza por, de ezek majd kijönnek a következő ürítés során. Tök pozitív meglepetés volt, hogy a spirális alsó kefén relatív kevés szennyeződés maradt takarítás után, sokkal kevesebb rágabalyodott hajszálat és kutyaszőrt kellett manuálisan lehántanom, mint amit mondjuk a Proscenic gyűjtött oda, vagy a kefe kialakítása ügyesebb, vagy magasabb szívóerőt használ az Aeno — akárhogyan is, ez kellemes csalódás.

[+]

Van az alkalmazásban virtuális távirányító (én ugyan be nem kúszom az ágy alá, hogy kiszabadítsam a cuccot), meg lehet keresni a porszívót (ha valahova bebújt és beragadt), megadható, hogy hány takarítás után ürítsen (miért ne ürítene mindig?), van history a korábbi takarítások statisztikáival, illetve van “ne zavarjanak” üzemmód, amikor a dokkolóról leveszi a fényeket.

[+]

Összegzés. Az Aeno jól döntött, amikor a Liectroux csúcsmodelljét választotta donorként. Jól döntöttek akkor is, amikor a hazai piacra árazták a terméket, mert még ha tudja is a vásárló, hogy ez egy Liectroux G7, akkor sem szottyan kedve ezt Kínából iderendelni, mert nem jár jobban. Anyagilag sem, nem is beszélve a lokális garanciáról és terméktámogatásról. A Liectroux által használt lézeres és LiDAR-os navigációs megoldás és a hozzá kapcsolódó AI abszolút meg tudja ugrani az elvárásokat, szisztematikusan takarít, jól méri fel a hajlékot, okosan bontja azt szobákra és nem retten meg, ha az ismert térképen csekély eltérések adódnak. A dokkoló csinos, nem is túl böszme, a robot sem hivalkodó, de mégis barátságos külsejű, porszívózni éppenséggel egész jó hatásfokkal képes, felmosni azonban csak alapszinten. (Majdnem azt írtam, hogy “apaszinten”, de bizonyos háztartásokban ez is helytálló lenne.) A helyzet az, hogy a 180 ezer forintos ára ugyan nem túlzó, de egy olyan mezőnybe érkezik, ahol azért vannak konkurensek. Az egyik ilyen a már említett Proscenic M9, amit szintén próbáltunk és bár az felmosókorongos kivitel, mégis elég sok, főleg szoftveres hülyesége volt, plusz a dokkolóba történő ürítés folyamata sem volt zökkenőmentes. A másik ellenlábas a Roidmi EVE Plus például tud papíron legalább ennyit és az a Mi Home ökoszisztéma része, a Xiaomi X10 pedig szintén nagyon hasonló képességű gép (bár az alsó ürítésű), valamivel kisebb portartállyal és dokkolós porzsákkal. Vagyis nem lehet azt mondani, hogy ebben az ársávban az Aeno mindennél jobb lenne, de egyáltalán nem lóg ki lefelé az mezőnyből, amit vállal, azt képes is teljesíteni, jól sikerült formatervvel rendelkezik és kellő alapossággal porszívóz. A Proscenicet nem mertem úgy elengedni munkára, hogy nem vagyok a környéken, az Aeno RC4S-t viszont annak ellenére is többször távolról is utasítottam, hogy nem messze tőle ott parkolt a saját Rodimi EVA-m is, de azzal inkább csak felmostam.

Bog