Menü

Az Aygo egy igen puritán kisautó, kicsi is, szegény elég erőtlen is, szűkös is vállban, de igazából két kijelzője van, az egyik egy nagyon oldschool, monokróm panel a vezető előtt (körülbelül egy darab információt ír ki, ha be van állítva a tempomat, akkor fixen annak az értékét és ez nem is állítható), a középkonzolon viszont egy 7 hüvelykes kijelzőt fogunk találni. A felbontása ismeretlen, a 800 x 480-at meg merném azért megkockáztatni, a kontrasztaránya alacsony, a fényereje szintén, de ez csak a katalán tavaszban volt elég feltűnő. Viszont az ujjainkkal kiadott parancsokat mindig felfogta és ha nem is süvít a rendszer, de kellő sebességgel végrehajtja a parancsokat.

[+]

A kezelőszervek elhelyezése egyértelmű, egyrészt akadnak a kormányon is gombok, a bal küllőre tett készségekkel tudunk hangerőt állítani és léptetni, a másik oldalon a hívást fogadhatjuk és szakíthatjuk meg, a tempomatot pedig babrálhatjuk egy bajuszkapcsolóval alul. Ami szintén egy elég kőkori darab, mert itt nem azt lehet beállítani, hogy milyen sebességet tartson, hanem azt, hogy mi legyen a limit, amit nem lép át, aztán az embernek kell taposnia a gázt kissé és úgy valóban fix a tempó. Ha kicsit jobban tapossuk, akkor viszont úgy gondolja, hogy ez direkt van és hagyja átlépni a beállított határt. Ezt tehát egy úgynevezett limiter, noha az volt ráírva a gombra és a kijelzőre is, hogy tempomat.

A középkonzoli kijelző körül sok gomb nincs, konkrétan kettőt fogunk találni. A felsővel be lehet kapcsolni a zenét (vagy a rádiót) és lehet tekerni a hangerőt, az alsóval mindig egy szinttel vissza tudunk lépni és haladhatunk a menüben. Olyan nagyon sokat nem fogunk haladni, mert a menü roppant triviális és egyszerű. Alapból egy orbitális méretű digitális órát fogunk látni, ha elkezdjük izgatni az alsó potmétert, akkor fogunk a tényleges menübe jutni, aminek a grafikai megvalósítása olyan, mintha az unokaöcsémre bízták volna, aki most töltötte be a hármat. Van öt menüpont, ezek különböző színű és méretű, valamint teljesen véletlenszerűen elhelyezett téglalapokban ülnek. Fekete háttér előtt. Az biztos, hogy itt eltévedni nem fogunk.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!