A Mercedes A-osztály fedélzeti rendszere

A fiatalosabb célcsoportnak szánt A-osztály kapta meg a Mercedes megújult fedélzeti rendszerét először, amely tényleg teljesen más alapokra került, mint a korábbi megoldás. És elég jó is lett.

Kezelés

Mielőtt azonban még elmerülnénk a funkcionalitás bugyraiban (amely csak elsőre tűnhet ijesztőnek, amúgy egyáltalán nincs túltolva), rögtön érdemes észrevételeznünk, hogy a kezelhetőségben van egy kifejezetten hasznosnak tekinthető redundancia. Ez azt jelenti, hogy például a középső kijelzőt konkrétan négyféle módon vezérelhetjük, van ugyebár a tapogatás, van a könyöktámasz előtt valami burjánzás, ami tapipadot, tekerőket és gombokat rejt, plusz ugyanennek a butított változata ott van a kormány jobb oldali küllőjén. És mindennek a tetejébe még a “Hey Mercedes” parancsra is figyel az autó, bár ha utána magyarul folytatjuk, akkor egy olyan parttalan beszélgetésbe csöppenünk, mint amit az egyszeri turista folytat egy kevésbé frekventált hazai vendéglátóhely alkalmazottával. Szóval odáig mondjuk rendben van, hogy “navigate”, aztán a Kossuth Lajos utcával már nem jutunk dűlőre. (Illetőleg épp pont valami dűlőre fogunk jutni…)


[+]

Ez a kezelésbeli redundancia a legjobb dolog, amint a Mercedes rendszere nyújtani tud, mert helyettől függően választhatjuk ki, hogy épp melyik módszer a legpraktikusabb. Álló autónál leggyorsabban a tapicskolással tudunk variálni, mondjuk egy cím bevitelénél ezt a magyarul értő hangvezérlés hiányában így lehet tökörészés nélkül abszolválni. A virtuális billentyűzeten tudunk érintés nélkül is haladni ugyan, plusz a könyöklő előtti navigációs tapipadra a kis ujjunkkal karaktereket is rajzolhatunk, amit ügyesen felismer a rendszer, de azért ez nem túl hatékony, ha valami Bajcsy-Zsilinszky utat kell betolni. Ám ettől függetlenül érdemes megtanulni az itt elhelyezkedő kezelőszervek sorrendiségét is, mert odapillantás nélkül lehet babrálni a menüben.


[+]

Szóval van itt egy relatív nagy érintőpad, amely haptikus visszajelzést ad, tehát finoman rezeg és valamelyest be is lehet nyomni. Elég jó. Ennek a felső részében van kezdőképernyő gomb és visszalépés a két sarokban, középen a számléptetéssel. Jobbra és balra tőle akar összesen hat gomb, valamint két tekerő. A bal oldalival az autó üzemmódjai között válthatunk (comfort, eco, sport), a jobb oldali a hangerőt izélgeti. A többi gomb pedig különböző funkciókhoz visz (parkolókamera, telefon, navigáció, média, autó állapota), illetve akad egy kedvencek gomb is, amire azt programozunk rá, amit csak akarunk. Pár nap alatt megjegyzi az agyunk, hogy merrefelé kell tapogatni, ennél csak az lett volna még frankóbb, ha kis kitüremkedő ikonok vannak ezeken a billentyűkön, amiket ki lehet tapogatni.


[+]

A kormányon más a helyzet, itt elég okosan úgy vannak szétszórva a kezelőszervek, hogy amit a bal küllőn matatunk, az az előttünk levő kijelzőre hat, illetve a tempomatot állítja, a jobb küllőn pedig a középső kijelzőre van hatásunk. Viszont a házikó (kezdőképernyő) és a vissza gomb pont fordítva van, mint a tapipados bigyónál, közöttük egy optikai trackpad ücsörög, ami viszont remek. Van hangerőtekerő, kapott gyorsgombot a hangvezérlés és a telefon, plusz a kedvencek, amit ugyebár már korábban felprogramoztunk talán.


[+]

Mindezeken felül okos döntés volt, hogy nem akartak mindent beletolni a kijelzős-érintős szisztéma bugyraiba, a meglehetősen hangsúlyos, kvázi bármilyen színben világítani képes belső légbeömlők alatt maradt egy sornyi klasszikus gomb is, amelyekkel elsősorban a klímát tudjuk babrálni. Ugyanakkor viszont ezek valahogy nem méltók a belső kialakítás egészéhez, nagyon műanyagnak és satnyának érződnek és nincsenek is szintben egymáshoz képest.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés