Nappali képminőség
Szép a Hősök tere naplementében és a Badacsony levélhulláskor, ám gyakran a múlandó pillanatot kell elkapni és nem egy álló témát, úgyhogy nagyon nem mindegy, milyen gyorsan indul a szoftver, talál fókuszt a kamera és kattan el a fotó. Az alábbi videón jól látszik, hogy gyakorlatilag mindegyik kameraszoftver 1-2 másodperc alatt betölt. Előnyt élveznek a gyorsindítást használók az exponáló (Lumia 950, Xperia X) vagy más gomb lenyomásával (G5, S7 edge, OnePlus 3, Nexus 6P és P9, amely egyből ellő egy fotót).
Mi fán terem a nyers képfájl?
A digitális fényképezők és mobilok képfeldolgozó egysége a kameraszenzorról érkező, tömörítetlen (adott esetben fakóbb, zajosabb, esetleg színhibás) jelet mindenféle szoftveres algoritmus segítségével „hozza rendbe”, hogy a végeredmény olyannak tűnjön, ahogy azt az ember látta, vagy „még jobbnak” (túl színesnek, kontrasztosnak. Igen ám, csakhogy az apró mobilszenzorok fotói roppant érzékenyek az utólagos zajmentesítésre, élesítésére, a kontraszt, illetve a telítettség manipulálására, amely rendre részletveszteséggel jár, a JPG tömörítést beleértve. Ezért szeretnek sokan a szenzorról érkező jellel dolgozni, ami általában egy DNG formátumú fájl formájában nyitható meg a megfelelő programmal, amellyel pár perc alatt kikerülhető a fenti minőségveszteség.
A DNG-be való mentés egyre gyakoribb opció az okostelefonok körében, az itteni felhozatalból csak a 6s Plus és az Xperia X nem kínálja fel, míg a Nexus 6P esetében a Manual Camera oldotta meg a dolgot az androidos Camera2 API segítségével. Nappal általában kevésbé van szükség DNG-ből dolgozni (bár ez is előnyökkel járhat: nagyobb a nyersfájl dinamikatartománya, mint az algoritmusokon átpasszírozott JPG állományé), este ugyanakkor látványos tud lenni az okostelefonok belenyúlása a végeredménybe, úgyhogy mindenképpen előnyös lehet a plusz időt ráfordítani, és DNG-ből munkálkodni. Persze, ezek a nyers állományok jóval méretesebbek a tömörített JPG fájloknál, darabja 20-35 megabájtot is kitesz a 3-8 megabájtos JPG-kel szemben.
Ami a fókuszálást illeti, az S7 edge a Dual Pixel technológiával állva hagyja a mezőnyt, gyakorlatilag instant élesít, és izgága lencsemozgások sincsenek, plusz megbízható marad este is. A 6s Plus, az Xperia X és a HTC 10 csak századmásodpercekkel lassabb, az iPhone ráadásul roppant megbízhatóan élesít. A HTC viszont este és makrótéma esetében is téved egyszer-egyszer, míg a Sony megbízhatósága messze nem az igazi. Közelre szenvedés vele az élesítés, amin az érintőfókusz sem segít, mert azt a rendszer figyelmen kívül hagyja. Hiába gyors a hibrid fókusz, ha nincs optimalizálva. A OnePlus és a Lumia alig észrevehetően lassabb a fentieknél. Az előbbi néha téved csak este, egyébként megbízható, a Lumia sötétben viszont rendre ront, és nappal is lassítja néha a dolgot a lencsék előre-hátra mozgása a látszólagos sikeres fókuszt követően, ezért soroltuk kicsit hátrébb. A 6P jön, még mindig csak hajszálnyival lassabb élesítéssel, és bár este néha téved, általában megbízhatóan teszi a dolgát. A P9 és a G5 a hibrid és a lézeres fókusztechnológia ellenére a sor végére került fürgeségben, noha nappal hibátlanul élesítenek. Este a P9 néha téved, míg a G5 ilyenkor is pontos marad, inkább a makróknál bakizik egyszer-egyszer. A G5 egyértelműen tud gyorsabban is fókuszpontot váltani, ám mint az látszik, inkonzisztensen szerepel. Összességében elégedettek vagyunk a fókuszsebességgel nappal, egy-két esetet leszámítva nincsenek igazán jelentős különbségek, a megbízhatóság viszont már más tészta, itt a hardver mellett az optimalizáláson is múlik a dolog.
A versenyzők felkészültek [+]
Az első fotó összehasonlításban arra vagyunk kíváncsiak, hogy melyik a legrészletesebb fotó, amit egy-egy versenyző lőni képes, a szemközti ház pedig jól ismert és ideális téma. Mivel itt a maximumra törekszünk, megadjuk a lehetőséget a DNG formátumban rögzítő versenyzőknek, hogy elbüszkélkedjenek az általunk feldolgozott, de nem zajmentesített vagy élesített képekkel. A dinamikát, a fehéregyensúlyt és a JPG feldolgozást kicsit lejjebb vesszük majd górcső alá. A képkivágások 8 megapixelre leméretezett képek alapján készültek, hiszen így reális az abszolút képminőséget összevetni eltérő felbontások esetében. A képekre kattintva azonban a teljes felbontású fotók nyílnak meg, és javasoljuk így összevetni a versenyzőket, mivel nemcsak a hasábjainkon kiemelt szeletek szolgálnak hasznos információval (lásd például a széleket).
Abszolút képminőség
Samsung NX3000 (referencia) [+] 
Sony Xperia X (automata) [+] 
HTC 10 (DNG-ből) [+] 
Samsung Galaxy S7 edge (DNG-ből) [+] 
Google Nexus 6P (DNG-ből) [+] 
Huawei P9 (DNG-ből) [+] 
OnePlus 3 (DNG-ből) [+] 
Microsoft Lumia 950 (DNG-ből) [+] 
LG G5 (DNG-ből) [+]
Apple iPhone 6s Plus (automata) [+] 
LG G5 (nagylátószögű lencse, DNG-ből) [+]
Nem kérdés, hogy a Samsung NX3000 fényképezőgép képe a legrészletesebb, azonban most nem egy Lumia telefon, hanem a Nexus 6P követi, pont ezért nem felejtettük el belevenni a cikkbe. Fantasztikus a vonalélesség DNG-ből dolgozva, és a lencserajzolat is konzisztensen magas színvonalú. Hajszálnyival kevesebb részlet jut a HTC 10 felvételére, alighanem a nagyobb rekeszértékű objektívnek köszönhetően, minimális nyoma látszik csak a puhább lencserajzolatnak a széleken. A bronzérem a Lumia 950-nek jár, természetes a részletgazdagsága, ám kissé puhák az eredmények, és a széleken már jelentékenyebb az elmosódás. A OnePlus némileg gyengébb vonalélességben és jelentősebb a szélek felé haladva az elmosódás, ami már zavaró az Xperia X esetében, itt a legnagyobb a szélek és a közép közötti minőségkülönbség, eléggé előnytelenül.
Valahol ide illik a sorban az iPhone, amely bár nem rögzít tűélesen, viszont konzisztensen hozza a jó minőséget torzítás és részletcsökkenés nélkül a sarkaknál, ebből a szempontból például jobb a fenti kettőnél. A sort az S7 edge, a P9 és a G5 zárja. Az utóbbi kettő esetében jellemzőbb a széleknél az elmosódás, míg a Galaxynak csak a sarkainál csökken az élesség. A leggyengébb a G5 nagylátószögű kamerája, a 8 megapixeles felbontás mellet a kromatikus aberráció és a hamar kezdődő elmosódás is jelzi: gyengébb ez a modul a főkameránál. A Samsung és az LG esetében érhető a tűéles részletek hiánya: ez a nagyobb blendenyílás és a több befogott fény hátulütője, a P9-től viszont többet vártunk. Jöjjenek ugyanarról a témáról az automata (baloldali oszlop) és a HDR fotók (jobbra)!
Automata és HDR mód
Samsung NX3000 (referencia) [+]
Sony Xperia X (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
HTC 10 (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
Samsung Galaxy S7 edge (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
Google Nexus 6P (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
Huawei P9 (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
OnePlus 3 (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
Google Nexus 6P (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
Microsoft Lumia 950 (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
LG G5 (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
Apple iPhone 6s Plus (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
LG G5 nagylátószögű lencse (balra: automata, jobbra: HDR) [+]
A dinamikatartományt a háztetőt vizsgálva nézzük meg, és a NX3000 magabiztosan küszöböl ki minden kiégést, akárcsak a Lumia 950 és a OnePlus 3. Minimális nyoma akad a kiégésnek a Nexus 6P, a 6s Plus, az S7 edge és a G5 esetében, de ezeknek még mindig remek a dinamikatartománya. A HTC és a P9 esetében ez hajszálnyival szűkösebb (úgy is, hogy az utóbbi automata módban mindkét szenzort használja), de nem vészes, ezt a jelzőt ugyanis az Xperia X-nek tartogatjuk. Lazán kiég a tető jelentős része, plusz a Sony mobil rendre túlexponál, ez még a legjobb felvétel az általunk lőtt sorozatból. A G5 nagylátószögű kamerája szintén gyenge dinamikában.
Fehéregyensúlyban az S7 edge áll az NX-hez a legközelebb, noha egyéni megítélés szerint a természeteshez képest némi zöldes árnyalatot is fel lehet fedezni rajtuk. A 6s Plus is megbízható ezen a fronton, csak a rendszer ráhúz egy adag telítettséget az égre – nem volt az ennyire kék. A G5 is rendben van, bár apró foltokban látszik a DNG képeken felfedezhető színes zaj nyoma. A HTC 10 és a Huawei P9 enyhén lilásra színezi az eget, de ez nem vészes, kiugró eset csak kettő van. Az Xperia X egyértelműen zöldesnek láttatja a fenti szituációt, míg a Lumia eléggé mellényúl: az ég lilás, a ház és a növényzet pedig okker sárgás lett, ki tudja miért (a fenti DNG fotó esetében ezt mi korrigáltuk).
Ami a képfeldolgozást illeti a szenzorról érkező jeltől a JPG fotókig, az épület falának textúrája jó vizsgálati pont, az ugyanis némileg egyenetlen (lásd az NX3000 fotóját). Ez a G5 és a Sony komoly zajmentesítése miatt egyáltalán nem látszik, míg a HTC, az iPhone és az S7 visszafogottabb ezen a téren. A többi versenyző még több részletet megtart a fal textúrájából. Szoftveres (és szerintünk felesleges) élesítésből a Sony alkalmaz a legtöbbet (a széleknél a dolog brutális), a OnePlus és a G5 esetében és észrevehető a sharpening, de elfogadható, míg az S7 edge, a P9 és a 6P minimálisan élesít rá az eredményekre. A Lumia 950 és a HTC 10 lényegében érintetlenül hagyja a kép részletgazdagságát, és így van ez rendjén. A telítettségbe leginkább az iPhone, a OnePlus és a Lumia nyúl bele (az előbbi kettőnél az ég a kékebb, az utóbbinál a fű és az épület a sárgásabb a természetesnél). Kontrasztból az S7 edge ad hozzá a legtöbbet a szenzorról érkező eredetihez.
[+]
A HDR fotózást a művészi (másik szerint giccses), nagy kontrasztátfogású profi fotókból ismerheti a felhasználó. A mobiloknál a high dynamic range azonban egyszerűen azt jelenti, hogy ahol az emberi szemhez képest elfogy a dinamika (azaz kiégnek a világos részek vagy feketék a túl sötétek), ott két vagy több eltérő expozíciójú felvételből a rendszer összedolgoz egy nagyobb dinamikájút, remélhetőleg HDR-hibák (világos-sötét határok irreális elkülönülése), túl alacsony kontraszt, megmaradt kiégések vagy túlzott telítettség nélkül. A Lumiának amúgy is remek a dinamikatartománya, így a fenti téma esetében nem oszt, nem szoroz a Rich Tone mód bekapcsolása. Az 6s Plus, a Nexus 6P és a HTC 10 ideálisan kompenzál, a G5 és az S7 és az Xperia esetében ugyanakkor a világos részeknél némi jele megmarad vagy akár megjelenik a kiégésnek, ami a OnePlus esetében még jellemzőbb. A P9 két szenzorral és HDR móddal sem tudja teljesen kiküszöbölni a fenti hibákat. Egyébként nem ritka a mobilos körökben, hogy miközben a sötét részekre megfelelően rávilágosít a HDR mód, a világosakra nem jut elég figyelem. Pedig ez is csak szoftverbeállítás függvénye, A Better Camera például lazán megbirkózik a feladattal.
Második jelenet (automata mód)
Samsung NX3000 (referencia) [+] 
Sony Xperia X [+] 
HTC 10 [+] 
Samsung Galaxy S7 edge [+] 
Google Nexus 6P[+] 
Huawei P9 [+] 
OnePlus 3 [+] 
Microsoft Lumia 950 [+] 
LG G5 [+]
Apple iPhone 6s Plus [+] 
LG G5 (nagylátószögű lencse) [+]
Még egy adag képet lőttünk a nappali összevetéshez, hogy olvasóink a középső és a szélső vonalélességet, a dinamikát és a fehéregyensúlyt a Budagyöngye pláza segítségével is összehasonlíthassák. Ezek is automata, JPG-ben rögzített fotók, a HDR-t kikapcsolva. Az általános véleményünk az oldal végén az, hogy ha rendelkezik is minőségelőnnyel a Samsung referenciagép, nem annyival, hogy ez egy A4-es fényképnyomaton vagy akár egy 4K-s tévén feltűnjön, hiszen ahhoz 8 megapixelnyi éles képinformáció is elég, ezt pedig minden versenyző hozza. A komolyabb fotómasinák előnye nappal inkább az optikai zoomban, az eltérő tulajdonságú lencsékben és szűrőkben, illetve a rekeszérték/mélységélesség állításában lakozik. Optikailag zoomolni egyik górcső alá vett mobilos lencse sem tud (vannak szabadalmak ennek megoldására), a G5 viszont képes nagylátószögű képeket lőni a gyengébbik kamerájával.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
