Hirdetés
Fotók: állatok és emberek
Ha gyorsan mozgó témát – kutyát, macskát, gyereket – szeretnénk fotózni, a főkamera a legbiztosabb választás, tapasztalataim szerint ez lövi a legélesebb képet. De így is érdemes több fotót készíteni például egy közeledő macskáról, mert a fókusz annyira nem gyors, ha nem érzékel emberi arcot. Az is feltűnt, hogy a kétszeres nagyítás (46 mm) esetén a képek jellemzően élesebbek és természetesebb a feldolgozás vonalrajzolata mintha az 1x és 2x köztes értékeit használnánk (28 mm és 35 mm), holott ezekre is van lehetőség a kameraszoftverben.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Egy minimális túlélesítést látni például a cicák bundáján a főkamera képein, de nem drasztikus és nem természetellenes, érdemes a vörös macskáról készült közeli(bb) fotókat megnézni, a cica bundájának színei és textúrája remeknek mondhatók. Az más kérdés, hogy a tappancsos vakarózás közben többször kimozdult a fókuszból. A teleobjektív esetén már más a helyzet, ott ha nem kap tökéletes és erős fényű megvilágítást a kamera előtti téma, akkor hajlamos elmosni a képet.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
A 230 mm-es nagyítást személy szerint remek fények mellett sem használnám, hiába mondja a Xiaomi, hogy optikai szintű nagyítás, látszik rajta, hogy túl sok a digitális rádolgozás és ez természetellenessé, olajfestményhez hasonlóvá teszi a fotókat. Este totál felejtős ez a nagyítás, de a lassú rekesz és kis érzékelő miatt ha bemozdul a témánk, akkor a teleobjektív 115 mm-es natív (5x) gyújtótávolságán is elmosódott képet kapunk. Ezen menthetünk azzal, hogy bekapcsoljuk az Élő pillanat módot, ez egy pár másodperces videót is ment a kép előtt, amiből utólag ki tudunk választani egy adott képkockát és elmenthetjük azt fotóként, itt viszont azzal kell számolnunk, hogy az utólag kiválasztott kép gyengébb minőségű lehet, mert azt a telefon utólag dolgozza fel.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Ha a focis képeket kinagyítva megnézzük, a 115 mm-es tele említett gyengesége feltűnhet például a focimezek körül megjelenő szellemképen, ott, ahol nem látszanak egyértelműen arcok a fotókon. Egy szó mint száz: a telét érdemesebb lassan mozgó vagy statikus témákhoz használni, más esetekben pedig a főkamerát és annak szenzorzoomját. Utóbbival például látszik az egyik tizenegyesrúgásról készült képen az is, ahogy a fehér pontjelölőből is repül, nem csak a labda.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Bár lehet mókás közeli fotókat készíteni az ultraszélessel állatokról, autofókusz nélkül ezek nem lesznek élesek. A 15 mm ekvivalens kamera focipályát is úgy lehet jó lefotózni, ha annak méreteit akarjuk szemléltetni, de ha már a mozgó játékosokat is szeretnénk a képen érdemben láttatni, arra nem megfelelő. A széleken a rajzolat nagyon gyenge, maszatosnak is mondható, szétesnek vagy mosódnak a részletek.
 |
 |
 |
Az előlapi kamera jó fények mellett korrekt minőségű önfotókat készít, itt a 0,8x és az 1x látószög között nincs érdemi különbség. A 32 MP-es méret viszont túlzás, mert annyi részlet nem marad meg. A háttérben pedig feltűnő a macroblocking, ha sok apró részletet tartalmazó téma előtt fotózzuk magunkat.
Szelfik:
 |
 |
Nehéz helyzet elé állítottam a telefont azzal, hogy beálltam sötét ruhában egy nagyon világos háttér elé, el is csúszott az egyik képen a háttér feldolgozása. A dinamika és a kontraszt is egy picit túlzó lett, de a problémám nem is ezekkel van, hanem azzal, hogy az alanyt a háttértől egyébként tök ügyesen elszeparáló portré mód úgy szétmosta a várost, mintha egy odafestett kép előtt állnék. Bár a 115 mm-es kamerának van természetes mélysége, a szoftver az alapbeállítások mellett ezt totál feleslegesen túldolgozza.
 |
 |
 |
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
