Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Aprósólyom

    addikt

    válasz Meridian #11 üzenetére

    Pedig a szakértők nem így látják. Egyedül egy tengeri blokád hosszú ideig való elhúzása segíthetné Kínnak ezen tervét. De abba esélyes, hogy beszállna más is. Ha nem haderővel, de Kína elleni gazdasági szankciókkal.
    Ugyanis partra szállni elég nagy kihívás lenne, A sziget egyik fele erre alkalmatlan földrajzi szempontok szerint, a másik fele pedig zsúfolásig beépített.
    Ugyan a lakosság egy része megosztott a kérdésben úgy tudom, de ettől még nem adnák ingyen magukat a függetlenség pártiak. Márpedig kínának nem lenne hosszú távon politikai érdeke, hogy drága véren csatolja vissza magához a taiwant, mert az hosszú távon ültetne el a társadalomban egy lappangó feszültséget, ami bármikor kipattanhatna, vagy sosem nyugodna le.
    Sokkal jobban járna Kína ha politikailag, belülről próbálna meg egy erős propagandát, amivel egyre nagyobb tömeget tudna a maga pártjára édesgetni. Persze, ahhoz, hogy az hihető is legyen, ahhoz Kínának is sokat kell változnia... tovább kellene puhítania a kommunista kontrollt.
    Úgyhogy nagyon nem tűnik ez sem egyszerűnek. Már generációk nőttek fel kínától függetlenül. Ilyenkor már nem olyan egyszer. Már elég erős a független indentitása. Ha jól tudom a többség így van ezzel. Inkább a kisebbség, aki szívesen összekapcsolódna Kínával.

    Jevons paradox

  • Aprósólyom

    addikt

    válasz pilóta #42 üzenetére

    Hogy hosszú távon miként hatnak, az erős jövendölés kategória. Legfeljebb várakozásokról beszélhetünk, nem tuti megvalósuló szenáriókról.
    Ráadásul ez esetben nagyon nem mellékes, hogy a világban energiaéhség van.
    A lényeg a lényeg: hogy én egyik tuti állításra se ülnék fel 100%-osan.
    Ahogy a nyugat kezében vannak szankciós lehetőségek, úgy orosz kézben is vannak lehetőségek. Az energiahordozók mellett pl. gabonában, napraforgó olajban is meghatározó szerepe van a világpiacon, és még tuti jó pár területen...
    Jól láthatóan olyan helyzetbe kényszerültek a konfliktusban és háborúban résztvevő felek, hogy szankciók ide vagy oda, az érdeksérelmek miatt nem fogja egyik oldal sem feladni a jelenlegi állapot fenntartását, amíg el nem ér egy számára kényelmes/elfogadható állapotot, úgyhogy szankciók ide vagy oda, valójában nem azon a területen érvényesítenek érdeket, ami miatt szánták, nevezetesen a háború csillapítására, befejezésére mert az az érdeksérelem magasabb prioritás, mint akár egy gazdasági visszaesés. És így vagy úgy, de ez durva csúsztatása a nyugati kommunikációban. Az UA nyugati támogatások mértéke is reprezentálja, hogy a valóságban tartanak az RU válaszlépésektől. Ezért csak apró lépésenként növelik azt.
    De, hogy on topik is legyen. A huwaei elleni szankciók is milyen reakciókat vált kit? Erősebben rágyúrnak a technológiai fejlesztésekre a kínaiak. Azt pedig csak az idő dönti el, hogy a szankciókra adott válaszok hosszú távon a szankcionált felet gyengítik vagy erősítik. Azt csak a szankcionált fél sikeres, kevésbé sikeres válaszai döntik el és nem pedig a szankcionálás ténye.
    Emlékeim szerint pl. a huawei piacvesztése nem épp a nyugati érdekcsoporthoz köthető brandekhez vándorolt át. Ráadásként az eddig is érvényben lévő és tovább erősített chipkorlátozások pedig erősítik kína technológiai fejlesztését.

    Na, én majd akkor fogok tapsolni, mikor hideg és fegyveres háborúk helyett majd azt látom a nagyhatalmaknál, hogy inkább kezet nyújtanak egymásnak, mint inkább a konfliktusos helyzeteket fenntartják. A szankcionálást is nagyon sok esetben ilyen eszközként használják, ami nem épp felvilágosult színvonal...

    Jevons paradox

  • Aprósólyom

    addikt

    válasz pilóta #47 üzenetére

    "Mert azt nem lehet hagyni, hogy bárki megtámadjon egy szomszédos országot és területeket vegyel el tőle Európában. Ma már nincs ilyen opció, ezt meg kell értetni az oroszokkal."
    De ez? Honnan jönnek ezek a gondolatok? Mert ilyen csak a mesekönyvekben van. Mondjuk szeretném ezt a mesekönyvet a valóságban, nem tagadom, mert utálok minden konfliktust, csak hát a történelemből, a valóságból nem ezt tanultuk meg, nem ez a realitás. A jelenlegi államhatárok sem kézfogások útján jöttek létre, pedig több száz vagy ezer évvel ezelőtt még a földet sem laktuk be ennyire, voltak szabad területek bőven, csak hát már akkor is érdekek-ellenérdekek....
    Ismerve a történelmet, kifejezetten képmutatónak érzem ezt az a fajta "nem lehet megtámadni" fajta érvelést innen a nyugatról. Nekem van tőle szekunder szégyenérzetem.
    Ráadásul én az életben nem azt tanultam meg, hogy egy konfliktust úgy lehet megoldani, hogy ha ketten összeverekednek, de csak az egyik kezében van kés, akkor adok egy kést annak a kezében, akiében nincsen, majd nekiállok szurkolni neki... Diplomáciai eszköztárba nem hiszem, hogy csak az "épp elég fegyver" küldése és pár szankció tartozik.

    Pl. figyeld meg az eseményeket. igazi értő párbeszédet senki sem gyakorol. (És nem csak most, nem csak február 24 előtt, nem csak 2014-ben, hanem előtte sem.) Minden oldal csak üzenget, de nem ülnek le tárgyalni, ahogy egy értelmes, bölcs ember megteszi a hétköznapokban, mikor konfliktusa van. Tudod miért? Mert a valóságban olyan érdekek mozognak, amit a választópolgár elé nem akarnak nyíltan kiteregetni, mert hát azt nem PC. A valóságban a régiók feletti kontroll/befolyás a lényeg. Nem az ideológia. Akinek pénze, hatalma, kontrollja van, leszarja milyen ideológia megy, az már csak eszköz az első háromhoz. A lényeg, hogy ki képes kontrollt gyakorolni az érdekszféra felett. Így működtek a korábbi rendszerek, birodalmak is.
    Pont az ilyenek miatt nem kevés háborút képviselt a "nyugat" is a világháború után.
    Nem véletlen tartom képmutatásnak ezt a fajta nem lehet támadni szöveget felőlünk. Olyan szaros a szánk, hogy ez nagyon nem hangzik jól.

    Jevons paradox

Új hozzászólás Aktív témák