Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Vakegérke

    veterán

    Az én verzióm jött be azzal a különbséggel, hogy nem kellett örökbe fogadni Helenát, csak elismerni az apaságot. Talán nem is kell a fiataloknak a vagyon, megélnek saját emberségükből.

    Kár, hogy vége. Köszönöm az élményt. :)

    Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

  • e-newsee

    addikt

    Akkor most így egyben leírom a véleményem. Nem kell megijedni, semmi rosszindulat, vagy ilyesmi, csupán leírom, mit éreztem, miken filozofáltam olvasás közben. Szigorúan mint olvasó, hiszen semmilyen írástechnikához köthető képzettségem nincs. Viszont olvsani szeretek, így ha valami tetszik, vagy épp nem, esetleg kizökkent, gondolkodásra sarkall, akkor azt észreveszem magamon, és akaratlanul is befolyásolja az olvasási élményt.
    Szóval...
    Nagyon aranyos kis történet, jól összemostad a mesebeli környezetet a modern világgal.
    A leírások tetszettek, elég jól előttem volt a táj, amit meg akartál mutatni. Ezekért gratula! :R

    Pár dolog viszont nem tetszett annyira.
    Nem kell (mindig) az olvasó szájába rágni, hogy mit gondolnak a szereplők, és hogy milyen eshetőségeken vacillálnak. Nagyon sok felesleges idő ment el ezekre a kitérő gondolatokra, amik a történethez nem tettek hozzá semmit. És kicsit sok volt a magyarázat is.
    Például ez:
    "Aztán egyszer akár személyesen is hozzá fordulhatott volna, mert megjelent az istállóban. Őrá ügyet se vetett. Nem kell neki minden alkalmi segédmunkást ismerni. Kinn a földeken több tucat idegen dolgozik neki. Főleg külföldi idénymunkások, nekik még a számukat se tudja, hacsak a papírokból nem. Bár abból sem, hiszen nem ő a könyvelő, de még az intéző sem."
    A "Kinn a földeken..."-től kezdve teljesen felesleges.
    Aztán a párbeszédek nekem kicsit suták voltak. Volt, hogy a lényeges információkat leírásban mondtad el, de volt egy lényegtelen párbeszéd, ami nem viszont nem vitt sehova. Volt, hogy pár szóváltás alatt akkorát ugrottál, hogy győztem lekövetni, hova is kerültünk mind helyileg, mind történésben. Ha a fent említett felesleges gondolatok helyett ezeket az ugrásokat is párbeszédbe ágyazva írod le (átkötsz a két esemény között), akkor sokkal követhetőbb lett volna, és sokkal jobban ki lehetett volna fejteni például a két fiatal szerelmének kibontakozását. Mondjuk, amikor ott ragadt Ludvig a szigeten. Írod, hogy sokáig beszélgettek, de azt, hogy miről, csak később meséled el Ludvig gondolataként. Sokkal élvezetesebb lett volna akkor, ott hallani, amikor kibeszélték éjszaka a tóparton. Én azt nagyon hiányoltam. Így alig tudtam meg valamit a szereplők jelleméről.
    Aztán a harmadik dolog, ami kicsit zavart, az az igeidők váltogatása. A szereplők gondolatai jelen időben vannak, néha az események leírása is, de azok összességében múlt időben, aztán megint jelen, olyan furcsa volt az egész, és kicsit kaotikusnak éreztem. Sokszor egy gondolatmeneten belül is váltasz (mint én ebben a bekezdésben :) ).
    Például ebben az 5. részben is:
    "Belegázol a vízbe, s elhúzza a csónakot a nádas rejtekébe. Egyik levél kihasítja az ujjai közét, de észre se veszi. [...] Úgy ítéli meg, kellőképp elrejtőzött. Bemászott a csónakba, kiöntötte cipőjéből a vizet, s csak ekkor vette észre, hogy vérzik a keze."
    Csak összezavart ez a váltogatás, néha téged is. :) Simán jó lett volna az egész múlt időben.
    És végül hiányoltam a mesebeli elemeket. Jó lett volna bele egy kicsi misztikum, varászlat, valamilyen bűvös tárgy, vagy bármi, amitől még meseszerűbb lesz. Hiszen mégis csak egy mese. (Mondjuk tetszett a cameo a teleportálós ostorról :C ) De így, hogy alapjában véve egy teljesen reális történet, picit komisz dolognak érzem tündérszép Ilona nevével behúzni az olvasókat. Te kis huncut! :)

    De összességében nézve tetszett, mindig vártam a folytatást, próbáltam kitalálni, mi is lesz a vége, és engem ez a fordulat (hogy Helena König lánya), meglepett. Csak azért nem gondoltam rá, mert végig azt vártam, hogy Helena valamilyen félig-meddig természetfeletti lény/lány, és König ezért tartja magánál. (Ha már mese.) Viszont ezzel a húzással egy csapásra azt is remekül megoldottad, hogy König reklamálhasson felesége eltitkolt gyereke miatt, hiszen neki is lett egy lánya a múltjából. Szíp! :C

    Beleolvastam pár másik történetedbe is, és ügyesen csavarod a dolgokat, fejleszteni kellene. Nem tudom, találkozhatunk-e máshol is az írásaiddal, ahol esetleg szakértőbb emberek is látják, és véleményezik, akár szakmai szempontok szerint is. Ha nem, megfontolandó lenne. Esetleg egy karcolat.hu alkalmas lehet erre. Ahogy ott olvasom a kritikákat, elég hasznos dolgokra hívják fel a figyelmet a guruk, és érdemes megfontolni a tanácsaikat.

    "Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

  • potyautas

    csendes tag

    LOGOUT blog

    válasz Vakegérke #4 üzenetére

    Köszönöm a kimerítő kritikát. Nagyon sok megfontolandó dolgot leírtál, amit igyekszem majd a jövőben hasznosítani.

Új hozzászólás Aktív témák