Új hozzászólás Aktív témák

• #4 8th addikt

  Új Válasz 2022-12-06 23:39:44 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  8th

  addikt

  Ezt olvasva felszínre törnek az emlékek. Fiatal koromban rövidebb ideig voltam temetkezési alkalmazott, annyi mindent láttam, hogy egy életre elment a kedvem tőle. Parádésan jó munkahely lehetett volna a kollégákkal nem volt komolyabb probléma de sajnos önkormányzati cég volt így egy tipikus semmihez sem ért hát ültessük be oda típusú főnökkel voltunk megáldva. Mondjuk a pénzt azt szerette. Volt, hogy temetés végén odajött a hozzátartozó hangosan ezt a fiúknak kijelentéssel átadott ötezer forintot (2001-ben) amit a drága főnökünk néhány perccel később képes volt szemrebbenés nélkül letagadni úgy, hogy ott álltunk mi is néhány méterre. Láttuk hallottuk az egészet. Na mindegy. De voltak durva sztorik is pl. amikor odakerültem és beküldtek egy nénikéért. Ahogy beléptem a hűtőbe azonnal rám csapták az ajtót és lekapcsolták a villanyt. Álltam ott és hallottam ahogy röhögnek. Azon agyaltam milyen frappáns dumát kiabáljak ki nekik amikor a vak sötétben hirtelen rámarkolt valaki a bokámra. Majd összeszartam magam úgy megijedtem. Az egyik rohadék megbújt bent én meg nem vettem észre mikor bementem. Mint kiderült ez ilyen belterjes poén volt náluk és minden új gyerekkel megjátszották. Az meredekebb volt amikor egy autóbalesetben meghalt fiatalokat egyszerre temették és durván összeverekedtek a hozzátartozók ravatalozó előtt. Temetőgondnok kijött csitítani őket azt is fellökték mire az rendőrt hívott. A pap a balhét látva ott is hagyta a temetést úgy kellett utánamenni és visszahozni. Gondolhatjátok ezek után milyen hangulatban telt az szertartás. Álltak a rokonok a sír mellett két társaságra szétválasztva mellettük két-két rendőr. Mondjuk az a pap amúgy is megérte a pénzét amúgy is. Temetés előtt csak mert tudtuk milyen megbeszéltük vele, hogy fogja már kicsit bő lére a szövegét mert rendszerint elhadarta a dumáját mi meg sehol sem voltunk még a lapátolással akármilyen gyorsan csináltuk. Jó persze minden rendben lesz. Aha. Ez alkalommal direkt még rövidebbre fogta a 'csög majd keresztet vetett és elviharzott. Mi meg még épp csak elkezdtük belapátolni a koporsót rögös fagyott földdel amit hiába dobtál a gödör falára meg a koporsó mellé úgy dübörgött rajta mint az állat. A hozzátartozók minket néztek mi meg egymást, hogy ez marha gáz így. Mindegy elmúlt. Emlékszem egyszer temettünk egy hozzátartozó nélküli hajléktalan embert. Helyi látványosság volt a városban mindenki "ismerte" de barátai nem voltak hozzátartózói gondolom hallani sem akartak róla csak kutyái voltak azokat szerette. Ha jött ment a városban mindig volt mellette két három kóbor eb. Csak mi voltunk ott négyen meg a pap. Szociális temetés, bádog koporsó, se egy virág se koszorú, semmi. Pap szétnéz, na nincs itt senki? Akkor én megyek is. És elindult. Néztünk hülyén egymásra. Kolléga megkérdezte, hogy nem kéne elbúcsúztatnia vagy legalább mondjon már pár szót vagy valami. Kitől hiszen nem jött el senki. Ennyi volt a válasz. Hát köszi. Végül is csak egy ember volt érzelmekkel vágyakkal talán tervekkel is. Nem tudhatjuk lehet, hogy vallásos volt és ennyit sem kapott meg. De voltak vicces és kevésbé vicces sztorik is. A temető mellett volt egy keskeny üres telek mögötte egy kisebb magán vágóhíd. Szélső parcellába temettünk a kerítés mellé. Szertartás közben betolatott egy teherautó amiről elkezdtek leterelni egy tucatnyi malacot. Természetesen néhány szétszaladt az udvaron. A sofőr meg két vágóhídi alkalmazott Kusturica filmbe illő módon fel-alá futkosva ordítva lapáttal a fejük felett hadonászva rohangáltak a disznók után próbálták összeterelni őket több kevesebb sikerrel. Ők szitkozódva ordítottak malacok sikítottak nekünk meg némán potyogott a könnyünk a röhögéstől. Még jó, hogy a hozzátartozók is mind a sírnak háttal állva elképedve nézték ezt a csodálatos előadást. Télen kisorsoltuk ki menjen ki síkosság mentesíteni a parcellák közötti utakat. Kolléga megnyerte, nagy duzzogva elindult. Bő egy óra múlva megjelent egy fél szatyor szaloncukorral. Azt hittük hazaugrott mert légvonalban 200méterre lakott a temetőtől. Most múlt karácsony biztos megmaradt. Egy fenét! Ment körbe a hülye a temetőben és ahol látott a síron szedegette lefelé a szaloncukrokat. Nekünk meg kínálgatta. Felét már biztosan megettük mire kinyögte honnan van. Utólag már csak mosolygok rajta de akkor kis híján meglincseltük. De most miért azoknak már úgy sem kell - és röhögött az egészen. Bazzeg. Fogtam a fejem. Ha ő egyszer eldobja a kanalat sokan fogják várni odaát az tuti. Vagy amikor januárban kimentünk sírgödröt ásni és felváltva csákányoztunk. Aki nem a fagyott talajt püfölte tiszta erejéből az disznóperzselővel előmelegítette a földet a másiknak mert az beton keménységűre meg volt fagyva jó negyven centi mélyen. Ja, akkoriban télen még hideg volt. Vannak még utólag vicces sztorik pl. amikor a ravatalozó melletti wc-be beszorult egy hozzátartozó. Ő ott várt némán, hogy majd valaki kiszabadítja mi meg rá vártunk a ravatalozó előtt, hogy hová lett. Egyszer talán ha lesz rá igény kiválogatom a vicces és nem kegyeletsértő sztorikat és megírom a halottas memoárjaimat.

Új hozzászólás Aktív témák