Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • potyautas

    csendes tag

    LOGOUT blog

    A posztnak van még utóélete. Ugyanabban a faluban volt valami sírkő munkánk, de csak átszaladtunk egy félórára. A kollégának munkába kellett igyekezni, nem értünk rá nagyon. Egy asszony hordta az elszáradt koszorúkat a szemetes konténerbe. Megkérdezte, honnét vagyunk. Az ő férjét letettük a kripta aljába, fel kellene tenni a polcra.
    - Melyik temetés volt ez? - Én vagyok a polgármester asszony. - Ja! Tudom.
    Persze akkor rögtön lett volna jó. Nekünk nem. Főleg, hogy idő, létra, meg valami rúd kellett volna a fedlap leemeléséhez. Emlékszem, hogy a kolléga, aki temetéskor lemászott, alig érte el a leeresztővel lenyújtott urnát. Ugyan miért nem volt jó akkor a polcon, most meg miért nem jó az alján? Nem értem. Igaz a ravatalon se volt jó a virágok elhelyezése sehogy.
    Az ügyintézőnkkel telefonon megegyeztek a következő nap reggelében fél nyolcra. Kapkodnunk kellett kissé, hogy el ne késsünk. Végül 2 perccel idő előtt ott voltunk. Nagyon sajnáltam, hogy nem koporsós temetés volt, mert akkor fel nem nyitom mielőtt az exhumáláshoz be nem szerez minden engedélyt. Aztán úgy hozta a sors, hogy leemeltük a fedlapot, s én indultam is visszafelé, hogy az utánfutó elvesztett ajtaját megkeressem. Mire ismét visszaértem, már el volt intézve minden. Már a kolléga mesélte, hogy az asszony még azon tanakodott a fiával, hogy a baloldali polcra tegyék, vagy inkább a jobboldalira...mégis inkább a balra. Jobb is, hogy nem voltam ott, mert biztos beszóltam volna valamit.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák