Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • robisz

    senior tag

    Nyugi, nem vagy egyedül :)

    Hasonlókat éltem át tavaly év végén és én is megkaptam a pánikbeteg diagnózist.

    Nálam a karzsibbadás és a szívdobogás jelentkezett és utána jött a pánik, hogy most fogok infaktust kapni. Végül annyira besűrűsödtek a rohamok, hogy már alig tudtam emberek közé menni. Mindig ugyanabban a szituációban jelentkezett (munkahelyemen vagy vezetés közben). Az orvoshoz úgy mentem el, hogy azt hittem szívbeteg vagyok.

    Rögtön pszichiáterhez küldött ahonnan 5 perc után már utamra is bocsájtottak 2 doboz gyógyszerrel. A gyógyszer rövid távon használt de már az első perctől kezdve éreztem hogy nem ez a megoldás és minél előbb le akartam tenni. Szerencsére 1-2 hónapon belül sikerült is és azóta is nagyjából tünetmentes vagyok.

    Néhány tanács ami nekem segített:

    Legelőször is meg kell tanulni leküzdeni a rohamot még mielőtt eluralkodna rajtad. Nem könnyű feladat de sokat segít ha tudatosítod magadban hogy "csak" pánikroham, nem vagy életveszélyben, nem fogsz belehalni. Egy szívbetegnél a tünetek elsősorban terhelés alatt jelentkeznek nem nyugalmi állapotban és nem múlnak el nyugtató hatására. Nem kell minden viszketéssel, zsibadással orvoshoz rohangálni, az összes pánikbeteg ezt csinálja. Sokat segít a megfelelő légzéstechnika elsajátítása (lassú koncentrált belégzés és még lassabb kilégzés). Ha van lehetőséged jógával vagy meditációval foglalkozni akkor biztos nem marad el a hatás. Sokat kell sportolni (úszás, futás tökéletes) legalább hetente háromszor de ha tudsz minden nap. Oda kell figyelni mit és mikor eszel (a legkisebb koffein, alkohol is negatív hatású lehet, és ne teljen el soha úgy több óra hogy nem ettél legalább egy falatot).
    Ezekről bővebben olvashatsz a Csak semmi pánik című könyvben.

    A teljes gyógyuláshoz a kulcs viszont a te kezedben van. Nem kell betegségtudatban élni, mert az hogy az életben előforduló bizonyos problémákat betegségnek bélyegeznek az valahol nem normális. Te is utaltál rá, hogy vannak feldolgozatlan problémáid és van elképzelésed mi okozza a szorongást. Ezekkel kellene gőzerővel foglalkoznod és megoldást keresned. Én is ezt tettem és a teljes világképemet megváltoztatta a "betegségtől" való szabadulás. Ma már örülök neki, hogy pánikbeteg lettem :-)

    Végül egy kis filmajánló, nekem nagy segítséget adott a kigyógyuláshoz. Hátha téged is motiválni fog :-)

    [link]

    [ Szerkesztve ]

  • robisz

    senior tag

    Ja és látom hanali 5 órakor postoltad a cikket... nem egészséges :))

  • digio1995

    csendes tag

    Bakker hogy nekem is pont nyelvvizsga előtt 3 órával kellett elkezdenem olvasni a cikket(nagyon bele tudom élni magamat az ilyen dolgokba), így is majdnem lefordulok az ágyról idegességemben és még ez is :D
    Am jó a cikk (majd este elolvasom a végét :) ).

    [ Szerkesztve ]

  • turbuczn

    tag

    Én meg azt javaslom, hogy aki hajlamos rá, az ne keressen a neten a tüneteihez kapcsolódó betegségeket, mert akkor még jobban kijön rajta, és ideges lesz. Szóval mint ahogy a kismamáknak is, a pánikbetegségre hajlamosoknak is tilos a neten való rákeresés! :D
    Nekem is a mozgás segít, tényleg jó, de nem csak ezért. Ha rendszeresen mozogsz sokkal jobb lesz a közérzeted is.

  • Tim82

    nagyúr

    Nem ő írta akkor, a főszerkesztő (Kalandor) időzítette akkorra a megjelenést.

    "You're going to negotiate with a girl, who thinks she's a space station? - When you put it like that, it does kinda sound crazy." - Audio-GD NFB-11.32 DAC/fejeserősítő eladó - https://tinyurl.com/Tim82HA

  • Milka 78

    nagyúr

    Ez a pszichiáter,2 doboz gyógyszer 5 perc alatt nekem is megvolt :D Viszont nekem mutogattak képeket is mint a filmekben.Mondtam én zégergyűrűtől kezdve mindent :DDD

    proof88:Szia!Először is köszönöm ezt a cikket én is hasonló gondokkal küzdök.34 évesen elmondhatom,hogy kicsit megviselt az élet(hirtelen munkahely elvesztése,hétköznapok és brutál adag balszerencse és a vele járó stressz). Végtagremegés,gyomorba érzett félelem,ismeretlen környezetben kényelmetlenül érzem magam és a hajnali 3-as kelés amitől teljesen becsavarodtam.Ezért a hálóba már óra sincs,mert ha felkelek és meglátom,hogy megint 3 kor keltem már indul is a roham.Tiszta vicc,de ilyenkor behúztam egy kád meleg vízbe...talán a csobogó víz megnyugtatott,de nem tudom.Minden esetre ott egyből elaludtam,megnyugodtam(és párszor majdnem belefulladtam a kádba :DDD )
    Azóta lett munkahelyem és úgy éreztem most jobb lesz a helyzet(ami részben igaz),de nem az igazi.Most nem kelek fel 3 kor,vagy legalább is egyből visszaájulok,de sajnos ezt a gyógyszereknek tudom be ami ugye csak egy vész megoldás.Én Clonazepam-ot kaptam(3x1) és Miagent(na ez durván nyálfolyatósan erős(este 1)). Hozzáteszem nekem a hajnal kelés ami kikészít(napközben egész jól elvagyok és már nem is szedek erre az időszakra gyógyszert),de azóta is félek minden éjszaka,hogy el tudok e aludni,vagy fel kelek e hajnalba.Annyi áttörést elértem,hogy csak este szedek tabikat és mindkét gyógyszernek csak a harmadát,de ez alá nem tudok bemenni(gondolom attól félek,hogy megint rohamot kapok nélkülük). Most,hogy említetted a Magnéziumot én is szedtem és tényleg jobb volt bár ez csak most tűnt fel(így megyek és elkezdem szedni újra).
    Jobbulást kívánok neked és kitartást,hogy egyenesbe tudj jönni és bár ez sokat nem javít a helyzeteden sokan megértünk és együttérzésünk veled :K

    [ Szerkesztve ]

  • Kolondrum

    félisten

    Nekem volt egy rövid időszakom melóba amikor komoly gondot jelentett kimozdulnom (akár melóba eljutni vagy elmenni valahova) mert amint megtettem teljesen random elkapott a hányinger, kivert a víz és komoly agymunkával tudtam csak magamnál maradni. Lényegében közel álltam ahhoz, hogy elhagyjam magam. Ennek tudták be. Én nem éreztem munkahelyi gondokat pedig csak az lehetett mert akkor kerültem oda. Azóta azt kell mondanom azóta rengeteget változtam. Voltam főnök azóta, túl vagyok pár dolgon és lepereg a sok hülyeség. Retardált társaság. Röhögök ha valaki csúnyán néz rám. Vicc az egész mai szemmel.

    [ Szerkesztve ]

  • Nekem szociális fóbiám volt pánik rohamokkal. elég zsír cucc...
    Nagyon sokáíg nem akartam gyógyszert szedni, mert hogy az a gyengesèg jele :F .
    Így utòlag rà kellett jönnöm, hogy sokkal hamarabb el kellett volna kezdenem gyógyszert szedni. Iszonyat sokat segített. Én psyhològusnál kezdtem, de valami iszonyat szart fogtam ki. Volt amikor 40percet késett, de ami a legdurvább volt, hogy látni lehett rajta, hogy le se szarja az egèszet. Persze magán orvos volt, nem ócsójé, és hetente jàrtam. Nekem ez jelentősen elnyújtotta a gyógyulàsi fázist. Egy darabîg nem tudtam mit csináljak. Pàr hèt, esetleg hónap után elmentem psychiáterhez. Onnantól jöttem fel, mint a talajvíz.

    [ Szerkesztve ]

    Telefonon gyorsabban elérsz: 06705213007

  • gabor85

    őstag

    Kalcium, magnézium, Béres csepp=egész napos "nem érzem magam stabilnak" érzés.
    Legalábbis nálam.

  • szaszlaci

    addikt

    Hát barátom, talán el kellene kezdeni odafigyelni a táplálkozásra és sportolni valamit.
    A tehéntej alapból egy szemét, mellé még kávézol is.
    Nem mirákulum, hogy fáj a hasad, mellé még iszol is. Ezek után naná, hogy fogékony vagy az olyanra, hogy biztos pánikbetegséged van. Egy idő után lesz is!
    Vizet kellene inni eleget, mert gyanúm szerint szerfelett keveset fogyasztasz belőle.
    Nem a kábítószerek csúcsát képviselő "gyógyszerekkel" kellene tömni magad, hanem mondjuk vitamin kiegészítőt szedni. Nem Magne B6-ot, meg ilyen placebó szereket, hanem normális hatóanyag tartalmút, és nem csak ezt meg Ca-Mg-ot nyaranta, hanem mindent, állandóan.
    Ezek nélkül persze, hogy nem fog működni a szervezeted, amit aztán lehet kialvatlanságra, meg sok mindenre fogni..
    Nem játszani kellene egy fél órát éjszaka – amiről szintén lehetne mesélni, milyen ellentétes kémiai reakciókat vált ki a stressz és a tehetetlenség kollektívája – hanem sportolni, mint már fentebb írtam!
    Csak pár dologra reagáltam, nem olvastam még teljesen el az írásodat, de bízom benne, hogy megfogadod az ajánlásomat, és egy más tendenciát fele indulsz el!

    [ Szerkesztve ]

    ■■■ pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt

  • Jim-Y

    veterán

    Jó kis cikk kolléga (ELTE-IK) ;)

    Én nem vagyok pánikbeteg, sem egyáltlán beteg, ám 4 évig voltam együtt egy lánnyal aki születésétől kezdve pánikbeteg. Hol jobban van és tünetmentes, hol rosszabbul és pszihiáterhez kell járnia. Sok gyógyszert nem kellett szednie, ám voltak időszakok amikor rosszabbul lett, és általánossá váltak nála a remegések, és a "meg fogok halni" érzés. Én csak annyi tennék hozzá a témához, hogy riszpektet érdemelnek egy ilyen betegségnél a családtagok is, ugyanis hiába a betegnek a legrosszabb, nyílván, azért a család is bőven kap belőle, és extra türelmet igényel a részükről a dolog. Hiába komikus, nekem sokszor nehéz volt éjjel 3-kor legmélyebb álmomból felkelni, átölelni barátnőmet (ez még nem nehéz:P), és ébren maradni, nyugtatgatni, huzamosabb ideig! Na nem kell sajnálni, lényeg a lényeg, ez a környezetednek is nehéz, és ők is tiszteletet érdemelnek.

    megj: a legtöbb türelmet az igényli, hogy hogyan hitesd el a beteggel, hogy "nem szivem, nem fogsz a kenyértől megfulladni", vagy a "nem szivem, nem fogsz elégni itt helyben", vagy a "nem szivem, nem fogsz meghalni, ez biztos". Egy ilyen betegnél, elárulom sehogy, vagy legalábbis a barátnőmnél soha nem sikerült szép szóval meggyőzni arról, hogy nem lesz baja, egyedül a türelem és a kedvesség, a simogatás segített...

    [ Szerkesztve ]

  • Skizz

    addikt

    Ez a deperszonalizáció ismerős, csak nem tudtam, hogy ilyen tényleg létezik. Enyhébb formája nálam pl. nagyon ritkán jelentkezik, ez nagyon szar. Tényleg szó szerint olyan, mintha a testemen kívül lennék, kb. 1-2 percre. Aztán utána egy darabig furcsán érzem magam és semmi extra.

  • Kolondrum

    félisten

    én is így voltam,mintha lebegtem volna,nem éreztem magam. Muter eü-s, vágta mi van. Gondolj bele, ültem a vonaton a tömegbe és hirtelen rámjött,mondom én itt dőlök le a székröl,olyan 10perc kemény koncentrálás után elmúlt mintha semmi baj nem lett volna.

  • tojasalma

    újonc

    a panikbetegseg nem fog elmulni, mert ez nem betegseg hanem egy megtanult reakcio, ugyanolyan mint pl megjegyezni egy szot, azt sem fogod holnapra hiphop elfelejteni
    ezert meg kell tanulni vele elni, kezdeti idoszakban mindenkeppen kell a gyogyszer, mert ujabb panikrohamok csak erositik a tanulasi folyamatot, 2-3 honap gyogyszeres idoszak utan el lehet hagyni a szedeset, de mindenkeppen hordjatok magatoknal a gyogyszeres dobozt en speciel a rivotrilt ajanlom, az 10 perc utan mar hat es egybol megszunteti a rohamot
    tehat a cel az hogy hosszu roham nekuli idoszakot alakitsunk ki ami ido alatt az agy elfelejti az emleket is, ez tobb ev...

    a panikrohamot kivalto neuronok nagyon erzekenyek minden kulso hatasra , igy AZONNAL abba kell hagyni minden olyan anyag szedeset ami reakciokat valt ki, drog, alkohol, kave, koffein, kola, cigaretta , AZONNAL ES OROKRE
    a cukorhaztartas stabilizalasa is fo szempont, a rendszeres eves es a rendszeres sportolas nelkulozhetetlen , a remeges fokent a cukorhaztartas osszeomlasa miatt jelentkezik az agyban , ezt a stressz is kivaltja , ugyhogy stresszes kornyeztbol mindenkeppen szabaduljunk ki , amilyen gyorsan csak lehet

    2 ut all a panikbeteg elott , vagy betartja a fent leirtakat vagy beledoglik..

    [ Szerkesztve ]

  • Skizz

    addikt

    Pff. :F Nekem legutóbb kb. 2 hónapja volt. Asszonnyal este sétáltunk és hirtelen megint előjött ez az érzés, azt se tudtam hol vagyok, de reagáltam mindenre ugyanúgy és mentem tovább, mert inkább nem akartam róla tudomást venni. Így hamar elmúlt. Azért gondolom, hogy ez igen enyhe változat. Meg azért jegyzem meg ezeket ennyire, mert nagyon ritkán jelentkezik. Remélem ez így is marad, mert így tűrhető.

  • Dany007

    veterán

    Én is csak azt tudom mondani, hogy nem vagy egyedül! :)
    Kemény dolog ez. Nekem is volt kb 2-3 évvel ezelőtt. Engem is bevitt a mentő, de nem vizsgáltak ki. Azt mondták semmi bajom. Pedig a nálad leírtaknál nekem durvább volt 1-1 roham.

    Aztán valamelyik doki megemlítette, hogy ez lehet h pánik. Utánaolvastam és magamra ismertem... =/

    A kiváltó oka egyszerű. Nincs mit részletezni rajta. A stressz. A hosszan tartó, erős stressz.
    A gyógyszer jó dolog. Én több, mint egy évig szedtem Xanaxot. 0,5mg-osat. Napi kétszer. Jó volt. Eleinte én is Frontint szedtem, 0,25mg-osat. Az is jó volt. Viszont volt olyan rohamom, amikor 1db Frontin nem volt elég! Na az nagyon gázos volt. Nagyon megdöbbentem, hogy már fél órája bevettem és semmi javulás mi lesz már...?
    Aztán bevettem még egyet. És minden rendbe jött.

    Vigyázni kell, mert pillanatok alatt rá lehet szokni. Lelkileg és fizikailag is. Én pl éveken át nem mertem elindulni anélkül, hogy ne lett volna nálam egy doboz Frontin. Mikor elkezdtem leszokni az is durva volt. Ugye tudatában van az ember, hogy hoppá ezt az adagot most nem vette be vagy épp kisebb adagot vett be. Na és ez már épp elég ahhoz, hogy kiváltsa a pánikot még ha ok nem is lenne rá. Szóval nehéz de megoldható.

    Én teljesen magamtól szoktam le róla. A 2x 0,5-öst felváltotta az 1x 0,5. Majd ezt a sima 0,25-ös frontin 2x egy nap. Aztán már csak fél adag. Aztán már csak egyszer egy nap... Aztán már csak fél adag egyszer... Aztán semmi. Illetve nem semmi, hanem még akkoris pár naponta bevettem 1-1 feles adagot. Majd később már csak hetente egy adagot, végül havonta... Aztán jött a semmi. Szóval nem kis dolog, rengeteg idő.

    Egyébként azt még érdemes megjegyezni, hogy ezt senki nem tudja elképzelni milyen addig amíg meg nem tapasztalja saját maga. A "kívülállóknak" fogalma sincs róla, hogy ez milyen, mennyire durva. A névválasztás is rossz. Hiszen a pánikbetegségről mindenki azt hiszi, hogy bepánikol az ember és ennyi. Holott ez azért ennél sokkal több, sokkal durvább. A pánikolást manapság amúgyis sokan elkönyvelik gyerekes nyavajgásnak vagy hasonlónak. Plusz ha dokihoz mész valamivel és elmondod, hogy pánikbeteg vagy ad egy kis nyugtatót és elküld a picsába. Tehát ezzel is vigyázni kell.

  • Kolondrum

    félisten

    sztem hozzáállás kérdése,nekem akkor jött amikor tudtam h vár rám valami, vagy új szitu volt ahol teljesíteni kellett és akkor is utána,másnap akár, vagy épp előtte, közbe soha. Ma már legyintek, majd lesz valahogy, olyan még nem volt, h ne legyen.

    [ Szerkesztve ]

  • Diablo18

    senior tag

    B6
    Cocculne
    ezeket szedtem régen
    meg le küzdöttem magamban(egyébként mintha én írtam volna)
    kivéve az egyetemet és az orvos részt mert ezek nálam kimaradtak

    orvos volt de nem ennyi(korház meg elvi okokból sem :) majd ha visznek !:S

    az említett cocculine ilyen repülés elleni hányinger oldó dolog de végülis pánikra :) nagyon jó

    és gyógynövényes készítmény

    de ma már refluxon-t szedek mert a gyomrom tropa maradt mindezt elhatárolom bármiféle rohamtól ha nem szedem be és pár napig pl olyan dolgokat eszek és elég nehéz ma nem olyan dolgokat enni ami ne bántalmazná a gyomrát az embernek

    akkor ég a gyomrom de keményen ez már meg maradt

    néha szokott még rám jönni roham (kezelem mert tudom hogy az 1 nem rég volt a héten )

    de nem érdekel (fél álomba lehettem valami nyikorgott ) és ebből adódóan kezdődött (nem foglalkoztam vele aludtam tovább)

  • tojasalma

    újonc

    az elso panikrohamom 15 evesen egy moziban aliens film alatt jott, a msodik 17 evesen egy kosarlabda merkozesen, majd 22 evesen ejszaka riadtam fel arra hogy szellemek keringenek korulottem , 8 evig tartott ez az allapot , sotetben keptelen voltam megmaradni, a tetofokon napi 10+ panikrohammal , az orvosok meg csak pofan rohogtek

  • nyunyu

    félisten

    Ez a pszichiáter,2 doboz gyógyszer 5 perc alatt nekem is megvolt Viszont nekem mutogattak képeket is mint a filmekben.Mondtam én zégergyűrűtől kezdve mindent :DDD

    Neked is bejott a Rorschach-teszt? :DDD

    Tizeneve zavartak el sorozasrol pszichiaterhez, ott sikerult talalkozni vele.
    Egyik szimmetrikus pacara csipobol ravagtam, hogy Vor'cha osztalyu klingon rombolo.

    Alig neztek hulyenek.

    (Ehh, mar vagy 3 eve nem vettem be az eves Star Trek dozist.)

    Sport, stressz: magnezium+kalcium mindenkeppen kell.
    En ezt szedem, sokkal koltseghatekonyabb, mint a MagneB6.
    Legtobb patikaban hasonlo aron van, nem kell netrol rendelni.
    Melle vitaminnak az Actival Extrat, ha mar mast nem lehet betegsegpenztari kartyara kapni.

    Hello IT! Have you tried turning it off and on again?

  • Johnny001

    senior tag

    Hi!

    Nálam ez vált be: Calcium+Magnézium+Cink és valamilyen jobb multivitamin tele B vitaminnal

    (Nagyon lefogytam, állandóan idegeskedtem, nem ettem rendesen, rohamaim ugyan nem voltak, de ahhoz közeli tüneteket sikerült produkálnom)

    Most már tudok 5X enni egy nap és kezdek is felszedni egy pár kilót, lényegesen nyugodtabb vagyok. Ezek mellett nem szabad elhanyagolni a testmozgást se. Én súlyzózok és bicajozok, néha konditerem. Kávé, alkohol elhagyandó!!!

    By.: Johnny

    Bp. XVIII.- Pestszentimre 06309060893

  • Sanya

    nagyúr

    hogyan vizsgál ki egy orvos egy beteget?

    A bortól bolondokat gondol az ember, DE A PÁLINKÁTÓL MEG IS CSINÁLJA!!!

  • Messa

    tag

    Én is átéltem hasonlót.

    Minden előzmény nélkül kezdődött. Annak idején 2006-ban a XVI. Kerületben laktam és a Deák téren volt a gyakornoki munkahelyem. Reggel felszálltam az Örs vezér térre tartó buszra. Mikor kb. 10 percre voltunk az Örstől fura émelygés lett rajtam úrrá. Először nem tanúsítottam neki túl nagy figyelmet, de csak nem enyhült, sőt felerősödött.
    Mire megpillantottam az IKEA sarkát már szédülés is csatlakozott a rosszulléthez és a lábaimat elhagyta az erő a kezem pedig remegni kezdtek. Olyan volt,mintha a testem súlya meg négyszereződött volna, ahogy kapaszkodtam.
    A busz teljesen televolt. Szerencsémre a kisiskolások elkezdtek tolongani az ajtóknál,mert közeledett a végállomás így az utolsó erőmmel egy székre löktem magam. A busz megállt és szépen kiürült. Mire az utolsó ember is leszállt a tüneteim csettintésre elmúltak.

    Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mi is történt velem. Leszálltam és lassan elindultam a metró felé,ami átvitt a Deák térre. Felszálltam a metró elindult. Teljesen tömve volt.

    A pillangó utcánál újra rám tört a rosszullét, gondoltam a keletiig csak kibírom valahogy ott sokan leszállnak lesz ülőhely. A következő megállót elhagyva félúton a keleti felé elkezdett forogni velem a világ és erős kontrollra volt szükségem, hogy ne essek neki az előttem állónak. Megállt a metró, nyílt az ajtó, minden erőmet összeszedve leszálltam és a fal mellé helyezkedtem, hogy a korlátba kapaszkodhassak. Próbáltam kifújni magam, de nem javult a helyzet. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy a földön ülők a kezem pedig továbbra is a korlátba kapaszkodik. 3-4 szerelvény elment, emberek tucatjai vonultak el mellettem és csak így utólag tudatosult bennem, hogy senkinek nem tűnt fel a földön ülő öltönyös falfehér fiatalember. Egyszer csak valaki hozzászólt. Felnéztem és az egyik szerelvény vezetője volt az. Kérdezte, hogy mi a baj, hívjon-e mentőt. A mai napig nem tudom, hogy hogyan, de amikor meghallottam a mentő szót a lábaimba visszatért az erő és kértem, hogy segítsen fel, nincs szükségem mentőre csak fel kell jutnom a levegőre. A vezető felszólt a segélykérőn, hogy valaki kísérjen fel a metróból a felszínre.

    Egy hölgy jelent meg és felkísért a levegőre, közben folyamatosan kérdezgette, hogy hívjon- e mentőt. A levegőn 10 perc alatt magamhoz tértem megköszöntem a BKV-s hölgy segítségét és telefonáltam édesanyámnak, hogy szedjen össze autóval, mert nem vagyok túl jól.

    Erre a szeptemberi keddi napra máig tisztán emlékszem. A semmiből jött, minden előjel nélkül. Majd 2 évig tartott, de azóta tünetmentes vagyok. Volt közben minden volt, Xanax, MagneB6, Dedalon, EKG, ultrahang, 2x gyomortükrözés (az orvos azt hitte, hogy gyomorfekélyem van a folyamatos fájdalom és hányinger miatt), számtalan vérvétel és 2 pszichológus. A nyugtatóktól napi 12-14 órákat aludtam a főiskolát szüneteltetnem kellett a gyakornoki helyem elúszott és felszedtem majd 20Kg-ot. Nem tudtam emberek közé menni, mert azonnal ájulás közeli állapotba kerültem. Sok "barát"-ot is elvesztettem, de egy dolgot biztosan megtanultam:

    "A gyógyulás a pánikbetegséggel kapcsolatban fejben dől el."

    A rengeteg gyógyszer és terápia csak tüneti kezelés.

    2008 vége óta tünetmentes vagyok, újra képes vagyok emberek közé menni, de soha nem felejtem el, hogy a megfázásnál kellemetlenebb dolgok is léteznek.

    Bocsánat a hosszú komment -ért, bárcsak annak idején találkoztam volna hozzám hasonló cipőben járókkal. Talán gyorsabban ment volna a gyógyulás. Annak idején azt hittem velem van valami nagy baj, mert ilyen betegségről még nem hallottam.

    Szerk: A 3. orvos volt aki felismerte a betegséget az első kettő meg volt róla győződve, hogy semmi bajom, csak szimulálok.

    [ Szerkesztve ]

    Time is the fire in which you'll burn.

  • Normi™

    őstag

    Nem vagy egyedül!Nekem is megjelent kísérő tünetként,átérzem,borzasztó nehéz néha,de én néha"örültem",hogy csak ez van.Úgyhogy fel a fejjel! :K Én büszke vagyok rád,hogy leírtad és ezzel szembenéztél a betegséggel és azon ostoba ösztönlényekkel akik az ilyen betegeket a hétköznapokban bolondnak stb.-nek nevezik,én kényszerbeteg voltam,nehéz ügy,de én is felvállaltam és volt pár tahó...

    [ Szerkesztve ]

    "It was me on that road. But you couldn't see me.Too many lights out, but nowhere near here.It was me on that road. Still you couldn't see me.And then flash lights and explosions"

  • Hogyan? sehogy. ha úgy gondolod, hogy valami nem stimmel, akkor elmèsz a hàzi orvosodhoz , ès kèrsz egy beutalót oda, ahol Te gondolod a problèmát pl. szív(ez a leggyakoribb pszihés eseteknèl). Ott megvizsgálnak, jobb esetben semmit nem találnak, na ès ekkor vagy megnyugodsz, hogy semmi bajod, vagy ha továbbra is fennáll a panasz, akkor javasolt egy pszihologus felkeresèse. Ő nem ír fel neked semmi gyógyszert stb, de Ő az, aki megtaníthat különböző relaxàciós teknikàkra. Ha pedig úgy èrzes, hogy nagyobb a gond, na akkor pszihiáter. Ő felír nyugtatót, vagy szorongás gátlót, esetleg anti depresszànst. Ezek valamelyike biztosan kezeli a tüneted. Sajnos gyógyítani nem lehet, csak kezelni az ilyen pszihès panaszokat. Minden fejben dől el.

    Telefonon gyorsabban elérsz: 06705213007

  • Dany007

    veterán

    Hát engem pl kb sehogy. Nagyjából ua a tunetekkel vittek be engem id, mint a cikkirot.
    Ket oraval es egy infuzioval kesobb elkuldtek h nincs semmi bajom.

    A cikkironal meg ha jol olvastam 6 napig volt bent. Hasi ultrahhang ekg meg egyebek... Azert ez inkabb nevezheto kivizsgalasnak, mint ami nalam volt.

  • Lacika25

    tag

    Sziasztok!

    Én is pánikbetegként vagyok számon tartva. Főleg esténként szokott elkapni, de napközben is megesik, ha látok vagy olvasok valamit és egyszerűen hányinger, remegés, szédülés veszi kezdetét. Azonnali pulzus tapintás, de mindig jó, semmi rohanás. Ha alkalmam van vérnyomást is mérek és vércukrot is, de eddig kivétel nélkül jók voltak.
    Az esti pánik rohamjaim azok gázossak. Csak jön magától, minden előzmény nélkül, akár többször is 1 héten. Lefekszem aludni és csak az jár a fejemben, hogy nem kelek fel reggel, néha akár 1 órát is forgolódok, néha elalszom egy rövid időre, majd hirtelen megébredek s úgy érzem mint aki nem kap levegőt, pedig semmi bajom nincs. Ilyenkor fordulok a jó Frontinhoz, ami eddig mindig segített, de mivel nem szeretek gyógyszert szedni, így magamban próbálom meg lejátszani a dolgokat, ami néha sikerül, néha nem.
    Voltam kardiológiai vizsgálaton, vérvételen is többször, de persze semmi bajom sincs.
    Ez egy álnok betegség, de még mindig sokkal jobb, mintha ténylegesen valami bajom lenne.
    8 éve élek vele együtt. Tudom, hogy agyban kell ezt lejátszani, de nagyon nehéz. Ha érzek valami furcsaságot, ami egy normális ember számára semmi, lehet észre sem veszi, az nekem azonnal elindít egy folyamatot.
    Most ott tartok, ha napközben jön rám, akkor próbálom elterelni a figyelmemet és csinálni tovább a dolgomat mintha misem történt volna, de néha nem sikerül. Az esti az nehezebb, mert akkor aludni akarok. Arra most a TV-nél való elalvást találtam ki, ez sokat segített.

    Mindenkinek sok kitartást és gyógyulást kívánok!

    Laci

    szerk.: annak idején hozzám ss mentőt hívtak, amikor a munkahelyemen ez történt éjszakás műszak elején. Próbáltam először kávét inni, de csak rosszabb lett, aztán csak remegtem, alig bírtam beszélni. A mentős 2 féle nyugtatót adott injekcióban, aztán hazvittek. Másnap háziorvos, de persze semmi bajom nem volt, "csak" pánikbetegség

    [ Szerkesztve ]

    Gigabyte GA-P61-USB3-B3, Intel Core i3 2100, 4GB Kingson RAM, ASUS HD6770 Direct CU 1GB, ACER monitor, 400 GB Samsung winchester, DVD író, FSP 350W-os tápegység, Cooler Master ház, Logitech EX110 billentyűzet és egér.

  • Viper26

    nagyúr

    Így elolvasva a cikket, azt kell mondjam akár én is írhattam volna, már ami a tüneteket illeti, ezeket tapasztalom időnként.EKG - szívultrahang letudva, persze semmi bajom.
    Tényleg rá kéne állni valamilyen vitaminra, és a calcium - magnesium párosra, az idejét sem tudom mikor szedtem utoljára...pedig nem ártana, főleg, hogy hat éve műszakozom.

    Pixel 7 | FR955

  • Kolondrum

    félisten

    Még tán kiderül, hogy sokan vannak ezzel így. Pár leírás nekem elég vad. Az életvitelt eléggé megváltoztathatja. :(

  • Narxis

    nagyúr

    Pontosan ezért nem betegség. Fejben dől el, olyan mint leszokni a cigiről. Persze ha már "nyakig" benne van az ember akkor nehéz bogyók nélkül viszont kezdetekben megálljt lehet parancsolni, határozottság kell hozzá. A pánikbetegség a modern civilizációval együtt alakult ki, nem betegség csak egy reakció a folyamatos stresszre olyan embereknél akik talán egy kicsit akaratgyengék, nem akarok megsérteni senkit. Meg kell tanulni a konfliktusokat és a stresszt kezelni, legjobb módja a sport és azon belül is valami intenzívebb, pl. squash mert gyorsan kifáraszt fizikailag, nem szellemileg.

    Thanos was right.

  • Ati3120

    tag

    Hello!
    Öszinte cikk-let gratulálok hozzá . Szerintem túlhajszoltad magad jó sokáig és az okozta a pánik betegséged ha még ilyen agyalós típus vagy azzal még rosszabbíthattad a tüneteid .
    Nem tudom hogy mitől számít pánikbetegségnek de több dolgot tapasztaltam már én is azokból amit írtál de nekem szerencsére 3-4 év alatt volt 3 ilyen esetem ,egyszer amikor meg lett az értségim hazafelé elzsibbadt a bal karom és a bal lábam ,otthon aludtam 3 órát de utána még mindig kicsit zsibbadt másodszorra egy koncerten voltam betintázva :) és hiába vettem a levegőt nem kaptam ,harmadjára meg amikor elvesztettem az állásom az éjszaka közepén felkeltem arra hogy valaki rugdossa az ágyam de miután kitisztult a fejem pár pillanat alatt utána jöttem rá hogy a szívem ver olyan hevesen hogy megmozdult az ágy alattam :Y Egyébként úgy vagyok vele hogy talán elmúlik és jobb lesz igyekszem szigorúan 6-8 órákat aludni és ez engem tünet mentessé tesz .

  • Normi™

    őstag

    "Fejben dől el" Ezt szokták mondani azok akik sohasem élték át,maximum a webbetegen pár sort olvastak róla,ennek komoly biológiai háttere van,elváltozás az agy egyes területein,én élsportoló voltam 11éven keresztül,ha kellett meghaltam a medencében mert úgy akartam a sikert mégis 10év borzalom következett és nem azért mert akaratgyenge vagyok,hanem mert igenis komoly betegség,engem személy szerint megbántottál.Határozottság?Igen az kell,hogy talpon maradj ahoz igen,10év pokol után tudom mihez kell akarat és mihez kevés...

    [ Szerkesztve ]

    "It was me on that road. But you couldn't see me.Too many lights out, but nowhere near here.It was me on that road. Still you couldn't see me.And then flash lights and explosions"

  • moonlight115

    tag

    101%-ig egyetértek. :K

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • SLYM

    veterán

    mik vannak bazze. nagyon kemény. én is voltam rossz passzban, mint mindenki, de ez amit átéltél ez tényleg kemény és ez elvileg csak a fejedben létezik. kb szétütöttem volna a saját fejem, vagy nemtudom :D. mondjuk azt azért megjegyezném, hogy egyetem+nem alvás+mellette meló, stb. hát nemtudom megéri-e mindennel egyszerre foglalkozni. ha még nem rúgtak volna ki az egyetemről tanácsolnám, hogy mindig annyit melózz (egyetem is meló) 1 nap, amennyit bírsz. ha 10 órát kell melózni, de te csak 8-at tudsz kényelmesen, keress másik állást, ha kemény az egyetem és nem bírod, akkor tart szünetet, kevesebb tantárgyat vegyél fel, stb. nem kell megszakadni, ennyit nem ér érted

  • Tim82

    nagyúr

    Kíváncsi lennék, mennyi személyes tapasztalat alapján írod ezt, mert az alapján, amit én tapasztaltam* a pánikbetegséggel kapcsolatban, rohadtul nincsen igazad. Btw, a pszichés zavarok is betegségek, még ha nem is vírusok-bacilusok okozzák őket...

    * Szerencsére nem saját bőrön szerzett tapasztalat, hanem ilyesmi.

    "You're going to negotiate with a girl, who thinks she's a space station? - When you put it like that, it does kinda sound crazy." - Audio-GD NFB-11.32 DAC/fejeserősítő eladó - https://tinyurl.com/Tim82HA

  • DeFranco

    nagyúr

    Basszus a pánikbetegségről én akartam írni... :W Most nincs időm elolvasni, de még visszatérek ;] Kiváncsi vagyok, van véleményem a témában. (Tapasztalatom is)

    [ Szerkesztve ]

  • Dany007

    veterán

    Én is egyetértek. Fórumtársak mondjuk biztos nem rosszindulatból mondják amit. De tény, hogy aki még nem élt át ilyet annak fogalma sincs róla milyen. És az sem mindegy mit élsz át. Egy kis stressz egy kis ez egy kis az még ló...ar.

    Én is csak lestem mikor újra előjött. Pedig akkor már nagyon jól tudtam, hogy miről szól a dolog. De még nem volt gyógyszerem. Egyszerűen csak ültem és néztem magamelé, hogy most mivan? Hogy valójában nincs semmi bajom se... de mégis... A pulzus nőtt, jött a kéz / láb remegés / zsibbadás. Émelygés, komplett rosszullét. És semmi nem segített. Azt hittem ott fogok összeesni helyben. De ezt nem lehet leírni.
    Az a tipikus halálfélelem. Mikor az ember már ismeri a szokványos betegségek tünetét, gyógymódját. De ez... ennek köze sincs egyikhez se. Soha nem voltam orvoshoz járós, nem szeretek semmiséggel orvoshoz menni... De amikor ez rám tört először akkor azt mondtam, hogy na hívjatok mentőt mert most tényleg végem.

    Amúgy közvetlen szívroham előtti állapothoz szokták hasonlítani a tüneteket és az érzést is. Csak itt még van mellé pluszban pár egyéb tünet is. Plusz magában a halálfélelem. Mert olyan rosszullétet érzem amilyet még előtte soha nem tapasztaltál. Tényleg az az érzés, hogy most mindjárt véged. És hiába tudod, hogy ez "csak" egy szokásos roham! Semmit nem ér. Épp az benne az ijesztő.

    Szal engem is zavar ez a "fejben dől el" maszlag. Igazából akinek még tényleg "fejben dől el" az nem beteg igazán. Az még ló...ar. Amikor már csak 2 adag Xanax mulasztja el, na az az igazi betegség. És igazából akkor tudja meg az ember, hogy milyen is tényleg nyugodtnak lenni. De én feltételezem, hogy a fórumozók csak jószándékkal írták ezt, nem pedig lenézésből. Persze olvasva itt 1-2 tünetet a hozzászólások között, sokan éppen csak kóstolgatják a a pánikroham "ízét".

    [ Szerkesztve ]

  • DeFranco

    nagyúr

    Nem bírom ki, bár még nem olvastam el:

    Szal engem is zavar ez a "fejben dől el" maszlag. Igazából akinek még tényleg "fejben dől el" az nem beteg igazán. Az még ló...ar. Amikor már csak 2 adag Xanax mulasztja el, na az az igazi betegség.

    Pedig fejben dől el. Ha már csak a Xanax mulasztja el, az betegség, de úgy hívják gyógyszerfüggőség. Nem értek egyet a gyógyszeres kezeléssel.

    Szakértő kezekben, időben észleléssel simán lehet kezelni a pánikbetegséget gyógyszermentesen, csak ez itthon sajnos nem divat, az orvosnak egyszerűbb a gyógyszert felírni. Pedig a tényleg hatékony eszközt az adja, ha megtanulod magad kezelni, gyógyszer nélkül. Akkor van menekvés. Az a háló. A gyógyszer csak hal.

    [ Szerkesztve ]

  • Normi™

    őstag

    Én sem hiszem,hogy rosszindulat vezérelné,semmi okom ezt feltételezni,inkább elbagatelizál és nem kezel a helyén olyan dolgot amiről fogalma sincs,én azóta pszichológiát tanulok,rájöttem,hogy ezt kell csinálnom mert tudom és átérzem miről beszél az az ember aki előttem ül és mivel én gyógyszerek nélkül jöttem ki a depresszió,kényszerbetegség,pánik háromszögből így érzem magamban az erőt,hogy másokat is kisegítsek ebből,de azért nagyon dühít ha valaki elbagatelizálja a pszichiátriai betegségeket,elrendezi annyival,hogy biztos unatkozol,menj futni,dolgozz stb....A pánikról még annyit,hogy nem önönmagában van jelen,rengeteg esetben depresszióhoz társul,érdemes lenne azzal is komolyabban foglalkozni.A depresszió és kísérő tünetei genetikailag van kódolva,evolúciós célja van,ahogy a stressznek is hiszen évezredek alatt nem íródott ki a genomunkból,tehát célja van.

    Defranco

    Így van,a gyógyszer egy méreg,függő leszel tőle és ezt is akarják és ráadásul ez a könnyebik út,egész iparág épüla betegség fenntartására.Ha függő vagy van egy újabb betegséged,halmozod tovább.

    [ Szerkesztve ]

    "It was me on that road. But you couldn't see me.Too many lights out, but nowhere near here.It was me on that road. Still you couldn't see me.And then flash lights and explosions"

  • Dany007

    veterán

    Nem jól tudod. Az elején az átlagember aki nem jár minden szarral orvoshoz észre sem veszi.
    Nekem miután ez kitudódott akkor esett le, hogy előtte fél évvel már átéltem egy ilyet egy moziban. Fogalmam se volt micsoda, de majdnem kirohantam a moziból annyira szarul voltam. Aztán elmúlt egy fél óra alatt és azután fél évig elő se jött.

    "Ha már csak a Xanax mulasztja el, az betegség, de úgy hívják gyógyszerfüggőség."

    Nem édesem. :) A gyógyszerfüggőség az, amikor ha már nem veszed be a gyógyszert már attól rosszul leszel! A tudattól, hogy nem veszed be! Tudom mert függő voltam. Igazából mindenki az lesz aki huzamosabb ideig szedi. Nem keverendő a kettő.

    A divattal se értek egyet. A doki akihez én jártam kifejezetten gyógyszer ellenes volt. De mivel úgy láttam már elértük azt a szintet muszáj a gyógyszer. Neki amúgy épp az lenne a jobb ha minél többet járnék hozzá. Hiszen az több pénz neki. Gyógyszerrel viszont gyorsabb a javulás, hiszen az ember maga is tapasztalja, hogy milyen állapotot kell / kellene elérnie.

    @Normi01:

    Okés, de hogy jöttél ki gyógyszer nélkül? Csak mert szerintem elsődleges, hogy a kiváltó stressz tényezőket megszüntessük. Na de ha nem lehet? Mert én legtöbb esetben olyan dolgok miatt stresszeltem amin én magam nemigazán tudtam változtatni, de rám is hatással voltak. Tehát az én befolyásomtól független események amik viszont rám is hatással vannak / voltak. Nem tudtam befolyásolni, nem tudtam megszüntetni. Valahogy el kellet fogadni. Meg aztán munkahelyet se tudok váltani csakúgy. Azzal se nagyon lehetett mit kezdeni.
    Szóval elhiszem, hogy könnyebben meglehet ezt oldani olyan esetben, amikor az ember megtudja szüntetni a stresszt okozó tényezőket. Na de mi van ha nem? Akkor valahogy meg kell tanulni együtt élni vele. Azt meg már elég nehéz. Nehéz minden nap találkozni azzal a helyzettel ami korábban kiváltott egy rohamot. Persze én is megoldottam, de kellett hozzá egy éves gyógyszeres kúra. Ami ki...ott jó volt! És kövezzetek meg, de az első 0,5mg-os Xanax után olyan jól éreztem magam, mint évek óta egyszer se! Hirtelen lejött a görcs a gyomromról. Akkor vettem csak észre, hogy gyakorlatilag 0-24-ig stresszeltem megállás nélkül. Olyan nyugalmat évek óta nem éreztem.
    Egy évig szedtem, a stressztényezők egy részét megoldottam, majd teljesen magamtól leszoktam. Kész. Most van pár darab tartalékban de igazából már majd egy éve nem vettem be egy darabot se. Igazából eszembe se jut.

    [ Szerkesztve ]

  • DeFranco

    nagyúr

    Te rettegsz.

    (Mielőtt nagyon egymásnak ugranánk, szólok, hogy pánikbeteg voltam, nem is vagyok rajta 100%-ban túl, megéltem ezt a poklot. Szerencsém volt, mert a mentális kontrollom kifejezetten erőssé fejlődött bizonyos okokból, és jobban tisztában vagyok a szellemi és lelki folyamatokkal, mint az átlag, ez segített kilábalni belőle. De erre más is képes lenne, segítséggel. Tudom mit beszélek, légy szives ne támadj nekem, átérzem az érzéseidet, de álljunk nyitottan a másikhoz. Tudom mit érzel.)

    [ Szerkesztve ]

  • Normi™

    őstag

    Ebben egyetértek,a legfőbb probléma az ami nálam is volt,hogy évekig kényszeres voltam és azt sem tudtam,hogy van ilyen betegség,mire ellátásba kerültem elég "jól" álltam,arról ne is beszéljünk,hogy az egészségügyben dolgozó pszichiáterek/pszichológusok között rengeteg a szakmailag alacsonyan képzett,ezáltal alacsony arányban különítik el a betegségeket,mert mint tudjuk sok fedésben van egymással ezáltal nehéz a pontos kórkép felállítása.

    [ Szerkesztve ]

    "It was me on that road. But you couldn't see me.Too many lights out, but nowhere near here.It was me on that road. Still you couldn't see me.And then flash lights and explosions"

  • Jézus. Azért az, hogy valakit Xanaxal kezelnek BŐVEN nem gyógyszerfüggőség.
    A függő definiálása.

    Méreg, méreg...
    Nem toxikus, így nem nevezném méregnek.
    Egy gyógyszer. Olyan, mint aki krónikus fejfájásban szenved, és fejfájás csillapítót szed.
    A Xanax is ugyan ilyen.

    Gyógyszeres kezeléssel csak a tüneteket lehet kezelni.
    Ezzel nincs is semmi gond, mivel sok esetben a tünetek múlásával elfelejtődik ez a betegség, és így kezelve van a páciens.
    Én magam kevert terápiára jártam. Párhuzamosan jártam pszichológushoz, illetve pszichiáterhez. Azt mondták ez a leggyorsabb módja a gyógyulásnak.
    Végül már csak pszichiáterhez jártam. Nem bántam meg. Nem, nem a gyógyszerért jártam.
    Sajnos szar pszichológust fogtam ki, de a pszichiáterem nagyon jó volt, így egymaga el tudta látni a pszichológus, illetve pszichiáter szerepet.

    [ Szerkesztve ]

    Telefonon gyorsabban elérsz: 06705213007

  • DeFranco

    nagyúr

    Nem vagyok Jézus. :)

    Ellenben tudom azt, hogy a pánikbetegség időben elkapva és jól kezelve nem gyógyszerkérdés. Ha gyógyszerrel kezeled, azzal elnyomod a tünetet, de nem gyógyítod a betegséget. Ha pedig (a reagált hozzászólás szerint) már csak gyógyszerrel elviselhető a betegség, az az én definícióm szerint (és szerintem a köztudatban elfogadott definíció szerint is) függőséget jelent a gyógyszertől.

    De ne lovagoljunk a fogalmakon, ha találsz neki jobb nevet, elfogadom. (Bár a legjobb az lenne, ha túllépnénk rajta)

  • Dany007

    veterán

    Így van. Nálam is így volt. Az első mentős "móka" esetében nem mondtak semmit. Minden rendben. Majd a másodiknál az ápoló említette meg, hogy ez lehet, hogy az. Majd miután rákerestem a neten ( :U ) akkor vettem észre, hogy a tünetek egyeznek...
    Na utána kerestem fel a pszichiátert. Akinek igazából meg tudtam magyarázni (érvelni), hogy azok a stressztényezők ami miatt én folyton stresszes vagyok azok igenis valós félnivalók és tényleg van miért stresszelnem. Holott én magam tudtam, hogy túlzásba esek. A dokinak meg el tudtam magyarázni és a végén ő is belátta, hogy nem is túlzás ahogy reagálok, holott én tudtam jól hogy az. :)

    @DeFranco:

    Nem kell egymásnak esni. Csak mondom, hogy szituációtól és egyéntől függően ez nem olyan egyszerű ahogy azt sokan leírjátok. Akkoriban dokihoz menni se volt időm, nem hogy magamon elmélkedjek... :U

  • Normi™

    őstag

    Igazából ezt nagyon gyűlölik mikor komplett kórképpel mész hozzájuk és győzködöd őket,csoda,hogy nem hipochonderként kezelt,de ez nem számít a lényeg,hogy a diagnózis megvolt és a gyógyulás útjára léptél.

    "It was me on that road. But you couldn't see me.Too many lights out, but nowhere near here.It was me on that road. Still you couldn't see me.And then flash lights and explosions"

  • Lacika25

    tag

    Megfogalmaztad, ahogy én is szerettem volna. A tipikus halálfélelem, amikor azt érzed mindjárt elájulsz és meghalsz, forog veled a világ, iszonyatosan rosszul vagy. Legutóbb a munkahelyemen kapott el szünetben, csak egy cikket olvastam egy férfiról, aki új szivet kapott és belegondolva min mehetett keresztül egyszerre csak rám tört a halálfélelem és a kisérői. Ott hagytam mindent az asztalon mert járni akartam, "hogy életben tartsam magam". Aki ezeket nem élte át, az semmit nem tud erről, hogy akkor abban a pillanatban mekkora pszichés nyomás alatt van az ember. Mentem mindenkihez, csak hogy beszélhessek, hogy eltereljem a gondolataimat és próbáljak megnyugodni.

    Gigabyte GA-P61-USB3-B3, Intel Core i3 2100, 4GB Kingson RAM, ASUS HD6770 Direct CU 1GB, ACER monitor, 400 GB Samsung winchester, DVD író, FSP 350W-os tápegység, Cooler Master ház, Logitech EX110 billentyűzet és egér.

Új hozzászólás Aktív témák