Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • old rocker

    veterán

    válasz Crystalheart #850 üzenetére

    Én úgy vagyok vele, mások hasonló hibái sosem menthetik az enyémet.
    Ezzel nem azt akartam mondani, a Numerus Clausus égbekiáltó bűn...

    [ Szerkesztve ]

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #851 üzenetére

    Pont ezt akartam írni.
    Szerk. - Miért nem bűn?

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz moonlight115 #852 üzenetére

    Írhatnám azt is, Talleyerand mintájára, ez több mint bűn, hiba volt. De nem. Azért nem bűn, mert ez "csak" egy elcseszett rendelet volt, aminek fajsúlyossága utólag mutatkozott meg.
    Az Orbán-kormány rokkernyugdíjas lefejező törvénye, amit gyorsan-gyorsan, siessünk meghozni dec. 28-án, legalább ekkora "bűn". Csak a nyomorultakkal a frász se foglalkozik.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #853 üzenetére

    Sajnos.
    Pedig, ha majd ők is betegek lesznek....De nem. Ha ők lesznek betegek, lesz pénzük is hozzá. Soha nem fogják a saját bőrükön érezni, megtapasztalni az általuk hozott rendeletek terheit.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    Ma délelőtt sugározta az M1 a Sütő Andrással hetvenötödik születésnapján készített riportot 2002-ből, nem néztétek véletlenül?

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #855 üzenetére

    Nem, nem láttam.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #855 üzenetére

    Nem, ritkán nézek tévét, pláne délelőtt:-)

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #857 üzenetére

    Kár, megindító gondolatokat mondott, amelyek kapcsolódhatnának a korábbi kissé parttalan témához. A végén megkérdezte tőle a riporter, h a sok jókívánság mellé mit tenne hozzá még saját maga számára. Azt mondta, h ő azt szeretné, h lehessen útlevél nélkül Magyarországra jönni. - Nem tudom, h miként élte meg a 2004-es népszavazást szegény. - Sajnos Románia csak a halála után lett EU tag.
    Egyébként aranyos volt a tegnapi eszmecsere Kristályszívvel, főleg ahogy a végére kipottyant Radnóti kapcsán még egy letagadott, elfelejtett csontváz a kisnyilasok és a Rákosi rendszerbe büntetlen továbbélésük kapcsán. Most, h jobban belegondolok a magyar film sem lépett túl azokon a kérdéseken, amiken az irodalom se tud. Sok filmet nem nézek, de ha visszagondolok az utóbbi időkre, a Szomorú vasárnap (ha ez volt a címe) jut eszembe, ami a német megszállás idején játszódik, meg egy annál újabb film Kulka Jánossal, ami a Rákosi korban játszódó ügynök-krimi. A népszerű Koltai filmek, amilyen a Nagy utazás és társai mind a Kádár-korszak hangulatát idézik fel. Vagyis, hogy tulajdonképpen ezek is elsősorban a speciális magyar vonatkozásaik miatt csak nekünk igazán érdekesek és érthetőek.
    Sütő azt mondta, h a művész csak abból tud építkezni, amiben él, h számára a kisebbségi lét, az elveszett haza meghatározóak voltak. Nehogy félreértsetek, ezekről beszélni kell, de szerintem Sütő még old rockernek is legalább az apja lehetne, szóval, h generációk jönnek-mennek, de a problémák ugyan azok. És természetesen egyformán sajnálom Sütőt, akinek kiverték az egyik szemét, vagy a kisunokáját, akinek részeg románok gyerekként összetörték az arcát, mert magyarul beszélt, és azokat is, akiket magyarok sanyargattak. Meg kell tanulnunk együtt érezni másokkal, h a társadalom végre feldolgozza ezt a sok fájdalmat. (Az indiánokkal is együtt érzek, de azt nem nekünk a feladatunk kibeszélni.)

    PS: Megjegyezném, h az irodalom lényege éppen az érzések feltárása, átélése. Az "objektív" mérlegelése annak, h ki miben hibás, ki lőtt előbb etc. nem irodalmi terület. Ezért nem közeledtek álláspontjaink Kristályszívvel. Az irodalmat nem érdekli a statisztika, nem foglalkozik tudományos feltárással. Ugyanakkor segítheti a történelem méltó módon történő kiértékelését, sőt bizonyos esetekben elengedhetetlen is hozzá.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #858 üzenetére

    "szóval, h generációk jönnek-mennek, de a problémák ugyan azok"

    Erről van szó. Az emberi természet, még Agatha Christie szerint is:-) nem változik és mindenhol ugyanaz. A másik legyőzése, bármi áron, a hatalom megszerzése, a vágyak kiélése, ez mozgat mindent. Vae victis!
    Objektív mérlegelés, lehetséges ez egyáltalán? Ahhoz hiteles információkra lenne szükség, elsősorban. Azt ki dönti el, hogy mi hiteles és mi nem?
    Ezért szeretem jobban az irodalmat. De nem bánom, hogy vitáztatok, legalább tanultam valamit. Szeretek mindenkit meghallgatni, tűnődni a hallottakon, érdekelnek a különböző vélemények.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz old rocker #853 üzenetére

    "Az Orbán-kormány rokkernyugdíjas lefejező törvénye, amit gyorsan-gyorsan, siessünk meghozni dec. 28-án, legalább ekkora "bűn". Csak a nyomorultakkal a frász se foglalkozik." - Ez alatt mit értesz? Sajnos aktuálban nem vagyok túlzottan képben itt a világvégén. :)

    finest: Annak idején az irodalom volt az egyetlen színtér, ahol a jelenlévő alakok igazán tisztán meg tudták ítélni a fennálló hatalom, vagy az elmúlt korok hibáit, és velük együtt az alternatíva tökéletlenségét is. A kortársakról nem tudok nyilatkozni, Márai után nem igazán olvasok semmit. Persze az irodalomban mindig tükröződik a szerző egyéni meglátása, hiszen ez a lényege, de ha jó író, és maga nem tapasztalta meg (de gyakran még ha meg is tapasztalta), akkor az alkotást gondos kutatómunka előzte meg, sok esetben alaposabb, mint akár egy tudományos elemzést. Maga a tudomány talán leginkább annyiban tér el ettől, hogy adott csoportban általában van egy-egy legelfogadottabb nézőpont. Neked nem tetszik, hogy ez az elfogadott nézőpont, ami a Horthy-korszakot illeti, a magyar közvéleményben, de még a tudományos körökben is kezd eltolódni a nosztalgikus érzések és az előnyök kiemelése felé, és ebben maximálisan egyetértek, kezdenek átesni a ló túloldalára. Köztünk a különbség mindössze annyi, hogy én mindig a karaktert, az embert magát vizsgálom, minden motivációjával és vívódásával együtt, mert az alkotásnak is ez a feltétele, míg te az adatokból eredezteted az álláspontodat. Számomra a történelemben igazán kevés igazi "prime evil" figura létezik (akik mégis, például Hitler, bizonyosan megőrültek), többségük tökéletlen ember, aki megpróbált tenni a hazájáért, de nem feltétlen sikerült neki, akár a hibás döntései és gyöngesége miatt.

    Én mondjuk nem parttalan vitának vettem az egészet, csak beszélgetésnek, eszmecserének, már az elején sem gondoltam, hogy sikerülne egymást bármiről is meggyőzni, nem is volt célom. :) Meg nem árt néha újra átolvasni és átrágni a teljes hazai világháborús történelmet, ha már egyszer szoktam írni a témában.

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #859 üzenetére

    Hát, nem egészen erről beszéltem. :O
    És nem is igazán értek egyet a tárgyilagosságot érintő relativizmusoddal, de most ebbe nem megyek bele. Nigel Warburtonnak van egy igazán szórakoztató könyve, aszem A filozófia világa a címe. Abban rettentő jól érthetően és humorosan kitárgyalja a valóság, létezés és társaik kérdésköreit. A győzelem, mint az élet céljával meg aztán végképpen nem tudok azonosulni. Nekem az élet nem harc, ráadásul marhára unom, h mindenki harcolni akar. (Fülkeforadalom etc.)

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz Crystalheart #860 üzenetére

    Megállapították a szakértők, hogy hűűűha, van vagy 3-400 ezer -de előtte még hétszázezerről is beszéltek - rokkantnyugdíjas, csupa csaló, ez így nem mehet tovább, ebbe az ország is belerokkan. Ahelyett, hogy a "turistákat" kiszűrték volna, lefejezték az egész rendszert (pedig csaknem 2 évük volt rá) és eltörölték a rokkernyugdíj intézményt. Helyette azok, akik tényleg rokkantak, ú.n. rokkantsági járadékot (B) kapnak; az átképezhetők, rehabilitálhatók pedig táppénzszerű ellátást, ennek nem is tudom, mi a neve. (Mondjuk három évre megállapítva, elég soványka összeget.) Mindezt december 28-án 22 óra táján kodifikálták, akkora joghézagokkal, mint a Grand Canyon. Senki sem tudott semmit vagy február végéig, mi lesz az egyéb nyugdíjas kedvezményekkel, pl. utazási kedvezmény. Mert a járadékos az már nem nyugdíjas, ugye. Aztán január első napjaiban kimondták, hogy rokkernyugdíjas nem folytathat kiegészítő tevékenységet, tehát nem lehet vállalkozó. Ha az akar lenni, akkor főállású vállalkozó lehet. Na most, biztos, sokan visszaéltek ezzel a lehetőséggel és a süket, vak nagypapa lett a Bivalysimogató Vállalkozó (pl), de nagyon sok nyomorult, aki így egészítette ki tisztességes úton a jó magas rokkernyugdíját, visszaadta a vállalkozást. Magyarán: a fürdővízzel kiöntötték a gyereket. Én pl. EVA-s r. vállalkozóként havonta kemény nettó 55 ezret számláztam a tévének műsorgyártás címén. Fizettem az EVA-t, az eü. hozzájárulást és a nyugdíjjárulékot. Tulajdonképpen a tevékenységem következtében megnövekedett mobilszámlámat és a gyógyszertári költségem egy részét fedeztem belőle...Januárban gyönyörűségesen megszüntettem rokkernyugdíjas vállalkozó lenni, mert a könyvelő kiszámolta, kb. 75 ezer tébét, adót é nyugdíjjárulékot kellene befizetnem havonta. A számokról, amivel riogatták a kedves választókat, annyit: állítólag még a rég elporladt rokkantnyugdíjasokat is beleszámították, ténylegesen csak 170 ezer nyomorult tette tönkre a magyar gazdaságot. Hogy ez valóban igaz-e, arra nincsenek bizonyítékaim; de tény, hogy (B)75 éves apósom március első hetében kapott értesítést róla, mivel elérte az öregségi nyugdíjkorhatárt, így halleluja! átminősítették rokkantból öregségi nyugdíjba!!! Ugyanis az öreg a szívinfarktusa után rokkantnyugdíjas lett (asztalos volt). Gondolom, nem apósom az egyetlen, akivel eddig a franc se foglalkozott adminisztratíve rokkant, vagy öregségi nyugdíjasként kapja ugyanazt az összeget! Én "védett" korban voltam, mert elmúltam 57 éves, de fiatalabb SM beteg társaimnak bizony, meg kellett jelenniük a "sorozóbizottságon". És most kapaszkodj meg: pl. az egyik két bottal vánszorogni tudó SM beteget, akit a lánya kísért el a bizottsághoz, rehabilitálhatónak minősítették!! A mi igen tisztelt politikusainknak hallaniuk kellett volna azt a középkorú, egy botos kategóriájú SM beteg nőt, aki kifakadt: hát miért nem lőnek bele minket is a Dunába, úgyis mindig ezt emlegetik! (/B) (/B)

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #858 üzenetére

    Az a baj, tudod, hogy a románokkal is másként láttatják a történelmet, meg velünk is. A problémák a feltüzelt néptömegekkel van, akik nem képesek arra, gyerekek, beszéljük ezt meg emberi módon...
    A politikai elittnek meg mindenhol az az érdeke, hogy ezeket az indulatokat életben tartsa, mindig izzon egy kis parázs a hamu alatt. Trianonnal az antant szelet vetett és vihart aratott; az átlag populáció pedig képtelen a történelmet globálisan tekinteni. Amikor a teverini vérengzés szóba kerül, halkan és zárójelben megjegyzem, igen, iszonyatos volt, de volt annak egy vajdasági hideg napok előzménye is...
    Gondolom, ismerős az Avram Iancu név...
    Akkor most ismét idézek egy keveset a szakdolimból:
    "Nemzetiségi politikánk megbosszulta magát. Magyarország a saját kárán tapasztalhatta, milyen erősek lehetnek a nemzetiségi törekvések, hiszen a széthullott birodalomból volt, amelyik nemzet még többet követelt: a teljes Erdélyt elnyert románok a Tiszáig akartak terjeszkedni; a cseh és szlovák politikusok radikálisabbjai a Nyugat-Dunántúlt átszelő korridort szerettek volna az Adriáig; Jugoszlávia, ha Szegedet talán nem is, de Pécset és környékét feltétlenül annektálni kívánta."
    Agyrém, igaz? Sajnos... Sad, but true.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz old rocker #863 üzenetére

    Persze tudom, de a hideg napokra már nem akartam kitérni, hozzágondoltam, h a többiek is tudják, ahogy tudjátok is, amikor a vajdasági népirtásról beszéltem.
    A korábbi linken, amin a román történész beszél, szépen elmondja, h a nacionalizmus új keletű dolog. Erre is gondoltam, h leeshetne a tantusz a magyarságnak, amikor úgy érezzük, h főbűnösként kezelnek minket alaptalanul. A világ egyre nyitottabb, kisebb, sok olyan történésszel, mint az a fickó, meg kölcsönös tisztelttel ideje lenne túllépni a nacionalizmuson.

    Más, ma megjött Török Sándortól az Egy kis kertet szerettem volna, ő az, akinek saját állítása szerint, Lénárd Sándor sokat köszönhet. Olvastátok esetleg?

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz finest #864 üzenetére

    Én igazán sajnálom, hogy a nacionalizmus, mint fogalom kezd egybeforrni a sovinizmussal, holott maga a nemzet fogalma nem erről kellene, hogy szóljon: a nemzet az egységet, és nem a kirekesztést jelenti. Jobb is szeretem a hazaszeretet (vagy ha már idegen szó, a patriotizmus) szót használni, ami még a nemzetieskedés előttről való.

  • finest

    őstag

    válasz Crystalheart #866 üzenetére

    Szempontodból nézve sajnálatos módon én is azzal az egyébként népszerű értelmezéssel értek egyet, h a nacionalizmus modern találmány, és az emberiségnek feleslegesen sok szenvedést okozott.

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • old rocker

    veterán

    válasz finest #864 üzenetére

    Nem, nem olvastam

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #861 üzenetére

    A politikusokra értettem és úgy általában azokra akik a világot irányítják. Mi, kisemberek szerintem jó sok mindenről nem tudunk, vannak különböző összeesküvés elméletek, de hogy ezekből mi igaz és mi nem....?
    Török Sándortól nem olvastam még semmit, de tudom, hogy Popper Péter barátja volt. Rossz ember nem lehet.:-)
    Örkény egyperceseit szeretem. Kösz a linket, majd elolvasom.

    Old rocker igazad van, ez tragédia amit a rokkernyugdíjasokkal csináltak. És milyen sokan nem tudnak róla.

    Crystalheart Én is szeretem az embert meglátni az események mögött. Vajon miért úgy döntött, ahogy, mi motiválta, a körülmények, stb. Mindig is érdekelt a pszichológia.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz moonlight115 #869 üzenetére

    Pedig Széchenyi is politikus volt, főnemes és földesúr, mégsem gondolom, hogy leginkább a győzni akarás motiválta.

    finest: Ohó, új érdekes téma :)

    Természetesen maga a fogalom és a konkrét eszme a modern társadalmak találmánya. Azelőtt a legtöbb nép befogadó habitusú volt, és bár a hagyományok, a nyelv, a közös történelem, legendák, eredetmondák már jóval korábban is közösséggé tették őket, a nemzet maihoz közelítő értelmezése akkor alakult ki. A nacionalizmust megelőző korokban leginkább vallási vagy feudális közösségek (korábban családok, nemzetségek, törzsek) iránti hűség jelent meg, tehát elvileg hazaszeretetről (patriotizmusról) még korábban beszélhetünk.

    Megállapodás kérdése, hogy a patriotizmust a nacionalizmus egy ágának, vagy attól különböző eszmének tekintjük-e.

    1941-ben írja Joó Tibor A magyar nacionalizmus c. könyve bevezetőjében (nagyon érdekes egy akkor élt, nacionalista, de a fasiszta verzióval élesen szembehelyezkedő értelmiségi sorait olvasni):
    "Az eszményi célok, mint egykor a vallásháborúk utolsó idején, puszta jelszavakká, a meztelen önzés és hatalomvágy foszló lepleivé silányultak méltatlanok kezén, s a kiábrándulás közelget. Elviselhetetlen volna e szörnyű kor, ha nem éltetne a hit, hogy nincs már messze az idő, mikor a nemzetek belátják, mily végzetes volt a nemzetiséget hatalmi és politikai kérdéssé tenni s az erőszakkal és imperializmussal fűzni szövetségbe. Rá fognak eszmélni, hogy a nemzetiség szellemi, nem pedig hatalmi elv, s hogy mindenki számára elegendő hely van a kerek ég alatt, ha megszűnik a vetélkedés, hogy a hely, ahol az emberek élnek, alkotnak, álmodoznak és töprengenek, milyen nemzet uralma, milyen nemzeti állam fennhatósága alatt álljon."

    Tehát ebben az értelmezésben az író a nacionalizmus nagy kalapjába vette a két irányzatot, de ez részletkérdés. Hanem ma már nem áll értelmetlen háború a tiszta hazaszeretet kibontakozása és a soviniszta elemek elvetése útjában. Most már csak a vezetőkön múlik, hogy hajlandóak-e félretenni a kicsinyességet, hogy a nemzet eszméjét a közjó érdekében felhasználják, és ne csak üres jelszavakat pufogtassanak. Mert a nacionalizmus belátható időn belül nem fog kihalni, a követői nem fognak hirtelen kitérni a hitükből. De nem is volna ideális: az internacionalizmus kudarcot vallott, az általános kozmopolitizmussal pedig fontos szellemi értékek kerülnének veszélybe. Azt kellene elérni, hogy ne a kiábrándultság legyen úrrá a tömegeken, ami csak gyűlölethez vezet, hanem hogy a szemléletük lassan forduljon át építő és teremtő hazaszeretetbe. Csak ez nagyon nehéz...

    [ Szerkesztve ]

  • moonlight115

    tag

    válasz Crystalheart #870 üzenetére

    Kivételek mindig vannak.

    " Azt kellene elérni, hogy ne a kiábrándultság legyen úrrá a tömegeken, ami csak gyűlölethez vezet,"
    Igen, ezt kéne, de hogyan? Elszegényedő emberek, kilátástalanság, bizonytalanság, most ez van.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #869 üzenetére

    A bizonytalanság érthető érzés a mai világban, ami ontja ránk a híreket, információkat. A mai Sütő interjúban az is elhangzott, h jó ember abból lesz, aki a sorsának megpróbáltatásait szilárd jellemmel tudja viselni. Ha nem is ennyire sarkítva, de talán vonatkozhat ez nemcsak a szórványmagyarságra, de bármelyikőnkre, h szilárd értékítélettel képesek maradunk kiigazodni a világba, nem esünk áldozatul a mindent megoldó és nagyon kecsegtető végső igazságoknak, amilyenek az összeesküvés elméletek. Bár tulajdonképpen szórakoztató gondolat elképzelni, h a gonosz évtizedeken, évszázadokon át szövögeti titkos tervét, és természetesen mi mindig az utolsó időkben élünk, mint a mormonok, az utolsó napok szentjei teszik kétszáz éve. Számomra ez csak sience-fiction, játék a gondolatokkal. Éppen tegnap ráakadtam valahogy Alex Jones csatornájára a youtube-on. Ő valami apostolféle lehet az összeesküvés hívők számára. Nagy átéléssel magyarázza számtalan videóadásban a különféle összeesküvéseket, amivel az Obama-kormány, a neokonzervatívok, a gazdag kevesek, a multik, árnyékkormányok és még ki tudja hány különféle tirannus-jelölt az amerikai szabadságjogokra tör. Tegnap meghallgattam pár adást, de nem kívánkozom vissza a csatornára, és sajnálom a csókát az állandó felfokozott idegállapota miatt, nem tesz ez jót a szívnek.
    Ha valaki ellenséget akar, válasszon konkrét személyt, ne egy népet, vagy egy láthatatlan társaságot, mert azok ellen nehéz fellépni, és csak felőrli saját értékes energiáit az uszítással, tönkreteszi a tehetetlenség.
    Biztos nem divatos ezt mondanom, de az itteni széles körben hangoztatott elképzeléssel szemben, az amerikaiak hisznek a demokráciában, és az elnököt nem a felettesüknek, hanem az alkalmazottuknak tartják, akit a választók neveznek ki és mozdítanak el. Csak a helyi, torz vonatkoztatási rendszerben az ellenkezőjét kényelmesebb hinnünk.

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz finest #872 üzenetére

    "Ő valami apostolféle lehet az összeesküvés hívők számára. Nagy átéléssel magyarázza számtalan videóadásban a különféle összeesküvéseket, amivel az Obama-kormány, a neokonzervatívok, a gazdag kevesek, a multik, árnyékkormányok és még ki tudja hány különféle tirannus-jelölt az amerikai szabadságjogokra tör." - Ő akkor valami olyasmi, mint idehaza Szaniszló Ferenc? :DDD

  • finest

    őstag

    válasz Crystalheart #870 üzenetére

    Ha én kozmopolita lennék, jagadigadiga-jagadigadiga-daj. :P
    Ebbe a témába nem megyek bele, ehhez én nem vagyok ideológiailag elég képzett.
    Addig is old rocker szavaival élve: adjátok vissza a kozmopolitáknak a Földet! :D

    Íme Alex Jones csatornája, alkatra is Szaniszló: [link]

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz finest #874 üzenetére

    Valóban, Szaniszló, "kissé" profibb kiadásban. :DDD Szerencse, hogy a hazai "próféták" nem bírnak túl jó retorikával. (Amúgy ettől eltekintve még a politikusok sem nagyon, ami különös.)

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #874 üzenetére

    Ha te nem vagy ideológiailag képzett, (LOL!) akkor én mi vagyok??
    Elmondom: olvasni szeretek, az angolt imádom, meg Pottert, meg Poppert, bölcsek bölcse, a nagy mágus, és a zenét, de abban nem vagyok mindenevő, és humort, minden mennyiségben. Agykutatás, pszichológia, spenót, tea, kvízjátékok, szófacsarás, :L topic, ja, és a filmek. Old rocker írásai, a stílusa, a humora. Lehet, hogy valamit kihagytam. De kb. ennyi. :D

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #876 üzenetére

    Valójában az irántad érzett tiszteletből, mert az nem lehet, h megint teleírogassuk a topikodat erről is, miközben próbáltam a délután folyamán az irodalom irányába visszaterelgetni a csevegést.
    Holnap befejezem Coelhot, tudom, h csak száz oldal, de már vagy négy könyvben vagyok benne egyszerre. Jó fordulat, h a falusi kiscsaj kibulizta a jóság értékelését, tetszett, nem számítottam rá!
    A kozmopolitákról asszociáltam erre, csak már nem volt időm módosítani a linket: [link]
    Régen az entellektüell burzsoázia tagja akartam lenni, amikor közöltem atyámmal, csak annyit mondott, h leszel te ám kisfiam..., egyelőre úgy tűnik igaza volt, és maximum pszeudoentellektüell leszek.
    Beleolvastam a Török Sándor könyvbe, szerintem bejönne neked, ahogy Lénárd Sándor bejött. Nem szeretnék álszerény hasonlatot tenni Lénárddal kapcsolatban; de ha a zenében Bach példaképe Buxtehude volt, akkor Lénárdé Török Sándor. Nagyon kézzelfogható már az első harminc oldal alapján a hatása.
    Popper nagy hatással volt rám is. A diplomamunkámat a nyelv és a hazugság kapcsolatából írtam és sok ötletet adott a hazugságról szóló könyve.

    [ Szerkesztve ]

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #877 üzenetére

    Popper előadásait is szeretem, mindegyiket láttam, sok könyvét olvastam. Ez tetszik a legjobban:

    "Zavarba ejtően szabálytalan könyv az idegenben való újrakezdés nehézségeiről, furcsa helyzeteiről, az ember átöltethetőségéről, az otthonról és otthontalanságról. A könyv szerkezete is tartalmaz meglepetést: az első negyven nap szigorú naplója után a rákövetkezendő három év történetének felelevenítése következik, csapongó asszociációk és sztorik formájában.
    Őszinte önvallomás az utazó belső drámáiról, az önmagával való szembenézés tükreiről és az összetört tükrök csörömpöléséről.
    Szubjektív korrajz a XX. Század második felében férfivá érett értelmiségi kínjairól: rasszizmusról, hazafiságról, zsidóságról, Izraelről. Mindezt a jól ismert szerző humora, mesélő kedve teszi regényes, és mégis hiteles olvasmánnyá."

    A nyelv és a hazugság? Ez érdekes téma.

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • moonlight115

    tag

    válasz moonlight115 #878 üzenetére

    "Az értekezleten számos nagy popsijú, kövér nő vesz részt, össze fogom őket keverni. Első benyomásaim közé tartozik, hogy a veszettül csinos izraeli lányok, amikor férjhez mennek, viharos gyorsasággal növeszteni kezdik a hátsójukat. Amikor akkora lesz, hogy nem is lehet egyetlen tekintettel szemügyre venni, akkor fekete, tapadós, fényes anyagból készült nadrágba gyömöszölik, és attól kezdve jól érzik magukat."

    "A hirtelen vallásossá vált Bibu egész nap a templomban böjtöl, csak ebédelni jön haza. Nem zsidó véletlenül?"

    "Bibu szerint a vallásos zsidók táleszben mennek haza, énekelve (Istentiszteletről). Mi ugyan nem dalolunk, de egyedüli két hülyeként táleszben sétálunk hazafelé. Félúton beszüntetem ezt a demonstratív baromságot."

    "Lassan megtanulom, hogy idegenben nem azokkal barátkozik az ember, akikkel kedve van, hanem azokkal, akikkel lehet."

    "Az átlagos izraeli társalgás a következő napirend szerint folyik le:
    1. Mit éltek át a Holocaust alatt.
    2. Mennyire jól tették, hogy kijöttek „az Országba”.
    3. Milyen nehéz volt a kezdet. Ekkor mindig sakálok is szerepelnek, akik benéztek a sátorba, vagy a földszinti lakás ablakán.
    4. Mennyire jó dolguk van az új bevándorlóknak, és mennyire nem becsülik meg magukat.
    5. MI legyen az arabokkal? Ezen azután összevesznek a jobb- és baloldaliak, és mindenki hazamegy."

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • psyho85

    aktív tag

    Bocsánat, kicsit visszakalandozok Horthyhoz, egy részlet az emlékirataiból:

    "Amidőn a kormányzói működésemből történt kényszerű kikapcsolódásom után az 1944/45 évi fogság alatt, majd számkivetésben, a vendégszerető Portugáliában, életem eseményeit
    papírra vetettem, az a gondolat ‘vezetett, hogy emlékirataimat családom számára hátrahagyjam: életem Magyarország történetének immár egy egész korszakát öleli fel és e korszak fontos eseményei között sok olyan is akad, melyekről egyedül csak én tanúskodhatom. Tudom, hogy a világ sok mindenről, amit átéltem vagy közelről tapasztaltam, csak a Hitler által irányított náci-hírverés egyoldalú és célzatos beállításában értesülhetett. Másrészt, az események indítóokainak, mozgatóerőinek és kényszerítő körülményeinek felismerése és tárgyilagos megítélése a második világháborút közvetlen követő idők szenvedélyektől még túlfűtött légkörében sem vált lehetővé."

    Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

  • moonlight115

    tag

    válasz psyho85 #880 üzenetére

    Kösz a linket. Az emlékiratokat jó olvasni, árnyalja a képet. A menye könyvét olvastam, az is érdekes volt. De persze más egy magánember magánélete, véleménye, meglátásai, és más egy politikusé. Mindenesetre érdemes több szemszögből vizsgálódni, ha valakit komolyan foglalkoztat egy téma.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • psyho85

    aktív tag

    válasz moonlight115 #881 üzenetére

    Én is ezért nem szóltam bele a vitába, mert nem nincs elég ismeretem ahhoz, hogy pálcát törjek bárki felett...

    Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

  • moonlight115

    tag

    válasz psyho85 #882 üzenetére

    Én valahogy alapból nem szeretek ítélkezni. A hétköznapi életben pl. egy embert nem lehet megítélni egy-két mondata, megnyilvánulása alapján. Mindenkinek lehet rossz pillanata, nem gondolja végig, vagy csak épp fáradt, és félreérthetően fogalmaz. Benyomásaim persze vannak, de próbálok jót feltételezni, és hát....nézzen már mindenki magába, mielőtt bárkit elítél.
    A vita hasznos volt, tanultam belőle.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz moonlight115 #883 üzenetére

    ... általában nem lehet. De azért kivételek akadnak.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • psyho85

    aktív tag

    válasz moonlight115 #883 üzenetére

    Nekem abban a vitában csak egy dolog nem tetszett: kicsit mintha azt sugallta volna, hogy az elődök bűneiért bizony sajnálkozzunk, kérjünk bocsánatot, míg a minket ért sérelmeket csak dolgozzuk fel, lépjünk tovább. Oké, lépjünk tovább, de akkor ne csak mi, hanem mindenki.

    Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

  • moonlight115

    tag

    válasz psyho85 #885 üzenetére

    Először magunknak kell megtennünk, amit lehet, mindig másoktól várni ezt, nem szerencsés. A másikat nem tudod megváltoztatni, csak magad. Ezt általánosságban értem. És nem rád.

    Azt hiszem, a bocsánatkérés lényege, értelme az, hogy tudassuk a világgal, hogy nem elnéző sajnálkozással tekintünk a múltban elkövetett bűnökre, hanem utólag is elnézést kérünk értük, még ha nem is mi, a jelen emberei követtük el. Az egész egy képletes gesztus, a regnáló kormány kinyilvánított hivatalos álláspontja.

    rocker persze, te vagy a kivétel, rólad nagyon hamar véleményt alkottam, ami felér egy ítélettel... :D

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    Az elődök hibás tettei miatt a megfelelő konzekvenciákat kell levonni; a sajnálkozás önmagában értelmetlen és szimpla.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • finest

    őstag

    válasz moonlight115 #886 üzenetére

    Annyit tennék ehhez hozzá, h az együttérzésnek nemcsak kormányszintű kinyilvánítására van szükség. Hanem arról, h a legtöbb ember is felfogja és átérezze a másokat ért keserűségeket, és nem hogy érzéketlen ne maradjon, de főleg ne szakítson fel faragatlanságából adódóan további sebeket. Azért az apák bűneiért annyi felelősséggel csak tartozunk, h illene belőlük tanulnunk, ahelyett, h megismételnénk. Nem választhatjuk meg, h hova születünk, de a helynél, környezetnél fogva a korábbi események részeseivé válunk.
    Nektek nem esnek rosszul a magyarokat érintő előítéletek? Nem tehetünk ezekről, de nekünk kell ledolgozni.

    “Don’t shoot, I’m Globish.”

  • moonlight115

    tag

    J.K.Rowling

    A SZERENCSE SZÍNES SZÖKŐKÚTJA

    Volt egyszer hajdanán valamerre egy elvarázsolt kert, amit
    magas falak és erős bűbájok vettek körül, s abban a kertben
    egy domb tetején ott pompázott a szerencse színes
    szökőkútja.
    Esztendőnként egyszer, amikor a leghosszabb a nappal,
    pirkadat és napnyugta között egyetlenegy boldogtalan halandó
    bebocsátást nyert a kertbe. Utat törhetett a szökőkúthoz, s
    megfürödhetett annak vizében, hogy aztán holtáig szerencsés
    és boldog legyen.
    A nevezetes nap előtt szerte a királyságban százszámra keltek útra az emberek, hogy a felkelő nap már a kert falánál találja
    őket. Férfiak és nők, gazdagok és szegények, ifjak és vének,
    mágiában jártasak és járatlanok gyülekeztek ott az éji
    sötétben, s mindegyikük azt remélte, hogy ő lesz az az egy,
    aki beléphet a kertbe.
    Valahol hátul a tömegben összeverődött három, bánata terhét
    cipelő boszorkány, akik, míg a pirkadatra vártak, elmesélték
    egymásnak boldogtalanságuk történetét.
    Az első boszorkányt, akit Ásának hívtak, olyan nyavalya
    támadta meg, amelynek egyetlen gyógyító sem ismerte az
    ellenszerét. Ása azt remélte, hogy a szökőkút megszabadítja
    őt a kórságtól, és hosszú, boldog élettel áldja meg.
    A második boszorkánynak, Altédának egy gonosz varázsló
    elrabolta a házát, az aranyát és a pálcáját. Ő abban
    reménykedett, hogy a szökőkút jóvoltából véget ér
    szegénysége és tehetetlensége.
    A harmadik boszorkányt, kinek neve Amáta volt, elhagyta a
    férfi, akit mindenkinél jobban szeretett. Úgy érezte, sebzett
    szíve sosem gyógyul be, s azt remélte, a szökőkút
    megszabadítja bánatától s reménytelen vágyakozásától.
    A három nő a kölcsönös szánalomtól vezérelve megegyezett
    abban, hogy ha valamelyikük bejut, magával viszi a másik
    kettőt, s egyesült erővel próbálják elérni a szökőkutat.
    Mikor a nap első sugara felragyogott az égen, rés nyílott a kert
    magas falán. Az embertömeg odatódult, s ki-ki kiáltva
    hangoztatta igényét a szökőkút kegyére. A résen át növények
    indái kúsztak ki a kertből; átkígyóztak a tolongok tömegén, és
    rátekeredtek az első boszorkány, Ása csuklójára. Asa
    megragadta a második boszorkány, Altéda karját, Altéda pedig
    elkapta a harmadik boszorkány, Amáta talárját.
    Amáta ruhája viszont beleakadt egy bús arcú lovag
    páncéljába, aki egy csontsovány ló hátán ült.
    Az indák a fal résén át behúzták a kertbe a három
    boszorkányt, s velük együtt a lováról lerántott lovagot.
    A hűvös hajnalban felharsantak a kint rekedtek dühös
    kiáltásai, aztán a fal bezárult, és egyszerre néma csend lett.
    Ása és Altéda haraggal fordult Amátához, amiért az
    akaratlanul bár, de magával hozta a lovagot.
    - A szökőkútban csak egyikünk fürödhet meg! Hármunk közül
    is elég nehéz kiválasztani, ki legyen az, nemhogy négy közül!
    A lovag, akit a falon kívüli világban Sir Luckless néven
    ismertek, mostanra rájött, hogy társnői boszorkányok. Mivel ő
    maga nem bírt varázserővel,
    és nem volt mestere se öklelésnek, se kardforgatásnak, se
    egyébnek, amiben varázstalan ember kitűnhet, úgy vélte,
    reménye sincs előbb érni a szökőkúthoz, mint versenytársai.
    Kijelentette hát, hogy ő maga inkább visszatér a falon kívülre.
    E szavakra aztán Amátát futotta el a méreg.
    - Nyúlszívű! - szapulta a férfit. - Húzd ki a kardod, lovag, és
    segíts célba érnünk!
    Így hát a három boszorkány és a bús lovag együtt vágott neki
    az elvarázsolt kert ritka gyógyfüvek, gyümölcsök s virágok buja
    sokaságával szegélyezett, napsütötte ösvényeinek. Akadály
    egy sem állta útjukat, míg el nem értek annak a dombnak a
    tövébe, amelyen a szökőkút állott.
    Ott azonban, a domb lába köré tekeredve egy szörnyű nagy,
    fehér féreg feküdt. A vándorok közeledtére feléjük fordította
    vak szemét s ocsmány, puffadt pofáját, és e szavakat hallatta:

    „Fizessetek fájdalmatok jelével!"

    Luckless lovag kivonta kardját, hogy megölje a bestiát, de
    pengéje eltörött. Altéda köveket hajított a féreg felé, Ása és
    Amáta pedig varázslatokkal próbálták a szörny erejét vagy
    legalább éberségét legyőzni, de pálcájuk semmivel sem
    bizonyult hatékonyabb fegyvernek, mint társnőjük kövei vagy a
    lovag vasa: a féreg nem engedte tovább őket.
    A nap egyre magasabbra vándorolt az égen, s Ása
    kétségbeesésében keserves sírásra fakadt.
    Ekkor a hatalmas féreg az arcához érintette képét, és felitta
    kicsorduló könnyeit. Szomját csillapítva azután félrekúszott, s
    elnyelte egy földmélyi üreg.
    A három boszorkány s a lovag megörvendett a szörny
    eltűnésén, s azzal a szilárd hittel vágtak neki a dombnak, hogy
    még délidő előtt elérik a szökőkutat.
    A kaptató feléhez érve azonban földre rótt szavakat pillantottak
    meg:

    Fizessetek fáradságtok gyümölcsével!

    Luckless lovag elővette utolsó garasát, s a domboldal füvére
    helyezte, de a pénz elgurult és eltűnt. Ezután mind a négyen
    továbbindultak, de hiába gyalogoltak még órákon át, egy
    tapodtat sem haladtak előre; a dombtető ugyanolyan messze
    maradt tőlük, és egyre a lábuk előtt látták a földre írt
    felszólítást.
    A vándorokon csüggedés vett erőt, mert a nap már túljutott
    delelőjén, és süllyedni kezdett a távoli horizont felé. Azonban
    Altéda gyorsabban és kitartóbban gyalogolt a többinél, s bár ő
    sem jutott feljebb az elvarázsolt dombon, egyre biztatta társait,
    hogy kövessék példáját.
    - Bátorság, barátaim, ne lankadjatok! - kiáltotta, letörölvén a
    verejtéket szemöldökéről.
    Mikor a csillanó cseppek a földre hullottak, az utat elzáró írás
    eltűnt, s a négy vándor észrevette, hogy ismét képesek felfelé
    haladni.
    A második akadály elhárultán örvendezve, nagy sietséggel
    indultak tovább. Végül megpillantották a szökőkutat, mely
    kristályként ragyogott a dombtetei fák és virágok lugasában.
    Azonban mielőtt odaértek volna, feltűnt előttük egy folyó, mely
    körülhömpölyögte a dombtetőt, elállva útjukat. A tiszta víz
    mélyén a mederben sima kő feküdt, s e szavak voltak írva rá:

    Fizessetek múltatok kincsével!"

    Luckless lovag pajzsát csónakként használva át akart kelni a
    folyón, de a pajzs a mélybe süllyedt alatta. A három
    boszorkány kihúzta őt a vízből, majd megpróbáltak
    átszökkenni a túlpartra, de a folyó nem engedte át őket, s
    eközben a nap egyre kúszott lefelé az égen.
    A négy vándor nem tehetett mást, töprengeni kezdett a kőre írt
    felszólítás értelmén. Amáta jött rá elsőként. Elővette pálcáját,
    kivonta vele elméjéből az eltűnt szerelmével töltött boldog órák
    összes emlékét, s azokat mind a folyóba hullatta. Az ár
    elsodorta az emlékeket, a következő pillanatban pedig
    átkelésre alkalmas kövek emelkedtek ki a vízből. A három
    boszorkány s a lovag végre elérhette a dombtetőt.
    Ott csillogott előttük a szökőkút, még az addig látottaknál is
    ritkább gyógyfüvektől és pompásabb virágoktól koszorúzva. Az
    ég ekkor már rubinvörösben égett, ideje volt hát eldönteniük, ki
    fürödjék meg a kút vizében.
    Am még mielőtt elhatározásra juthattak volna, a gyönge Ása a
    földre rogyott. A fáradságos út a dombtetőre úgy kimerítette,
    hogy félő volt, meghal.
    Három barátja a kúthoz akarta vinni őt, de a szenvedő Ása
    esedezett, hogy ne törődjenek vele.
    Altéda ekkor sietve összegyűjtötte a leghasznosabbnak hitt
    gyógyfüveket, Luckless lovag kulacsában vízzel keverte őket,
    s az erősítő italt a haldokló szájába csorgatta.
    Ása azon nyomban erőre kapott, és felállt, mi több, rettentő
    kórságának minden tünete nyomtalanul elmúlt.
    Meggyógyultam! - kiáltott fel. - Nincs már szükségem a
    szökőkútra, fürödjön Altéda!
    Altéda azonban inkább szorgosan tovább gyűjtötte a
    gyógynövényeket a kötényébe

    Ha ezeknek a növényeknek a segítségével ki tudom kúrálni
    ezt a betegséget, rengeteg aranyat kereshetek! Fürödjön
    Amáta!
    Luckless lovag bólintott, s a szökőkút felé tessékelte Amátát,
    de a boszorkány csak rázta a fejét. A folyó elmosta bánatát;
    immár belátta, hogy szerelme gonosz és hűtlen volt hozzá, s
    boldog lehet, hogy nem kell látnia őt többé.
    -Jó uram, te fürödj meg, legyen ez lovagi erényeid jutalma! -
    mondta Sir Lucklessnek.
    Így hát a lenyugvó nap utolsó sugarainál a páncélos lovag a
    szökőkúthoz lépdelt, és megfürdött a vízben. Hihetetlen
    szerencséje megszédítette, nem győzött ámulni rajta, hogy a
    százak közül végül ő ért célba.
    Mikor a nap eltűnt a horizont mögött, Luckless lovag a diadal
    dicsfényétől övezve kikelt a vízből. Rozsdás páncéljában
    térdre hullott Amáta előtt, kinél jólelkűbb és bajosabb teremtést
    sosem ismert. Sikertől kipirult orcával magának kérte hölgye
    kezét és szívét, s Amáta lelkébe öröm költözött, mert tudta, a
    lovagban olyan férfira lelt, ki méltó kezére s szívére.

    A három boszorkány és Luckless lovag kart karba öltve indult
    le a dombról. Mind a négyükre hosszú, boldog élet várt, s
    holtukig nem sejtették, hogy a szökőkút vizén nem ült
    semmilyen varázslat.

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz finest #888 üzenetére

    A magyarkodókat sosem tekintettem igaz magyarnak, holott ők magukat a legigazabbnak hiszik. Illyés Gyula így fogalmazta meg: "Patrióta, aki jogot véd; nacionalista, aki jogot sért. A sovinizmus pedig a nemzeti tudat hiánya." (Visszatérve a korábbi fejtegetésemhez, itt látszik, hogy Illyés a patriotizmust nem veszi a nacionalizmus alá, hanem azzal egyenértékű eszmének tartja. A nacionalizmus fogalmára az utóbbi száz év alatt rakódott sarat figyelembe véve lehet, hogy ez a legcélszerűbb elv.)

  • moonlight115

    tag

    válasz finest #888 üzenetére

    Igen, ezzel egyetértek.
    Faragatlan bunkók mindenhol vannak, az előítéletesség sajnos már népbetegség. Gondolom, ez máshol is így van, nem csak kishazánkban. Ez persze nem mentség.

    Crystalheart Illyés igazat beszélt.

    [ Szerkesztve ]

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Realradical

    őstag

    válasz Crystalheart #890 üzenetére

    Akkor én (hím)soviniszta vagyok. Szerintem az internet / szélessávú információcsere korában fölöslegessé, sőt korlátozóvá váltak a határok, illetve a külön-külön állami berendezkedések.

    Things that try to look like things often do look more like things than things

  • Crystalheart

    senior tag

    válasz Realradical #892 üzenetére

    Illyés nem épp úgy ártette :D A határok fontosságát vitató, de nemzettudatos gondolkodás leginkább az internacionalizmusban figyelhető meg, ami szó szerint nemzetköziséget jelent, de a szocialista rendszerek egyfajta saját jelszót kreáltak belőle, így jelentése eltorzult, leginkább a Szovjetunióra szokták alkalmazni, holott például az EU is hasonló. Ezért talán nincs is rá ma jó idegen szó. Nemzetköziség és kész. Mondjuk közigazgatásilag mindig szükség lesz határokra (ahogyan a megyéknek, településeknek is van határa), de az uniókon belüli határok már nem azt a funkciót töltik be, mint régen.

    A kozmopolitizmus pedig a nemzet elé helyezi az egész emberiség érdekét, ilyenek például a nyelvegységesítő "mozgalmak"; sok esetben valóban érdemes az emberiség érdekét a nemzet érdeke elé helyezni, ám tudni kell, hol a határ, különben veszélyeztetjük a nemzeti sajátosságokat és hagyományokat, ami színessé és izgalmassá teszi a világot. Tehát maga a tiszta kozmopolitizmus is elavult mára.

  • moonlight115

    tag

    válasz Realradical #892 üzenetére

    Igazgyökeres, szégyejjed magadat, még rovásírásul se tucc....

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • Realradical

    őstag

    válasz Crystalheart #893 üzenetére

    Nemzeti sajátosságokat és hagyományokat, ami színessé és izgalmassá teszi a világot.
    Én valahol itt látom az emberiség rákfenéjét is. A nemzeti sajátosságok, rasszból/gondolkodásmódból adódó emberi jellemzők azok amik miatt a globális kezdeményezések nem vagy csak nagyon nehezen megvalósíthatóak. Amire gondolok például: Amerika lebombáz olyan országokat ahol van olaj és nem az ő bábkormánya ül.

    Ha lenne egy közös vezetés aminek végrehajtói joga és eszközei lennének, valamint gazdálkodhatna a bolygó erőforrásaival, lényegesen jobban el lehetne oszlatni a régiónként eltérő életszínvonalbeli különbségeket. A szegmentáció az egyes területi egységek között több okból is elkerülhetetlen, de a szegmentált részeknek sajnos nincs közös vezetése. Az EU például egy jó próbálkozás, de nincs közvetlen beavatkozási joga ami szerintem probléma.

    Hogy ennek megvalósítása sci-fi-be illő lenne azt mondjuk bármikor készséggel elismerem. :)

    Things that try to look like things often do look more like things than things

  • moonlight115

    tag

    válasz Crystalheart #895 üzenetére

    Vicc volt.

    Realradical Igen, scifibe illő lenne. Te se fogsz megtanulni rovásírásul, már látom. ;]

    A mesét senki nem olvasta?

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz moonlight115 #897 üzenetére

    Rollerball. Az eredeti, James Caannal, nem a mostani gyöklr akciófilm, amit csináltak belőle.

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

  • moonlight115

    tag

    válasz old rocker #898 üzenetére

    erre gondoltál? Még nem láttam.

    "Holdfényszonátának összedőlt a könyvespolca, mert bétóven sors szimfóniát rakott rá..." /by old rocker/

  • old rocker

    veterán

    válasz old rocker #898 üzenetére

    [link]

    a film vége

    A windows rendszerű telefonok a microsoftnak köszönhetően lassan az enyészet útjára lépnek

Új hozzászólás Aktív témák