Új hozzászólás Aktív témák

• #8 Szevam aktív tag D1Rect #2

  Új Válasz 2022-05-17 14:13:23 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Szevam

  aktív tag

  LOGOUT blog

  válasz D1Rect #2 üzenetére

  Jap!

  Óvodás koromban alul táplált egyed voltam (mondjuk évtizedekig tartott). "Nem tudtam jól" (Blokkoltam, mert izgultam) a szöveget a színpadi előadáson a főpróbán. Errefel kaptam pár pofont és a hajamnál fogva rángatott le a az óvónő. Majd x idő után megkérdzete, hogy milyen cukorkát szeretnék és mutatott párat. Hát volt akkoriban egy hosszúkás drága olvadós rágó, azt a táskájában hagyta, nem kínálta. Természetesen szóltam, hogy nekem az a kedvencem. Többet nem bántott, lehet érezte az árát

  Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

• #25 Szevam aktív tag gygabor88 #24

  Új Válasz 2022-05-18 07:27:16 #25

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Szevam

  aktív tag

  LOGOUT blog

  válasz gygabor88 #24 üzenetére

  Gimiben a fizika/matek tanárnál volt egy léc... Mi csak úgy hívtuk, hogy "A páca'". Amikor a fecsegő osztálytársaim órán nekiálltak a trécselésnek fogta és a tanári asztalra akkorát csapott vele, hogy zengett a füled egy darabig. De akkor mindenkienk. Így a "népharagtól" is kicsit visszafogták magukat.

  [ Szerkesztve ]

  Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

• #80 Szevam aktív tag

  Új Válasz 2022-05-20 08:29:14 #80

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Szevam

  aktív tag

  LOGOUT blog

  Most, hogy látom ezt a vitatkozást, tényleg ajánlom az itt megszólalóknak, hogy olvassák el Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors című könyvét - (Tudom manapság senki nem szeret olvasni mert sok az anyag és hamar-hamar kell az infó ).

  Az eddig hallottak alapján, az itt és a fentebb említett könyv alapján az alábbi a véleményem:

  - Aki tudja hogy rosszban sántikál nagy bajt is okozhat, majd megússza egy pofonnal annak jár.
  - Aki nem tudja hogy rosszat tesz, de valaki elkapja és megússza egy pofonnal, annak nem jár.
  - Aki tudja, hogy rosszank látszik a tevékenysége, de tudja jól, hogy hosszabb távon vagy egy másik "felsőbb rendű?" cél érdekében jó az amit tesz és megússza egy pofonnal (mert aki adja a pofont nem látja át a teljes célt, és nem kérdez), annak nem jár.
  .
  .
  .
  Az összes variációt nem akarom leírni.

  Aki agresszív, az saját magával nincs kibékülve.
  Mások megszényegítése szintén a megszégyenítő mentális gyengeségén alapszik, ám előfordul, hogy a gyerek valóban nagy volumenű eszetlenséget csinál, akkor el kell juttatni a tudatáig, hogy valamit máshogy kell csináljon.

  Agresszor lehet gyerek is tanár is. Nem tudjuk ki mit szívott az anyatejből, illetve milyen korábbi felmenőinek epigenetius úton átöröklött hülyesége miatt, az egyes látott tevékenységekre mennyire agressziven vagy megértően reagál.

  Sajnos jelenleg is csak odáig jutunk, hogy azt mondjuk, hogy szar a fizikai és a lelki bántalmazás. Ezek a rossz dolgok azért történnek szerintem, mert az emberek nem foglalkoznak úgy igazán egymással. Kevesebb lenne a pofon és a megalázás, ha az emberek megkérdeznék egymást legalább, hogy miért csinálta amit? Senkinek nincs ideje a másikra. Gyorsabb ordibálni vagy lekeverni egy pofont minden magyarázat nélkül. Gyorsabb félredobni egymást mint hagyni azt hogy megnyíljunk egymásnak és valódi segítséget vagy támogatást adjunk egymásnak.

  Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. A megismerés pedig nem csak arról szól, hogy ránézek valamire és hiszek valamit az által, hanem arról, hogy foglalkozom vele hagyom, hogy megmutassa önmagát.

Új hozzászólás Aktív témák