Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Lauda

    félisten

    válasz frescho #13 üzenetére

    Olyasmikre gondoltam, hogy annó (akik most nyugdíjasok például) bementél a "gyárba", ""tsz-be" stb, ledolgoztál 40 évet elmentél nyugdíjba. Valahogy "elvoltak" (a többség) a munkahelyen. Manapság ezek az emberek jórészt nem találják a helyüket (aki még dolgozik ezekből az időkből), nehéz sokukat munkára fogni, nem értenek semmit, megsértődnek ha szólnak nekik. Ez szerintem nem véletlen, máshoz szoktak gondolom. Ma ha behoznak egy új gépsort, vagy lemond az autógyár egy rendelést, elküldenek kétszáz embert, ilyesmiről nem mesélnek a "régiek". Banki/állami támogatásokkal épültek társasházak, sok lakást később fillérekért meg lehetett venni. Önkormányzati lakások fillérekért lakhatóak voltak, egy idő után meg lehetett venni, ma ezek nincsenek. Erősebb volt a szociális háló, magasabb volt a táppénz, a munkanélküli magasabb volt és több ideig járt. Minden szarért lerokkantották az embereket. Egy gerincsérv műtét után leszázalékoltak 67%-ra, sok esetben végleg. Ma ezek az emberek kapnak 3 évet rehab ellátáson , havi 35 ezer forintot, utána mehetsz ahova akarsz. Vagy épp nem is kapsz semmit, mert ma úgy nézik a gerincműtétet, hogy azzal meg lettél "javítva". A leukémiások régen simán mentek 67% véglegesre, ma kapnak három évet, vagy épp semmit. Egy pillanat alatt gyógyultnak nyilvánítanak, még ha az állapotod nem is változott, rengeteg valóban beteg ember nem kap semmi ellátást. Mondjuk az is igaz, hogy ma a beteg embereknek sokkal több lehetősége van dolgozni, mint akkoriban, szóval ez a rész pozitívan mozdult el. Szerintem a mai világ sokkal változóbb, jobban, több szempontból kell helytállnod, mint mondjuk negyven éve.

    [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák