Hirdetés

Aktív témák

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Hogy miért pont ide írok ki magamról mindent? Megsúgom. Akik előtt ezeket a gondolatokat nem akarom vállalni, nem ismerik ezt az oldalt! :D

    Ki lennék én? Hát, hivatalosan tanuló, azon belül informatikusnak-szeptembertől 3.éve. És nem hivatalosan?
    Háááát:
    - Mobiltelefon szerelő és nepp kereskedő. (Véleményem szerint a nepper és a kereskedő között a becsület a nagy különbség)
    - Álmodozó, aki egy nap bestoppolja vagy telekocsizza a világot!
    - Barát, azoknak akik szintén így állnak hozzám.
    - Rossz szomszéd
    - Zenerajongó

    Na és mit kell tudni rólam?

    Soron kívül. Sosem tűrtem a hazugságot. Sem a szemétségből jövőt, sem a kegyesebbik fajtát. Én is a szemedbe mondom, te is tedd azt! :)

    Először is, élőben nem vagyok a szavak embere. Amikor valami egy baráttól jól esik, csak pár lightos káromkodás csusszan ki a számon, majd követi egy csontroppantó ölelés. Ez már csak hegyitroll termetem miatt sem kifizetődő az illetőnek :D Próbálok lelkileg segíteni a barátaimnak, de nem vagyok az a közhelyes ember, igyekszem tényleges tanácsot adni, még ha nem is a legszebb stílusban.

    Másodszor. SOKAT káromkodom. Igen, ezt így kiemelve. Szerelgetés, kaja készítés, filmnézés, akármi közben, és néha akaratlanul.

    Harmadszor. Hiszek abban hogy mindennek van oka, és következménye. (We are here for a reason now.) De emellett sokszor mégsem érzem át minek micsoda :D

    Negyedszer. Amikor zenéről beszélünk, nem feltétlen a legújabb slágereket kell keresni. Imádom a harmonikadarabokat, őszintén tisztelem Jacksont és Sinatrát, és szinte akármit meghallgatok, zokszó nélkül.

    Ötödször. Nem vagyok egy erőszakos ember, de ki lehet belőlem is hozni az állatot.

    Hatodszor. Mindennél és mindenkinél többre tartom a kutyámat, mert tudom hogy nála fordítva is így van, és így is lesz.

    Hetedszer, hmm... Egy örök elégedetlen, mogorva ember vagyok a felszínen. Csalódtam már sokat, de nem eleget...

    Nyolcadszor. Nekem nyóc, még ide is írok valamit! 5 embert összegyűjtöttem, akiknek akármikor, akárhol, akármit, akármiben! Nagyjából a sok "igaz barát" és még igazabb ellenség után megvan az az ötös-akikre rábízhatok akármit, akik tudják mi mit jelent nálam.

    Na, és mi az amit ne várj tőlem?
    -Divattanács. Nyáron vágott szárú farmer + póló, télen vágatlanul ugyanez, vagy néha ing.
    -Tippmix tipp. Hidegen hagy a foci meg a legtöbb sport.
    -Tapintatos lelkifröccsök. Tényleg. Aki ismer élőben, az ismeri a stílusom.
    -A hazugság eltűrését.
    -Plázázást meg ilyesmi helyeket. Nem járkálok oda saját ügyekben sem :D

    Hát, egyelőre ennyi, ezt ilyen naplófélének szánom, kulturált módon! :)

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Néha sikerül megnyílnom. Néha olyan embereknek akik viszonozzák, de többször nyitottam mostanában mint fordítva. A barátaim egy része az iskolából, egyetlen egy ember a fórumvilágból, na és az ötödik? :D Vele az érettségis közösségit sikerült röhögve átvészelni.

    Gondolkodtam sokat azon, hogy mi lesz-hogy lesz a továbbiakban. Ott van apám, akit nagyon féltek, aki egy 6 órás műtéten esett túl, és dolgozik- egy ritka szemét főnökkel. Egy nagyon jó ismerősöm, aki napról napra leépül. Azok a haverjaim, akikkel néha pár mondatot váltok, de többet nem.

    Gondolkodtam a céljaimon, azon hogy mi lesz-hogy lesz ha valakivel nem tartom a kapcsolatot. Sokszor aggódok-hogy összejönnek-e a találkozóim, tudok-e valakivel/valakikkel lazítani egy jót, kicsit elfelejteni a világnak a tré részét.

    Általában egyedül telnek napjaim, néha rokonok, vagy 1-2 fentebbi találka ha összejön. Nem bánom valahogy. Sose voltam az a fajta ember, aki 60-70 "tesót" tart maga körül. (Sőt, a megszólítást is csak egy embernek engedem, mert benne van a stílusában)

    Adok-veszek, hogy legyen pénzem. Nagyjából ez éltet.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Nos, hogy is kezdjem. Talán úgy, hogy leszögezem-ha sztorizgatok akkor sajna nem kitaláció. Megírja helyettem az élet.
    Inkább hadd mondjam azt, ennyire szerencsétlen vagyok. Sokat járkálok mindenfelé, ezért elég sok mindent látok, hallok.
    Ez épp elég arra, hogy néha egy-egy kósza röhögést kihozzak a másikból. Pedig lehet én nem nevetek akkor és ott. De ugye
    az idővel együtt bizonyos dolgok máshogy maradnak meg.

    2 év üzletelgetés alatt néha fura arcokkal összefut az ember, és mivel ezt még folytatom, így szerintem sztorik is
    lesznek bőven. Sokan mondják, menjek el stand-uposnak. Ezzel csak az a baj, hogy sokan magukra ismernének, ami nem biztos
    hogy olyan jó lenne nekem. Megelégszem azzal, ha néha olyan emberek röhögnek pár percig, akiken amúgy látszik hogy nem épp
    abban a hangulatban vannak. Ugye ameddig lószar van, addig veréb is. Tehát ameddig szaladgálnom kell, alapanyag is lesz.

    Na de én ki vagyok, mi vagyok? Azt ha személyesen beszélünk, kb.5 perc alatt leszűrheted, hogy nem vagyok én rossz ember.
    Mogorva, csapongó, néha kicsit túl őszinte talán, de rossznak még eddig nem mondtak. Mondjuk ami késik, nem múlik.
    Amit viszont sokszor megkapok az, hogy nem is méltat arra a 2-3 percre az illető, hanem egyfajta rögtön ítélő bíróságot
    játszik, csak épp a tárgyalás hiányzik. Őszintén megmondom, én is ilyen vagyok néha. Szóval annyira nem bánom.

    Ki lennék? Papiron 16 éves diák. Írásban szokásuk 25-30nak nézni a stílusom miatt. Aztán ha össze kell futni, jön a meglepi.
    Mindenesetre, elég furán látom a világot. Van akiket percek alatt el tudok fogadni, van akiket évek alatt sem. Sosem vallottam
    magam hibátlan, tökéletes embernek. Kerestem másban is, magamban a hibát egy időben. De most már ott tartok, hogy sokat adtam és
    keveset kaptam. Barátok jöttek-mentek, inkább mentek. Néha kezdem végre azt hinni, hogy nem mindig bennem van a hiba.
    Néha annyinak érzem magam, amennyinek hisznek. Vannak olyan napok, amikor felkelni nincs erőm, ameddig nincs miért. Viszont sokszor
    van olyan, hogy pörgök, aktív vagyok, este csak az nyom el, hogy másnap is van a világon. Valahogy éltetni tud, ha programom van,
    ha nem egyedül telik a nap.

    Tartom magam ahhoz, hogy legyen kevés ámde igaz barátja az embernek, mint 50-60 "tesója", akikből nagyjából 2-3 olyan válik ki, akikre
    számítani is lehet. Hiszek még abban valahogy, hogy vannak célok, vannak okok, mindenből lesz valami. Viszont abban is, hogy nem egyszer
    kidobott idő és erőfeszítés lesz valaminek a vége. Már nem várok semmiért hálát, sem viszonzást. Amit teszek, azt magamtól teszem.
    Tudom milyen padlón lenni, és milyen nehéz onnan egyedül felmászni. Tudom milyen, amikor nem hagyja a másik, hogy felkelj.
    Tudom milyen egy viszonzatlan barátság, amit igaznak tekintesz. Arról is van fogalmam, hogy egy kis gesztus hogy eshet az embernek.
    Ha valakinek csakannyi kell, hogy megveregessék kicsit a hátát, vagy csak annyit mondjanak, "Idővel minden rendbejön".
    Sajnos tapasztaltam azt is, hogy milyen ha ez elmarad. Azért mert nem vagyok egy öreg darab, azért sajna sokat kaptam.
    Adtam is, nem csak jót. Vállalom is ezt, vannak haragosaim, okkal-nem egyszer magamnak csináltam. Nem vagyok mindenemre büszke- Nem is leszek.

    Valahogy próbálom az élet poénosabb oldalát látni. Sokan nem díjazzák, de én meg a besavanyodott, a földhözragadt emberekkel vagyok így.
    Álmodozó ember vagyok, és nagyjából emiatt nem hülyültem még eddig meg. Az esik a legrosszabbul, ha valaki elbassza a napom, azzal hogy
    nem veszi a humort. Én annak élek valamilyen szinten, hogy ha én jól vagyok, az is jól legyen aki valamennyire fontos nekem. A dolgok ugyan
    nem ilyen egyszerűek, de a kihívás az mindig is kihívás marad. Nem vagyok egy sértődős ember, de azzal az egyel meg lehet bántani, ha simán
    lekoptatnak. És azzal felküldenek, hogy ha kellek akkor hirtelen előkerülnek. Pont mostanában van erre egy elég kellemes példa.
    A megjegyzéseim simán figyelmen kívül hagyják. Pedig hányszor de hányszor jegyeztem meg hogy megint el fognak ezután tűnni.
    Bánni nem fogom az biztos. Legalább nem kell azt látnom, mikor nem képes visszaírni az embernek mert épp rajta van az,
    hogy fontos embernek akar tűnni a kis fotelforradalmár.

    Az a fajta ember vagyok, akinek már szinte vigjátékba illően nem jön össze semmi. Ha lenne valamin egy kis hasznom, tuti elromlik.
    Amikor a legjobban kellene valakivel egy találkozó, tuti akkor nem jön össze. Lassan arra leszek kiváncsi mikor lesz olyan, amit
    nem tesz át senki, amikor valaki tényleg össze akar futni az emberrel, és nem csak azért mert valami önző oka van.

    Szinte megrühelltem az embereket. A legnagyobb vágyam a jogosítvány meg valami autó, minél több időt magamban. Lehet nem jó ez így, de már
    nagyon nem tudok mit tenni. Lehet kellene egy kis környezetváltozás, vagy ilyesmi. Csak semminek nem tudom a miértjét, sem a módját.
    Őszintén, én már csak annak élek, hogy néha valami jó is legyen a sok rossz mellett. Erősnek lenni? Menne talán, de már úgy vagyok vele, hogy
    a felszínen senki és semmi sem érdekel. Lejjebb meg? Na ahhoz meg kell ismerj. Elviselni nehéz lesz, de van olyan ember akinek sikerült, és
    még él. Érdekes módon.

    Egyelőre ennyi. Jönnének még a gondolatok, de valahogy nem megy már. Majd legközelebb...

    2014.07.13-01:00

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Megpihenek.

    Eddig a pontig bírtam. Néha tényleg sok várni, hogy történjen valami. Hogy egyszer ne én keressem az embert. Már lassan ott tartok, úgy érzem senkinek sem hiányoznék. A hetem előre látom mennyire szervezetlen lesz.

    Ha valami összejönne, komolyan nem is tudom elmondani mennyire örülnék. Egy nagyon jó barátom válaszát is hiába várom, pedig vele is beszéltem szerdára. Van olyan, akivel össze kéne hozni, csak ahhoz a hetem többi részét kéne tudni.

    Ahogyan most érzem magam, azt leginkább elkeseredettségnek tudnám leírni. Lefeküdnék aludni, de úgysem tudnék. Maradok valami filmnél egyelőre...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Kilátástalanság

    Nagyjából sikeresen még 4 nap alatt eljutottam oda, hogy semmi de semmi értelmét nem látom már semminek. Néha nem tudom, hogy velem van-e a baj, vagy csak simán ennyire közbejön mindenkinek minden, vagy csak engem kerülnek el. Sokszor az utóbbira gyanakszom valamiért. Egyik "barátom" napok óta nem tudom elérni rendesen, pedig már tényleg illene azért az a találkozó, főleg hogy ott is vannak most bajok ahogy sejtem... Üzletileg is próbálnak hitegetni, nem is tudják ezzel mennyire odavágnak nekem. De ezt már megszoktam.

    Annál szarabb nincs, amikor az ember fent ül a gép előtt ilyenkor is, és várja hogy valaki végre írjon, mert nincs kihez szólnia. De érdekes mód mindig azok kerültek elő akiknek épp kell valami. Már arra sincs erőm, hogy kiosszam őket. Inkább mint valami fasz, csendben és magamban anyázva segítek. Azért azt még remélem, hogy egyszer valakitől, valahol önzetlenül visszakapom. Itt nem feltétlen kapcsolatra gondolok, hanem csak arra hogy valaki nem a zavaró embert, a szart látja bennem. Nem kellene nekem sok. Csak valami kis szar ami kimozdít ebből a szar állapotból ami most van.

    Minden nyár ilyen. Sok embernek buli, részegedés. Nekem néha 1-1 kibontott sör a gép előtt, miközben valakivel eldumálgatok, vagy egy film. Most mondhatnám azt hogy bánom, vagy nem, de inkább a kettő között. Amíg volt a közösségi, legalább volt egy rutinom, egy társaságom ahova bejártam, ahol elvoltunk, stb. És én fasz elhittem, hogy az összejárkálások amiket annyira mondogatott mindenki, tényleg össze fognak jönni. Megvagyok én magamban. Legjobban talán akkor, amikor valami jó zenével a fülemben járom a várost, főképp ha valami bizniszféle miatt. Ott ha valaki nem szimpatikus, legalább azután nem kell beszélnem, elviselnem. Sokan mondják, hogy embergyűlölő vagyok, de abba senki sem gondol bele hogy miért. Én már nem tudok feltétel nélkül bízni senkiben. Feltételekkel se nagyon. Tudom, hogy én sok embernek csak egy ilyen tartalék vagyok, ha nem jönne épp össze a programja. Nem tud érdekelni. Főleg ha jobban érzi magát a másik is, mintha az eredetire ment volna. Csak mostanában már ilyenben sincs részem.

    Nem tudom hogyan tovább. Eléggé szar gondolataim vannak mostanában. Pedig tudom, hogy nem lenne szabad semmi ilyen. És szeptembertől megint daráló, azokkal az emberekkel akik közül nagyon keveset szeretnék újra látni. Megint az órák, az unalom, a szabadság teljes hiánya. Bár, legalább lesz 1-2 ember, akin igaz szégyenszemre, de kiadhatom néha én is az idegbajom. Sokan azt hiszik, hogy én a végletekig türelmes vagyok... Pláne ha az illető csak látásból ismer. Sose az öklömmel, hanem inkább a pofámmal igyekeztem megoldani eddig a dolgokat, és ehhez szeretném tartani is magam ameddig lehet.

    Azt sem tudom, mi lenne a megoldás. Járjak el mindenfelé? Vagy csak igyam magam csatakra mint a sok idióta? Vagy mondjam meg mindenkinek egytől-egyik hogy semmi értelme nincs lassan a dolgoknak, meg hogy elegem van abból, amit sokan csinálnak? Azzal még ezt a kevés embert is lazán ellökném magamtól valószínűleg.

    2014-07-17-02:15

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Apámnak születésnapjára!

    Fater! 48 lettél ma! Te is tudod, hogy pár éve a saját szülinapom sem tartom szinte semmire, de a Te ideid, mind tudjuk miért.

    Nagyon nehéz éven vagy(unk) túl. Bőgtem mint egy gyerek, amikor megtudtam hogy kint vagy a műtőből, és hogy az orvosok szerint minden OK. Amikor elhalasztották először, amikor megtudtam mik lehetnek, akkor nem jött ki belőlem semmi. Valahogy azt szégyellem hogy a kórházba nem tudtam bemenni.

    Negyed év telt el azóta, és hálistennek az orvosok nagyot tévedtek. Valahogy akkor lett egy kis hitem, mikor megtudtam hogy a látásod megmaradt, hogy az arcod ép marad. Hogy jól álltál a dolgokhoz, végigcsináltad.
    Ugyan ezt nem olvasod-legalább is remélem, mert nem ilyennek ismersz-, de gondolom tudod, mennyire nem ment nekem se addig, ameddig meg nem tudtam hogy túléled. Életem legrosszabb 6 órája. Amikor Papa felhívott, hogy kint vagy, akkor éppen Szobról hazafele tartottam, és szégyen-nem szégyen, az egész vonat előtt elkezdtem zokogni a megkönnyebbüléstől.

    Rengetegszer nem jöttünk ki jól, voltak jó korszakok, rosszak, de valahogy úgy érzem, mióta ezt végigcsináltuk, azóta nem tudok rád haragudni semmiért. Azóta nincsenek viták, legalább is emlékezetesek.

    Amikor rosszabb pillanataidban azt mondtad, hogy nem éred meg a 48-at, akkor megmondtam hogy még a 78-at is meg fogod. Azért már megcáfoltalak, és valahogy "győzelemnek" ennyire még nem örültem.

    Mivel már megint itt bőgök a gép előtt, mint egy rossz kisgyerek, ezért én most szerintem ennyivel lezárom.

    Szeretlek Vénember! (és tudom hogy rühelled ha így hívlak, de azért nem ellenkezel most már)
    Remélem még rengetegszer kezdhetek így Neked levelet, akár így "sunyiban", akár a rövidebbet amit meg is kapsz.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Nekem magam ellen kellene fogadnom.

    Viccen kívül, ennyire semmi nem tud összejönni? És a legszebb, hogy már lassan annyira nem méltat senki, hogy sorry... Változzatok csak-nem egy emberből lett féreg. Én már nem bánok semmit a felszínen. Az alatt meg hogy mi van, az mindegy-úgysem hiányoznék valahogy senkinek szerintem. Mindenesetre valahogy nem fogom szerintem sokáig húzni ezt idegileg. Mit kell ígérgetni állandóan, ha nem vagytok képesek betartani? Főleg ha az ember készül is, ha lesz valami jó valamikor. Tudjátok mit? Nem érdekel az egész...

    Az élet szép, meg a lófaszt szép... Azoknak szép, akiknek valami kibaszott nagy szerencsével minden rendben, minden klappol. Én meg kezdem nagyon roncsnak érezni magam. Idáig őszinte voltam mindenkivel, de most már az se megy. A filmekben ilyenkor van az, hogy a főhős vezetés közben elszív egy fél doboz cigit, majd szép lassan lenyugszik. De nekem kocsim sincs, meg nem is bagózok.

    Feladtam. pedig napközben még minden rendben ment, olyan illúzióim voltak, hogy még egy poénosabb írást is kitettem, amit meglepően jól fogadtak. Jött az este, megkaptam azt a rossz hírt, ami az utolsó csepp volt, és kiakadtam... Néha nem csak a jó dolgok találnak be akkor-amikor a legjobban "szükség" van rájuk...

    Már meg sem próbálom azt az álcát fenntartani hogy minden rendben van. Van egy jó ismerősöm, őt tudom még megérteni valahogy. Hasonlóan kellemes dolgok után otthagyott mindenkit aki rontotta az életét. Most itt él Bp-n, egyedül, se kapcsolat, se barátok, semmi. Meló-Haza-Ismétel. És él és virul. Van egy kicsi, ámde saját lakása, egy öregebb, viszont szintén saját kocsija. El tudnék én is így lenni. Csak akkor tényleg ne keressen senki, meg ilyesmik. Család se...

    Valahogy a mostaniban az esett szarul, hogy az utolsó pillanatban és tapintat és minden nélkül. Igen, az én k#rva anyámat... És még amikor megkérdeztem hogy mikorra tegyük át, megint csak az előző mondatomat kell érteni. Nagyon régen tudott ennyi dolog egyszerre padlóra tenni, de most sikerült-több ember együttes erejével és munkájával.

    Maradjunk annyiban hogy igyekszem nem hülyeségeket csinálni... De nem ígérek semmit, mert most előjött minden. Nagyon mélyről-amiket elfojtott rengeteg minden.

    Lehet pár napra meglépek mindenhonnan. Telefonom van ha kell, aki tudja. Aki nem azt meg nem érinti.

    2014.07.23-00:30

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Hogy törődök-e másokkal? Szokásom.
    Valahogyan akármennyire megkapom állandóan, hogy egy egoista, mogorva, belátni képtelen ember vagyok.
    A nagyon külvilágnak ennyit is mutatok.

    Próbálok segíteni ott, ahol lehet. Ha valakinek baja van, próbálom menteni a menthetőt. Csak ugye azt személyesen kell leginkább, monitoron keresztül nem látni mit titkol az ember, mennyire őszinte. Csak a személyessel meg az a baj, hogy ebben a mai, "csodás" rohanó világban mindenkinek csak arra van ideje, amire szán. És néha van olyan ember, akivel nem magam miatt akarok találkozni, hanem tudom hogy annyira van csak szüksége, hogy "nem lesz semmi baj". Én ezt nem nagyon kaptam meg-ezért is csinálom másokkal. Sok emberről van olyan emlékem. Neveket nem mondok szokás szerint, mert ki tudja ki olvashatja ezt itt, annak ellenére hogy nem mondom csak 1 embernek azt, ha ide írtam.

    Az egyik jó barátomat az érettségihez kötelező cucc után sikerült 2-3 jól irányzott gesztussal motiválni, hogy lesz még jobb is. Lekopogom, ugyan azóta nem tudtunk összefutni, és emiatt bennem van a tüske egy kicsit, de most kezdenek összejönni a dolgai, és ez vigasztal.

    Aki ezt látja, róla nem írok semmit, neki írtam eleget! :)

    Sokszor nem értem, miért nehéz őszintének lenni, mikor jó szándékkal közelít valaki, pláne ha nem két napja ismerjük egymást. Tényleg... Ameddig én bízok valakiben, akkor addig fordítva is nyugodtan megteheti, nem sok embernek adtam eddig bizalmat...

    Mindenesetre én már nem várok senkitől semmit. Hálát sose vártam, mert akkor nem lehetne önzetlenül segíteni. Igazából már azt sem várom, hogy valaki engem pofozzon helyre a tréből. Inkább csak rosszat ne tegyen, ha már jót nem tud. Egyre jobban álmodozom egy külföldi állásról majd az érettségi, meg ha lesz valami tovább akkor azután. Egyedül jobb lenne nekem. Most lesz diákmeló, ugyan mindenkinek azt mondom hogy szorítson, de inkább azt remélem hogy nem fog. Nem szeretek emberek között lenni, ameddig nem muszáj. Vásárlást is letudom 10-15 perc körül, bizniszeknél is egy perc fölös időt is kiaknázok. Elvagyok itthon a hangcuccommal, néha ha valakit rá tudok venni akkor tali, rokonok, fater, stb.

    Nyíltam már meg párszor rossz embernek, de megpróbálok nem visszanézni. Ez inkább olyan, hogy ide kiírom, ki tudja ki látja azt amit nem sok embernek mernék amúgy elmondani. Amikor magamról kell beszélni, akkor nem vagyok a szavak embere. Szégyen, nem-néha rágyújtanék. Az legalább egy olyan menekülőút lenne, ami nem több ezer kilométerre van, mint a külföldi meló például. Lehetnék másmilyen, de akkor lehet ennyien se maradnának mellettem...

    2014.07.23-23:35

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Nos, maradjunk annyiban, hogy a mai nap megint egy kudarc... Meló nem jött össze, de annyira hogy el sem jutottam a megbeszélésre. A beígért telefonhívás is elmaradt haveromtól, hogy ráér-e. Lemondani is illik azért...

    De miért írok ki mindent ide? A mindent azért erős túlzás.. Inkább azt, amit hiába mondok annak, akiről épp szó van-de azért magamban tartani sem akarom. Jobbat nem tudok. Üvölthetnék, anyázhatnék, elküldhetném magam mellől azokat, akire legalább néha lehet számítani. Mégsem teszem. Ez szerintem egy fokkal kulturáltabb módja az ideg kiadásának. Büszke nem vagyok rá, mert azon kéne erőt venni magamon, hogy az adott illető szemébe mondjam, hogy éppen hogy érint amit mond vagy csinál. Aki ismer, az tudja hogy nem szokásom sokat kérni. Csak azért szar, ha azt nem kapom meg. Pénzbe nem szokott senkinek se kerülni, időbe max. De ugye itt a nyár, mindenki úgy tervez, ahogy épp akar.

    Ma sikerült egy olyan emberrel hosszabban elbeszélgetni, akit jó ideje nem tudok a barátság után hova tenni. Elvégre vele is a tavaszi szünetben sikerült utoljára találkozni. Most is csak a Skypenak köszönhetően sikerült.
    Van 1-2 ember aki nélkül lazán ellennék, és valószínűleg ők is nélkülem, de valahogy mégis beszélünk néha, megmarad a kontakt.

    Nagyjából már semmit sem bánok, ha nem jön össze. Legjobban annak örülnék, ha ezt a 2 évemet már átszenvedtem volna, és valahogy külön utakra mehetnék. Ha nem is minden téren, de tényleg szinte csak aludni hazajárni. Saját kocsi, munkahely, persze nem egyedül. Csak most meg azt a korszakom élem, hogy mindenki minél távolabb. Én már nem tudok bízni rendesen az emberekben. Éltek vissza a bizalmammal elégszer, próbáltak átverni, sajna többször sikerült is.

    Most mondanám azt, hogy padló-de még nem. Még van egy nagyon apró lépés addig. Be fog következni szerintem, nem is olyan későn. Ugye ne legyen túl boldog az ember, mert akkor egyből jön a hirtelen pofára esés. Na nem baj, megszoktam én ezt! Megszoktam hogy szinte mindenki, az utolsó pillanatban tud csak lemondani mindent. De valahogy ilyenkor csak az az egy tud felháborítani, ha nem közbejön épp valakinek valami, hanem nemes egyszerűséggel fogja magát, és keresztbe szervez. A felszínen igyekszem nem haragtartónak mutatni magam, de azért nem felejtek. És senki se mondja, hogy nincs ez így jól-mert ezt általában olyan emberek mondják, akik ÉVEKIG képesek valami sérelmen csámcsogni, mintha fizetnének nekik ezért...

    Mindenesetre a mai zárásának csak annyit szánok, hogy elgondolkodtam azon hogy pár napra eltűnök. Telefon a családnak, Facebook felfüggeszt, Viber talán, mert ott nagyjából 2-3 ember van akivel beszélek is.
    Aki érdemesebb arra, annak annyit írni, hogy nem rágtam be rá, nem tiltottam le, semmi. Csak simán arra a rengeteg hülyeségre, megjátszásra, rosszindulatra nem vagyok már kíváncsi, ami ezeken a rohadék oldalakon jelen lett mostanában. Aki meg fontosnak tart, már úgyis elkérte-feljegyezte a számom, neadjisten a címem is tudja, akármi. A lehetőségek tárháza ha nem is korlátlan, de elég széles kőrű. Mailcímem is van, amit az Android miatt úgysem tudok kikapcsolni-ott is elérhető vagyok. De erre még szerintem alszom egyet.

    -2014.07.26-00:27-

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Leálltam....

    -Bizniszben, mert nincs hozzá idegzetem. Bukók, szaladgálás, stb. Inkább a csóróbb nyugalom...
    -Magánban, mert nem látok sok mindenben értelmet. Már nem is erőlködöm senkivel, semmin. Aki akar, megtalál, aki nem-annak meg eddig se volt sok dolga. Családom se tud már néha érdekelni. Ha látjátok hogy nincs jól az ember, miért kell állandóan húzni az agyát? Pihenni senkit nem hagytok most már...
    -Melóban, mert ha eddig nem jött össze, akkor nem fog a héten se. Eljátszottam a gondolattal, a pénzzel, de ha nem, hát nem.

    Na, mára csak ennyire futotta, ha neadjisten valaki olvassa ezt a szennyhalmot, és hosszabbra számított, az reménykedjen valami rosszban.

    Na, de volt pozitív is a napban! :D Arról az emberről cikis fotót lelni, akit az egész házban a legjobban rühellek? Minden másra ott a MasterCard! :))

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Magam járom a várost, és ez így jó. El tudok agyalni, nézelődni. Sokan kérdezik, hogy nekem jó ez így? Maradjunk annyiban, hogy a sok kétszínű mocsok embernél jobb, ha másnál nem is. Azt veszem észre, hogy tűnnek el körülöttem az emberek. Lehet annak volt igaza, aki pár napja egyszerűen összeférhetetlennek nevezett. Egészségére! Még tán valami igazságot is látok benne. Amúgy érdekesek vagytok néha, ti itt körülöttem. Az egyik így tessssóóóm úgy tessóóóóm, aztán meg mostanában arra nem méltatja az embert, hogy azt a rohadt telefont felvegye. A másik csak olyan alap dolgokon dőlt meg, hogy amíg ő állítása szerint 1-200 km-re van, addig simán szembejön velem kb. 3 megállóra a lakásunktól. Na, ugyan ezt sose olvasod, de rád azért nem haragszom, mert negyed órát röhögtem a leesett álladon amikor lebuktál. Na nem előttem, de ebbe ne menjünk inkább bele.

    Rájöttem, nem érdemes semmin erőlködni, semmivel próbálkozni. Ha valaki gondolja, akkor majd önként úgy is megkeres, ha meg hiába intézkedik az ember, mert a másik emberben annyi sincs hogy megmondja:
    "Ne is kezdj bele, mert szarni fogok az egészbe, időt se szánok rá, pofázz le azért fél órát a kártyádról hogy másnap lemondhassam, ja hogy még én vagyok a szemét, az én anyámat?"

    Sokszor, sok emberrel üvölthetnék. De minek? Csak magamat húznám fel még jobban, én fáradnék bele valamilyen szinten. Meg ugye mondd meg az igazat-és betörik a fejed, tartja a mondás. Érdekes mód én azon kevesek közé tartozom, aki még a kegyes hazugságot se szívleli. Ha rühellsz, akkor legyen benned annyi, hogy kiállsz és a szemembe mondod. Elfogadom, mert mindenkinek van joga a véleményéhez. Nekem 1-2 emberről így most kicsit más. Na de ha egyszer megkérdezed, akkor lehet nem azt fogod kapni amit hallani akarsz. Beléd gázoltam? Fordítva is így van-azért mert nem mondom állandóan, azért én sem vagyok se kőből, se fából, se akármiből. Az más, hogy sokszor inkább elsimítok valamit a vita helyett, ahelyett hogy elmondjam "Na ez látod nem esett valami hú de kurvajól". Lehet ez a bajom, hogy nagyon magamban tartom a dolgokat, általában a padlóig, de néha még sokkal de sokkal tovább is. Mondják páran hogy ezen változtatni kellene. Még tán meg is kockáztatom, hogy igazatok van! De aki ezt mondta, tegye a szívére a kezét, és mondja azt hogy ő nem sértődik meg egy-egy őszintébb véleményen, ha valaki elküldi a jó büdös picsába bizonyos tetteiért. Na ugye? És csodálkoztok, hogy néha a magamban morgást választom inkább ehelyett? Kíváncsi lennék, hány ember maradna mellettem-körülöttem, ha mindig egyből mindent mindenkinek az arcába mondanék. Szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, de inkább ne legyen igazam. Na majd egyszer eldől ez is.

    Mindenesetre, én most egy jó darabig nem tudom szépen látni a világot. Ezek a billentyűk több őszinteséget "láttak", mint amire mostanában élőben futotta. És lehet jobb is. Ma végre világosan ki tudom mondani azt, amit eddig nem mertem. Nekem. Már. Mindegy.

    2014-07-29-0:55

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ezt nem vártam tőletek... Sok mindent igen, sok dolgot el tudtam a tulajdon családomról képzelni, de azt nem hogy pont azok basznak padlóra akik állítólag szeretnek... Csináljátok Ti is. így sem érzem eléggé nullának magam. Komolyan! Mi jöhet még? Ennyi volt a bizalom felétek is. Tényleg alig várom, hogy a 18at betöltsem, és elhúzzak itthonról. De lehetőleg minél messzebbre. Azért komolyan... Szavakba nem tudom önteni mekkorát csalódtam bennetek. Nem... Nemmegy... Nem bírok perpillanat az idegtől nagyon gépelni se, nem hogy beszélni. És semmi nincs itthon ami lenyugtatna. Komolyan, évek óta most éreztem először hogy meg akarok dögleni a fenébe... Legyetek boldogok aztán. Mert mindig csak azzal tudtak jönni hogy legyek ilyen, legyek olyan, kezdjek ezzel valamit, kezdjek azzal valamit. Na de érdekes mód 0 elismerés! Jobb lenne itt nélkülem. És legalább most ne lennék egyedül...

    Mert ordibálni a másikkal az nagyon megoldás., És persze a legrosszabbkor és olyan miatt amiben épp ott és akkor kurvára tehetetlen az ember-mellesleg az egyetlen dolog amiben az örömét leli...

    Köszönöm, tényleg! Ilyen család mellett minek ellenség?

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Várakozás vagy hamis remény lenne az, amit művelek? Magam sem tudom.
    Nem várok többre, mint hogy valakinek beugorjon, hogy mi lehet velem, hogy rég látta a pofám, vagy akármi. Komolyan. Nagyjából csak ezért vagyok fent még a közösségi moslékoldalon, ezért tartottam meg a régebbi telefonszámom, hogy az a pár ember aki néha akar valamit, el tudjon érni. Csak tudom, hogy szinte semmiből nem lesz semmi. Már van olyan ember, akit meg sem kérdezek, hogy mi lesz azzal amit halasztunk? Minek? A munkámmal is úgy vagyok, hogy már 2 napja hívnia kellett volna a közvetítőnek, aki a saját fiával is kibaszik így, de nem baaaaj! Én lekopogom, anyagilag eddig mindent meg tudtam oldani, ha már többi a többi témában folyamatosan elbukom...

    Maradjunk annyiban, hogy mostanában már arra sem marad nagyon erőm-hogy ide kiírjam mi bánt, mi nyom, min agyalok. Elmondani sincs, marad a magamban tartás. Végülis-évekig ment. Megint mehet annyi ideig, mert ugye már az egész itt tét nélkül megy. Szeptembertől megint vissza az egészbe, bent jöhet az hogy nem zavar semmi, itthon meg ki lehet szépen az összes felgyülemlett szart engedni. Azt az egyet remélem hogy legalább az osztály egy fokkal normálisabb lesz, és nem bukik le valami gyökér, pláne ha többen-bandában teszik ezt.

    Ma ennyire futotta, alváskönnyítőnek.

    2014.08.03-01:25-26

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Az a régi lakás... Az otthonom. Komolyan, átlag ember el nem bírja képzelni, mi tud hiányozni egy kicsi, zajos, szar elrendezésű lakásban. Annyi, hogy ott boldog voltam. Nem éltünk jól, sőt a napról-napra talán a legjobb kifejezés. De nem tudott meghatni. Kapartam, bizniszeltem, rohangáltam-azért hogy meglegyenek a dolgok, meglegyen a látszat is, stb. És mi a legérdekesebb? Láttam akkor mindenben értelmet. Reggelente kómásan bámulni a folyosóról ahogy nyitnak a boltok. 7:11-re lemenni a megállóba, azelőtt meg 6:58-ra, hogy elérjem a 103-ast. Az akkor még nagyon jó barátommal csövezni a ház előtt, és röhögni mindenen, ami ott történik. Döngetni a zenét az ős öreg 2.1-en, amit úgy kaptam valahonnan, és ma már a laptopom hangszórója is tisztább nála. Megbízni a szomszédokban. 40 ezer ft-ot átvettek helyettem, és óra közben képesek voltak felhívni. Pedig akkor a postás is helyettes volt, meg nem mondta volna ki az. Azok az elnyúlt haveri filmezések, amikor hajnali negyed 3-kor sétált haza az ember. Ezek főleg egy korombeli menőgyereknek semmit se számítanak, de nekem az volt az ÉLET.

    Itt meg. Akivel haverkodhatnék a házban, azt rühellem-és él bennem az inger hogy a kemény 1 év korkülönbségemmel élve felpofozhatnám. A többi szomszédot vagy nem ismerem, vagy már írtam róluk nyilvánosan, vagy csak említésre sem méltóak. A tömegközlekedés egy halál, a környéken sincs nagyon ember akivel el lehetne lenni, vagy akármi. Mondjuk én szeretek úton lenni, de mostanában senkihez sincs. 1-2 nevet ha meglátok a chaten, már inkább zárom is be az egész oldalt úgy ahogy van, mert csak felbaszna az, hogy szarik arra-akit a barátjának tart. Sokszor van 1-1 zene, amit emberhez tudok kötni. Néha szép emlék-de sokszor rohadt keserű tud lenni. Főleg, ha épp egy adott ember okozza a gondot, és emellé még a zene is rá emlékeztet.

    Páran mondják, hogy megfutamodni a gyengeség jele, de nem hat meg. Amint lehet én "futok". Maradni itt, ennyi megbízhatatlan-sunyi ember között már nem látom értelmét. Annak mondjuk a mondhatni jobb korszakomban sem láttam, de akkor még élt bennem valahogyan hogy az emberek nem mindig rosszak. De mára rájöttem, hogy a kivétel erősíti inkább a szabályt. Perpillanat 3 emberrel beszélek napi szinten, a többi állítólagos "barát", akikért eddig tűzbe mentem volna, tehet egy szívességet. Főleg, hogy az okot nem mondaná el, hogy csináltam-e valamit, felbasztam-e, akármi. Inkább ha így is van, akkor is csak duzzog magában, akit életében először találtak pöcsön... Még elképzelem az arckifejezést is, ahogy stimmel. Na de ha kimondja az ember azt-hogy valamiről nem véleménye van, már egyből az ilyen emberektől jön a hárítás. Sokszor megoldásnak tartják, csak aztán nem fogják érteni hogy "Most miért sértődtél be?", mert persze ez a sablon kérdés elég sokszor megjelenik, ha valakit egy kisebb időre simán bojkottálok. Az ok-okozat elv nem ismerős? Hm?

    Én már csak annyit kérek, hogy ha nem tudsz-vagy nem akarsz segíteni akkor legalább ne vidd bele a nagyobb szarba a másikat. Mert azzal jobban jár olyankor az ember, ha simán kimaradsz a dolgokból. Baj abból még eddig nem lett.

    =====2014-08-04-00:50====

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ha padlón vagy, az a megoldás hogy lehúzod a másikat? Ebben neked mi a jó? Igen, hozzád beszélek. Mi neked abban a jó, hogy ha szar kedved van, elintézed hogy a másiknak is csak az lehessen? Komolyan. Nem tudlak érteni. De nem is akarlak. Látom, ahhoz nem tudod tartani magad, amire nem egész két napja kértelek. Fel illene fognod, hogy meghallgatlak, segítek-de nem azért hogy nekem legyen utána még ennél is rosszabb.

    Várom, mikor mondod le az utolsó pillanatban a dolgokat. Van még egy órád kb. Na, annyi pont elég arra, hogy "közbejöjjön valami", ahogy ismerlek. Csak ígérgetni tudsz te is. Főleg hogy ezt most te találtad ki, és tudsz arról hogy nem tudok most egy kis ideig csúsztatni. Bár, eddig sem értettél meg semmit, most sem fogsz.. Vagyis nem akarsz.

    Én itt vagyok, én várok. De szerintem szokás szerint a semmire. Ja, és ha ugyanaz a bunkó hangulatod lenne, mint ahogyan írsz-inkább mondd le a picsába. Jobban járunk mindketten.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    válasz Earl_Muttley #15 üzenetére

    Azért 2,5 év alatt nem egyszer okoztál csalódást, de ma megint sikerült még saját magad is felülmúlni. Aztán 2 óra múlva meg mint ha mi sem történt volna, poénkodsz. Tudod, hogy fontos lett volna, meg alapból nem is én találtam a mostanit ki. De veled ellentétben, hajlandó voltam megszervezni. És tegnap elmondtál valamit, amivel most nagyon vissza tudnék élni, de nem teszem meg-mert azzal lesüllyednék a te mocsadék szintedre.

    Mostanában nagyon kevés ember van-akiben nem csalódom. Csak sosem értem, miért én kapom ki az olyan embereket, akik folyamatosan csak az idegeim felküldésében segítenek, de abban kérés nélkül, és teljesen önzetlenül. Csak nem értem ebben mi a jó nekik... És ha jön esetleg a kedvesebb vélemény, egyből a sértődésre futja csak.

    Tegnap megkaptam egyik tényleges barátomtól hogy többre tart egy csomó nőnél, és mindig számíthatok rá. Ez jól esett, tényleg el is beszélgettünk mindig is-csak személyesen nem jöttek össze a dolgok sose. Nem bánom annyira, mert legalább az őszinteség itt megvan.

    Maradjunk annyiban, hogy lassan már ott tartok, hogy kurvára semmi értelme sincs az egész életnek, csak várni a pofonokat, az öv alá csúsztatott ütéseket, amik a padlóra nem elég erősek, de annyi kraft van bennük hogy annak a közelébe juttassanak.

    Szeretném mindenesetre annak a 2-3 embernek megköszönni, akik visszarángatnak néha, és sikerül is nekik kis erőt verni belém. Arról meg tételes névsort lehetne vezetni, ki, mivel, és milyen okból-vagy épp ok nélkül- próbált meg levinni oda, ahova ő való. Csak ha azzal foglalkoznék, még jobban feltörnének azok, amik fájnak így is. A hátam meg jó pár embernek nem üzenetrögzítő, van szemem is, oda kell belemondani, és akkor még a válasz is azonnali ám. Lehet sokan nem kedvelnek a pofám miatt, de nyalni senkinek sem fogok. Nem tudok, és ha tudnék, se akarnék. A nyílt ember jobban meg tudja válogatni a környezetét.

    ===2014-08-06-00:05===

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Amikor sokadszorra is hiába próbálkozik az ember, hamarabb jön arra-hogy fel kell adni. Rájöttem. Már nem kérdezek senkitől semmit. Minek? Tudom a választ. Eltelefonálok egy kisebb vagyont, hogy lemondják az utolsó pillanatban. Várom a kurva zöld pöttyöt a neve mellett, hogy valószínűleg potyára tudjak szervezkedni. És mi lesz a vége? Csalódottan elmegyek sétálni, vagy döglök. Elbaszom a pénzt amit az alkalomra tartogattam. És semmi jó nem lesz. Nem vagyok egy agresszív ember, már csak azért sem mert több bennem az indulat mint az erő, de annyira meg bírnék 1-2 embert ütni... Akik eljuttattak odáig, hogy nem tudok aludni, hogy mindenben a negatívot látom, hogy lassan ölni tudnék a bennem felgyülemlett fájdalomtól, mielőtt engem talál még jobban telibe.

    Majd egyszer rájöttök talán, hogy néha emberként kellett volna ezt a balfaszt kezelni, kicsit törődni azzal, hogy neki is volt ami szarul esett, még ha jobbnak is tartotta hogy inkább lenyeli a véleményét, és "nincs harag, lesz még alkalom"... Tudom nem vagyok se egy szép gyerek, se egy élmény társaság, csak ha egyszer rám szántál annyit hogy megismerj, akkor néha 1-2 órát is szánj arra, hogy kicsit ellegyél az emberrel. Főleg ha utána neked is jó, és ezt képes is vagy bevallani. Maradjunk annyiban, hogy nagyon kevés ember van, akitől én már akármit is merek kérdezni. Mert én csak rosszkor lehetek rossz helyen-csak rosszkor írhatok, csak rosszkor hívhatom az embert. Sose volt még olyan, hogy valaki ne úgy vegye fel azt a rohadt telefont,hogy "később hívlak", amiből nem lesz semmi általában. És néha 1-1 emberről beszélek itt, de legtöbbször több embert gyúrok itt egy karakterbe össze, mielőtt valaki magára ismerne, és az itteni álcámnak annyi lenne, amit semmiképp sem akarok. Névtelenül, arctalanul jó ide kiírni a dolgokat, a bajokat. Végül is ugyanúgy süket fülekre talál, mintha az adott illető a szemébe kapná, csak így elmarad a sértődés. És a legrosszabb, hogy kegyelemdöfésként még képes vagyok néha én elnézést kérni a véleményemért. Olyankor még magamtól is hányni tudok. De annyira nincs sok ember mellettem, hogy én meg tudjam mondani a véleményem, és szarhassak a következményekre. Csak néha olyan emberek nem veszik észre, hogy mennyire fontosnak tartom őket, akikre tényleg örülnék ha legalább egy kicsit számíthatnék. De nekik ott vannak a "tesóik", akikért lazán leszarják az embert. Na mindegy, legalább ez is kijött. Majd egyszer TALÁN lesz merszem ezeket kimondani is...

    Szokták mondani, hogy ami nem öl meg az megerősít. Cáfolnám... Ami nem öl meg, az lassan ledönt, előveszi a gyenge pontjaid, megteszi hogy szarul érezd magad, hogy ne bízz semmiben. Tehát, végül ugyanúgy padlóra tesz, csak lassabban mintha kiütne.

    ===2014.08.10-01:31===

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Hogy mit remélek? Egy nap valaki, valahol észrevegye mennyi jót adtam és mellé mennyi szart kaptam. Többet nem kérek a sorstól, csak azt hogy valaki egyszer visszaadja a dolgokat. Én a rosszat nem fogom, engem nem úgy neveltek, és lehet ez a legnagyobb baj. Ha néha kiálltam volna a véleményemért lehet még magányosabb, de egyben boldogabb lennék. Magam sem tudom! Sose fogom megtudni. Amint lehet magam mögött akarok mindent hagyni. Mit hagynék itt? 1-2 embert akinek TALÁN hiányoznék, sok embernek megkönnyebbülést, egy üres ágyat. Ennyit ér ma egy ember. Néha nézem ezeket a népszerű páwagyerekeket. Semmi de semmi bajuk, pózolnak egy szál fasztakaróban facebookon, meg a party hard képek... Ha úgy néznék ki, akkor se tudnám magam ilyen közröhejjé tenni. Az életem meg nem nyilvános, nem tartozik minden jöttmentre. Ha egyszer rendbe szedem magam, a belsőm akkor is ilyen marad. Eskü.

    Sok embert nem tudok hova tenni. Nők tettek tönkre több éves barátságokat, ahol a kedves ember inkább az új muff mellett maradt a megszolgált barát helyett. Tettek nemegyszer parkolópályára "tesssóóók" miatt, hogy ők most érnek rá. Olyan embert nem találtam még, aki sosem baszott fel. Nem is fogok. Akkora adag felgyülemlett stressz és idegbaj van bennem, hogy már sehogyan sem tudom kiadni. Az alkohol azt segíti hogy kiadjam magamból, kiírjam, kiüvöltsem. Segítségkérésnek lehet nézni, de ez nem az. Nekem azok tudnának segíteni akik a sok szart okozták, hogy végre ellensúlyozzák egy kis jóval is, bár tudom ilyet nem szabad kérni a mai világban, ahol mindenben a külsőre és a pénzre megy az ember. Nem vagyok egy szép gyerek, és a pénz is inkább elkerül mint felvet. Dupla bukóval indulok a legnagyobb versenyben. Ezt hozta az élet. Többet nem is várok, nem is fog, nem is kérek. De ha egyszer nem tenne valaki parkolóra, összejönne 1-2 emberrel a találkozó, akkor lehet felállnék a padlóról, leverném magamról a port, és továbbmennék. De sokan nem képesek felfogni mennyire fontosak egy ilyen hülyének mint én. És nem is fogják, mert nekem valami aberrált érzékem van arra hogy kifogjam az olyan embereket, akik kapnak, de sosem adnak, mert egy jöttment barom nem tud olyan fontos lenni mint aki régebb óta vagy más viszonyban ott van de közben szarba se veszi az adott embert. A magam fajta meg még mankóval sem érhet előbb célba. Sok emberről kívánom bár ne ismertem volna meg. Akit az aprós oldalról ismertem meg. Ha akkor odaadom egy ezressel kevesebbért a megszolgált Nokiám, akkor nem ismerem meg, és nem lett volna egy szép, meg majdnem 2 nem olyan szép évnyi "barátság", a korkülönbség és hasonlók ellenére. Meg akit a közösségin ismertem meg. Mióta nem kell egymást kényszerből látni, azóta fb és ennyi. Barátságban szerintem az a személyes nem nagy dolog. Mindenesetre ő legalább még csak tettekkel bántott meg, amik meg ugye könnyebben megbocsájthatók mint a szavak adott esetben. Ő most nyaral, legalább nem kell látnom, hol kikkel részegedik le ahelyett hogy azt a közel másfél hónapja húzott 2 órát rám szánná a laza kis életéből. Tudom hogy megérted min mentem keresztül, de anyagilag nem fogsz rajta keresztül menni szerintem sose. Nekem erre a 4 évre ráment a külsőm, a lelkem, pár baráti kapcsolat. Baja mindenkinek lehet, és van is-de sokkal jobb lenne ha Te is kiadnád magadból. Majd remélem lesz benned annyi hogy valamikor te erőlteted rám a találkozót. A számom tudod!

    Röviden ennyi, sok témáról tudnék írni, de nincs az az alkoholmennyiség, ami a két év alatt elfojtott bajokat kierőltesse belőlem. Ha elém állna valaki és a leggyengébb pontjaimat ütné-rúgná tropára akkor sem tudnék ezekről beszélni. Max. nagyon "jókor", nagyon "jó helyen", a lehető "legjobb és megbízhatóbb" embernek. Na de a sors mint tudjuk ilyen. Egyik pillanatban ad, aztán jól tökön rúg. A pofon ide nem elég fájdalmas...
    Aki férfi ember, átérzi miért mondom.

    ===2014.08.11-01:15===

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Mondhatni rájöttem mi a fő baj. Ami az igazi, lentebbi padlót okozza. Ahhoz, hogy megleljem ezt, sok minden kellett. Egy filmszakadásos részegedés, egy spicces-és egy őszinte másnapos beszélgetés anyámmal, két átsírt éjszaka, és egy őszinte beszélgetés nagyapámmal.

    Sose volt gyerekkorom. Semmi szép és jó emlékem nincs az egész eddigi 16 évemből, amit nem barátokhoz-esetleg idegenekhez köthetnék. A családomtól semmit. Vitában, üvöltözésben nőttem fel. Menekültem ahova csak lehet. És nagyjából 1 héttel ezelőttig egyszer sem győzött le ez. Mi kellett hozzá? Egy Balatoni nyaralás, egy alvás nélküli éjszaka. Nekem nem adatik meg az, ami nagyon sok korombelinek. Nálunk már nem lesz az, hogy a szüleimmel beszállunk a kocsiba, és elindulunk nyaralni, papámékhoz, vagy akár csak vásárolni. Nekem a szó rendes értelmében 4 éve nincs családom. 4 éve nincs olyanra lehetőség, hogy akárhol együtt lássam anyám-apám. A ballagásom óta nem is láttam őket egy légtérben. Nekem már anyámék és apámék vannak. Mindketten boldogok, mással. És ezzel úgy vagyok, hogy egy pótolhatatlan alapot vett el alólam ezzel a sors. És a lelkem mélyén elkezd fájni minden, amikor meglátok egy rendes családot akárhol. Egy képet ahol valahova együtt mennek. És sokan azzal jönnek, hogy mindenbe beleszólnak a szülei, nem engedik el bulizni, meg az ilyesmik. ÖRÜLJETEK AMEDDIG EGYÜTT VANNAK ÉS ELFOGADNAK. Mert cserélhetünk is ám, csak akkor nem lenne az nekik jók. Apám se kezel már a fiaként. Szeret, mert biztos szeret, de annál többet nem bírok már elképzelni. Amíg ők úgy élnek, ahogy sokan megirigyelnék azt-addig az is hidegen hagyná, ha kajára nem lenne, "mert kisfiam, nem én választottam ezt...". Nem tudok rá haragudni... Sok emberre se nagyon, de rá főleg nem. Én lettem volna a legjobban magam alatt, ha baja lett volna a műtét után, de csak megkönnyebbülés lett, jó kedv az nem. És amikor egy apát látok röhögni a fiával, ellenni jól, poénkodni, olyankor üvölteni vagy sírni tudnék. Ha épp kocsiban ülnék-ütném a műszerfalat és sírnék. Sokan azzal próbálnak motiválni, hogy lehet emiatt a nehéz korszak miatt nem lesz nekem gondom majd később. Én ezzel nem tudok valahogy egyetérteni. Vannak hegek, amik ott maradnak az emberben. Maximum, ha egyszer nekem lenne gyerekem, megpróbálnék nem olyan lenni majd... Csak valahogy sosem érzem embernek magam. Semmim nincs meg, amit a biztos élethez mondanak. Se pénz, se család, se társaság. Ehelyett vannak kételyek, egy borzalmas külső, egy még borzalmasabb belső, és az álmodozás-ami nem fog előre vinni, csupán még rosszabbá tenni a valóságot amibe visszatérek. Miközben ezt leírtam idáig, többször meg kellett állnom, mert elhomályosodtak a szemeim. És ezt a kevés dolgot odaadnám-amim van! Miért? Egy boldog családért, vagy legalább pár szép emlékért-ami a szüleimmel történne. Csak ugye ez nem egy mese, ahol kívánhat az ember. Akkor nem a lottóötöst kérném hanem ezt!

    Mondhatnám hogy leszarom, de igyekszem csak az őszinte igazat mondani, pláne ide kiírni, amit 2 embernek engedek tudni. Aki meg ismeretlenül néz be ide, nem ismer-legalább is remélem. Itt arctalan és névtelen lehetek legalább.

    Lassan eljutok odáig, hogy az utcára se akarok kimenni. Az oldalakra se akarok felnézni. Amikor az ember padlón van, akkor mindenhol a boldogságot veszi észre. És eközben halkan szól a zene. Az álarc már hiába van, el se próbálom takarni a bajaim. Mert akkor még többen igyekeznek azokat tetőzni. 1-2 dolgot elhiszek hogy akaraton kívül csinálnak, de hülye még nem vagyok. Tudom ki ás alám, és kinél sikerült csak rosszkor rossz helyre kerülni. Persze ott a természetes tanácstalanság is, amikor nem tudom hova tenni épp az adott embert, vagy csak épp a tettét. Ugyan emberek vagyunk, ezért néha tévedhetünk, na de mindig...?

    Ilyen még nem volt, mint most. Sírva még egy bejegyzést sem írtam, nem hogy ide- de sehova. Olyankor mindig elvonultam a világ elől, telefon-gép off, alvás vagy film on. Csak most valahogy úgy érzem, ha ez itt vissza lesz fojtva, akkor megint nem leszek képes évekig beszélni a dologról-és azzal csak magamnak ártanék még ha lehet ebben is jobban. Így még valami minimális esélyt látok, hogy egyszer jobban lehetek! Persze, csak ha nem jön semmi közbe, pedig közbe fog jönni. Mindig közbejön! Olyan még nem volt, hogy derűre ne jött volna amint lehet ború. Hogy ha valami egyszer összejön, utána tuti ne jöjjön össze legalább 5 dolog zsinórban. Pedig lehet 1-2 sikerélményen kívül nekem egyelőre nem kellene más, hogy elnyomja egy kicsit a dolgokat. Ja de-hogy az embert a saját apja egy jó ismerős helyett a fiaként kezelje.

    És még én hülye, hiszek abban hogy egyszer ez is rendbe jön. Abban is hiszek, hogy egyszer a "barátaim" ne csak akkor hívjanak fel, ha éppen kell valami, vagy éppen füstbe ment az aktuális tervük. Olyanról, hogy rendbe jöjjek minden téren, külsőleg-belsőleg nem is álmodom. Hogy leszokjak arról, hogy a szar kajákba, esetenként az italba, a filmekbe és ide meneküljek? Előbb esik piros hó. Vagy előbb jön össze bármelyik előző. Az legalább megnyugtat, hogy még a kutyám nem talált helyettem mást-akit felvidíthat, aki körül lehet amikor ott van az illető. Az az összes többinél is rosszabbul esne. Az emberektől már nem várok nagyon semmit. Ha ezt tettem, azt még jóra nem vezetett, és ha ráveszem magam erre mégis, akkor valószínűleg csak meg leszek ebben a gondolatomban erősítve. Hogy pozitívan csalódjak? Láttunk már sokkal nagyobb csodákat is.

    Mindenesetre, nekem ennyire is alig tellett. Ezt a bejegyzést végigkönnyeztem valahogy, ez évek elfojtása, és az hogy mindig volt valami fontosabb-ami előtérbe került. Na de most, hogy nem kell úgymond pörögnöm, sajnos ilyesmikre is egyre gyakrabban jut idő. Pláne, ha még az eső is elkezd esni, mellé a vihar is üvölt és tombol. Akkor még jobban illik a hangulatomhoz. Én már csak egyre kérem az embereket, de arra nagyon. Hagyjatok engem békén. Ha nem tetszik a véleményem, ahogy kinézek, vagy csak simán valakibe bele akarsz kötni ----> menj tovább! Köszönöm!

    ====2014-08-14-00-26====

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Holnaptól nem érdekel már a folytatás... Hallatszik a laptop hangszóróiból. Ez a zene valahogy röhögtet. Ha már más nem tud. Sajnos van egy-két dolog, ami sose fog változni. Lehet nekem kellene kicsit másképp, azaz még rosszabban látnom a kedves embereket...

    Ma megtaláltam a baráti-haveri kapcsolataimra a legjobb hasonlatot- Olyan mint egy régi, olcsó és túl extrázott autó. ---> Egy hibákkal teli dolog, amibe 1-2 élményért beleölsz egy csomó időt és pénzt, aminek a nagy része csak füstbe megy!

    Mára csak ennyit akartam...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ahogyan telik az idő, és kezdek anyagilag helyrejönni, annyira romlanak le a létező összes többi területen. Bele se merek gondolni, hogy ha elkezdenének az apróbb kis bizniszek is összejönni, az nekem mibe kerülne a maradék jó dolgaim közül...

    Apám. Komolyan! Mit vétettem ellened? Mit nem tudsz elfogadni bennem? Évek óta egy pozitív szavad, egy dícséreted nem volt hozzám. Olyanról meg álmodni se merek, hogy elismerj. De ma betetted azért a kaput.
    Ma megkaptam a csavargót, a léhűtőt, hogy mennyire nincs semmi esélyem így, hogy hülye vagyok. Nem tudom ki nem képes 24 órát kettesben tölteni a fiával. Amit a szüleiddel művelsz, az meg maga a szégyen. De ma megkaptam azt is hogy én ezt is rosszul látom... Amikor a válásért tettél felelőssé, akkor telt be a pohár. Azért azt te sem gondolhattad komolyan, hogy a ti összeférhetetlenségetekért én voltam a felelős.

    Ha az ember a barátaiban csalódik, utána a távolabbi családjában, akkor végül miért kell a saját faterját is félreismernie? Nem ismerted be azokat, amiket érdekes mód anyám képes volt egyből. És leszartad hol vagyok, annyi sem volt benned hogy erre személyesen keríts sort. Telefonon, mintha valami haverod lennék. Na látod, nagyfaternak ebben IS igaza volt. De tudod, nem baj! Kapcsolatban vagy, most boldog vagy aztán ha egyszer nem leszel az, akkor majd nem lesz kikhez menned. Hozzám meg pláne nem. Ha így folytatod, akkor már nem sokáig látjuk egymást. Lejárok néha, végignézem, ahogy folyamatosan a lelkembe gázoltok, hogy órákig néha felém se néztek. De én ezt is elviseltem. Anyám kezét egyszer sem fogtad meg, amióta emlékszem bármire is. Most meg nem tudjátok elengedni egymás kezét fél percre. És képes vagy nekem anyámat fikázni, hogy mennyire jobban elvagytok, békében-stb. Érdekes módon a "nevelt lányoddal" kijössz. Csak épp a saját fiaddal nem, akit állítólag szeretsz.

    A baráti kőrömről már ne is beszéljünk. 2 emberrel beszélek, a többi csak akkor talál meg, ha baja van, vagy ha unatkozik, netalántán kell is valami. Komolyan, miért nem vagytok képesek néha anélkül is írni az embernek? Mást nem álcából. Sokeszűek... Na mindegy... Ma azért nagyon sokan eljutottatok egy pontra nálam.

    Máraennyi.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Az ígéret szép szó... lenne ha betartanátok. És pl. amikor annyiról van szó hogy pár mondatot váltunk ameddig épp elérhető vagy. Se idődbe, se pénzbe, se erődbe nem kerülne.

    Nem értelek titeket most már komolyan. Alap dolgokra nem vagytok képesek a másikért, folyamatosan csak a rohadt önzőségeteké a főszerep. Ha majd bajban lesztek, akkor jó lesz a másik, attól függetlenül hogy épp ki az. Aki kapcsolatban van, annak miért jó hogy hirtelen elfelejti a barátait, néha még a családját is? Majd ha jól pofára esik utána meg várja, hogy mintha mi sem történt volna, nyalogassa az ember vele a sebeit. Hát bocs, de az nem fog szerintem segíteni ebben, akinek éppen ilyen ember okozott szintén sebeket. Annál undorítóbb dolgot meg nagyon kevesebbet tudok, ha a barátnő szavára előbb ugrik az ember, mint azéra akit sokkal régebb óta ismer. Tudok én 1-2 titkot, de egyelőre ezek még bent maradnak.

    A becsület hova lett? 1-2 ezer forintos tartozásokkal sunnyognak olyan emberek, akik sokkal hamarabb megszereznék az adott összeget. Olyan dolgokat teregettek ki a másikról sima kicsinyes bosszúból, amik sokat jelentenek az illetőnek. Nem vagytok képesek segíteni a másikon. Ha éppen olyan kedvetek van, a Dunának is mehet a másik, mert magadnak csak TE, TE ja meg TE létezel...

    A legkisebb dolgon hónapokig tudtok rágódni, és haragudni az emberre, de nektek meg mindent szabad, titeket senki sem kérhet számon, ha valaki mégis megteszi, annak meg a k#rva anyját. Egyszer úgyis emberetekre fogtok találni. Én lehet gyenge vagyok 1-2 dologhoz, de más nem lesz az, és akkor remélhetőleg a nevemben is kaptok. Az biztos, hogy a szemembe ennyit nem hazudtak, mint az elmúlt hónapokban. Mindenesetre azt nagyon várom, mikor fog valamelyikőtök lebukni. Mit tudom én, azt mondja Nyíregyházán van, miközben a Boráros téren futunk véletlen össze. Kocsival meg még rosszabb. Ki tudja mikor épp ki húz el melletted, mikor 300 km-re hazudod magad... De ez is csak becsület kérdése, megmondani hogy nem érek rá mert ezzel vagy azzal van dolgod vagy akármi, csak az igaz legyen.

    Egyik barátom, akit igazából csak azért nem nevezek nevén, hogy anonim maradjak, megfogalmazta hogy mi van velem. "A kilátástalanság magasiskolája. ,[...] tudod hogy kocsit kell szerezned, mert az segíthet, Folyton csalódsz az emberekben, de nem dobhatsz el magadtól senkit, mert egyedül maradnál.."
    Hát, igazad van-és ezt tudod jól.

    Mára ennyi. A jövő heti 2 ígéretre meg kiváncsi leszek...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ma valakinek írtam apám legkehesebb autójáról, az öreg Vectránkról. Pár helyzetben nagyjából egyezem azzal a kivénhedt ronccsal. Ha nem is a topon, de még igyekszem valamennyire rendben tartani a dolgokat. Mondjuk ahogy annak a vashulladéknak kellett volna, lehet nekem is csak annyi kellene hogy egy minimálisan megbecsüljenek... Annyi sikertelen próbálkozás után minden téren, már nem látok semmiben lényeget. Pénzt is csak látszatból csinálok lassan, hadd legyenek abban a hitben hogy még valami érdekel és mozgatja az agyam. Pedig az igazság az, hogy nem. A bukós cuccaimat is kiszórtam most. Nem érdekelt mennyi jön vissza, csak menjenek. Próbálom jól érezni magam, de nem megy. Ahhoz én túl egyedül vagyok. A pénz meg amúgy sem boldogít. Vannak hülye viccek, képek arról a neten, hogy egy Ferrariban mégis jobb sírni, de annyira meg sose leszek még pénzes se, így marad az elszórás mint egy hülyének. Bár, már kezdek ezzel is megbékélni. Küzdeni én már nem fogok semmi ellen, és semmiért. Nem lesz jobb, max. rosszabb. Még egy kudarc. Abból meg már köszönöm, de több is van mint az egészségügyi határérték...

    A tanévkezdést abból az egy szempontból várom, hogy az elejét kivéve kevesebb időm lesz ilyeneken agyalni, kevesebb lesz a szabadidőm. Persze bent jönni fognak a szokásos baromságok, amikkel majd még jobban alávágnak az így sem létező önbecsülésemnek. Na nem baj! Majd jön a szöveg, amivel kisebb koromban etettek. Hogy majd később ezek kamatozni fognak, és minden jó lesz.
    1, Legfeljebb jobb lehet.
    2. Nem hiszek én ebben. Akkor már eddig is jónak kellett volna jönnie.

    Apám meg az okos nője a másik fele. Apám, akinek konoksága miatt okozta kis részben a válást, akkora papucs lett hogy esküszöm egyfajta perverz öröm nézni. Olyan nézeteket osztasz, amikért engem lehurrogsz. Ja, én csak a fiad vagyok? Ááááá... Nem ügy. Az az egy mondhatni szerencséd, hogy már látom hogy megy szét egy másik család, ahol ugyanazt fogja unokahúgom átélni mint én, csak érdekes mód ők civilizáltabban fogják megoldani. Ma meséltem volna pár dologról, de annyira közönyösen fogadtok mindent, hogy már az ember a pofáját nem tartja kinyitásra érdemesnek.

    Ti meg sokan nem tudjátok milyen rendes család nélkül lenni. Szidjátok apátokat-anyátokat, hogy jajj összefogtak ellenetek mert nem kaptok 150 rongyos iPhonet, vagy nem engednek el titeket filmszakadásig inni valami diszkóba. Most könyörgöm, az jobb ha simán valamelyikőjüket alig látod? Hogy nem mentek semerre együtt? Én inkább élnék velük, mint most. Nem bánnék semmit. Csak ugye ahány ember, annyi felfogás. Sok vitám volt emiatt. Nem bírálok, nem ítélek-mert akkor én jönnék ki rosszabbul!

    Ahogy egyik haveromnak szoktam mondani: "Mi egy külön kaszt vagyunk. Nálad minden rendben, vagy ha valami nincs, akkor megoldod pénzzel. Nálam meg semmi sincs, és a tárca is szokott üres lenni." Amikor utoljára beszéltem a kis hitegetőgéppel, akkor legalább segített, olyanokat mondott amivel pár napra feldobott, de azóta jót ő se nagyon csinál... Selejtezni nem akarom, mert vele tényleg vannak jó időink néha, ha éppen visszaír arra a rohadt üzenetre. Mondjuk én senkit sem merek selejtezni.

    Többet nem írok most, mert nincs mit és minek. Ilyenkor éjjelente úgyis jön mindig az ihlet. Bár egyszer valami jóról írhatnék. Ami nem csak álom. Hanem ami meg is történt, és nem rontja el utána rögtön valaki vagy valami. Na de ez is egy álom.

    ====2014.08.21-01:15====

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Most, hogy itt a vége a nyári szünetnek-elkezdtem összeszedni a JÓ dolgokat is. Mert ha nem is sok, de volt.

    A közösségi. Igen-egy ilyen szarnak induló dolog is lehet jó. Csak egy jó társaság kellett az egészhez. És ez kivételesen megvolt. Szép emlékek, őszinte nevetések. Egy mondhatni barátság. 3 hétig nem tudtam a rosszal foglalkozni, mert volt egy rutinom. Az tény, hogy másra nem jutott idő nagyon, max. ha nagyon le tudtam szervezni a dolgokat, de aki akart pl. találkozni, összehozta, akinek valami dolga volt velem megoldotta, aki el akart érni-ugyanúgy elért. Csak valahogy jobb volt.

    A nyaralás. Az a 3 nap, amikor apámék is képesek voltak emberként viselkedni, és jól is éreztem magam, az egész jól ment valahogy. Az oda és visszaút se volt rossz. Sikerült kikapcsolódnom valahogy arra a kis időre. Nem érdekelt akkor nagyon senki és semmi.

    A telefoncsere. Egy spontán ötletből lett egy olyan este, amire nem tudok röhögés nélkül gondolni. A két helyi rajgyerek, akikkel azt boltoltam, ami itt fekszik az asztalomon. A fogadás a mekiben, aztán a végig röhögött hazaút. Valahogy az adott akkor egy kis erőt.

    Amikor egyik haverommal elmentünk "kosarazni", amiből az lett hogy zokogva a röhögéstől döglöttünk a pálya mellett mint valami rossz füvesek.

    A vonatút, 17-ből 12 óra a fülkében, kényelmesen. A tájak felbecsülhetetlenek voltak, a hazaúton az utitársak meg igazán odatettek a hangulatnak, de jó értelemben.

    És nagyjából ennyi... Kifújt. Mert többet vártam eddig. Sokszor próbáltam szervezkedni, és nagyon kevés jött össze. Ezt azért bánom. Van pár ember, akitől a viszontlátás reményével búcsúztam el. És a "találkozunk még"-ből nem lett semmi. És ez igazából csak azért bánt, mert tényleg az adott ember(ek) társaságban fel mertem szabadulni, és kikapcsoltam a világot, a bajokat. Vagy épp őszintén beszéltem róla.
    Mindkettő csak jót tett. Meg jót is tenne.

    Most épp a Republic szól a fejhallgatómban, aludni is kéne, meg úgy jobb kedvűnek is lenni. De mindkettő kivitelezhetetlen. Mondjuk az alvás már annyira nem, de a jókedvhez most más is odafér. Majd egyszer talán megváltozik ez is. Egyszer talán helyrejön minden és kimegy a rossz az életemből. Mást nem ha itt hagyok végre mindent-és új életet kezdek. Vagy ha meglesz a jogsim és a saját kocsi. Vagy már tudom is én... Mindenesetre reménykedni remélem még szabad.

    Mára ennyi... ===2014.08.25-02:09====

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Erről most tényleg nem tehetek. Most itt tényleg nem csináltam semmit. Csak apámmal beszéltem telefonon... És ennyi bőven is elég volt. Fater! Azért ez a mai húzásod bőven az övön aluli és a gusztustalan közé esik valahova fél úton. Azért amikor velem kifizettetted múltkor a laptopomba az alkatrészt, míg a "nevelt lányodnak", aki nem mellesleg önellátó, és 21 éves-lenyeltél volna 25 rongy bukót. Már a kocsit is elég szépen elengedted, mert hogy részletekben adja a pénzt. Aztán ráköltéssel mindennel kevesebbet kérsz érte mint amibe van. Nekem meg mindig butított gépeket adtál, mert "elég az neked", pedig becsületesen cseréltünk mindig. Mondjuk itt nem a pénz számít, hanem az hogy érzékelteted velem: neked már mindegy, te mást választottál. Hidd el, okkal tettem. 3 hónapra rá, hogy elmentünk már kapcsolatban voltál-és elkezdtél szarni a világ többi részére. a saját szüleidre, mindenre. Aztán jött a műtét, megváltoztál egy darabig de megint a régi vagy, akitől anno elköltöztünk. Csak amit művelsz, az senkinek se jó. Nem véletlen nem hívnak már magukhoz nagyfaterék se. Ott is eljátszottad a magad kis játékait. Azt tudom hogy nem fogsz változni. Majd ha magadra maradsz akkor talán, de már az is késő lesz neked... Amit elbasztál, azzal már nagyon nem lehet mit kezdeni!

    1-2 embert meg tényleg nem értek. Szarnak a másikra, eltűnnek, mintha meg lennének sértődve. Aztán amikor az ember a lehető legőszintébben megkérdezi-velem van-e a baj?-, akkor meg nem jön válasz. Mindenesetre élmény vagy. Csak akkor miért vallod magad barátnak? Remélem egyszer a gépen kívül is szembe jössz. Csak beszélgetni-mint amikor még "ráértél"... És nem is az bánt hogy leszarsz, mert az ellenkező nemhez vonzódom (vonzódnék, de nagyon beszélgetni se merek), hanem az hogy megnyíltam, meséltem minden rosszról ami történt, megértetted- még segítettél is. Amikor gázban voltál, én meg épp tudtam jókat mondani, akkor megkaptam hogy "csomó nőnél és habi barátnál többet érsz tesó" (a tesózásért hiába szólok, de inkább hallgatnám...), csak ezt azzal érezteted hogy amikor Bp-n jársz, ami elég gyakori amúgy, oda sem csörgetsz az emberre hogy "ráérsz baszod?". A majd összehozzuk c. nótával meg tele van a pince, a padlás, és mellékesen a faszom is...

    Az emberek nagy részében azt nem vagyok képes megérteni, mire jó ez az állandó ködölés, hazudozás? Ha megmondjátok az igazat-hamarabb szabadultok. A szavaknak igenis van következményünk. Nem véletlen mondják valakire azt hogy igaz ember.

    Borzalmasan nehéz nap a mai, még tart mert alvás ebből nem lesz szerintem. Időm mint a tenger, délután 3-ig semmi dolgom. Pár embernek most mondanék név szerint köszönetet, mert fateron kívül még mások is odatettek, de már nem is számolom. Mert annak nem lenne túl sok értelme. Én nem vagyok hibátlan, tudom is magamról. Csak akik állandóan a hibákat róják fel, azok csak azt érik el hogy a kevés jóval se fogok törődni. Azt remélem, hogy a benti évem nyugodt lesz legalább...

    Mára megpróbálok ennyiben maradni-pedig tudnám még fosni a szót, nem is keveset. Miközben írtam, szólt a zene, [ezt] hallgattam. Ez legalább megnyugtat, és egyben el is gondolkodtat.

    ===2014.08.26-01:50===

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    A sok rossz után most tényleg jöhetne egy kis jó is. Ha már egész nyáron alig jött össze valami, legalább ezt a mait adja meg ha valaki van ott fent. Komolyan, lehet végre kicsit jobban érezném magam. De az esélytelenek nyugalmával, magam ellen fogadva indulok most is. Hátha ezzel a módszerrel egyenlítek egy kicsit. Az hogy a személy aki mostanában eltűnt és csak felbaszni volt képes, ma teljesen magától írt, és értelmesen beszéltünk, az jó. Az, ha ma le tudja oder akarja szervezni azt hogy összefussunk, az még jobb lenne. Na de mi van ha nem jön össze? Semmi az ég világon. Ennél szarabb napjaim nincsenek, még ha összevernek az utcán se lesznek attól szarabbak. Már leálltam minden tervezgetéssel. 11 fele megeresztem azt a telefont, 100 ft-ot még ez is megér, aztán sodródok az árral.

    Mindenesetre ma megint sok időm volt agyalni, és aki ismer az tudja-ez sose jelent jót. Gondolkodtam azon, mikor tudtam 1-2 emberrel utoljára beszélni, mikor sikerült valamit úgy összehozni jól, hogy rá 2-3 napra ne jöjjön egyből valami, ami elfeledteti azt, aminek örülni tudtam. Már az utazgatástól is elvette a kedvem az egész. Ma is nagyon nehéz volt türtőztetnem magam nagyapámék fele. Addig az utamon volt legalább társaság. A mostani zenéim is leginkább a kilátástalanságot, a kérdéseket jellemzik. Mert nekem most csak kérdéseim vannak. Egy rakat Miért? pár Mikor?-ral egybepakolva. A hogyan továbbra meg senki sem tud választ adni. Majd sodor az ár. Majd lesz talán melóm, jogsim, esetleg később családom, saját házam. De ameddig magam vagyok, addig elvagyok néha 1-2 jó dologgal a sok rossz mellett. Az arány lehetne egy kicsit másabb, de ameddig még az a nagyon kevés jó fent tart, addig mindegy. Nekem már minden mindegy. Semminek se látom értelmét. A reménykedés éltet, de tudom hogy az teljesen hamis dolog. Legalább is az esetek nagyon nagy részében.

    A nyárnak 4 nap és vége. Megint a daráló, a tűréshatár feszegetése. Csak idén igyekszem kicsit máshogy kezelni a dolgokat. Lehet nem vagyok semmilyen téren erős, de ki tudja mi mit vált ki. Magam sem tudom, szóval ez nem fenyegetőzés meg az ilyen "pofánverekmindenkit" szintű kemény gyerek bejegyzések. Én csak próbálom kiírni magamból azt ami lehúz és lenn is tart. Majd egyszer minden rendben lesz, csak ugye ahogy az angol mondja, soon...

    Mára ennyi. Borzalmas nap volt a mai (is), így igyekszem lezárni. Aludni nem fogok könnyen, de ezt már megszoktam...

    ====2014.08.28-02:00===

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ez a mai nap igen vegyesre sikeredett. Volt benne jó is, rossz is. Ugyan utóbbi felé billen a mérleg, de maradjunk annyiban hogy az emberi hülyeség ekkora kibontakozását rég volt alkalmam látni, pláne közeli baráti körömben, és épp úgy hogy haragudtam az illetőre! Na de erre majd később kitérek.

    A fentiek ezek szerint nem olvassák ezt a kis oldalt. Ugyanis a mai tervem nem jött össze egyáltalán. Elpofáztam 800 ft-ot is a nagy semmire, de ez a kisebb baj. A nagyobb az, hogy nem jött össze a dolog. Ugyan ha nem is élőben de nagyon jól elbeszélgettem az illetővel hála annak a szarnak amit Vibernek neveznek, és amúgy egy akkuzabáló fos. Aztán hazaestem és az fogadott, hogy közben mégis ráért később, csak szart a fejemre, und lófasz a seggembe. Na de nem így megy a dolog! De még mindig terelek. Ugye a "tesók" többet érnek, mint az akinek előző este, meg még órákkal azelőtt is a telefonban köszöngette a tanácsokat, meg aki előtt ég a pofája hogy megint le kell mondania. Na mindegy. Ez még a tűréshatáron belül esik. MÉG! Legalább amúgy el lehet érni az illetőt, és ez billenti a mérleget egy kicsit.

    Miután ezen sikerült túlmorognom magam, és még röhögni is egy jót, jött Apám. Aki nagyon finoman utalt arra, hogy már esténként azt a 2-300 forintnyi telefondíjat se érem meg neki. "Oké hogy nincs nagyon kivel beszélned, de még mindig nincs ingyen." illetve jött a szokásos megjegyzésekkel, amikor szóba került valami. Maradjunk annyiban hogy a tökéletes kis életetek nélkülem még tökéletesebb lesz, ha így folytatjátok. Itt megint csak a tűréshatárra vagyok kénytelen visszatérni.

    Viszont ilyen jót rég röhögtem! A fent említett illető képét nem csak én láttam, és nem csak nekem okozott bosszúságot. Abban ugyanis 100% biztosan nem hazudott, hogy az apja nem engedi el. És az elsők között látta is az öreg a képet. Szóval a rossz visszapattan, ha nem is minden és nem is mindig. Persze itt szerepel a "magadnakcsináltadbaszki" effektus is, mert kérdem én: Ki az a hülye, aki meglóg otthonról, és ezt ki is teszi FB-re, mert ugye "adtuk a napot a tessóóimmal", persze a privacyt már luxus beállítani. :DD

    Mindenesetre ez a kis röhögés sokat segített ma. Ha ez nincs, akkor lehet még lejjebb csúszok. Már unom ezt. Csak ugye ha valakinek egyszer ilyen a jelleme, hogy túlagyal mindent, akkor még is mit tud tenni? Nem ártana megtudnom... Mára ennyi. Le kéne ezt a középszar napot is zárni....

    ===2014.08.29-02:05===

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Régen írtam. Egyszerűen ehhez is kiégtem. Mióta elkezdődött a daráló, gyakorlatilag hazaesek és már lassan fekvés... Pedig van itt egy rakat dolog, amit ki kellene beszélnem magamból, csak nem jön. Majd ha lesz 10 percnél több időm írni, akkor talán kikerül ide is. Addig meg marad a szokásos-magamban őrlődés.

    Mindenesetre élmény, ha olyan ember próbál nekem ugatni, aki semmit nem képes letenni az asztalra anyuci-apuci pénze nélkül. Nem fogom magam hagyni, mert nem szabad. Majd lassanként feljön minden a felszínre, csak abban lehet nem lesz mindenkinek köszönet.

    Jó dolog is történt, egy nagyon régi barátommal tudtam ma végre pár órát eltölteni, elröhögni. Most jó! MÉG! De holnap már történhet akármi.

    Van egy ember akivel szeretnék egyszer beszélni, tisztázni dolgokat-csak sose jön össze. Ott tényleg egy véletlen találkozás kellene, egy negyed óra alatt le lehet az ügyeket tudni, csak legyen rá alkalom.

    A benti rohadék gárda meg tehet egy szívességet. 2 éve tűröm a retardáltságotokat, és már kezd elszakadni az a cérna... Magatok háza táján nézzetek először kőrbe. Ja, és más családjával poénkodni meg öv alatti, és unfair. De majd visszakapjátok. Még jó hogy ezt nem velem csináltátok, mert bár rühellem a családom, de azért ölni tudok értük.

    Időbélyegző most nincs.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Nem tudom naponta kiírni a bajokat, mint régen. Pedig nem ártana, mert az évkezdéssel nőtt a számuk, nem hogy csökkent volna. Az osztály katasztrófa, pont mint volt. Az, hogy mire jut emellett időm, azt inkább hagyjuk. Kezdek szép lassan kiégni. Komolyan, akármit megtennék-hogy ezt így félbehagyva elmehessek dolgozni, majd estin letenni az egészet. Ember nem lenne aki engem alkalmazna mondjuk, de megoldanám ezt is mint mindent. Gyűlölök olyan emberek között lenni, akik nem azért vannak ott és ahol, amiért kellene. Mint az osztály nagy része. Van aki csak azért van bent, mert tanköteles. Simán azzal tudtok nagyon felhúzni, hogy még TI vagytok felháborodva azon, hogy ha szívtok. És mi páran, akik ok nélkül? Azok meg szerintetek kapják be. Ja igen, ti vagytok a nagymenők-amiatt szopunk harmadik éve, méghozzá mély torokkal.

    Azt, hogy magánéletben mi jön össze, azt inkább ne is ecsetelgessük, mert egyszerűen szinte semmi. Anyagilag sem, de az a kisebb gond. A magány a nagyobb. Kapom a poénokat amikor kerülőúton megyek haza, hogy emberekkel legyek. Valahogy folyton fölöslegesnek érzem magam. Főleg ha éreztetve is van velem. Amikor az a k&rva telefon hangpostára tesz, mikor fontos ügyben keresek valakit.

    Ma kíváncsi leszek. Gondolom eltűnsz, mert te megteheted. Majd én is jól pofán verlek ha szembejössz az utcán mert megtehetem.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Nos, akkor kezdjünk neki egy hosszabbnak, mert ez már nem állapot. Fojtom magamba azt amit csak lehet, nem is próbálok semmit. Pedig megint szép lassan kezd minden kicsúszni alólam. Sokszor már ahhoz sincs erőm hogy felhajtsam a gépet és megnézzek mittudomén egy filmet. A héten többször nyolc óra + közösségi + szaladgálás volt a napi rutin. Ezt kb. olyan 4-5 óra alvásokkal. És emellé jön a kiégés is. Mert az ember ki tud égni, akármiről van szó. Én is így vagyok a benti dolgokkal. A mások miatt szívás, stb. Közösségi is olyan, hogy már nem az igazi, azzal a társasággal lenne az, akikkel nyáron volt. Hétfővel legalább annak vége. Fogjuk rá hogy szabadabb délutánok. Mondjuk sok emberrel ellentétben, ami programot én meg akartam eddig oldani, akkor azt meg is tudtam nagyrészt oldani. Így ez max, abban lesz fontos, hogy mennyi időm lesz a szarjaim elintézni. Na meg agyalni a sok "jó" dolgon.

    Amúgy magam sem tudom, hogy lehetek olyan hülye hogy még elhiggyek 1-2 dolgot. Ha valami nyolcszor nem jön össze, kilencedikre miért jönne? Vagy ha valaki nem keresett hetekig, és aztán kell neki valami, miért hiszem el hogy utána tartjuk a kapcsolatot? Simán ennyire hülye lennék...

    Pár emberre kíváncsi lennék! Én nem ütök. Még ha idegből tudnék se! A szavak embere voltam eddig inkább, és az is szeretnék maradni. Vannak olyan emberek akik évekkel ezelőtt eltűntek. Tőlük csak egy sima Miért?-et kérdeznék. És akkor még finom lennék és magamhoz képest úriember. Csak ugye sokszor semmire sincs lehetőség mert ugye a sors nem mindig olyan "kegyes", mint ahogy azt a közhelyekben mondani szokás... Ha az lenne, akkor a magamfajta szerencsétlennek is sikerülne ha nem is minden, de legalább kicsit több dolog.

    Neveket még mindig nem mondok, mert akármennyire is a bögyömben van egy-két ember, a becsület az nekem akkor is becsület marad. Szóval, most pár embert konkrétan leírok, de betűjelekkel. Egy kivétel lesz.

    A, -mint Apám. Látom nagyon hiányzom neked. Egy hónapja nem voltam lassan lent, okát nem kérdezed, jó neked az az esténkénti pár mondat telefonon. Holnapi alkotásodra kíváncsi leszek... Mert nincs alkalom hogy nem kötnél bele valamibe. Mondjuk nektek jobb csak lent nélkülem, a tökéletes kis életetekbe legalább nem tudok beleavatkozni -> igaz nem is akarok <-, lent örülök ha valamikor hozzám szóltok egyáltalán...

    B, Benned csak azt nem értem, mi a faszért hitegetsz, ahelyett hogy simán eltűnnél. A telefonod meg azért van hogy felvedd talán. Mindenesetre elég pechedre jövő héten véletlen összefuthatunk mert sajna a hazautad fele van dolgom. Bár a mentegetőzéseddel már így is tele van a pince, a padlás, meg a faszom is! Nagyjából eddig hittem a kifogásaidnak, azért innentől már rá is játszol. Bezzeg amikor kellett valami, hirtelen megcsörrent a telefonom. Azért arra az egyre közel fél év alatt nem sikerült megkérjelek, hogy ha nem jön össze, IDŐBEN szólj, mert ki tudja mit tudnék helyette szervezni ha épp van valami... Azt bánom hogy először nem kaptál keresetlen szavakat...

    C, Játszod a felnőtt embert azért, mert mindjárt 18 vagy. Annak ellenére bizonyos dolgokban olyan sötét és korlátolt vagy, hogy a lépcsőház is megirigyelné... Amikor pénteken lebasztad a nagy hisztit, akkor az tiszta röhej volt. Mert az ember egy csapkodó menzeszelő idegbetegen hiába segít, amikor az csak addig jut el, mint egy 4 éves kisgyerek amikor kiesik a fagyi a kezéből. Elkezded basztatni azt aki segíteni próbál, majd aztán rinyálsz hogy neked nem jön össze ez vagy az. Kérdem én, csodálkozol? Mert én már kurvára nem, de előbb jön össze B-vel a találkozó, vagy előbb beszél németül a kutyám minthogy belásd ezt. Mert a visszatámadás már nagyon megy.

    Mára ennyit akartam, ezt is bajosan... Pedig jönne még, csak valahogy nem tudom kiírni a dolgokat megint. Egy időben jól ment, de már ehhez sincs idegzetem mindig. Meg most se vagyok józan, így kicsikét könnyebb volt...

    ====2014.09.13-23:42====

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Maradjunk annyiban, hogy elhittem. Elhittem hogy minden összejöhet... És egy pillanatra úgy is látszott hogy össze fog jönni. Aztán amint beleéltem magam, CSATT... A szokásos duma a hitegetőgéptől, egy kis lekezelés olyan emberektől, akiknek szó szerint elsírtam volna a bánatom. Csak nulla megértés! Miközben én igyekszem jó lenni az emberekhez, padlóra vágom magam. És amikor lenne szükség a másikra, elfordulnak, meg ilyesmik... Kellene valami szemléletváltás, mert a köcsögöknek áll a világ ahogy észrevettem. Nincs rendjén de ez van sajna. Én már senkitől nem várok semmit.

    Sírva alszom el éjszakánként... Hogy miért mindig nekem kell nyelnem és tűrnöm, miért nincs bennem annyi testi, de legfőképp lelki erő hogy visszavágjak, akár úgy, hogy legyen kára annak is aki nekem okozta. Csak engem nem így neveltek. Sok embert igen, de nekem ahhoz semmi de semmi közöm.

    Annyi félelem van bennem, hogy már megszámolni sem tudom, és írni sincs erőm már hosszabbat, pedig rengeteg minden nyomja a lelkem..

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Néha magam sem tudom, mit kellene tenne. Amit tudok, hogy úgysem fog összejönni, ha más emberen múlik, és én reménykedni fogok megint, mint ahogyan eddig. És már nem tudom elhinni, hogy akármi is összejöhet, anélkül-hogy másnap már vissza is ütne. Az okát sem tudom... De már nem is érdekel. Ami viszont jobb lenne, ha egy nap összejönne. Utána megint nem kérnék a fentiektől-ha vannak semmit. Egyetlen egy napot, amikor minden klappol, amikor úgy jön össze minden, mint még soha. És ezek nem olyan dolgok, amikért nagy köveket kell megmozgatni, vagy milliókat elszórni!

    Nem kérnék mást, csak egy hónapok óta húzott találkozót. Majd egy haver melóhelyén pár átröhögött órát. Aztán hazaérni, és futni egyet szomszéddal. Utána kibontani egy jó hideg sört, mint aki jól végezte a napot. És tessék elhinni, akkor jól is végződne az a nap. Csak előbb leszek milliomos, minthogy ez összejönne! Persze a lelkem mélyén sokkal többet szeretnék. Olyan emberekkel találkozni, akikkel évek óta nem is beszéltem, de néha mégis beugranak. Feleleveníteni rengeteg olyan emléket, amit sosem tudok már. Úgy felkelni reggel, mint egy boldog ember. A régi lakásunkban lenni. Újra élni a nyár kevés, de nekem annál szebb pillanatait. Máshogy csinálni sok mindent. Jó emberekben megbízni, és "jó" embereket eltenni az életemből. Kevesebb megpihenés és több pörgés. Eljutni több helyre, mint ahova sikerült. Nem hinni egy-két dologban. Olyan dolgokkal törődni amik sokkal lényegesebbek lettek volna. A múlt ugyan megváltoztatható, és nem érdemes rajta rágódni, de sajna a múlt az ugye sokszor sok minden alapja. Emiatt akaratlanul is beugrik az egész. Meg a sok szar még így is szebb, mint a mostani jelen. Mert ami most van, az tényleg nem állapot már.

    Az, hogy megint nem tudok aludni, az álmok, a gondolatok. Minden, amiről már azt hittem, hogy lezárult az a korszak. És sajna nem. És ehhez mi kellett? Egy jó hónap bent, a zaj, a sok dolog amit le kell nyelni, mert úgysem lesz senki, aki neadjisten egyetértene. És még most is van 2 nap. Nagyon nem fog ez menni... Az a rohadt őszi szünet jöhetne már, és akkor egy kicsit sikerülne legalább lazítani. Az meg csoda lenne, ha valami összejönne ami eddig nem. Vagy legalább valami bizniszféle. Nem azért, mert a pénzre megyek, hanem hogy valami kicsi kárpótlás legyen a sok elvesztegetett időért, a sok szarért, a sok olyan pillanatért amikor hajnali 3-kor nem is tudtam mit csináljak, mert csak ültem, és néztem a gépen valamit, amire már oda sem tudtam figyelni. Csak a kilátástalansággal egy szobában voltam. És kitartó társaság volt, mert még a mai napig is vissza-vissza jár...

    Ha van valaki, aki fentebbről irányít, csak annyira kérném, hogy egy kis jót is adjon végre. Aztán annyit röhöghetne a káromra, amennyit lehet, de előbb adjon valami jót is. Nem kérek nagy dolgot, nem arról vagyok híres. Nagy dolgot a nagy emberek szoktak kérni. Mondjuk én akkor is csak nyugalmat kérnék meg pár becsületes embert körém... Több szerintem nem is kellene, vagy ha igen akkor az anyagi dolog...

    Aki személyesen ismer, lehet jót fog röhögni ezen, de velem egy valamit nem érdemes csinálni... Hazudni nekem. Akit hazugságon kapok, nagyon nem lesz jó vége. Nem fogok ütni, rosszabb. Simán elérsz annyit, hogy még lejjebb vigyél. És van egy olyan érzésem, hogy ez egy nap majd mindenkit szarul fog érinteni. Az őszinteség híve voltam mindig is, pláne egy barátságban. Meg abban, hogy a gondot azon töltjük ki, aki okozza, és nem azon aki segíteni akar. Mert az olyan embernek szerintem a pokolban külön díszpáholy van kijelölve. Azokról nem is beszélek, akik leszarják ha bajban van az ember, de mikor ő van gázban, úgy keres meg-mintha mi sem történt volna. De az ilyen dolgokat le kéne szarni, miközben nagyon nem könnyű.
    Anyám szokta mondani, hogy nálam türelmesebb embert nem ismer, aki ennyire bírja ezt az életet. Addig örülök, ameddig ebben a hitben van. Mert nem értené meg. Más elveket vallunk ezen a téren, és erőltetné a sajátjait. Én meg nem tudok leszarni sok mindenkit. Pedig le kéne....

    Most csak ennyi. Nagyon régen írtam, és nagyon kikívánkozott ez is belőlem, de több nem jön. Pedig sajnos van itt mééééég... Na de majd next time maybe!

    =======2014.10.08-21:35======

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Egy kérdésem lenne, miért? Mit követek el? Komolyan... Igyekszem rendesen élni az életemet, de ennek meg az az ára, hogy folyton valakinek belém kell kötnie. Mikor látszik rajtam, mennyire megviselnek így is dolgok. És már nem fogom sokáig húzni idegekkel... Főleg amikor olyan ember húz állandóan aki nem tett le semmit az asztalra, semmi baja nem volt az életben, kitartják, és mégis többnek tartja magát. És ráadásul őt meg is tudnám verni ha nagyon akarnám, csak gyengébbre nem visz rá a lélek. Pedig rá mindenki mondta hogy kellene, mert különben nem tanulna semmiből... Csak én nem tartom magam ilyen embernek.

    Ma megyek apámhoz, összeszedni a régi életem egy darabját onnan, majd pénzzé tenni, hogy ne lássam, ne emlékeztessen, mert már minden annyira fáj. Felkelek, és nem tudom hogy mi legyen. Nekem minden nap egy merő kilátástalanság. Látni szeretnék valami jót, érezni hogy valaki elfogad és mellettem áll. És azt hogy valakinek annyira fontos vagyok, mint ahogy egy illető fogalmazott "tűzbe menne értem". Az esély megvan de nagyon kicsi. Én mindenkit fontosnak tekintek, akit egy kicsit is a barátomnak tarthatok. De valahogy azt veszem észre, hogy mindenkinek akad fontosabb dolog nálam az életében. Pedig néha jól esne, ha valakivel csak egy kicsit is minden elé sorolnánk egymást... Tudom ilyet nehéz kérni, főleg hogy semmi előnyöm sincs sok emberrel szemben. Szerintem ha én felszívódnék nagyon kevés embernek tűnnék fel, hogy hoppá valaki nem nyomja a hülyeségeit. Annyira elmennék innen. Itt hagynék mindent. Simán beülnék egy kocsiba és elmennék innen ameddig lehet, és nem köt ide nagyon semmi. A továbbiakról ha van Isten, majd ő dönt, Nem hiszek ugyan semmiben, de na. Azért én legalább nem hordok páwakeresztet mint sok állítólagos hívő.

    Ezeket a szavakat bevallom nem épp józanul vetem le,emiatt írom lassan de biztosan. Annyi hibát követtem el, hogy írni még normálisan akarok. Amit tudok, az annyi-hogy nekem már nem lesz semmi jó. Ahhoz én nem vagyok eléggé szemét, se gátlástalan, se "jó pasi", se páwa, se semmi. Én csak vagyok, létezek, vegetálok. Az életem nem több, mint a benti túlélés, és az itthoni depizés, megspékelve 1-2 apró jó dologgal. De azok olyan ritkán vannak, és annyira kis dolgok, hogy nem tudnak ellensúlyozni ennyi szart.. És aláírom, hogy más embereknek nagyobb és több problémája van, de valahogy engem ezek nyomasztanak, hogy mikor ki mit szól hozzám, ki visel olyanként aki vagyok. Csóróként, randaként, magának valóként, elviselhetetlenként, és olyanként, akivel társaságban nem igazán mutatkozik az ember. Sokszor ez esik szarul. Olyan ember vagyok, akit jobb nem is látniuk, de mégis itt vagyok ha kell. Én itt vagyok, kicsit sok vagyok, de az biztos, hogy amit nekem mondasz azt mindig kettőnk közt marad. Mert bennem még van becsület,és bizalom is. Igaz, utóbbit ki kell érdemelni, előbbit meg nehéz elveszíteni. Nagy szerencse lenne egyszer valakit kifogni, akikkel félszavak is elégnek számítanak majd. Csak ez míg sok embernek megvan, nekem ez álom marad. Olyan álom, mint amikor valami szexi színésznővel nyomja valaki
    Mind tudjuk, hogy sosem fog megtörténni, de azért ez emléknek jó lesz még.

    Amit előre borítékolok, hogy a hitegetőstől kapott szokásos ígéretből megint nem lesz semmi. Mert ha 3 hónap alatt semmi nem jött össze, akkor miért jönne most 2 hét alatt össze? Ja, mert akkor jó lenne nekem, és egyszer embernek érezném magam egy kis időre megint. Egy kicsit azt érezném hogy számítok valakinek. Csak ilyen sosem lesz. Ahhoz nekem nem elég szerencsés a csillagzatom. És soha nem is lesz!
    Kérdezik néha, hogy mitől félek? Inkább legyünk őszinték! Mitől nem? Rövidebb lenne a lista! Sokkal, nagyon sokkal rövidebb. Csak attól nem félek ami elmúlt, mert a hozzám hasonló csak ettől nem félhet...

    Amit megfogadtam, az az, hogy a hazugságot nem fogom tűrni. Én sem teszem, ergo velem se tegyék! Én nem félek attól, hogy az igazamért kiálljak. Ettől még nem.

    Arra kérek mindenkit, hogy ne hagyjatok elkallódni. Legalább hazudjátok azt hogy érek valakinek egy kicsit is valamit... Közönöm

    =====2014.10.12-01:38=====

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Szokták mondani, hogy ne engedd bent maradni a sérelmeket, mert föléd fognak kerülni. És ez teljesen igaz. Mindig is hagytam magam egy bizonyos szinten, mert meg szeretném tartani azt a kevés embert, aki egy kicsit is elvisel. Csak amikor valaki már nálam is átcsúszik azon a bizonyos határon, akkor ideje egy kicsit elagyalni a dolgokon. És sokszor nem szabad kimutatni, hogy ez szarul esett, ez fájt, ezzel épp gyenge pontot találtál el. De ehelyett mit kell? A saját érdekünkben azt mutatni hogy fel sem vesszük-hiába nekünk szánták. Mert elvileg ettől látszik az ember keményebbnek, vagy mit tudom én minek. Csak ugye ami belül van-az egy más dolog. Ami velem zajlik mostanában, az több mint bentről legyengítő.

    Amikor hiszel valamiben hogy össze fog jönni, és aztán az illető annyira sem méltat, hogy tisztességesen lemondja, inkább leszar és eltűnik-finoman szólva se a jó érzésekhez tartozik. Egy ember ismét kihullott azok közül, akikben megbízok. És tényleg sajnálom. Csak ameddig bennem volt annyi-hogy tartani próbáltam vele a kapcsolatot, addig cserébe azt kaptam, hogy ha épp baj volt- vagy pont hogy minden klappolt, akkor megjelent a neve a telefonomon, vagy a chaten. Aztán jöttek az ígéretek, a hitegetések hogy majd összefutunk-és innen kapott is egy szép becenevet! A Hitegetőgép! - Amivel betette a kaput az az, hogy egy tisztességes kérdést, amire egy sima igen/nem/térjünk rá vissza ekkor és ekkor: elég lett volna, lazán leszart. Meg amikor nem ért rá, de azért "adta a napot a tessóival". Meg amikor egy csaj, akivel mellesleg tartott 3 egész napot a kapcsolatuk, fontosabb volt annál-hogy egy hónapja nem láttuk egymást. Igen, ez egy "barátság"... Pont annyira, hogy ment is a chatblock. Majd ha akar valamit, ír-én meg leszarom ameddig nem lesz időm vagy kedvem válaszolni. Mert amit kapsz-azt várd a másiktól! Az biztos, hogy ugyan nem vagyok se erős, se agresszív-de az utcán most egy kicsit ne fussunk össze, mert nem lesz örömteli a viszontlátás. Mert sok mindent eltűrök, de a hazugságot azt nem...

    Néha úgy érzem, mintha sehol sem látnának szívesen. Se haveroknál-barátoknál, se a családom nagy részénél, itthon sem! Mintha mindenhol én lennék a hibás, és a hülye. Még ha az ellenkezőjét igyekszik tényleg mindenki érzékeltetni. Meg nem értett hülyeként járom a megszokott köreim, amiknek már az értelmét se látom. Aminek látnám talán, az a munka majd külföldön. Annyi rosszat tudnék minden fájdalom nélkül magam mögött hagyni. Annyi embert. A távolság már nem nagy dolog a mai világban, így akivel szeretné, azzal tartja az ember a kapcsolatot. (És itt megjegyzem, hogy hitegetős barátunkkal a leghosszabb útvonallal is 12 km a táv a lakásaink között... No comment...)

    Most jönni fog megint egy olyan probléma, amit egyszer átvészeltünk-csak éppen most ha lehet, akkor még durvábbak a lehetőségek. Igen, apámról van szó. Megint műteni kell, és ez sokkal rizikósabb, a gerincén a daganat miatt akár székbe is kerülhet. És ezt nem fogtam fel teljesen még. December elején kezdődik az egész elölről. Amiben egyszer már majdnem ott maradtunk idegileg...

    És annak a 2-3 embernek, akiket nem nevesítek, mert ugye ez egy névtelen írás, köszönöm hogy úgymond hisznek bennem, embernek tartanak, és nem azt nézik mikor és hol lehet átbaszni, lekoptatni és hasonlók! Nem tudjátok elhinni, mert nem mutatom ki-de ez nekem rengeteget jelent! Akinél tegnap anyázva szétverhettem a boxzsákot, és ezt remélem olvassa-kihozott a szarból, amennyire akkor csak lehetett!

    A továbbiakat nem tudom mire vélni. Majd lesz valahogy. Azt remélem, hogy nem fog több szar jönni. Legalább most ne! Most lehetne bent is nyugtom... Meg mindenhol! De az élet mint tudjuk nem ilyen...

    ====2014.10.29-01:00=====

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    "A cerviceo-thoracalis átmenetről készült MR ko.nagy méretű, a csigolyatestet destruáló, a gerinc ívét megtörő, de intraspinálisan nem terjedő több kisebb gömbből álló conglomeratumot mutatott... :( :(
    Fater, essünk túl az egészen... Könyörgöm. Zárják ki nálam legalább... Nem... Nem lehet.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Egy ideje már nem írok ide, mert nem nagyon tudok mit. Valahogy már annyira le lettem küldve, hogy ki se jönnek a dolgok. Csak belülről marnak. Vannak dolgok és személyek, akiket felejteni kellene, de nem megy. Valahogy nem vagyok az a fajta, aki olyat ott tud hagyni aki legalább egyszer jót tett vele. Még akkor se, ha azt sokkal több rosszal ellensúlyozza. Ahogy mondani szokták, jó hülye vagyok. Na sebaj... Valakinek ilyennek is kell lennie.

    Ami a fő baj, hogy olyanokban is hiszek, amikre nagyon kicsi az esély. Nem neveltek soha arra, hogy mindig mindenben a végtelenségig reménykedjek, de valahogy nem én döntök. Tudom hogy van egy olyan "barátom", akit sose fogok látni, mert nem ér annyit neki semmi hogy 2 rohadt órát rám szánjon. Az igazit megtalálni? Az olyan, hogy én lepődnék meg ha összejönne valami.

    Pont ma volt egy fura álmom, amiben bevillantak életem szebbik pillanatai. Költözés, apám, barátok, még a hitegetős is. Fellélegzések, őszinte mosolyok, amilyen alapból az élet. (a filmekben, szőke-kékszemű amerikai gyerekszínészekkel, Hollywoodban). Ami mostanában van, az a fanyar mosoly, a beletörődés. És aláfestő zeneként halkan szól a Republic.

    Tervezek nagyon hosszú ideje egy szemléletváltást. Később egy életmódváltást is, de előbb valamiért úgy érzem agyilag, lelkileg kellene kicsit helyrepofozni magam. Csak azt nehéz úgy, hogy 2 emberre számíthatok a sok közül akik barátnak, havernak, "tesssóóó"nak, stb. mondja magát. Feltéve ameddig neki kell valami. Fordított esetben? Nem érek rá, nekem is megvan a magam baja, majd beszélünk, stb. És én meg bólintok, mert nem lenne értelme se visszaszólni, se ordítani, se kiosztani az illetőt, az az orrbaverős tipus meg nem vagyok. Kivéve amit megfogadtam. Mert ahhoz viszont tartom magam. Hülye vagyok, de hazug nem.

    Most pár napos kényszerpihenőm alatt rájöttem, "bezárva" még rosszabb. Itthon vagyok, legtöbbször nem is egyedül. Agyalni van időm, az emberekre gondolni szintén. Legalább mászkálni tudnék, hogy a pénzem összejöjjön. Legalább az. A fájdalom nem érdekel, csak

    Az álomnak volt egy része, amikor félbeszakadt. Egy SMS, hogy "találkozni kéne". A pár régen látott barát valamelyike tényleg írhatna egy ilyet. Még az a 2 is, aki sok szart okoz. A hitegetős fejét jó lenne látni, mert élőben normális. Akiről meg sokat írtam, de nem is jelzőzöm, vele csak össze kéne ülni úgy agyalgatni egyet mint régen. Ez a mint régen is egy olyan szar kifejezés. De ha egyszer akkor a helyzet jobban esett arról tehet bárki is? Én biztos nem. A jelen fájhat. A múltból lehet erőt is venni. A jövőt meg ki tudja? Azt majd adja a sors, az emberek, meg az összes ilyen tényező. Ahogyan eddig. Szerintem csak sodródok mint eddig. Vagy megpróbálok változni és változtatni. Majd elválik.

    Most a csütörtök miatt aggódok. Faterral doki. Essünk túl rajta. Ennyi is nehezen jött ki, majd még írok rendesen valamikor, a saját érdekemben... Mert nekem ettől néha jobb, csak ne olvassam aztán vissza...

    ======2014-12-01-23:05=====

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Egy szóval: FÁJ

    Ez a 2014.december nekem eddig a mélypont. Pár hét alatt a simán szarból a gödörbe csúsztam át.

    December 5.- Apám és az OITI. Bementünk, megkaptuk-megint műteni kell.Január elején esedékes, de lehet nem. Nálam nem kizárható az öröklés, de az orvos rám sem nézett. A tehetetlenség netovábbja.

    Aznap nem, de másnap több embernek, aki azt hajtogatta végig, hogy írjak-ha akármi van, elküldtem a dolgokat. 1-2 ember kivételével egy láttamozásig jutott mindenki. Jól esett. Nagyon jól.

    December 16.- A facebook bejegyzés napja. 10 napig érlelődött bennem a csalódottság. Tisztességesen megfogalmazva kaptak egy névtelen bejegyzést arról hogy ki, mit, miért mondott-és mennyire nem tartotta be a magáét. 3 telefont kaptam, hogy magára vette az illető. És még én voltam a geci. :D

    December 20. - 150.000 Ft, 20 másodperc, és 4 cigány.
    Elindultam sétálni, fotózni. Hazafele jövet kiraboltak. A nem egész 1 hónapos LG G3-at, és a karórámat (20.000 ft) vitték el, Körbeálltak, esélyem se volt. Fél év munkája landolt egy rohadt tetű cigány zsebében... Az órám meg a fél országot bejárta velem, és ajándék volt. Szóval azért duplán dögöljenek meg.

    Emellett 2 napja a belem is szar, meg a rablás óta nem igazán az alvás a fő időtöltésem. Az előre betervezett karácsonyi pénzemből meg szerezhetek telefont, meg ilyesmiket. Dögöljetek meg, innen üzenem-költsétek koszorúra amit a cuccaimért kaptatok!

    A 2015. évben reménykedem, csak jobb lesz már minden.Apám meggyógyulhatna. Esetleg az a pár "barát" annak is mutathatná magát. Esetleg a cuccaim visszakerülhetnének. Vagy mittudomén, valami asszonyfélét sodorhatna felém a sors. Vagy akármi..

    December 27- Az az éjszaka, az a puhatestű éjszaka...

    ...hogy a P.Mobiltól idézzek. Avagy amikor 4 óra alatt minden kretén betalál. Politikus barátunk asszonykája, aki előtt falaztam az urának, mert volt olyan hülye-hogy beavassa a mi üzletünkbe, verte a tamtamot a "tartozásom" miatt - "mert ki kell találni valamit, nem felel meg neki az ár, nekem meg most nincs pénzem", de olyan stílusban, amiért élőben lehet fel is pofozom.,,

    Na ezek után jött egy kedves ismerős, aki a telefonvásárlási kérdéseivel zsibbasztott-nem értve azt meg hogy nekem kevesebb mint az ötödéből kell ugyanazt elintézni. És ma is folytatta.

    A kis hitegetőgéptől pár mondatot kértem-eredménytelenül.

    Röviden ennyi...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Szól a Republic koncertfelvételről, meg mellé a könnyem jön rendesen. Lazítani így is lehet ám... Csak aludni KÉNE. (de nem lehet, a vállalat nem engedi a lelkemet)

    A jard kitett egy közleményt még 23-án. Mi semmit se tudunk persze. Kiváncsi vagyok, hogy a kp mennyi is, amit azért kaptak ami nekem fél év melója biznisze. Dögöljenek meg...

    Mindenesetre, a 67-es út így nekem még jobban üt, imádom, örök kedvenc! :)

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ami most zajlik, arra mondjuk azt finoman hogy a legnehezebb hét. És január 14.-én.
    Apám ma műtik, kicsi lesz, cserébe kockázatos. Féltem... Mert ki nem félti az apját? Legalább is aki szereti. Mert én minden összezördülésünk ellenére bírom öregem.

    Ma megyek a cuccaimért, meg papirozni.

    Pénteken tárgyalás, kockázatos és fölösleges. Ülni fognak a rohadékok? Ááá soha. Viszont a pofámat jól megjegyezhetik.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Igazából pár barátomtól csak annyit kértem, hogy ne facebook-telefon-viber háromszögben éljünk, hanem néha lássuk egymás fejét. Mert ugye amint tudjuk, más a személyes. A hangulat, amikor egy fél arcmozdulatból látod az emberen, hogy és mit érez. Valahogy ettől barátság a barátság... Javítsatok ki ha tévedek.

    Hitegetőske barátom hétfőn rám írt, hogy ráérek-e hétvégén. Hétvégére sikerült lebeszélni, csütörtökön lemondta. Lesz-e valami belőle? Tuti nem... Kösz, Barátom-rendes vagy. Ha tényleg beteg vagy, gyere rendbe, ha nem akkor kivánom a rosszabbat.

    Mára ennyi...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Mintha...

    Mintha kezdene rendbe jönni 1-2 dolog, bár szerintem csak ideiglenes, mert miért is lenne jó valami?

    Bent már csak arra megyek, hogy menjen el a nap különösebb konfliktus vagy basztatás nélkül. Jegyeimen meg is kezd látszani, de nem tud érdekelni. Megbukni nem fogok, mert azért annyira hülye még nem vagyok.

    A baráti körömről a szokásos elmondható. Bent van 2-3 ember akivel elvagyok, velük napi szinten találkozom.
    Csodával határos módon 8-9 hónap húzás-halasztás után hitegetős barátunkkal összejött egy 1,5-2 órás dumálós találkozó, ami majdnem abból állt hogy a csajához lekísértem. Nem bántam, mert volt témánk bőven, meg volt egy igérete is, hogy gyakrabban találkozunk. Azt majd meglátjuk. Nekem rossz előérzeteim vannak, de ha mégsem, akkor nem tudom, szerintem ideje lesz máshogy látnom a világot, mert csoda is megtörténhet ezek szerint. Megvárjuk.

    Nekem volt egy csaj is, aki 2 hónap alatt eljutott odáig, hogy egy Iveco Daily-vel tolatnék át rajta, mert az nehéz... :D

    Amit megtennék az az, hogy elmennék a francba a családtól. Vita apámmal, vita itthon, egyszerűen minden rajtam csattan mostanában.

    A hétvégék is nagyon rövidek, kb. 0 kikapcs, maximum folyékony formában.

    De mindeeeeeegy, hamarosan tavaszi szünet, új remények-a lófaszt, itthon fogok filmezni meg depizni, mert persze megint senki se fog ráérni...

    =====2015.03.15-03:02======

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Kutyám emlékére

    Már lassan harmadik hete, hogy fentről nézel le ránk. Gondolom tudod mennyire hiányzol. Gondolom láttad azt is, hogy nagyfater szétszedte a helyed, és hogy ott van a kis emlékhelyed, ahol senki se tudja.

    És ugye tudod, hogy nekem kibaszottul hiányzol, és még mindig kereslek ha ott járok, várom mikor piszkálod a lábam, elteszem reflexből a kajám neked ha megmarad. Persze, hogy tudod. Mert szavak nélkül is mindig tudtad mit kell tenned. És mikor. Mellettem voltál rengeteg szarban. amikor apámék vitatkoztak, hozzád mentem ki. Amikor valami bajom volt, felvidítottál. És amikor lakásba költöztünk, akkor szétváltunk, mert tudtam hogy neked ez nem lenne jó. És igazam is lett, mert a lehető legjobb helyen, és a legjobb emberek mellett öregedtél meg. És mindenkinek hiányzol onnan is.

    És tudod, sajnálom hogy nem lehettem melletted akkor. Csak előtte 2 nappal, és reménykedtünk hogy még van esélyed. Hittünk is benne. Pedig már a búcsú is megvolt. Sajna többször nem volt arra se alkalmam.

    A képeid megvannak, sose fogom törölni őket sehonnan. Jó kutya voltál, a legjobb akit csak kérhettem. És csak a szépre gondolok, mert másra nálad nem lehet. Nem ártottál senkinek. Lenne még itt helyed. Hidd el.

    Nyugodj Békében Bonnie! 2005. január - 2015.március.23

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Pillanatnyi helyzetjelentés

    Úgy néz ki, egy emberrel kevesebb. A hitegetőgép elvileg bekapcsolódott azon emberek sorába, akik meguntak maguk körül. Csak ő nem képes elmondani a baját... Én visszavárom, mint mindegyiket... Mindenesetre sajnáltam. Örültem, hogy egy emberrel több-akiről azt hihettem önzetlenül hallgatja meg a szarjaim. Na de nem baj, minél kevesebb, annál őszintébb a barátja az embernek.

    Pár hete az alváshiányba menekülök, valamiért jobb ez így, apámmal a viszonyom megint romlott, az angol ezt estranged father-nek mondaná.

    És ennyi... most Republic-Október 67 koncertfelvétele szól, majd sör és alvás.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Az egyetlen ok, amiért a pohárhoz nyúlok.

    Ilyenkor valahogy szabadnak érzem magam. Olyan embernek, akit nem lehet megbántani, nem lehet átbaszni, stb. Csak hátradőlök a székben, és élvezem kicsit azt hogy megy a világ és az élet tovább, anélkül, hogy nekem akármi idegeskedni valóm is lenne, vagy csak elszomorodnék.

    Ezek a fél órák jók tudnak lenni nagyon, többet nem kérek. Nem szeretem a szórakozóhelyeket, max.kocsma, mert oda a seprű hajú balfaszok nem tudnak bejutni. De az igazi az eeeez.....

    Ja, egyébként hitegetőske teszi ki a hülyeségeit, de nekem nem válaszol. Nem hiányzik majd, sőt! Az utóbbi időben csak szart csinált nekem... Kedvem lenne elverni, na!

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Szóval... Vegyük úgy, hogy rég írtam-és akkor is elég rövidet. Megvannak a magam okai, mondjuk úgy, hogy beiratkoztam egy képzésre, elfojtástanból. Mert már nem tudok sok minden érdekelni. Nyáron jogsizok, amellett max esténként a szomorkásabbik zenéimet fogom hallgatni, és írni, pont mint tavaly.

    A legszebb az, hogy mire sikerül valakiről letennem, már arról is hogy jól orrba verjem, felbukkan. Ilyen a hitegetőgép is. Pénteken voltunk ilyen ingyenes előadáson... Na ott ki ült be majdnem pontosan elém? De megérte az a fej meg összerezzenés mikor ráköszöntem... "Majd beszélünk", azóta is beszélünk. Persze a legszebb hogy annyi fasz nem lógott a lába között hogy odajöjjön megbeszélni a problémáit. Mit hitt baszki, hogy lecsapom? (Mondjuk van egy tekintetem néha, de mellékes...)

    Mindenesetre az hogy egy köcsöggel több vagy kevesebb az elbaszott kis életemben, az teljesen mindegy. Mert valamiért nekem sose lesz meg az értelme... Maximum a pénzszerzésre fogom, mint ahogy eddig is sikerült még néha magamat is becsapnom...

    Pszichológushoz elkezdtem járni, abban a reményben, hogy segíteni fog... Pedig megfogadtam, hogy a barátaimmal osztok csak meg mindent.
    De ma már nagyon kevés emberben lehet megbízni...

    Majd lesz, ahogy lesz. Ha lesz erőm, leszummázom ide mást nem magamnak, mi van velem fél éve...

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Ez most nem magamról... Hanem egy emberről akit úgy hívnak hitegetős.És inkább nem is róla hanem neki.

    Figyelj haver, kb.0,0001% az esélye hogy ezt te valaha is olvasni fogod. De ha igen, akkor a nevesítés nélkül is lazán magadra fogsz ismerni. Ahogy decemberben is tetted, mikor csak annyit szőttem bele a sok embernek szóló postba hogy "tessók". Akkor érdekes mód egyből kiakadtál és mondtad majd ha találkozunk lebeszéljük. Negyed évre rá sikerült. Akkor is azért mert neked kellett valami. A gond az, hogy idáig neked sikerült a legjobban visszaélni a bizalmammal és jóindulatommal. Nem tudom akarva-e vagy se. A lényeg az hogy sikerült. Na de amikor valami alkalmi pina miatt kellett sírni, az én vállam itt volt. Mégis az volt hogy akármi jobb programod volt, már az empátiámra hivatkozva lemondtad. És a legszebb, hogy a végén előre lebeszéltet sikerült. Majd neked állt feljebb mint mindig. Aztán kicsúszott valami a kis szádon. Utána elmondtad a bajod. Én segítettem, mikor ilyen stílusért más már a fogaid verte volna ki egyenként... Bár megjegyzem, tervben volt 2 atyai a hévnél, de a BKV menetrend kicsit keresztbe tett nekünk. Aztán "hálából" szartál a fejemre és lazán visszamentél azok seggét nyalni akiket nekem 2 órán keresztül olyan hangnemmel illettél, mint én szoktam azokat akiket mérhetetlenül gyűlölök. Ezek után gondolom engem tartasz gecinek, mert megmondtam a véleményem-miután kikérted. És persze mint egy kis pinás blokkoltál chaten, viberen mindenhol. Na de amikor volt egy jó kis előadás, ingyér'. Akkor milyen cink is volt neked hogy egyszer csak valaki megveregette a vállad egy sorral hátrábbról. "Majd beszélünk" ennyit mondtál. Lett volna annyi fasz a lábad közt hogy odajöttél volna elküldeni az anyámba.

    Összegezzük csak, minden önteltség nélkül. Ki volt korrektebb? Úgy érzem én. Mert én amikor a bajaidról volt szó, nem érdekelt kivel voltál és hogy mit csináltam én. Téged meg hagyjunk... Kb. mint valami celeb, amikor időt szakítottál alattvalóidra, akkor írtál vissza... Szóval, nem bánom annyira már hogy nem beszélünk. Azt mondjuk igen amikor kurva jókat röhögtünk még "közmunkán" meg azután. Meg néha telefonon. De ezen kívül inkább csak szart okoztál... Amikor cca.0-nak éreztem magam hogy egy szar páwának (mert az vagy, ha tagadod-tökönrúglak) se "kerülök" már semmibe. A többi emberrel akkor azért nem tudtam beszélni mert mindnek nagyobb baja volt mint az enyém és nem volt nekem annyi a bajom hogy egyáltalán zaklassam.

    Az biztos hogy amiért nem bírtalak végül elviselni az az a személy, akivé a barátaid váltottak. Már ha azoknak lehet mondani őket. A gond az hogy hozzám jöhetsz bármikor, mert hülye vagyok. Pár ember szerint. A magadét megkapnád persze... Csak tudod, te haragot tartasz, én ha valaki idejön és megbeszéli., képes vagyok megbocsátani.

    A probléma az hogy Te egy olyan jellem vagy, akit nem feltétlen mondok se rossznak, se romlottnak, se semminek, inkább csak hülyének. Mert hagyod a rossz befolyást. A jót nem, mert az ellenkezne a kis életviteleddel, még ha nem is jó az neked.

    Nem tudom, mi a faszért kerültem nálad bojkottra, mikor kb. egyszer sikerült a lelkedbe tiporni egy év alatt-ami véletlen volt, és utána megkaptad az elnézéskérést, miközben Te természetesnek vettél mindent, hogy az emberek majd elnéznek mindent. Viszont a 2 pofonod megkapod ha lesz rá alkalmam és lesz pöcsöd kiállni, eltűrni, vagy csak magadat megvédeni.

    Addig meg magyarázattal jöhetsz bármikor, bennem van annyi hogy mérlegeljem. Feltéve ha van benned ennyi. De olyan vagy mint a kutya aki az etető kézbe harap...

    Végszó, kapd be! 1 év bőven elég volt hogy ezt megfogalmazzam...Egy kretén vagy. És jelen helyzetben ha valaki egy embert kérdezne, akit megbántam hogy megismertem, zokszó nélkül téged mondanálak... Csak ahogy ismerlek, visszakérdeznél hogy miért... Na ciao bambina...

    Ja, utóirat: Kb. a 3.alkalomig hittem el hogy apád nem enged... Mert fura az az apa aki egy szenvedélymentes, laza emberrel (mert mutattál neki elvileg) nem enged el, de kocsmázni meg teljesen egyértelműen és azonnal IGEN... Csak az volt az egyetlen előnyöd hogy kevés emberrel vagyok el jól, és veled sikerült mert pár dologban egy véleményen voltunk.., Jó pár dologban...

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Hajnali részegség

    Na, nem a Kosztolányi vers, csak a címe egyezik.

    Nem mondom, hogy szeretek részeg lenni, inkább a spicces, mindenen röhögős állapotot kedvelem. A lényeg az, hogy ilyenkor előtör minden, jó és rossz. Kedves, meg nem annyira kedves emlékek. Barátokról, volt barátokról.

    Ilyenkor beugrik mindig apám, ereje teljében a műtétje előtt, amikor hallott mindkét fülére, és nem kellett lefeküdnie egy óra fizikai munka után. Beugranak a barátok, akik otthagytak, és akiket én hagytam ott mert annyira sok csalódást okoztak.

    És amikor ezek beugranak, valahogy sose őket hibáztatom... Hanem magamat, amiért hagytam hogy átbasszanak, annak ellenére hogy világos jelek voltak. Hogy benyeltem olyan dolgokat, amiket ha más hisz el tarkón vágom, de mégis mindig találtam magamnak megfelelő magyarázatot.

    Hülye voltam na.

    A szép emlékek meg inkább apróságok-mindig változnak.
    Mindenesetre kezdek begubózni- depisebb zenéket hallgatni, stb.
    Talán jobb így

    Mára ennyi

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Csapongok...

    Ki lennék én? Nagyon jó kérdés...Sose adtam meg az embereknek a tiszteletet, csak azért, mert idősebb, esetleg diplomás, stb. A tetteket néztem, meg a hozzá(m)állást... Az se érdekelt, hogy erősebb. Engem fordítva raktak össze :)

    Nyelek, alapjáraton rengeteget, utcára sokszor korrektebb vagyok mint a közeli emberekkel, bár erre nem vagyok büszke. Sokat anyázok, nagyon hamar megutálom azokat, akik úgy viselkednek. De akik közel kerülnek, nekik a vesém odaadnám kb.

    Nem illek bele a mai összképbe, valamiért rossz szájízzel indulnak nálam a pénzesebb emberek, nem szeretem azokat amit mindenki más, néha a "csakazértis"-ért is szembeszállok a közvéleménnyel.
    Jobban szeretem a zenében az aláfestést mint a szöveget, rockra és hasonlókra van a fülem hangolva. Viszont nem értem mit lehet tombolni olyan zenére, amiben nincs szöveg.

    Magyarnak vallom magam, de nem vagyok hazafi, mert hülyeségnek tartom a mellverést és az idegengyűlöletet, ide születtem, a jövő kérdéses, a világon még bárhol ki tudok lyukadni, de azt sose felejteném el, honnan jöttem! Na de a cigányokat nem igazán szeretem én se.

    Az emberekkel úgy vagyok, hogy jönnek és mennek, viszont a kutyám minden hónapban meggyászolom. Hogy miért? Sose mutatta többnek magát, mint ami volt. Olyan embereket tartok meg, akik nélkül csak szebb és jobb lenne az életem, és ezt tudom is. Csak mondom, fordítva raktak össze!

    Merek sírni, annak ellenére hogy sok ember szerint az csak a nők kiváltsága, csak már nem megy... Inkább elkezdtem abba a korszakomba áttérni, hogy már az erősebbnek is nekimegyek lassan, mert "nekem ne"... A korosztályom 95%-át utálom, mert nem tudok azonosulni ezzel a mindent a világba kürtölünkkel, és a többivel. Alig várom az év végét, hogy kb. 5 ember kivételével mindenkit elfelejtsek innen is... Viszont az emberekkel akkora bajom nincs alapjáraton, csak a viselkedéssel.

    Szeretem feszíteni a húrt, tesztelni kivel mit lehet. Jó emberismerőnek vallom magam, és kiváncsiságból teszem ezt, hogy lássam mennyire jó a radar.

    Kb. ennyi. Vannak hibáim is, de azt a mostani divat szerint nem ismerhetem be!

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Hogy mi zajlik mostanában bennem?

    Az abszolút elkeseredettség.. Senki és semmi nem érdekel lassan, nem adok az emberek szavára... Hitegetős, Politikus, és a többi álneves, és nem álneves "barátom" kiváló tanítómesterem lett abban, hogy még azoknak se higgyek, akik tényleg mellettem vannak...

    Valamiért úgy érzem, hogy összefogott ellenem mindenki, pedig én most ezt a kevés embert nagyon meg szeretném tartani. Mondjuk úgy, hogy ha továbbra is így fog jönni belőlem a "jóindulat", akkor nagyon kevés ember fog mellettem maradni...

    Szeretnék változni, mind külsőleg, mind belsőleg. Csak nincs erőm ehhez, se kedvem, se semmi.

    Egyszerűen, most érzem azt, hogy pause bármi áron... Visszatértem a Republic hallgatásra, mert megint illik a hangulatomhoz. A világhoz, ahol szinte mindenki hiteget, és hazudik, hogy neki egy picit jobb legyen, akkor is, ha emiatt tíz embert sebez meg lelkileg.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Évértékelő beszéd

    Hogy mit hozott nekem a 2016-os év?
    Egy beteljesületlen szerelmet, két felmelegedett, és egy elveszett barátságot...
    Életem első, és második autóját.
    Egy indokot, hogy még jobban meggyűlöljem a barna bőrű népességet. Amikor egy 125 ezres autót visszahoztok, dögöljetek meg... Örüljetek, hogy ennyiért kaptatok valamit! Na nem baj, kedves Kótai úr, nem felejtettelek el!
    Jogsim is idén lett, feb.16, hogy pontos legyek.
    Első, sőt második fizetős munkám.
    Apámmal javuló viszony.
    Erősödő szuicid gondolatok.
    Önérzet, büszkeség.
    ELVÁGYÓDÁS!

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Aktív témák