Aktív témák

• #35 thesound őstag

  2022-07-10 23:43:01 #35

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  őstag

  A beidegződések még működnek. Igazából nem is beidegződés, ellenben fontos dolgok kapcsolódó pontja.
  Ülök a gép előtt és bevillan, hogy a következő szettre vágyom most: EXIT 2009 | Carl Cox & Green Velvet Live @ mts Dance Arena. Hát persze, július van, Exit festival. Elindítottam és azon kaptam magam, hogy vigyorogva bólogatok a gép előtt. Részese voltam. Ennyi év után is imádom, tódulnak az emlékek. Több, mint 10 éven keresztül jártunk a Novi Sad szívében lévő várban tartott fesztiválra. Valahogy a barátaim számára és számomra is többet jelentett bármelyik fesztiválnál.

  1999-ben tartották meg először, a Milosevic-reszim elleni diákmozgalom egyik lépése volt. Egyrészt politikai indítattású volt -nagyon fontos, hogy volt célja, nemcsak egy mai értelemben vett pénzszivattyú-, másrészt pedig a rezsim alatti időkben reményt, hitet és szabadságot adott a fiataloknak. Illetve nem utolsósorban kinyitotta Szerbiát a világ számára. Aztán idővel kinőtte magát egy hatalmas és nemzetközi szinten is igencsak elismert fesztivállá, azonban akik félig-meddig ott voltak a születésénél, azokan többet jelent egy mai értelemben vett fesztiválnál.

  Arra pontosan nem emlékszem, hogy a 2000-ben vagy 2001-ben voltunk először az Exiten. Utána több mint 10 éven keresztül mentünk, minden évben. Meghatározó időszak, meghatározó élmények.
  Szóval a fent linkelt Carl Cox b2b Green Velvet egy 10/10 szett. A két mókamester között nagyon megvolt a kémia. Tipikusan a ritkán megismételhető élmények egyike. A reggel 8 órás kapuzárást -amit a korábbi években nagyon komolyan vettek- kitolták fél kilencig. Mindenki megtiszteltetésnek érezte és a szervezőknek is nagy respect, hogy érezték, hogy ezt itt nem lehetett időre befejezni. Nyári reggel, meleg volt, fél literes vizeket osztottak az embereknek 8 óra után a buli közepén.
  2009, tehát az emberek még leginkább okostelefon nélkül jöttek szórakozni, nem azért, hogy felvegyék videora az egészet és valójában az legyen számukra a lényeg, hogy a közösségi oldalon lehessen pózolni. Egyszerűen nem volt még érezhető, hogy csak azért jönnek az emberek, hogy pózolhassanak, hanem egyszerűen az elektronikus zene, a társaság és minden fesztivállal kapcsolatos dolog az ami vonzotta az embereket. 4 napos totális agyeldobás és kikapcsolódás... nagybetűs kikapcsolódás és energia a következő 1 évre.
  Maga a video is nagyon jól van összevágva, olyan pillanatokat kap el, amit csak az vesz észre, aki részese volt ilyen eseményeknek. Nagyon sok minden történik, amit csak avatott szemek látnak. (Van néhány remek Boiler-room-os video ahol rengeteg avatott szem kommentel. Aannak aki ebben élt fiatalon, élmény olvasni.)
  De amúgy gondoljatok bele, mit élhet át a susogó melegítős majom maszkos fazon .

  A társaság akikkel mentünk írtó jó volt mindig. 10-20 ember, voltak fix emberek, voltak olyanok akik 1-2 napra beugrottak. De a lényeg, hogy figyeltünk egymásra. Nem kellett félteni bennünket, elengedtük magunkat rendesen, de figyeltünk és vigyáztunk egymásra. Mindig és minden szituációban. Jópár olyan sztori van amire ha csak rágondolok akkor mosolyra húzodik a szám.
  Ehhez az is hozzájárult, hogy nagyon jól meg volt szervezve az egész. Emberek hozták létre embereknek. Gondolok itt a beléptető rendőrökre, fegyveres őrőkre a falak tetején , az útvonalak kialakítására a token, kártyás rendszerre, az emberi viselkedésre a személyzet részéről.

  Magának a fesztiválnak és a városnak a hangulata nagyon vadregényes. Így utólag visszagondolva. Azért abban az időben amikor jártunk az Exitre, akkor Szerbián igencsak látszott, hogy a háború nagyon megviselte az országot. Rengeteg félbehagyott építkezés, gyáraknál és magánházaknál egyaránt. A szállásadónkkal nagyon sokat beszélgettünk és elmondták mindig, hogy dolgoznának, de nincs munka. Nagyon szerényen éltek és fesztivál ideje alatt a saját házukban adtak ki szobákat.
  A fesztivál korai idejében még a közönség nagy része helyi volt, de idővel szerintem megfordult ez az arány és több külföldi volt a rendezvényen.

  Rengeteg olyan élménnyel lettem gazdagabb amit egyszerűen nem tudok betűkre konvertálni. Előadók terén is tágították az ember látókörét. Olyan nagyszínpados előadókat is láttunk amire máshol nem volt lehetőségünk. Kraftwerk, Moby, Hospital records, Grand Master Flash... sorolhatnám napestig. A társaságunk számára már az Exit előtt is adott volt az elektronikus zene egész nagy szelete, de ilyen téren is szélesedett az ízlésünk.

  Ahogy a póló is mondja: Dance Arena Saved My Life

  A végére még itthagyom ezt a szintúgy zseniális szettet.
  Miss Kittin Live @ Exit mts Dance Arena 14 July 2012

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák