Aktív témák

• #28 thesound őstag

  2022-05-03 00:36:04 #28

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  őstag

  Álmomban tengerész voltam. Egy hajótörött tengerész. A szürke kék tenger alatt sodródtam. Mindenütt áthatolhatatlan, végtelen tenger.
  Egy bálna komótosan úszott el mellettem. Tudtam, ha nem kapaszkodom fel rá, akkor talán ennyi volt.
  A bálna egy kék bálnára hasonlított, de a feje és a szája vízszintesen volt lapos. Lassan úszott, függőleges irányú, hullámos mozgással. Áradt belöle a bölcsesség. A bőre nem olyan volt mint egy delfiné. Nem sima és ragyogó, hanem egy ősöreg bálnáé, akire az idők folyamán már mindenféle rárakódott, hasonlóan, mint egy tengeri szikla oldalára. Mészkő darabok, moha, kagylók egyvelege.
  Úgy úszott, mintha tudná, hogy fel kell kapaszkodnom rá. Éppen csak sikerült, a farokszonyába tudtam belekapaszkodni. Volt rajta egy lyuk, amit nem úgy harapott ki valami, hanem egyszerűen az idő súlya alatt kezdett elkopni, kezdetlegesen rongyolódni, mint az elhasználódott szönyeg széle.
  Úszott velem, szépen lassan, komótosan, bölcsen, mit sem törődve az univerzum pillanatnyi történéseivel. Olyan villanásokkal, történesekkel, mint az emberiség története az univerzumban.
  Végül hazahozott, vagyis oda ahol laktam. Egy mesterséges -de amennyire lehet természetesen kialakított- medencéhez érkeztünk. A medence nyitott volt és közvetlenül érintkezett a tengerrel. A két különböző típusú víz nem keverdett össze. Mintha fal választotta volna el a két vízfelületet úgy feszültek össze. Nem éles, hanem elmosott, de határozottan érzékelhető határvonallal.
  A bálna a határvonalat nem lépte át, hanem lelassított előtte. Én pedig elengedtem a bálnát es sodródtam tovább. Delfinalakban sodródtam, de emberi tudattal, ami nem vette észre a delfin alakomat.
  Átsodródtam a medencébe, az ősöreg bálna orra finoman beleütközött a vizek határretegének és megállt. Azt akartam, bogy a bálna es a medencében lakó másik delfin lássa, hogy mennyire örülök, hogy hazaértem.
  Féleig kiemelkedett a delfinalakom a vízből, elkedtem jobbra balra mozgatni a testem és az oldalsó úszóimmal vadul csapkodtam a vizet. Teljes erőmből. A tudatom viszont, mivel nem érzékelte a delfin testem, azt látta, hogy ülök a vizen és köt ököllel csapkodom a vizet és a felsőtestem közben teljes erőből mozgatom jobbra, balra. Az emberi elmem még azon is gondolkodott, hgy vajon a delfinek mit csinálnak még, hogy örömüket mutassák? Felugranak és oldalukra fordulva belecsapódnak a vízbe?
  Valójában nem azert csináltam ezt a mozdulatsort, mert annyira örültem, hanem mindenáron azt akartam, hogy a bálna, -aki mosolyogva figyelt- és a delfin -aki érdeklődve és egyre nagyobb lelkesedéssel figyelt- érezzék azt, hogy mennyire örülök. Pedig a vad mozdulatsornak az volt a célja, hogy értsék mit akarok mondani, így ők érezzék magukat jól! A ősbálna azért, hogy jót tett velem, a delfin pedig azért mert, látja hogy örülök.
  Tudták, főleg a bálna, az univerzumnyi bölcsességével. Én pedig egyre hülyébben és szégyenteljesen csapkodtam a vizet az oldalúszóimmal/öklömmel. Mi értelme volt ennek a teljes erőbedobással előadott előadásnak, amikor úgy is tudták volna, hogy mit akarok valójában (!) mondani. Kínos és szégyenteljes szituáció. Egyre kínosabb.

  STL - The Ancient Scale (15 Years with Echochord)

  [ Szerkesztve ]

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák