Aktív témák

• #147 thesound addikt

  2024-07-21 00:52:41 #147

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  Reggel a huncutka meglökte a hálószoba ajtót. Én még aludtam. Odaállt az ajtó elé és meglökte. Először azt hittem, hogy a huzat mozgatja. Majd láttam, hogy ő az és kinyitottam az ajtót. Bejött, felmászott az ágyra es a fejét a mellkasomra hajtotta és úgy simogattam.
  Hétvégente mindig hamarabb felkel, mint én -illetve most a szabadság alatt is sokszor- és mindig jön. Kopog, aztán bemászik mellém az ágyba. Mosolyog. Én is. Megsimogatom, huncutkodunk valamit... mondja, hogy reggel van, fel kell kelni és menjek játszni.
  A valamelyik nap a szívem sajdult bele, hogy nem olvastam neki mesét este. Nagyon fáradt voltam, hisztizett, hogy nem akar aludni. Többször visszamentem, hozzá, hogy akkor szeretne-e mesét (mindnnap olvasok neki és megvan az elalvás előtti rituálénk), de ő is fáradt volt és behisztizett. Hát nem lett meseolvasás. Következetesség. Meg kell tanulni hogy vannak következmények. A szívem sajdult bele.
  Ellentétben az anyjával én nem szórom a büntetéseket -amit be sem tart és értelme sincs, de addig tolja, amíg olyat nem mond a gyereknek amivel szíven találja (ez sok problémának a forrása, de hiába a jószándékom, ha nincs befogadó oldal az anyukánál) , ráadásul jelentéktelen dolgokban sokszor. Ehelyett én tanítom, magyarázok, viccesen, hogy fennmaradjon az érdeklődése. És lám megérti, hogy mi miért történik, mit miért nem szabad vagy szabad... Nevelem a legjobb tudásom szerint. Szívvel, lélekkel.

  Ivan Smagghe & Rupert Cross feat. Matthew Herbert - In the Morning

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák