Aktív témák

  • thesound

    addikt

    Hegyimentő voltam a mai álmomban. Maga a hegyimentő bázis a gyerekkori házunk volt ahol a szüleim laknak és a "várószoba", pedig a tesóm szobája. Este volt, leraktam a motort (egy Yamaha, amivel középiskolás koroban toltam) és felmentem az emeletre a szobába. Az asztalon hevertek a telefonok és egyszercsak megszólalt az egyik, indulni kell.
    Felvettem a piros mentő felszerelést és elindultunk. Maga a hegy nem volt egy nagy hegy, inább ilyen mindenféle extra felszerelés nélkül járható, túrázható. Volt a hegy aljában egy üreg, ami tele volt vízzel és valaki fürdött benne. Arra gondoltam, hogy lehet, hogy itt merült el az akit meg kell menteni és alul, a hegy gyomrában lehet egy marha nagy vízalatti labirintus. De nem gond, erre is fel vagyok készülve.
    Végül fel kellett sétálni a mohával fedett hegy tetjére és ott egy magas fenyőn elkezdtünk mászni felfelé. Olyan nagy volt a fenyő, hogy az ágakra építkeztek. De nemcsak ilyen pici faházakat, hanem rendes emeleteket húztak fel, barna tömör, lakkozott fából. Ahogy másztunk fel éppen egy könyvtárszint előtt másztunk. Tele könyvekkel, olvasó emberekkel, de nekünk mászni kellett tovább.
    Itt ébredtem fel. Az álom elején még volt más is, de az kiesett a fejemből reggelre.

    Johannes Heil – Rescue Me

    Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák