Aktív témák

• #132 thesound addikt

  2024-04-13 02:32:43 #132

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  A nagynéném mondta nekem nem annyira régen, hogy ugye el sem tudtad eddig képzelni, hogy hogy lehet valakit ennyire szeretni.
  Huncutka ma különösen apás volt. Ölben vittem a boltba és végig vigyorgott a napszemüvege alatt mint aki felrepül, meg odadugta az orrát vigyorogva az enyémhez. Ma amikor megsímogattam az arcát, akkor többször is megfogta a kezem és mégjobban odaszorította az arcához. A világot jelenti nekem.
  Érzi, hogy rám számíthat és tanítom, de közben elfogadom és meghallom ha vannak saját gondolatai. Látom, hogy mi a fontos és a legfontosabb neki éppen. És bizony ha anyuka a legfontosabba belerondít azt nem hagyom. Várok, hogy elrendezze az általa lerombolt helyezetet, sőt segítenék ha hagyná, de csak mégjobban elmérgesíti. Nem hagyom, hogy elvegye picúrkától az érzést, az összetartozást és azt, hogy ő ad nekünk valamit! Olyan egyszerű ez, mint az 1x1. Könnyű? Nem, de csak a jó út a jó.
  Sok dolgot kristálytisztán látok, mint valami bölcs. Nem tudom ezt jobban megfogalmazni, szerintem a többség átesik ezen. Legalábbis remélem. De nem mindegy, hogy mikor. Ide tudnék pufogtatni sok közhelyet, de így nem lenne súlya. Pedig van, csak végig kell gondolni, pörgetni és érezni!

  Megint sokat olvasok. A megfelelő helyen vezetem. Rendeltem megint egy adag könyvet. Egy jó adagot. Megjutalmaztam magam, mert egy egész valid fizetésemelést kaptam. Na nem csak úgy az ölembe hulott, megtettem érte amit meg kellett, meg persze nyilván azért valamekkorra szerencsefaktor is van benne.

  Tesóm a szülinapján egy kisebb rokoni, családi összejövetelt szervezett. Jó volt találkozni a szűk családdal, rokonsággal. Huncutka gyorsan feloldódott és ott rohangált a lufikkal az asztalok körül. Nagyon jól bírta és tetszett neki.
  Azóta voltunk a szüleimnél megint, és most mivel nem voltak vendégek, a picúr kisajátította a mamát. Alig telt el 1 hét és már mondogatja, hogy mikor megyünk a mamához és ő sokat akar maradni. Nagyon jó érzés, hogy ennyire igényli a szüleimet és tesómat. Szintén a nagynéném mondta, amikor a születésnapon a kislány a mama ölében ült a délutáni alvás idején -persze nem aludt, de itthon sem szokott már-, hogy tudja a gyerek, hogy hova kell menni, hogy hol szeretik nagyon.

  "Nem az vagyunk, amire életünkben jutunk. Önmagunk vagyunk a tetteink esszenciája, a szándékainké, és azoknak az embereknek az összessége, akiket közel vonunk magunkhoz."
  De hogy ide eljussunk ahhoz kellett, hogy eljuthassunk ide. Köszönöm!

  Dido - Thank you

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák