Aktív témák

• #126 thesound addikt

  2024-03-11 22:54:59 #126

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  Zanzásítva.
  A múltkor Az-zal áltmodtam. A kávésdobozból jött volna elő, de visszazártam, zörgött a fém dobozban és egyszercsak berobbant a vigyorgó feje az elmémbe és ekkor a kávésdoboz fedele is felpattant és 90 fokkal elfordított fejjel nézzet rám.
  Álmodtam olyat is, hogy sushit eszem. (Másnap rendeltem japán levest)

  Elolvastam a Conant. Az egyik nyilazós résznél eszembe jutott, hogy a szomszéd gyerekkel (szerintem általános iskolások lehettünk, 5. vagy 6. osztály) készítettünk íjjat. A nádas mellett lévő fa ágából fűrészeltünk le, lehántottuk meghajlítottuk és a nádból meg nyílvesszőt készítettünk. A nyílvessző végébe szöget tettünk és az égbe lövöldöztünk majd visszaérkezve a földbe fúródott a nyílvessző. A szomszéd kedvesen ránk szólt, hogy ugye vigyázunk magunkra a lövöldözésnél, mi meg megígértük -és be is tartottuk- hogy vigyázunk.
  Elkezdték újra kiadni a KJK könyveket, be is szereztem Steve Jackson és Ian Livingstone 40. évfordulós könyvét. Szintén 5-6. osztályos koromat idézi. Az elős ilyen saját könyvem A Hóboszorkány barlangja volt. Imádtam. Utólag visszagondolva fontos pillanat volt. A barátaimmal mi is próbáltunk ilyen könyvet írni, szintén az általános iskolában. Összejöttünk szombat délutánonként, hogy írjuk a könyvet, megírtuk pár alkalommal a háttértörténetet és pár fejezetet, de aztán nagy számítógépezésbe (C64 - Archon ment nagyon akkor, amit csak Nomád Badum néven emlegettünk, meg The Last Ninja, Gianna Sisters... ) és kókuszgolyó evésbe csapott át. Szép idők voltak. Hazatekertem a biciklimmel a bandázás után. Tökéletes nap volt.
  Elolvastam az 1897-es Drakulát is. Nem rossz, nem rossz. Most 1-2 képregény következik és utána szerintem valami nagyobb sci-fi eposz.

  A lányommal kapcsolatban azt érzem, hogy még szorosabb lett a kapcsolatunk. Szorosan átölel amikor felveszem és igyényli is. A múltkor mentünk boltba és ölben vittem amikor spontán elkezdte mondani, hogy apát szeretem a legeslegjobban a világon. Volt egy olyan eset is, hogy játék közben elbambult és motyogva mondta, hogy apát szeretem.
  Mostanában azt játsza, hogy ő baba vagy baba cica. Egyszer mondta a babás játék közben, hogy anyától fél. Persze anyuka robbant. Nem tanított, nem kérdezett, robbant, mint mindig. Olaj volt a tűzre. Ilyen játékot csak velem játszik azóta. Ha anyuka jönne elküldi. Ennek az is kisebb részben az oka, hogy nem engedi, hogy a párnákat 2 centivel arréb tegye a drága...stb. Mindig csak pattog a hárpia, nem partner a játékban picit sem, de ha ki van hagyva (én próbálom bevonni) akkor meg pattog és vakon hőbörög. Nyilvánvaló, hogy az évek alatt elszenvedett értelmetlen zsarnokságok nem múlnak el nyomtalanul. Szinte már izgul néha a picúr, amikor megjelenik. Hogy anya készen van, letusolt?... vagy 5-ször megkérdezte és nézett a fürdőszoba felé aggodalmasan, hogy még ő babásat szeretne játszni velem.
  Anyuka behisztizett és lefeküdt. Minta módon megfürdettem a picúrkát. Utána megvacsoráztunk, fogat mostunk, felöltüztünk, játszottunk, amíg tusoltam, a fürdőszoba ajtóban Mancs őrjárat képregényt nézegetett. Mesét olvastam neki és lefektettem. Írtózatos mentális erőfeszítés, na nem a picúrral való bármféle tevékenység, azt imádom, hanem elviselni és még ennek ellenére is megpróbálni észhez téríteni az agresszor anyukát.
  A hétvégén óriásit gyurmáztunk és a gomba gyurmával szerepjátékoztunk. Egyébként a szerepjátékot imádja. Az icipi-pici pók és a csiki csigusz mindennap kell. Fürdéskor főleg.
  Anyuka egy hangyányit visszafogja magát, de csak tűrtőzteti magát. Ez nyilvánvaló. Megint olyna dolgokat mondott, hogy józan elmével rendelkező ember nem mond ilyet. Vagy pontosan tudja, de az még ilyesztőbb. Nem érti még mindig, hogy pont ugyanolyan kapcsolatot alakít ki a lányával, amilyet éppen nem szeretne és ebben egyedül ő a saras. Én símitom el a dolgokat, de felőröl és még én vagyok a...

  A munka hullámzó. Nagyon jól csinálják, mert kiszúrták a szemünket egy olyan %-kal, emelés gyanánt amiért nem hőzöng a nép, de nem is jutunk sehova, hanem szépen lassan lemaradunk. A meló változó, van, hogy most normál tempó van, van, hogy örültek háza, de rühellem a sok tapló partnert. Szétkúrják a rendszert és még nekiállnak feljebb. Még jó, hogy a kollégák normálisak.

  Ez utóbbi gondolatmenetet csak leírtam, de nem tudom minek kapcsán jutott eszembe és nem tudom már kifejteni. Gondolkodtatotk már azon, hogy a problémamegoldó képesség muatt jutottunk eddig, mint emberi faj? Vajon, ha rendben vannak a fizikai dolgok akkor az ember keresi a (nem materiális) problémát? Vagy ez csak szögegyszerű Maslow-piramis?
  A történelmünk azért is fontos, mert meg kell tanítanunk a gyerekinknek. Azért, hogy folyamatában értsék a miérteket. Mint emberi faj, büszképn tartással mesélünk vagy fejlehajtva, szégyenkezve, ha mi mint ember faj gondolunk magunkra.

  The Orb - Little Fluffy Clouds Live

  [ Szerkesztve ]

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák