Aktív témák

  • thesound

    addikt

    Az álombeli kórházi szobában voltam. Nem beteg voltam, de nem is alkalmazott, nem is rokon. Egy kopasz, leszolgált öreg, magas, inas katona volt a kórteremben. Fehér díszegyenruhát viselt. Olyan kórterem volt aminek az oldalában volt egy orvosi szoba.
    Egyszercsak három orvos fogott egy elítéltet és nagy hangzavar között elkezdték behozni a szobába.
    -Megtaláltuk az agyában a sugárzást!
    Ahogy hozták befelé, a kórteremben lévő műszereken a mutatók elkezdtek kilengeni, a leszogált katona elkezdett fel-alá járkálni és tehetetlenül ökölbe szorult a keze. Egyből kapcsoltam.
    -Várjanak a hozzátartozót ki kell vinni, nem maradhat bent!
    Az orvosok megállak az elítélttel én meg kitessékeltem a folyosóra a katonát. Mondtam neki, hogy sétálgasson a folyosón, avval valamelyest enyhíteni tudja a feszültséget magában. Annyit tudtam, hogy az elítélt az egyik hozzátartozójával tett valamit és most legszívesebben bemenne és kiszorítaná a szuszt a rohadékból, akkor is ha mindent elveszít.
    Elkezdett sétálgatni, én pedig árnyékként követtem, de nem enyhítette a feszültségét. Majd futni kezdett a folyosón. Ekkor mondtam neki, hogy álljon mögém és ne fusson, hanem meneteljünk, mint valami díszegyenruhában lévő katonai csoport. Megfogadta a tanácsom és közben a vállamra tette a kezét.
    Gondoltam, hogy ennyi nem lesz elég, ezért elterelő beszélgetésbe kezdtem.
    -Ugye magának van valamiféle katonai múltja?
    -Az életem!
    -Tudja amikor sorozáson voltam, azt mondták javasolták volna, hogy a díszőrségbe jelentkezzek. Azóta már eltelt kis idő és katona sem voltam és meg is görbültem, de a mozdulatok még bennem vannak.
    Ekkor már a fehér korházi folyosó végén lévő aulában voltunk és éppen fordultunk visszafelé.
    Felébredtem.

    Amon Tobin - Rural Soldiers

    [ Szerkesztve ]

    Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák