Aktív témák

• #113 thesound addikt

  2023-11-08 23:15:13 #113

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  thesound

  addikt

  Három álmomra emlékszem az előző éjszakából. Az egyiket elalvás után, a középsőt 3-4 óra környékén, az utolsót közvetlen felkelés előtt álmodtam.

  Az első álom egy maffiás sztori volt. Az egyik maffia tag cserbenhagyta a családot, nem jelentős dologban, de nem is kis semmiség miatt. Egy kikötőben voltunk, egy picike kabinos hajó ringatózott a vízen. 3 embert láttam a hajón, hawaii mintás ingben, fehér térdnadrággal. Szikrázó napsütés volt. Én éppen elfordultam és a hajódeszkán készültem elhagyni a hajót, amikor két ember, a harmadik maffia tag kezét lefogta és odaszorította a hajókabin oldalához. A fehér hajókabin két kerek ablaka között álltak. Az egyikük elővett egy fűrészt és a falhoz szorított kar könyök alatti részéhez illesztette. Éppen elhagytam a hajót amikor elkezdték a műveletet.
  Azon gondolkoztam a hajóról lefelé menet, hogy mi az a pont, mi kell ahhoz, amikor az ember már nem küzd, amikor elfogadja a sorsát és hagyja, hogy megcsonkítsák. Küzdenie kellene, tudja, hogy fájni fog, tudja, hogy messzemenőkig túlzó a "büntetés" és maradandó lesz az élete hátralévő részére. Küzdeni kellene teljes erejéből, de már nem küzd. Sikolt, de már nem küzd. Mint egy halálra ítélt a kivégzés előtt, aki síri nyugalommal ül bele a székbe... Erre a gondolatmenetre ébredtem fel a valóságban, egészen rossz érzésekkel.

  A következő álmomban a szomszédban laktam. (maga a helyszín, a két ház valós, az utca részleteivel együtt) Örültem, hogy van egy helyem, mégha nem is nagy, de az enyém innen fel fogom tudni építeni az életem. Egy fehér és narancssárga csíkos, horgolt szőnyeget terítettem ki a kocsibeállóra. Pici szönyeg volt, de addig igazgattam, hogy úgy állt, ahogy szerettem volna. Arra gondoltam, hogy a narancssárga hippi autómmal (WV Camper Van konkrétan), majd erre a szőnyegre tudok rállni. Az autót éppen most festették, hippi mintákkal volt tele, de modern és szemet gyönyörködtetően narancssárga.
  Éppen elképzeltem, hogy leparkolok az autóval, amikor a szemben lévő ház garázsa előtt lévő hintaágy elkezdett látszólag égni. Arra gondoltam, hogy megint ez történik? Oda kell mennem eloltani. A fából készült hintaágyon volt egy matrac, azon példek, szépen egymásra rétegelve.
  A kerti csapról hoztam pici vizet és rálöttyintettem a hintaágy tetejére. A picike láng kialudt, de hamarosan halvány fekete füst kezdett felszállni belőle és megjelentek újra a lángok. Megint odalocsoltam kis vizet. A láng újra kialudt, de közben füleltem. Hallottam az apró sercegéseket és pattogásokat annak ellenére, hogy lángot nem láttam. Rájöttem, hogy maga a szivacsréteg ízzik és hiába locsolom felülről az egészet ez újra fog gyulladni. Elkezdtem lepakolni a hintaágyra pakolt rétegeket, a plédeket szépen sorban, hogy elérjek a szivacsig, amit majd eloltok és véget vetek a tűznek.
  Ahogy, pakoltam le a rétegeket, már kezdtek a melegtől egymásba olvadni, így volt amit már tépőzár szerűen kellett lehúznom. Sikerült lehámoznom az összes takaró és lepedő réteget, amikor az utolsó lepedő réteg alatt találtam egy műanyag játékbabát. A játékbaba már közvetlenül a szivacson feküdt arccal lefelé. Fehér trikó volt ráadva. Legutoltam a hintaágy mellé és elkezdtem óvatósan leemelni a játékbabát. Sőt, inkább lefejteni, mert a hőtől rá volt ragadva a szivacs huzatára, már picit olvadt volt.
  Amikor sikerült lefejteni, akkor láttam, hogy egy szem nélküli baba, pontosabban a szemüregei koromfeketén sötétlettek. Ekkor tudtam, hogy ez nem egy sima tűz, a babában egy démon lakozik. Félelmemben ráordítottam teljes erőből: TÁVOZZ!
  Ezt a TÁVOZZ! szót hangosan is kimondtam a valóságban, erre ébredtem fel. Féltem, a még nem teljesen felocsúdott agyam azon gondolkodott, hogy hol vagyok és van-e valami körülöttem, valami nem odavaló. Pár másodperc alatt tudtam, hogy álom volt és valamelyest megkönnyebültem, de féltem. Ahogy ezt írom a hideg kirázott párszor.

  A harmadik álomban egy személy aki ott volt körülöttem egy telefont kapott. Maga a telefon rólam és egy lányról szólt (aki ugynaúgy létezik a valóságban), sőt lehet a lány volt a vonalban, de én nem beszéltem vele. Ahogy a személy lerakta a telefont elindultam, hogy meglátogatom a lányt, vonattal.
  Odaértem az állomásra, ami egy tipikus magyarországi vonatállomás volt. Magához a vonathoz kellett eljutnom. Ahogy mentem a tömegben hallottam, hogy valakik arról beszélnek, hogy nincs WC papír. A korlátnál lévő kalauz aki szintén meghallotta a beszélgetést előhúzott a táskájából egy guriga WC papírt és felmutatta, hogy nálam mindig van papír, miközben mosolygott. Elhaladtam mellette és tudtam, hogy fel kell szállnom a mozgólépcsőre.
  Azonban ez a mozgólécső nem hagyományos volt, de ez visz el a peronig, ahonnan a vonat indul. Nagyjából vizszintesen ment, de voltak benne kisebb huppanók, dombok és volt olyan része is, ahol olyan alacsony volt a plafon, hogy le kellett hasalni a mozgólépcsőre, hogy tovább tudjunk haladni. Néhol lefelé, néhol felfelé, néhol alagútban, néhol a szabad ég alatt futott a mozgólépcső. Azon a szakaszon ahol le kellett hasalni, hogy átférjünk a plafon alatt, az előttem lévők arról beszélgettek, hogy beneveznek egy sakkversenyre. Egy egyikőjükön nem volt cipő, mert éppen levette.
  Végül odaértem a lányhoz a vonattal és összeházasodtunk. Furcsa napszemüveges házasság volt, de végül is mindketten akartuk, de olyan távolságtartós volt. A szüleimnek is bejelentettem és anyukám mondott új szempontokat, amik eszembe sem jutottak. A feleségem bejelentette, hogy megházasodik egy másik emberrel is, így hároman fogunk alkotni egy házasságot.
  A feleségemet elkezdtem kérdőre vonni, óvatosan, mert azért volt valami köztünk, hogy akar-e engem. Sokáig nem mondta ki, de a vége az lett, hogy azt mondta, hogy azt amit én hozok az életébe, azt a biztonságot nem keresi.
  Meg akartam győzni, hogy válljunk el, de akkor már tudtam, hogy most már csak a pénzemre utazik. Mivel hároman voltunk házasok, ha felbontjuk a házasságot, akkor majdnem minden pénzem az övéké.
  Valaki -nem tudom, hogy kicsoda- ki is mondta, hogy így nem is kellett papírozni semmit, nem kell rabolni, trükközni, így a pénzem az övéké.
  Végül a feleségem rábírtam, hogy váljunk el, menjünk ügyvédhez. Tesómnak elmeséltem aki mosolygott. A feleségem éppen pakolt, amikor mondtam neki, hogy mindenki úgy hagyja el a kapcsolatot, avval a vagyonnal amivel jött ugye? Nem szólt semmit és itt tudtam, hogy nagy baj van és átvertek.
  Erre ébredtem fel nagyon rossz, szintén félek érzéssel. Más típusú félés, inkább kisemmizettség, az érzéseim megcsalása és a lenullázott jövőtől való félelem.

  Nathan Micay - It's Recess Everywhere

  Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák