Aktív témák

  • thesound

    addikt

    Az álom tengerében a lányomat az ölemben vittem és éppen szállítunk be a liftbe. Megnyomtam a gombot és adott három puszit. A valóságban a mellkasomat és a hátamat szokta megsimogatni. :)

    A másik álomban pedig egy színházból futottam éppen ki. Kellemes hőmérsékletű kora őszi idő volt. Este volt, az utcán nem mászkált senki. Egy csúcsidőben nagyobb forgalmú úton szaladtam át, ami most tökéletesen forgalommentes volt. Az utat szegélyező, sárguló levelű fákat kellemes szellő lengette. Lehullott pár levél és a párhuzamosan parkoló autókon állapodtak meg. Az út túloldalán egy mini park volt található. Nem is inább park, hanem több pad volt félkörben lerakva a fák alá. Járda volt mindenhol, de mégis egy picike sziget volt.
    Ahogy az úton futottam át, egy idősebb nő vágódott ki utánam az ajtón. Fekete kosztüm volt rajta és a szőke hullámos haja hullámzott a rohanástól. Megállt az út szélénél és utánam kiabált:
    -A boldogság nem létezik, csak mese, hogy az embereket előre hajtsa!
    A nőnek hittem, mert régóta ismertem és tudtam, hogy sok mindent átélt már és sok tapasztalattal rendelkezett. Sokat beszélgettem vele. Tudtam azt is, hogy jó akar nekem, ezért mondja az igazságot, de legbelül ellenkeztem az állítása ellen és ezért futottam el könnyes szemekkel. Szomorúan és aggódva nézett utánam, ahogy átértem az út túloldalára.

    Labrinth - Skeletons (Lexi Needed a Break)

    Vannak a léleknek régiói, melyekbe csak a zene világít be. - Kodály Zoltán

Aktív témák