Új hozzászólás Aktív témák

• #37588 stilo18 addikt

  Új Válasz 2019-11-13 17:35:08 #37588

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  stilo18

  addikt

  Kedves jó barátom élménybeszámolója miután 55C9-re cserélte az 55-ös Sony XE9005-ösét.
  Neki nincs accountja a Ph-ra, egy excel - be szedte össze a gondolatait, szerettem volna megosztani:

  Sziasztok!
  Szeretném megosztani Veletek az elmúlt hetek tapasztalatát egy olyan témában, amiről az elmúlt 1-1,5 évben rengeteg cikket, tesztet, véleményt olvastam. Bízom benne, hogy ez a pár sor eléri majd a célját és ha csak egy kicsit is, de segítséget vagy támpontot tud nyújtani azoknak, akik TV vásárlás előtt állnak, az amúgy ebből a szempontból az év kiemeltnek számító időszakában.
  Nyilván mindannyian, akik kellő rajongással viseltetünk a technikai dolgok, leginkább TV-k iránt, számtalanszor átrágtuk már a különböző szakmai cikkeket, fórumokat, megjártuk már a különböző üzleteket és álltunk perceket a kiszemelt modell előtt, csodálkozva az üzleti beállítás adta fényerőn és a patikamérlegen kimért techdemok színvilágán. Amikor év elején eldöntöttem, hogy lecserélem az 55”-os Sony X900e TV-met, a helyzetet két dolog indukálta. Elsőkörben én mindig videojátékhoz (PS4 Pro) vásárolok televíziót, ez a fő felhasználási terület, ahol a legtöbbet pörög a TV, utána az otthoni mozi élmény jön a sorban és legvégül szerepel csak a sport, illetve kábeltelevíziózás nyújtotta tartalmak. Azt mindenképpen le kell szögeznem, hogy az X900e egy fantasztikus TV. Előtte is Sony-m volt egy 49”-os W802b, erről őszintén szólva a 4K, HDR-t leszámítva nem volt földbedöngölő a változás, de a méretbeli növekedés azért kompenzálta a kontraszt és a fényerő minimális különbségét az előző TV-hez képest.
  Egy TV cserére vonatkozóan két alapelvet fogalmazok meg, ami valójában azt gondolom egyfajta kötelezőség ahhoz, hogy az ember valóban új élményt kapjon a kiadott összegért, legyen szó bármely kategóriák közti váltásról is. Az egyik a méretbeli ugrás, tehát ha közel azonos tudású készülékben is gondolkozol, az új mindenképpen legyen méretben nagyobb, hogy kellően meglegyen az újdonság élménye, illetve a másik a tudásbeli, ezáltal a képminőségben való definitív, érezhető javulás. A két Sony közti váltásnál én egyértelműen a méretbeli különbségnek tulajdonítom ezt az érzést, ami igazolta a döntésem helyességét, bár hozzáteszem, képminőségben az említett 4K és HDR miatt is történt előrelépés, de közel sem volt katartikus. Az újabb váltásnál két paraméterben fogalmaztam meg elvárást az új készülék felé. Nagyobb fényerő a HDR tartalmaknál, illetve alacsonyabb input-lag játékmódban.
  Kezdetben a QLED készülékekben láttam a megoldást, azon belül is a Q9FN, illetve később a Q90r volt a kiszemelt készülék, aztán jött egy váratlan látogatás a rokonokhoz és ezzel együtt az első találkozás egy 65”-os, C8-al, otthoni körülmények között. Én tartom magam ahhoz, hogy mindenki a saját preferenciáihoz és mindennapi használati szokásaihoz válasszon televíziót (a fent említett két alapszabályt nem felejtve), és ugyan a videojátékokhoz technikai tudásukat tekintve kiváló OLED-ek is ott voltak a periférián, a beégéstől (HUD, térképek, statikus tartalmak játékoknál) való félelem valahogy sosem hozta ezeket elérhető közelségbe és a bevezetésben említett üzlet-látogatások sem segítettek, ahol ugyan láttam a különbséget a saját szememmel egy LCD-hez képest, de az a fajta (számomra) legendás státuszba emelt képminőség nem tudta megmutatni magát.
  Aztán lekapcsoltunk minden lámpát, elhúztunk minden függönyt, leengedtünk minden redőnyt. És akkor beúszott balról az aranyhal. A valóság szövetén. Nem keretek közé szorítva és a legkevésbé sem két dimenziós hatást keltve. Ott úszott, lassan, méltósággal telve hirdetve a tökéletes fekete és az OLED felsőbbrendűségét, olyan látványt nyújtva, amit televízión én még életemben nem láttam. Ott minden eldőlt. Nem is szerettem volna jobban belemenni a részletekbe, a gyermeki izgalom mellett úrrá lett rajtam egyfajta türelem is, hogy én ezt az élményt magamnak akarom, otthon, a kanapéról, egyik ámulatból a másikba esve. Mivel méretben a lakás adottságai miatt kevésbé érvelhető a váltás, ezért igen, maradt a képminőségben való javulás, amit akkor már tudtam, hogy kizárólag a LED-ről OLED-re való váltás hozhat el és adhatja meg a várt katarzist. Mert mit is láttam volna egy csúcs LCD-nél? Kicsit fényesebb a kép. Egy Sony x900e-ről való váltásról beszélek, ahol a színek rendben vannak, az SDR fényerő úgyszintén, a mozgás megjelenítés, kategóriájának egyik legjobbja, a fekete szint több, mint élvezhető. Marad az említett HDR fényerő (és persze az input-lag), és a gondolat, hogy az abban való pozitív változás egész biztosan nem érte volna meg a befektetett összeget. Egyetlen akadály állt csak az OLED vásárlás előtt, ez pedig a beégéstől való félelem. Próbáltam győzködni magam, hogy nem éri majd meg rettegve a TV előtt ülve, statikus tartalmakat kerülve használni a mindennapokban, amikor egy Q90-nél ilyenről szó sincs. Persze nem tudom mit tud a Q90, vagy mit tudhat egy OLED mellé téve azonos körülmények között, ami egyébként nekem még mindig kérdés, csak immár egy C9 előtt ülve nem érzem szükségét feltenni magamnak, de ha valakinek van összehasonlító tapasztalata, azt nagyon szívesen olvasnám. A lényeg, hogy az érzés, hogy ami előtted van, az a technológia csúcsa, a televíziózásban elérhető képminőség legjobbja, és a megnyugvás, a kérdőjelektől való szabadulás (elég mély a fekete? elég széles a színtér?) generálta tudat, hogy nincs jobb jelenleg ennél, magasan felülírja a beégéstől való félelmet és olyan erővel tiporja minden nap az arcodba, hogy jól döntöttél, mert megkaptál mindent amit szerettél volna. És többet is, csak éppen eddig fogalmad sem volt erről a többről. Számomra mik is voltak ezek?
  Mozgás
  Semmi taknyolás, semmi utánhúzás. Több, mint kellemes a szemnek, ahogy minden úgy folyik át egyik mozdulatból a másikba, ahogy azt eddig még TV-n nem láthattad.
  Részletesség
  Ez volt talán a legmegdöbbentőbb. Újra éltem a 4K-val való első találkozást, immáron minden apró részletében.
  Tökéletes fekete
  Azt hiszem ezt nem kell túlmagyaráznom, megteszi ezt helyettem az LG. Amikor először látod a halakat vagy a medúzákat a vaksötétben úszni, vagy a virágokat kinyílni a valóság szövetén, elfog az érzés, hogy soha nem akarsz már ennél kevesebbet, a tökéletes feketéből nincs visszaút.
  Színmélység
  Ez talán a legérdekesebb minden újdonság közül. Valószínűleg a tökéletes feketének köszönhetően olyan a kép, mintha egy plussz dimenziót kapna és gyakran 3D hatású képeket tár a TV a szemed elé. Az Our Planet egyik részében például a tigris érezhetően kifelé sétált a képernyőből vagy a Witcher 3-ban Geralt karakterét szinte meg szeretnéd érinteni, annyira „érezhetőek” az anyagok, a karakterek, a növények, a víz, minden mintha egy plussz mélységet kapna, amit eddig még nem tapasztaltam.
  Ezek összessége olyan letaglózó képminőséget eredményez, amihez foghatót még soha nem láttam azelőtt. Egy dologra szeretnék még kitérni, ami azt gondolom az LCD-OLED vonatkozásban minden egyes beszélgetés alkalmával előjön, ez pedig a fényerő kérdése. Mint írtam is feljebb, az egyik indukációja az XE900-asról való váltásnak a nagyobb HDR fényerő iránti igényem volt (input-lag pipa, 13,4ms a 34ms-el szemben). Sokszor éri kritika az OLED technológiát és nyújt kapaszkodót (és eleinte bizonytalanított el engem is) az LCD mellett kitartóknak, hogy fényerőben nem versenyezhetnek az OLED-ek az LCD-vel. Ez valóban így van, hiszen egy Q90 konstans 1000nit feletti értékével szemben választottam a C9, 700nit körüli csúcs fényerejét, ami valóban nem jelentős változás a Sony-hoz képest, viszont amit fontos kiemelni, hogy a tökéletes fekete mellett a fényerő fogalma teljesen új értelmet nyer. Egy napfény által megvilágított havas hegycsúcs vagy egy éjszakai égbolton ragyogó csillag fénye 50-es OLED értéken használva a TV-t, is képes hunyorgásra késztetni a szinte ragyogó és tiszta részletek miatt. Továbbá esti használat mellett hamar fárasztja a szemem a konstans magas fényerő, úgyhogy végül ez is egy olyan pont volt, ami az alacsonyabb érték ellenére, nemhogy hiányérzetet generált volna, inkább egy teljesen új szemszögbe helyezte a látásmódomat a mért fényerőértékek tekintetében.
  Összeségében az elmúlt egy év nagyon izgalmas és tapasztalatban gazdag időszak volt, szeretem ezeket megélni majd a végén egy jó döntéssel megkoronázni, ahogy most is sikerült. Annak, aki döntés előtt áll, hogy váltson-e LCD-ről OLED-re, én azt tudom tanácsolni, hogy amennyiben jelenleg is középkategóriás vagy a feletti LCD-je van és szeretné azt érezni, hogy valami olyat kapott a pénzéért, amiben eddig nem volt része és minden aspektusból elvárja az újdonság varázsát, akkor mindenképpen igen a válaszom.

  #PS5#C9/QN95#Xiaomi13TPro#SSArctisPro+DAC#Aonic50

Új hozzászólás Aktív témák