Hirdetés
- Apple iPhone 16 Pro - rutinvizsga
- „Új mérce az Android világában” – Kezünkben a Vivo X300 és X300 Pro
- Xiaomi 15T - reakció nélkül nincs egyensúly
- Szívós, szép és kitartó az új OnePlus óra
- Samsung Galaxy S23 Ultra - non plus ultra
- Samsung Galaxy A54 - türelemjáték
- Poco F7 – bajnokesélyes
- Samsung Galaxy A56 - megbízható középszerűség
- Hivatalos a OnePlus 13 startdátuma
- Samsung Galaxy S25 Ultra - titán keret, acélos teljesítmény
Új hozzászólás Aktív témák
-
válasz
Hieronymus
#40
üzenetére
Te azt feltételezed, hogy mindkét (vagy akármennyi) fél teljesen egészséges személyiség, nincs semmi frusztrációja és a tárgyalás (mert amit te felvetettél az nem is társalgás) alakulásának függvényében változtatsz a stílusodon.
Mi itt nem erről beszélünk.
És szeretnélek megkérni, ha ezt nem tudod elfogadni/megérteni, akkor ide nem kommentelj, mert teljesen rossz irányba viszed el a témát. -
válasz
Hieronymus
#38
üzenetére
Amiről te beszélsz, az teljesen más, csak egy kommunikációs probléma/stratégia.
-
válasz
Geri Bátyó
#35
üzenetére
Talán azt lehetne mondani, hogy a nem baj nem azt jelenti, hogy jó ez így, hanem azt, hogy oké, ezt most elkúrtam, de legközelebb megpróbálok jobban figyelni, mert tudom, hogy ez nem jó.
-
Röviden: szarul.
Én 9, a nővérem 10 éves volt, szóval nem sokat láttunk abból, ami idáig vezetett. Aztán jött a bejelentés és én teljesen összetörtem. Vicces, hogy a következő 1 évből szinte semmi emlékem nincs. Anyám családja részéről rengeteg gyűlölködés ment, ami nagyon nem volt jó. Az akkori bizonyítványból látom, hogy a tanulmányi eredményem erősen visszaesett, de a magatartásom amúgy is mindig rossz volt, szóval azt nem tudom. -
válasz
mefistofeles
#33
üzenetére
Nyilván, ha leszarom, az nem visz előre, de ha túl nagy nyomást helyezek magamra, az is kontraproduktív.
Folyamatosan próbálom jól megfogalmazni ezt, de lehet, hogy nem fogom tudni.
-
-
válasz
mefistofeles
#29
üzenetére
Nem gondolom, hogy bárkit megsértettél. Szerintem semmi bántót nem írtál és az érdeklődésed kifejezetten pozitív. Ráadásul, ha nem vagy érintett ilyesmiben, akkor külső szemlélőként akár segíthetnek is a meglátásaid.
-
Az én apámnak is voltak alkoholproblémái, bár inkább csak a szüleim válása után (akkor 9 éves voltam) láttam, illetve még később, amikor úgy 25-30 éves voltam.
"anyam 70-es evekbeli megragadt katonas nevelesi rendszere"
Na, ez érdekes (ha gondolod, erről mesélhetnél)! Én '76-ban születtem, de a családom nagyon vallásos volt, szóval nagyon nem a kommunista verziót kaptam, hanem a kvázi üldözött katolikust. Annak az összes hülye szabályával és megkötésével. Már 3 évesen hittanara járattak és a nagyszüleim imádták az a vén barmot. Csak azt nem tudták, hogy már a 3 éves gyereknél, amikor gyóntatta, jól legorombította, hogy olyan nincs, hogy nem követett el bűnt. Nyilván már csak röhögök rajta, de azért ezt kilantozni magamból kellett vagy 20-25 év. -
válasz
mefistofeles
#23
üzenetére
Jól értem, hogy még mindig nem sikerült úgy magyaráznom, amit meg tudnál érteni?

Nem baj, mert pont ez a lényeg.
szerk: Az "érdekes" amúgy nem tévedés és nem is sértő. Sokszor már tudom magamat külső szemlélőként nézni (van 30+ év rutinom) és még sokszor magamon is meglepődök. -
Ahogy írtam, én is voltam szakembernél, de nem tudott segíteni. Persze itt főleg az volt a probléma, hogy bizonyos dolgokat én sem tudtam. Viszont nagyon jó kérdéseket tett fel és ez később tudtam kamatoztatni, mert magamnak tudtam többféleképpen feltenni a kérdéseket. Szóval közvetlenül nem segített, de mégis nagyon hasznos volt.
Az elmegyek valahová ordítani, tejesen jó és gondoltam is rá. Ezért akartam elköltözni olyan helyre, ahol közel a természet, csak jött a covid, meg az ingatlanár-emelkedés és itt ragadtam.
-
Hello F34R!
A legnagyobb baj, amikor magadat sem tudod elfogadni. Minden más emellett eltörpül/lényegtelen. Átestem én is ezen. Tanácsot nem tudok és nem is akarok adni, mert mindenki más, de az biztos, hogy a gyógyszer önmagában nem segít, ahogy a relaxációs meg egyéb tréningek sem. Valahogy rá kellene jönnöd, hogy mi váltja ki a szorongást/frusztrációt/akármit, ami végül egy agresszív megnyilvánulást okoz.
Írsz rossz nevelési formáról. Ez nálam is meg volt, de úgy, hogy egy átlag embernek ez egy nagyon pozitív nevelés lett volna, csak az én alapbeállításomhoz nem passzolt. Szar dolog, amikor a pozitív is lehet negatív.
Nekem sokat segített, amikor a mindenféle rokonoktól (főleg jóanyámtól) megtudtam, hogy már kisgyerekként sem igényeltem a társaságot. Ugyanakkor a nevelésem ezzel gyökeresen ellentétes volt.
Lehet, hogy nálad teljesen más a kiváltó ok, de valahogy erre kell rájönnöd és onnantól már tudsz valami kapaszkodót, amin elindulhatsz. Nehéz rájönni, mi a te alapbeállításod, de nem lehetetlen. -
Ugyan ez. Voltak barátok, de sokszor szívesebben olvastam, vagy mondjuk csak 1 emberrel csináltam valamit, nem egy egész bandával. Vagy mondjuk volt valami nagy családi összeröffenés és én inkább kiültem a konyhába a nagymamámhoz. Persze volt, hogy segítettem neki főzni, de volt, hogy csak eljátszottam ott magamban.
-
válasz
mefistofeles
#14
üzenetére
Bizonyos értelemben elfojtás, csak nem úgy, ahogy gondolod. Valójában csak a hirtelen kitörni készülő indulatot nem engedem szabadon. Mondok példát, hogy jobban megvilágítsam:
Kolléga értetlenkedik, ötödjére sem fogja fel, hogy mit, hogyan kellene csinálni. Na, itt lenne az, hogy leordítom a fejét és elmondom mindenféle korlátolt baromnak. Ehelyett, mondom neki, hogy kimegyek egyet pöfékelni és utána folytatjuk. Pöfékelés közben szépen lenyugszom és elkezdem átgondolni, hogyan tudnám úgy elmagyarázni, hogy megértse, mert láthatóan nem érti az én logikámat. Visszamegyek, elmagyarázom neki teljesen másképp, megérti, mindenki boldog. Legközelebb pedig már tudni fogom, hogy az adott kollégának hogyan magyarázzam el a dolgokat.
Valójában a problémát megoldom, csak egy indokolatlan reakciót nem engedek ki magamból. Ráadásul az egészet saját magamnak okoztam, mert korábban kellett volna más megközelítést próbálnom.Szerintem tényleg te nem érted, de erre is jó példa, amit fentebb írtam. Valószínűleg nem úgy magyarázom, ami a te logikádnak megfelel.
Érzem a hiba súlyát és pontosan tudom, hogy a bocsánatkérés valójában csak sebtapasz. Pontosan azért agyalok mindig egy ilyen szituáció után, hogy feltárjam, mit nem csináltam jól és nem az a válasz, hogy egyszerűen csak nem kell hülyeségeket írni, mert pont a kontroll elvesztése a probléma. Arra kell rájönnöm, hogy mi váltotta ki, de ez szinte mindig nagyon összetett és sok esetben valami olyan van a háttérben, ami foglalkoztat, de nincs igazán tudati szinten. Persze vannak jelek és ezekre kell minél jobban figyelnem.
Azért az elég jó motiváció, ha egy ilyen helyzetben meg tudok állni és miután lenyugszom, megdicsérem magam, hogy nem voltam barom és nem kell bocsánatot kérni.
Sokkal egyszerűbb így az élet. -
-
válasz
mefistofeles
#4
üzenetére
+ negro
Valóban nem számítottam arra, hogy belemegyünk a mélyelemzésembe, inkább általános témának szántam.
De hamár rákérdeztél. Gyerekként és kiskamaszként kifejezetten indulatos, ingerlékeny gyereknek tartottak, aztán úgy 16-17 évesen döntöttem el, hogy ezen változtatni kell. Pár éve volt egy beszélgetésem apámmal (a földhivatalokkal, azok nem megfelelő működésével és a dolgozók hibás hozzáállásával kapcsolatban), ahol felhúztam magam és ordítottam egy sort. Apám teljesen ledöbbent:
"-Én még nem is láttalak ilyennek, te mindig olyan nyugodt vagy."
Szerintem ez jól mutatja, hogy mennyit fejlődtem, mert 30 év alatt el is felejtette, hogy milyen voltam.
Manapság a legtöbben nagyon nyugodt és megfontolt embernek tartanak, de már azt is megkaptam, hogy halvérű vagyok!
Persze ez csak az, amilyennek a külvilág lát, mert belül nagyon sokszor ordítani tudnék.Az, hogy nem baj ha hibázok azért van, mert szerintem egy ilyen esetben a tökéletességet nem lehet elérni. Hogyha arra törekednék, azzal csak a frusztrációmat növelném, ami kontraproduktív (ezt is meg kellett tanulnom). Igazából nincs két egyforma helyzet, csak hasonlók. Ilyenkor azt próbálom kielemezni, hogy mi volt az a változó, ami már átlendített a határon.
Nyilván le tudnám írni az egész sztorimat, de feltételezem, hogy nem konkrétan az érdekel.
-
Új hozzászólás Aktív témák
- Battlefield 6
- Apple iPhone 16 Pro - rutinvizsga
- Becsszó, még mindig készül a Half-Life 3!
- Villanyszerelés
- Fujifilm X
- Hobby elektronika
- „Új mérce az Android világában” – Kezünkben a Vivo X300 és X300 Pro
- Számtech boltosok memoárjai, azaz amikor kiborulunk...
- Hollow Knight és Silksong
- BestBuy topik
- További aktív témák...
- GYÖNYÖRŰ iPhone 11 128GB Black -1 ÉV GARANCIA - Kártyafüggetlen, MS3271, 100% Akkumulátor
- Gamer PC-Számítógép! Csere-Beszámítás! I5 10400 / RTX 3060 12GB / 32GB DDR4 / 512GB SSD
- AKCIÓ! Apple Macbook Pro 16" 2019 i7 16GB 500GB 5300M 4GB macbook garanciával hibátlan működés
- Samsung Galaxy S24 8/128 GB Onyx Black 6 hónap Garancia Beszámítás Házhozszállítás
- Samsung Galaxy A54 5G /8/128GB / Kártyafüggetlen / 12HÓ Garancia /
Állásajánlatok
Cég: Laptopműhely Bt.
Város: Budapest
Cég: PCMENTOR SZERVIZ KFT.
Város: Budapest
És szeretnélek megkérni, ha ezt nem tudod elfogadni/megérteni, akkor ide nem kommentelj, mert teljesen rossz irányba viszed el a témát.

Sokkal egyszerűbb így az élet.


