Hirdetés

Aktív témák

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Üdv.

    Ide az fog kerülni, amiket nem akarom hogy agyonfikázzanak, és 1-2 emberrel megosztom őket idővel :D Egyfajta dropbox.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Egy kis történet, arról hogy mennyire nem találjuk a helyünket

    Emberünk szabaddá tette a napját. Elígérte magát, pedig tudta hogy nem számíthat sokra. Na de Ő ilyen, jobb dolga így sincs. Így a dolga végeztével kocsiba ült, és elment odáig, ahonnan még haza is tud menni. Félreállt, és telefonált. Kicsöngött végig, majd a sípszó. Rágyújtott, elvégre az Audi 30 év alatt rosszabbakat is megélt már, és megint tárcsázott. Felvette az, akitől arra számított, hogy röhögnek végre egy jót, mert nem látták egymást jó ideje. "Ne haragudj, nem jön össze ma, családi program." Emberünk bólintott, sóhajtott és szokás szerint nem tudta eldönteni a valóságtartalmat. Kiszállt, levegőzött. Nekitámaszkodott a sokak által dohánybarnának titulált kaszninak (ami mellesleg fénykorában még aranyként lett bevezetve a forgalmiba), és megint rágyújtott. Tőle nem volt gyakori, mert a cigaretta és az alkohol csak alkalmi nyugtatónak voltak tartva.

    Pár perc friss levegő után beült és hazaindult. Állomást keresett a rádión, amire megint rá kellett csapni, hogy menjen. Az öreg Sony be is nyekkent, szó szerint. És gondolkodott miközben a kormányon szórakozottan verte az ütemet. Republic szólt, amit annak ellenére hogy inkább a modern zajokat pártolta, kifejezetten szeretett. (Zuhog az eső, csak változz csak változz - Ahogy az idő, csak változz csak változz - Simogat az ég, csak változz csak változz csak még - Mert nem volt, még nem volt elég.) "Már megint miért pont én? Pedig én igyekeztem. És vártam, és számítottam az egészre. És 4 alkalommal neki, egy alkalommal nekem jött közbe neki valami. Én tudom igazolni, ő nem." (Jön értünk egy másik hajó - A nap süt és hull rám a hó - A mindenhol Mindenható most változtat rajtam.) "Bezzeg, ha baja van, majd megcsörren a telefon. Még talán rá is ér. Én meg itt vagyok, mert jó hülye vagyok."

    "Dolgozom, miközben a többiek élvezik az életet. Ott ülnek a jobbnál jobb kocsikban, és szórják apuci anyuci pénzét." (Keresnek újra mindig keresnek - Jönnek az árnyak szembe jönnek - Magamat látom csak magamat féltem - Fenn a magasban és lenn a mélyben.) Ekkor meglátott valamit, amit nagyon nem kellett volna. A családi gondok helyett haverokkal körülvéve látta azt, akivel az imént beszélt. És ordított... A naptól így is szétrepedezett műszerfal kapta az ütéseket, ahogy a kormány és az ülések is. Valami a kezében is maradt talán, amire később rádöbbent, hogy a tetőablak nyitója volt.

    Elege lett. A haverokkal megpakolt Swift felé irányította , a kisebb ebédlőasztalnyi autóelsőrészt, és gázt adott (Kirúgjuk magunk alól a Földet, Kirúgjuk magunk alól a Földet, Kirúgjuk magunk alól a Földet) --- hallatszott közben, szinte már ironikusan a rádióból. Egy csattanás volt az összes emléke. És annyi, hogy megkönnyebbült. Hogy valahogy a maga hülye, aberrált módján sikerült kicsit visszafizetnie azt, amikor neki esett sok minden szarul. És annak ellenére, hogy mindenki megúszta apróbb bajokkal, elégedett volt. Mert neki csak az számított, tudják hogy rájött a hazugságra. És ez bevált neki. És fél óra alatt harmadjára, miközben az Audit és a Suzukit trélerekre pakolták, rágyújtott.. Megint... Aztán, mikor papírozni odament, és meglátta azt az arcot a haverja fején. Felbecsülhetetlen volt neki.

    (A részletek a Republic - Kirúgjuk Magunk Alól a Földet c. számából vannak)

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Bevásárlás, ahogy én látom.

    Elöljáróban. Sokan szociopatáznak le, csak azért, mert igyekszem az emberekkel teli helyeket elkerülni. Na az élő példa a vásárlás, főleg BKV-val.

    Elindulunk, elindulunk-zárójelben a gondolatok.
    Megálló. (Na, ez a szar se tud jönni...) Utána jön a busz, ha már egyszer várunk rá. (Nehogy megnézd a bérletem, ha már mutatni kell-ezaaaaz, a rádiót basztasd!) Ééés, megkezdődik a kemény 2 megállós út-amit legyalogolnék, ha nem lenne kibaszott sötét, és sok biciklis. Tiszta Kusturica-filmbe illő hangulatunk van.
    Na leszállás. ("Kérem menjen hátra leszállni." Hát barátom, te fülkelakó, hogy az anyádba, ha el van 3 banyatankkal barikádozva a fél embernyi folyosó?)

    Na, beértünk. Igaz, mind a két zebrán luxus volt megállni, de megszoktuk. "Neharagudj de nincs egy kis apród?" (Sok apróm van csak, meg köcsög vagyok és nem adok). Kell zsömle, úgy 10 darab. Meg az is kellene, hogy ne ott tartsd a rohadt kosarat ahol belelépnek vagy ötvenen. Elnézést! (Hogy a b*>##&>*dat´)

    Hagyjuk a többi cuccot, jöjjön a pénztár. Persze a leglassabbhoz állok, és emellé még ismerősével is beszélget. A sor meg csak nő. "És akkor képzeld el, voltunk Szabadisóstón nyaralni, de még Júliusban. (Peeersze, azt is meséld el, milyen volt '87-ben Jugoszláviában, nehogy elérjem azt a kurva buszt..) Sorra kerülök. Ósankártya, bizalomkártya. Nincs? És akar? -Köszönöm nem. (NEMBAZDMEGNEEEEM!!!!)
    "Nincs kisebb?" (az 5 euros bankjegy méretben kisebb, de azzal se mész semmire.) Viszlát!

    Végre kiérek. (GYALOGÁTKELŐ BAZDMEG!!) Busznál sor. Oké hogy hölgyeké az elsőbbség, de nem 20-é egymás után. (2 szatyorral mutatom a kurva bérletet, de ha nem tenném ugatnál...)

    Elindulunk, hazaesek. (Zebra, ÁLLÓ BUSZT NEM ELŐZÜNK KI!) Köcsög szomszéd, vajon tartod-e azt a kibaszott ajtót? Persze hogy nem. (A k**** ****d)

    És ajtó be. Kuss. Nyugalom. Sör kibont. Zene be. (Az a kurva kutya, pont most kell itt szaratni... ÁÁÁRGH)

    The End.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    válasz Earl_Muttley #2 üzenetére

    Folytassuk a történetet...

    ... mert nem járja, hogy csak úgy elmaradjon a további onnan, hogy emberünk csak úgy dohányzik és vigyorog. A papírozásba ne bonyolodjunk bele, maradjunk annyiban, hogy nem látott semmit, csak meglepődést. De persze nem várt se elnézéskérést, se semmit.

    A telepen, ahova bevitték a roncsokat, megberhelte a dohánybarna Audit, ugyan nem semmi rajta a törött elemek helyett, de beindult, és saját kerekein indult haza. A gondolatok megint jöttek.

    "Bűntudat nélkül jópofizott miután a papírokat megkaptuk, érdekes mód elfelejtette kinek kamuzott egy órával azelőtt, ez Ő, és tudom mennyire kreténség, de nem tudom mit tegyek." Közben a rádió valami külföldi, nyálas nótát adott (Az esős napok sose köszönnek el-meg ilyesmik...) "Emellé még volt pofája megkérdezni, hogy mikor érek rá. Beköptem az egyik döglős napomat, de úgyis egy kretén lesz, és lemondja."

    És ahogy ez beugrott neki, nyomatékosításképp megint rávágott a műszerfalra, illetve mellette az ülésre, ameddig váltania nem kellett. A hogyan tovább nem volt neki világos. A sérülés miatt erősen húzgált mindenfele az autó, és ez nem sok csapkodási időt adott neki.

    Mindenesetre rágyújtott, és elmélkedett tovább, ahogy csak lehet. "De nem ő az egyetlen, annyi rohadékot tudok még felsorolni..." És ezúttal hagyta kicsúszni az autót, miután a gázra taposott.....

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    válasz Earl_Muttley #4 üzenetére

    Na, de persze ez se jön össze...

    ...mert úgy gondolta, hogy ezzel vége lehet mindennek. Ekkor elfelejtette, hogy nem csak arra húz az autó, amerre a hamis kiút van. És persze most sem sikerült semmi. Ugyanis a kocsi visszazökkent a padkáról egyenesen az úttestre. Na erre megint csak a megszokott csapkodás lett a válasz, mivel emberünk elégedetlen volt. És vajon 2 csapkodás és egy váltás között mit csinált volna, ha nem amit megszoktunk...

    ...rágyújtott! Ja, meg mormolt is mellé. Már megdögleni se hagyják az embert, és a saját autója is ellene fordul. Micsoda elkorcsosodott dolgok ezek... A rádió időközben híreket mondott. Sose kötötte le. Jókat anyázott párttól függetlenül a politikusokra, illetve 1-2 piti bűnöző elkapási hírére csak "balfaszok" felkiáltással reagált, vagy röhögött. Ja, meg az időjárást szidalmazta, attól függetlenül hogy csak otthon akart sörözgetni, vagy épp valamelyik agyonbámult sorozatból pár részt meglesni.

    Ekkor jött egy SMS, amit persze 80-as tempó mellett olvasott el. "Teso, nagyon meg vagy ram haragudva hogy nem az igazat mondtam? Mert tudod, ez tunt az egyszerubbnek, nem akartam kocsognek tunni. Haza tudtal vegul jutni?". Felmordult egyet majd a telefont a hátsó ülésre dobta. Eközben véget értek a hírek, és elkezdődött az esti ecsetműsor, ahogy ő nevezte ezeket a mixműsorokat, ahol 3 ütemmel szórakozik egész este a DJ, azt is a lehető legszarabbul. Úgy döntött, hogy erre a 4 kilométerre nem fog csatornát váltani, inkább szórakozottan dobolt a kormányon.

    Hazaért, és rájött hogy nem is volt ez annyira üres nap. Melózott, kicsit bosszút állt, majdnem megdöglött, és még van 2 söre. Amik elfogyasztása után le is döglött.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    válasz Earl_Muttley #5 üzenetére

    ....minden hajnal elűzi az árnyakat....

    ...szólt a kopott JVC-ből, amit emberünk úgy kapott, és bár kocsiba való, mégis az asztalán szólt róla valamelyik rádióadó.

    Emberünk le lett pattintva, és felettébb szomorú és részeg volt. Nagyon várta pedig a szombati napot, mert kivételesen úgy látta, hogy összejöhet valami egy olyan emberrel, aki bár még saját maga szerint se érdemelte meg, de mégis barátnak tartotta. 1 hét tolást kapott, és a srácnak szerencséje volt, mert mindig olyan időpontot mondott, amikor ráért volna amúgy is. Csak épp filmezett volna, vagy ha neki akart úgy tűnni, hogy nem érdekli a dolog. "Nézd, nekem mindegy hogy 3 vagy 8 órakor vakarom a faszom film közben." Ami nem volt igaz, mert keménynek akart tűnni. De nem tudott sose...

    Az ablakhoz ment, ahol lenézett az előzőkben összetört öreg Audira. azóta a lámpákat pótolta,de maga az autó annyira le volt strapálva, hogy a szomszédok már el is akarták szállíttatni. Dühöngeni kezdett, mert rájött arra, hogy míg "barátja" a Swiftet kb. egy tarhálás alatt rendbe tudja hozatni, addig neki ez egy jó adag meló és utánajárás lesz. És sajnálta már azt, hogy "kirúgta maga alól a földet", és nekirontott a másik autónak, pedig elég lett volna az embert ütnie.

    (Nem akarom becsukni a szemeim, nem akarok elaludni, mert hiányzol, és nem akarok semmiről lemaradni....) - szól az örök érvényű nóta közben az Aerosmithtől, amit emberünk nagyon szeret mert egyszerre vidám és szomorú is lesz tőle. Nem érdekelte semmi innentől. Megfogadta, nem lesz kedves, nem tesz több szép gesztust, stb. De tudta hogy úgy is megszegi... Meg azt is, hogy hétfőn fizetés és megy bontóba pár elemért a "roncshoz",

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Megőrizni? Lehet én vagyok a hülye, vagy a világ túl normális...

    Pár hete, lassan egy hónapja rájöttem, hogy sok mindent csak egy ki tudja milyen időhosszig élhetek át. Amiket nem lehet se megvenni, se elkészíteni. És ezeket meg akarom őrizni valahogy... Még ha csak digitális formában is, vagy akárhogy.

    Ugye, mint páran tudják az ismerősök közól, decemberben kiraboltak, és persze egy memóriakártyám is ott veszett el. Ami laza 3 év képei, emlékei voltak. És van olyan amit tényleg nem lehet visszahozni. És szeretném most már kiküszöbölni.

    Nagyapám maholnap 79 éves. Imád sztorizni, még akkor is ha huszadjára mond el egyet, engem sose zavar. 1 jó hónapja, amikor kocsiban beszélgetünk, sunyiban felveszek mindent, néha videóra is, néha csak hangra... Mert sajna minden alkalom lehet az utolsó, bár erre nem vagyok felkészülve. De azért gyűlnek a felvételek... :)

    Ott van Faterom, aki napról napra, műtétről műtétre változik, veszít a régi énjéből, és a külsejéből is. Igyekszem ezt is megörökíteni. Ezeket nem sikerült visszaszerezni, amiket még nem is tudom, hogy anno elküldtem-e bárkinek is.

    Kutyám, aki már öregszik, és épp beteg. A legszarabbul sikerült fotókat is megtartom. Mert ez is olyan, hogy nem ember, de nem kell embernek lenni ahhoz hogy valakihez kötődjünk.

    Viszont amiért hülyének tartom magam. Van itt, egy másik kis oldalam.. Oda sokat írtam, keserűséget zömmel. És rájöttem, hogy hülye vagyok, hogy az ilyeneknek is emléket állítok, még akkor is, ha mindezt csak én látom. Na meg akinek elküldtem persze.

    De fizikailag is amit lehet, megőrzök. Néha olyan dolgokat is, amiket más ha megtudna, hülyének nézne, és egész nap röhögne kb. Vonatjegyek, 1-2 napra szóló valamik, kis szirszarok, kivétel nélkül olyanok, amiket az emberek nagy része kidobna...

    Ennyit akartam kb.

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Emberünk megint vezet

    Az Audi még mindig ment, mint ahogy a 30 körüli, szétbagózott és körbetört melós autók általában szokták.
    Már az eleje ép volt, és még a szín is egyezett (meg is érte emberünknek a 15 ezer forintot a kis bosszúja).
    És persze bent ült a kocsihoz hasonló állapotú tulaj, az elmaradhatatlan cigarettájával, és sötét gondolataival.

    A rádió ment, és épp Sting melankolikus Fields of Goldja szólt. (Már megint a megszokott menet... Én igyekszem, az élet meg keresztbe tesz.. Én elkezdek alkotni valamit, erre nincs rá még közönségem se. Próbálok pénzt szerezni, a vevők meg odébb vannak.. Csak a szar melóm meg ez az öreg autóm van most, és ennyi. Nem is kell több. Kapja be az összes átbaszós álbarát is...) A gondolataiba merülve 2 piroson is áthajtott, és azt se vette észre idáig, hogy valami önjelölt rendőr mutogat és villog mögötte, hogy mit képzel magáról... Az egész üvegen keresztüli KRESZ-tanfolyamot egy egyezményes kézjellel reagálta le.

    Célba ért... Újabban hülye hobbija volt figyelnie 1-2 embert, mikor mit mondanak. Kezdve a múltkori incidens óta az állítólagos barátját. Leparkolt 40-50 méterre, látta ahogy éppen a "naaagy sörözés folyik" a teraszon. Tárcsázott... És magában elkezdett jót röhögni.
    (-Szeva, itt járok a környékeden, beugorjak esetleg?
    - Őőő... Apám nem enged mert lassan megyünk el.
    - Oké )

    Előszedett egy papírt, majd felírt ennyit. "MÉG LÁTTALAK IS, BUZIKÁM." Kiszállt, és bedobta a ládába, majd csengetett. És aki jól végezte dolgát, visszaszállt a szakadt autóba, és vezetett tovább...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Vélemény a mostani "fiatalságról"!

    Komolyan. Tisztelet a kivételnek, DE!
    17 vagyok. És nem korongecset. Na de amit a mostaniak nagy része csinál...

    Igyuk magunkat tajtrészegre minden egyes bulin, majd élvezkedjünk és legyünk büszkék arra hogy mekkora menőőőők vagyunk szétzilált bebaszott fejjel a bulifotókon.

    Előnynek tartani azt ha visszapofázik a szüleinek, akiknek rengeteg mindent köszönhet, majd ha nem kap meg valamit, gyalázni őket. Olyan dolgokkal villogni, amikért egy tollat nem tett odébb. Felvágni a kevésbé tehetősek előtt. De azért parázni, hogy mihez mit szóltok.

    A csajokat is átbasszátok, mutattok egy olyan ént amik nem ti vagytok. Ha nem az ideálotok, már rásütitek hogy csúnya, szürke, stb. Egyediségetek nulla. Ugyanaz a korongecset frizura a pöcsszorító gatyával és a köldökig kivágott pólóval. Na de csajok, ti se féltsétek magatokat! Ami merev, annak szétteszitek, majd sírtok hogy a "lovag" 2x baszott titeket. Egyszer meg, és egyszer át! E mellé ha kirakjátok mindenetek ne csodálkozzatok, ha valaki beszól a nyílt utcán, stb. Mellesleg ritka szép szókincsetek van, a faszomozással az élen.

    Na és a "bulizááás". Én kerülöm azokat a helyeket, ahol megfordultok, de a szombat hajnali facebookos videóözön tökéletes a megítéléshez! Ordibáltok, okádtok, beugattok olyannak, akiket ha józanul megláttok, imádkoztok, hogy ne kössön belétek. Mondjuk józanul is 3 fajta embernek szóltok be. Aki gyengébb, aki nem fog ütni mert nem éri meg, meg a kettőnek az ötvözete.

    A zene. Azt hallgat mindenki amit akar, de nem kell "szarozni". Meg lehet értelmesen is fogalmazni a kritikát, és akkor se ilyen "nekemvanigazambaszki" módon. Pl. én is a rapzenéről sokszor azt tartom hogy 3 ütemes alapra felbeszélt anyázós önmagasztalás, ribancokról, és drogról! Na de az igaz szövegeket azért én is szeretem és elismerem! Na de akik a rockot szarozzák azért mert másmilyen, majd belebuknak a saját érvelésükbe, vagyis annak hiányába, azoknak a Taigetoszt ajánlanám továbbtanulás céljából!

    Amikor rátok nézek, még jobban hiányzik a kutyám! Igazabb volt mint ti valaha is lesztek.

    A legszebb, hogy lazán félrepakoltok hetekkel előre lebeszélt dolgokat, ha lesz hirtelen jobb. És amit a tömegközlekedésen leműveltek, az csak magatokat minősíti. Ha kocsitok van, vagy épp apuciét kapjátok kölcsön, akkor veritek a melleteket, miközben megnézném mit csináltok pl, egy BMW terepjárós "vállalkozóval"...

    A kivételnek meg még egyszer tisztelet!

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Buszút

    Apámhoz menet, mint mindig, a Volánbusz nevű gengszterbandát használom.

    Általában az 40-es kötekedő balfasz van, aki a fiatalságát akarja újraélni, ezért az egész kis maunika-shownak legyen egy kis Pet Shop Boys az aláfestője, egy darab recsegős hangszórón.

    -Jó napot, eddig és eddig kérnék egy diákot. (Mondom én, egyszerű utasként).
    -DIÁKOT, IGAZOLÓPECSÉTET. 125 FT!!!!! (köszönni majd a busz fog.)
    [méjbiááááájsudönttrítjúúúú, kvájtgúúdázáajsúúúd]

    Miután nagy nehezen megkapom a jegyem. jönnek az emberek, akiknek sajna hallani kell a beszélgetését ilyenkor.

    -"Már megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó minden kibaszott vasárnapot anyádéknál tölteni, 34 éves vagy.
    -Én pedig megmondtam, hogy nem vagyok hajlandó eltűrni velünk egy lakásban az anyádat."

    "Ááá tessó, adtuk ezt a tegnap esti bulikát, offon voltunk na meg rottyon, még most is azon vagyok, na figyejjé, kurva szar itt a retkes geci térerő, majd akkor gyere ki a busz elé... Ha le nem rohad ez a szar, na csá!

    "Jájgizikém, és akkor képzeld el, kiújult a lumbágóm, és emellé még az epém is görcsöl. Hétfőn megyek az essssz-tékááá-ba, hogy megnézzen a doktor.
    -Kátikám, nekem meg a lábam fáj, na de néééézd mekkorát nőtt a kis Romárió. Spanyol az apja asszem. Vagy cigány? Nem tudom öreg vagyok énmá'ehhez.

    "Mennyi az idő testvér. De ne ne neee ne ott, a telefonodon he, ide látom! Milyen kragmaga vagy mi a geci az te, há leböklek hiába karatéjozol itt nekem? He! Ááá, a káróm bazdmeg te geciféreg, há oda nem rugunk! Hármán vagyunk csák te meg egyedű, dik!"

    "Kislányom maradj már egy helyben, mert felmegy tőled a savam. Jó, menj, nézd meg mit csinál a buszsofőrbácsi, lehet úgy is ő az apád..."

    Júvörólvéjzonmájmáááájnd, júú vör ólvéjz on máj'máájnd, Szó teeeeell mííí, tell mi tet jor szvít láv hezünt dááájd] -> Sajna a sofőr is rákezd a nótára, igen profi angol kiejtéssel.

    Megálló, leszáll a szétvert (és pár napig ivartalan) romabanda, búcsúzóul egy turhással a szövetkárpitra. Közben elől:

    "Milyen nyugdíjas? Fiatalabbnak néz ki mint én? Na, igazolványt, na! Mert így is késésbe' vagyok! (vajon miért is??)

    A továbbiakat elnyomja a zene a fülemben, na de a sofőrt sajna így is hallom, amint énekel...

    [Endááájgesszájnevörtoldjúúú, ámszóheppidetjormáááááááááá--ááá-jn.]

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Még anyámékkal éltem, de már a viszonyunk köszönő volt csak. 20 évesen az ember menne amerre csak tud. De itt voltam én. Olyan friss OKJ-s papírral, hogy még ragadt a tinta. Egyedül, szerencsétlenkedve az ellenkező nemmel. Az elmaradhatatlan sörrel vagy cigivel a kezemben. Akkoriban egy kis túrára, vagy 1-1 koncertre elverni a pénzem többet jelentett mint a jövőmmel foglalkozni. Egy kirohadt aljú Volkswagenem volt, ami piros színét már csak a forgalmiban őrizte. Szakadásig hordtam a ruháim. Munkát kerestem. De ne feledjük, 20 éves voltam...

    Egyszer csak eljött egy este. Szakadt az eső, igazi vihar volt, és egyedül voltam a lakásban. És akkor eszembe jutott valami. Előszedtem a sporttáskám, amit már vagy 5 éve le akartam cserélni. Pár használhatóbb ruhám, a papírjaim. A borítékom, amiben egy éppen hogy hat számjegyű összeget sikerült az elmúlt hónapokban összespórolni. A kocsi papírjait, és a kulcsot. Majd írtam egy kis cetlit anyáméknak. A tollat persze eltettem, mert anélkül nem indulunk el. Levágtáztam a kocsihoz, és beszálltam. Beindult, halkan szólt a rádió, éppen azt mondták benne "vihar van". Erre csak annyit morogtam, nem mondod bazdmeg.

    A viharban azt szerettem, hogy teljesen üresek lettek az utak, így a jelzőlámpákat inkább javaslatnak tudtam venni, mint előírásnak. Az eső miatt lassan, de több mint biztosan haladtam, pedig azt sem tudtam hova. Viszont arra rájöttem, nekem jobb lesz máshol, a sok csalódást okozó ember nélkül. És csak annyit csináltam, hogy felhajtottam egy autópályára, és csak órákkal később hajtottam le róla, több határon át...

    És mi lett a vége? Eltelt 5 év. Letelepedtem, 2 havonta hazajárok, de szigorúan a családomhoz. A piros roncsot a szállás udvarán hagytam, már vagy 3 éve. A sporttáskám megmaradt, mondván most már mindegy. És a csalódásaim? Na azokat elhagytam valahol a francia-brit határ környékén, mikor megálltam bagózni....

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Lassan harmadik éve ülök majdnem minden nap egy 8,5 tonnás dög kormánya mögé. Naponta lazán megvan 5-600 km, és még nekem fizetnek érte. Amellett, hogy sok ember szerint csak ülök és vezetek, azért nem kis teher akár 100-110 ember életéért is felelni. Katona lennék? Neeeem... D-s jogsit nem oda kérik.

    Munkám során rengeteg embert látok. Hajnalban a még nálam is kómásabb melósokat. Korán reggel a még félig alvó diákokat, a rengeteg szülőt kisgyerekkel. Aztán lemegy a csúcs és jön a nyugdíjas időszak. Utána megint az iskolások, majd a melósok. Ahogy telik az idő, pláne pénteken (vagy hétvégén, bár akkor a bevásárlók vannak a tanulók és a munka hősei helyett), annál inkább csúszik a színvonal a béka segge felé.

    Na de én többet látok. Fiatalokat, akik éppen valami csalódáson rágják magukat. Korai huszonévesek, akik nem tudják mit kezdjenek magukkal. A középkorúakat, akik vagy a munkahelyi, vagy az otthoni gondokon rágódnak, vagy épp az időt élvezik a gyerekükkel-párjukkal. Akik a nyugdíj előtt állnak, minden reggeli negyed órás buszútjuk annyira lassabbnak és lassabbnak tűnik, hogy elég rájuk nézni hogy elveszítsük az időérzékünket. Végül ott vannak az idősek. Nyugodtan, ráérve, kedvesen mennek a dolgukra.

    Persze van árnyoldala is az egésznek.
    Amikor a korongecset frizurás kemény gyerek csapatnak kell hátraszólnom a hangosbemondón hogy a szexuális életüket ne reggel 7-kor tárgyalják ki olyan hangerővel, hogy elől ne halljam valamelyik szar reggeli műsort a suttyomban bekábelezett rádión. Amikor a jog, bölcsész, és egyéb okoskodó hallgató 60 paragrafussal oktat ki és kéri ki magának, hogy leszállítom a 2 hónapja lejárt bérlettel. A visongó tiniringyókat.
    A hangosan ordibáló kisgyerekeket, és a még hangosabb szülőket. Amikor előre jön banyatankkal leghátulról a "kedves néni", hogy óránként két szótag hátraszűrődik a hülye műsorvezetők hülye témáival. Jönnétek 3-kor mikor az agyonkarcolt Tiesto CD szolgáltatja a túlélőzajt nekem.

    Mára megcsömörlöttem. Persze még mindig vigyorogva nyomom a gázt majd a satuféket a pirosnál, ami "véletlenül" mindig akkor van, ha a sportoló (ecset) ifjúság húzódzkodó rúdnak nézi a kapaszkodókat, csak azért mert és fém és rúd. Ha a cigó kést ránt rám, mert nem engedem fel, rávigyorgok és előszedem a sajátom. Ha leköp lazán tökön vágom a fülkeajtóval. Ha az anyámat szidják, lepereg, mert mint ahogy az egyik nagy öreg mondta "Figyelj, nekem két anyám van, az édesanyám, és a szolgálati.".

    A garázsmenet a legjobb. Tiltásig lehet nyomni és a rádió egyetlen recsegős hangszóróján ordíttatni akár a legnyálasabb zenéket is. És gondolatban eljátszom hogy a kemény fiataloknak a Hondájába bele kellene fékezni, ha már élvezik hogy bevágnak késő este az üres busz elé. Na az éjszakaihoz meg nem vagyok még eléggé megcsömörlött...

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    válasz Earl_Muttley #12 üzenetére

    MIELŐTT AKÁRKIT KERESNÉNEK A BKV-NÁL, sose voltam sofőr-még lehetek, és ezek több év tömegközlekedés élménye, kis agyalással. :R

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    Emberünk vezetett... Minő újdonság. Bagózott is, a másik meglepetésünkre. Sőt, még a rádiót is hallgatta. Idáig a szokásos.. Na de most semmire sem gondolt, ami másokkal kapcsolt.

    A "mindenbe beleszarni" kezdetű már-már zen buddhista tanítást próbálta követni. Az AUX bemenetes Pioneer rádióból (legújabb szerzeménye, cseppet se tudni milyen módon, mert tankolni is alig tudott mostanság...Na de a beszerelést látni kellett volna, 4 repedés rikít a környékén, hála türelmes emberünknek...) szólt a telefonra töltött partyfelvétel. Éppen unottan verte a kormányon annak az ütemét, amit a DJ csak "igazi lépegetős"-nek nevezett. Egyszer csak megunta... Rádióállomást keresett, ahol egy hatezerszer hallott sláger szólt éppen. Valamiért szerette, így maradt. Közben rájött, hogy nem szarik ő bele mégse mindenbe. Ugyanis az a fajta vezető volt, aki figyelte a tájat is ha tehetett. Embereket látott, akik emlékeztették valakire. Főleg mert látta velük, mikor megszállottan el akarta kapni két pofonra az illetőt. Azok az idők, mikor hátradőlve sunyított tisztes, de látótávolságra az illető iskolájától, vagy kedvelt szórakozóhelyétől. Pechére mindig sokan voltak, ami a cigányokra emlékeztette emberünket. Mindenesetre most szíve szerint egy nagyot rántott volna az igencsak kehes Audi kormányán, és egyfajta élő bowling golyóként csapott volna szét a seprűhajú brigád között. És pont egy szerencsétlenkedő tanulóvezető volt előtte, adott volt az esély hogy egy elbaszott előzésnek tűnjön...

    Végül mégse tette meg. Az egyik ok az volt, hogy valószínűleg a gazdag apucik (a szavajárása szerint két lábon járó pénztárcák) a legjobb ügyvédekkel szedették volna apróra őt még egy tényleges baleset esetén is. Ismerte a fajtát, a balhésabb korszakából. Elég sokszor volt előtte a szituáció: Egy kis ecsetfej aki beszólt neki, és cserébe már törött is az orra. Másnap valahogy kiderült a címe, és mindig olyan apukák kopogtattak akiknek a hétvégi ruhájuk többet ért, mint a 30 éves Audi a ház előtt. A másik ok csupán annyi volt, hogy a tanulóvezető pont balra akart kanyarodni, így előzésre nem volt lehetősége.

    Annyira nem is bánta. Mindenesetre feltört benne a kényszer, hogy megint behajtsa azt az ominózus két pofont... Vagy többet. Főleg miután néha jelentkezett érdekből, majd eltűnt.

    [ Szerkesztve ]

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

  • Earl_Muttley

    aktív tag

    A győztes mindent visz...

    ..ahogy a svéd popcsapat énekelte 30 évvel ezelőtt, most épp a rádióból. A szakadt autó kopott ablaktörlői eredménytelenül, de annál zajosabban küzdöttek a szakadó esővel. A kormány mögött az autóhoz illő arckifejezéssel ült emberünk. Már nem érdekelte se az, aki hitegette, se az aki többször lekoptatta, majd visszafogadta. A női nem még inkább nem, pedig hetero volt, csak úgy érezte, senkit nem lenne képes maga mellett tartani. Csak minden délután vagy este azt a pillanatot várta, mikor beülhet az autójába, és végre egyedül lehet, a világ legcinkesebb zenéit ordíttatva a két recsegős hangszóróból. Annyit megfogadott, hogy ha lesz alkalma akkor néhány embernek valamit azért visszavág.

    Kivételesen nem másra gondolt, csak önmagára, hogy mennyire nem találta sose a helyét. Nem bírta elviselni azokat, akiknek nem volt tervük, és akik lehurrogták mikor ilyet hozott szóba. Mégis ő élt napról-napra, mert rájött, hogy a tervek nagy része az is marad, ha az ember nem a Rózsadombra született.. Időközben a rádióban hírek mentek... Politika, foci, terroristák, és a programajánló - ezeket kezelte fehér zajként, és csak azért nem kapcsolta le, mert akkor hallotta volna, mennyire fáj az autó 500.000 km-en túli motorjának a 70-es utazótempó is már.

    Emberünk hazaért, lefürdött, aludt... MAJD minden kezdődött elölről...

    Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete

Aktív témák